A Fringe eddigi első és egyetlen duplarésze ott folytatódik, ahol abbamaradt. Walter és Olivia odaát rekedtek, Waltert meglőtték, Olivia összefutott William Bellel, mindeközben pedig Walternatív arra készül, hogy fiával hozza működésbe a másik világot elpusztító szuperfegyvert. Peter várost néz egy önműködő helikopterről, amely folyamatosan tájékoztatja a tudnivalókról, többek között azokról a karantén és borostyán alá zárt területekről, ahol valamilyen visszafordíthatatlan, az áltudományos csoporttal kapcsolatos esemény történt, legyen az téridő görbület, vagy egy féregjárat a Madison Square Garden kellős közepén.
Walternatív megkapja a hírt, hogy őt tegnap beszállították az egyik kórházba, lőtt sebbel. Megy a drót a csapatnak, Bolivia és Sebhely Charlie meg is érkeznek a helyszínre, amit Olivia és Bell is csak nemrég talált meg. Amíg Bell kicsit feltartja őket, és kiselőadást tart a fegyverről, amit ő tervezett az áltudományos részlegnek, addig Olivia kirángatja az ágyból Waltert (az itteni gyógyszereknek és gyorsított gyógyításnak hála az öregnek már kutya baja), és már mennek is. Bolivia és Charlie végül lerázzák Bellt, de Walternek már csak hűlt helyét találják, aztán Bolivia szeme elkerekedik, mikor a biztonsági felvételeken saját magát látja távozni Walterrel.
Peter és Walternatív elteázgatnak a viszontlátás örömére, szóba kerül, hogy lassan az ország fele karantén alatt van Walter dimenziókapuja miatt, ami megváltoztatta a fizika törvényeit. Walternatív gyorsan a tárgyra tér: a sok bajt egyedül Peter állíthatja meg. Van egy régi gép, ami megoldhatja a két világ problémáit egyszer, s mindenkorra, ám az itteni mérnökök akárhogy is nézegetik, még nem sikerült működésbe hozniuk. Alighanem az energiaforrással lesz a gond, nyújt át Walternatív egy dobozt Peternek, ugyanis azt remélte, a fia talán vetne rá egy pillantást. Peter belemegy, ám további diskurzusra egyelőre nincs idő, megérkezik Bolivia, hogy jelentést tegyen a kórházas incidensről. Peter elmereng kicsit a barna hajú Olivián, aztán távozik, Walternatív pedig most sem teketóriázik. Tud róla, hogy a behatolók a kettejük alteregói, de ez ne tévessze meg Boliviát, attól még szörnyetegek, akiket meg kell állítani. Bármi áron, így hát Walter egy szívességet kérne Boliviától…
Bellék egy KFC-be ülnek be, egyrészt, hogy reklámozzák az étteremláncot, másrészt, hogy megbeszéljék a továbbiakat. Az egy dolog, hogy New York böhömnagy, nem lesz könnyű megtalálni Petert, ám sokkal nagyobb gond, hogy a kortexi-team nélkül Olivia nem lesz képes visszavinni őket. Még ha képes is megnyitni a kaput (elvégre neki ez a képessége), akkor sem tudja elég ideig nyitva tartani. Akkor kell egy ütköző, ami fenntartja a korábban Olivia ütötte rést. Walter szinte fújtat, na persze, akkor csak bemegyünk a sarki közértbe, veszünk egy részecskegyorsítót, és már kész is. Már persze, ha Bell ebben a világban nem hozott létre egy másik MD-t, hogy meggazdagodjon, amíg ő a diliházban csücsült. Olivia alig tudja leállítani a két kakaskodó vénembert, legalább addig, hogy megdumáljanak egy találkozót az operaházban, ahol átjöttek.
Bolivia elviszi Petert a lakásba, amit kirendeltek a férfinak, gyorsan elmondja a tudnivalókat, aztán kíváncsiskodni kezd. Milyen a másik oldal, milyen az ottani Olivia? Majdnem minden ugyanolyan, feleli Peter, csak egy kicsit más. Hát, nem tudom, amit eddig erről a világról megtudtunk, az nem kicsit tér el a miénktől. (Érdemes egy pillantást vetni a beszélgetés hátterében a falon lévő, bekeretezett képregényborítókra, melyek olyan szuperhősöket hirdetnek, mint a Vörös Íjász és a Vörös Lámpás. Úgy tűnik, ebben a világban a vörös kiütéssel győzött a zöld ellen.) Walter és Bell visszatérnek Bostonba, aminek majdnem a teljes területe borostyán karantén alá van véve, a környező terület pedig haldoklik a Newton említette mételytől. A növények feketék és halottak, az ég sötét és borús. Walter elszörnyed azon, hogy ezt ő tette, Bell pedig nem nagyon ellenkezik. Megérkeznek a laborba, ahol keresni kezdik az „ütközőt”, közben pedig Walter tovább szapulja Bellt azok miatt, amiket tett, többek között azért, hogy darabokat vágott ki az agyából, ami miatt sosem lesz többé olyan, mint régen. Ezalatt Bolivia is hazatér, és a pasija által a hűtőben hagyott kaja mellett az alteregóját is ott találja a lakásban.
Megvan a szerkezet, kicsit ugyan át kell alakítani, hogy ütközőként funkcionáljon, de működőképes, képes újranyitni a rést az operaházban. Walternek már csak annyi gondja van, hogy a többiek nélkül Olivia elég erős lesz-e az átjáró fenntartásához. Bell szerint emiatt nem kell aggódnia, erről ő gondoskodik. Olivia pisztollyal tartja sakkban Boliviát, de még így is tudnak időt szakítani arra, hogy elmerengjenek a világuk közötti különbségeken. Itt Bolivia anyja életben van, ám Rachel meghalt a szülőágyon. Olivia szinte könyörögve kéri az alteregóját, hogy segítsen neki megtalálni Petert, amiből ő rögtön rájön, hogy ez nem csak egy egyszerű megbízatás, Olivia és Peter között van valami. Bolivia már-már úgy tesz, mintha belemenne a dologba, ám aztán ő is fegyvert ránt, majd kezdődik a csajbunyó. A fél lakást leamortizálják, de végül Olivia győzedelmeskedik. Megkötözi az alteregóját, azután hajfestéket és ollót ragad, és álcázza magát. Jól is teszi, alighogy lecsekkolja Peter címét Bolivia kis… számítógép… lap-izéjén, Charlie állít be hozzá azzal, hogy Walternatív régi laborjából különös energiaingadozást észleltek. Olivia gyorsan hárítja az ügyet, a miniszter most hívta, el kell menniük Peter Bishopért.
A világvége fegyver erőforrását vizsgálgatva Peter rájön, hogy az egyedül az ő közelségére, érintésére reagál. Megdöbbennie sem nagyon van ideje, máris kopognak, megérkezett Olivia és Charlie. Charlie, mint valami tízéves fangirl, majd’ bepisil az izgalomtól, hogy találkozhat a híres Peter Bishoppal, de Olivia ügyet sem vet rá. Átadja Peternek a Megfigyelőtől kapott rajzot, és olyan megjegyzéseket tesz, amiből Peter tudhatja, ő az. Mikor rájön, Peter felkap egy vázát és lecsapja vele Charliet. Végre kitisztult minden, és Olivia segítségével most már azt is tudja, hogy az apja nem a világát akarja helyrehozni általa, hanem a másik világot elpusztítani. Olivia próbálja visszahívni Petert, felsorakoztat egy csomó érvet, de végül a legfontosabbnál köt ki: azért kell visszatérnie, mert ők ketten összetartoznak. És csók.
Bolivia kiszabadult, már a főhadiszálláson is van, és teljes körű körözést adat ki maga ellen. Gyorsan megy, alig négy másodpercbe telik, már meg is van Olivia, visszamentek az operaházhoz. A nagy csapat üdvözli egymást, Peter egyelőre még nem örömködik, Walter is feszeng kissé, Bell viszont köszönti Petert, és jön a szokásos öregember szöveggel: mikor utoljára láttalak, még ilyen picike voltál. Befutnak a zsaruk is, Peter és Walter bemennek az operaházba, hogy előkészítsék a gépet, addig Bell és Olivia kint maradnak feltartóztatni az ellent. (A háttérben lévő moziban épp az Indiana Jones és a hidra átka, valamint a Superman vs. Batman megy.)
Bell nagyon büszke lehet az általa tervezett pisztolyra, most is azzal kérkedik Oliviának, de van is mire büszkének lennie, egyetlen lövéssel gallyra vág egy rendőrkocsit, aztán az öreg Olivia kezébe nyom egy marék tesztelés alatt álló gránátot, hogy vigyázzon rájuk. Megjön Broyles ezredes és Bolivia is, akik előbb utasítást kapnak valamire Walternatívtól (mi nem halljuk, mire), aztán összenéznek, majd ők is akcióba lépnek. Megy a lövöldözés, de Boliviának valahogy így is sikerült Bell és Olivia mögé kerülnie. Fegyvert szorít Bell fejéhez, Olivia kiáltva figyelmezteti az öreget, aztán odabent Walterék már csak arra lesznek figyelmesek, hogy az épület megremeg, és kintről robbanás hallatszik. Bell kissé kótyagosan ébred, a fél kerület romokban körülötte. Olivia szégyenlősen megvonja a vállát, használta az egyik gránátot, aztán felsegíti Bellt, és besietnek az épületbe.
Walter még mindig az energia miatt akadékoskodik, ám Bell megnyugtatja. Ő már annyit utazgatott a világok között, hogy a testének részecskéi teljesen feltöltődnek, a legapróbb ingerléstől is szétrobbannak. Ha az nem lesz elég a gépnek a kapu fenntartásához, amíg a trió átmegy, akkor semmi. Walter elszégyelli magát, sosem kellett volna Bellyben kételkednie, ám Bell csak legyint, majd ha már úgyis beszélgetnek, hozzáteszi, hogy azért vágta ki Walter agyából a darabokat, mert Walter megkérte rá, mikor nem tetszett neki, amivé kezdett válni. Eljött a búcsú ideje, gép bekapcs, Bell keze feldereng, zsaruk behatolnak az épületbe, a ragyogás egyre nagyobb, aztán huss, már ideát is vannak, a mi világunkban.
Vissza a régi kerékvágásba, Olivia hazatér, és némán szemléli a lakását. A laborban Astrid pitével tömi Petert, mert ha ideges, mindig süt, márpedig az elmúlt hétben annyit sütött, amennyi elég lenne a száztagú cigányzenekarnak, csak ők nem értek rá, úgyhogy az egészet egyedül kellett megennie. Peter megkéri Astridot, hogy vigye haza Waltert, ő inkább sétálna. Walter gyanakodva pislog, ugye Peter nem akar megint lelépni? Peter biztosítja, hogy próbálja az ő szemével nézni a dolgokat, de képtelen rá. Viszont az, hogy Walter már kétszer is utazott a dimenziók között, csak hogy megmentse az ő életét, jelenthet valamit. Egy régi, ismerős helyszín, az a bizonyos írógépüzlet, ahol az alakváltók szoktak parancsokat kapni. De hoppá, most nem alakváltó érkezik, hanem Olivia.
Vagy Bolivia? Leül a csudamasina elé, és üzen a túloldalra: beépülés végrehajtva, várom a parancsokat. És hozzá gonoszan mosolyog. Ezalatt pedig a másik világban a gaz Walternatív egy sötét cellába záratta a mi Oliviánkat.
Folyt. köv. a harmadik évadban.
Facebook kommentek