Buffy, Spike és Wood egy vámpír trióval verekszik. Amíg Buffy és Spike nyerő pozíciót vesz fel, Wood vesztésre áll. Wood figyelmetlensége abból eredhet, hogy egy régi emlék jut eszébe, ahol a mama éppen Spike-kal küzd meg. A nagy ábrándozásból a való élet rázza fel, szerencsére Spike segít az igazgatónak, ezért nem válik vacsorává, de még ennek ellenére is feni a fogát a szőke vámpírra. Persze nem csak Wood tart Spike-tól, hanem Giles is, ezért hoz egy varázskavicsot a koventől, amit Will varázslattal a vámpír agyába juttat. Spike-nak nem esik jól a beavatkozás, de pár pillanaton belül a még angol fiatalember versel a képzeletében Williamként.
Éppen az anyjának adja elő a saját verseit, amikor a beteg anyuci énekelni kezd kedvenc fiacskájának. Kiderül, hogy a mama kedvenc népdala a kapcsoló. Spike a dalra megvadul, ami azt jelenti, hogy a kapcsoló igencsak aktív, mely miatt a vámpír veszélyt jelenthet mindenkire. Buffy elengedné a szöszit, de Giles szerint a kő kiváltotta hatás hosszabb, ki kell várni a végét, de Spike nem igazán akar együttműködni. Amíg a társaság emberi tagjai a leláncolt vámpíron vitatkoznak, újabb múltbéli látomás látogat el a pincébe. A múltkép főszereplője Drusilla, aki vámpírrá tette Williamet.
William úgy tervezi, hogy Dru, a mama és ő majd bejárják a világot, és milyen nagyon jó lesz, így hármasban, de ez nem feltétlen a legjobb ötlet. Drunak nem tetszik a trió, a mamának meg nem tetszik, hogy a fiacskája éjszakai lény lett. Igazából a mama nem is nagyon értette, hogy mi az a vámpír, egészen addig, amíg a kedves kis angol fiatalember meg nem harapja őt. A jelenben más a helyzet. Willnek el kell mennie pár napra, Buffy pedig senkire sem hallgatva elengedi Spike-ot, aki ennél jobban kibiztosítva már nem is lehetne. Miközben Buffy és Spike kifelé tartanak a pincéből, Wood Giles-szal váltana pár szót.
Giles is oszztja Wood azon véleményét, hogy Spike nagy gondot jelenthet, de amikor kiderül, hogy ki igazából Robin Wood, és ki volt a mamája, akkor már inkább tűnik az igazgató ellenséges viselkedése a vámpírral szemben személyes bosszúnak, mint az emberiség iránti aggódásnak. Persze bosszú ide, bosszú oda, Giles egyetért azzal, hogy Spike nagyon komoly probléma. Wood arra kéri Giles-t, hogy tartsa távol Buffyt egy ideig, amíg ő lerendezi az ELSŐ szőke fegyverét. Giles elviszi Buffyt egy éjszakai gyakorlásra, amíg Spike-ot Wood házában helyezik el átmenetileg, amíg megnyugszanak a jelölt lányok otthon.
Igencsak megrázta őket, hogy egy kibiztosított vámpírral éltek gyanútlanul egy fedél alatt. Giles a nehéz döntések fontosságáról tart kiselőadást, majd első leckeként egy újszülött vámpírral alapozza meg kedvenc vadásza formáját. Miközben Buffy a temetőben edz, Wood raktárba viszi Spike-ot, ahol a falon nincs olyan hely, ahol ne lógna egy feszület. Szöszi kezdi rosszul érezni magát, és kinyílnak a rosszat megérző receptorai, teszem hozzá nem véletlenül. Wood lassacskán elmondja, hogy miért hozta ide a szöszit. Kiderül, hogy Wood nem akarja megölni Spike-ot, csak a kapcsolóját akarja hatástalanná tenni.
Wood beöltözik némi védő- és támadófelszerelésbe, és elindítja azt a dalt, ami bekapcsolja Spike szörny részét. Spike átváltozik, és indulhat a menet. Persze visszatérünk William történetében oda, ahol a mamáját vámpírrá tette. A haldokló mama kivirult, és elküldi a végtelenül anyás kisfiát a bánatos túróba. Kiderül, hogy a mama nagyon szívesen megszabadulna a nyávogó huszonévestől, aki nem akar eltakarodni már végre otthonról. Miközben a mama nagyon csúnyán megbántja gyermekét, Spike a jelenben verekszik Wood-dal, és közben éli át a szörnyen bántó emlékképet.
Miközben Spike komoly kiképzést kap a múltban és a jelenben is, Giles Buffyval edz a temetőben. Wood közben rommá verte a szöszit, és mondja neki a magáét, miközben az emlékképben anyuci mondja a magáét a fiatal Williamnek, majd a vámpír azt mondja az igazgatónak, hogy „sajnálom”. Anyucinak is ezt mondja, de őt ledöfi, mint az összes többi vámpírt. A saját anyját is ő ölte meg, és a jelenben Spike-ként új erőre kap, amit Wood most meg fog keserülni. Az igazgató azt hiszi, neki szólt a szöszi, de egy fenét, ő a saját anyjának mondta. És a lelki bántás új erőt ad a szöszinek, aki ütések és rúgások között elmagyarázza Robinnak a vadász és vámpír kapcsolatok működését.
A harcot Spike nyeri, és elmeséli az igazgatóbácsinak, hogy a kedves mama sokkal jobban szeretett vámpírokat püfölni, mint a saját fiát felnevelni, ami nem a feltétlen szeretet jele anya és fia között. Azt is sikerül megfejtenie, hogy az ő anyja, bár groteszk volt és felfoghatatlan dolgokat mondott, amikor vámpír lett, de imádta a fiát, és tudta, hogy ha nem adja át a benne rejlő démonnak a terepet, William a szoknyája mellett fogja tölteni minden idejét az örökkévalóságig. Spike már nem áll az Első befolyása alatt, és senki másé alatt sem, a saját akarata dönt, és az azt mondja, hogy viszlát, kedves igazgató úr, üdv a mamának a túloldalon.
Amíg Spike az igazgató bácsiból csemegézik, Buffy még mindig a vámpírral verekszik és közben Gilest hallgatja, aki a „mit vagy kit képes a vadász feláldozni az emberiség megmentése érdekében” előadást tartja meg. Gliesnak sikerül akadályozni Buffyt, aki erre végre rájön, és azonnal rohan Spike-ot menteni. Spike él, és nem ölte meg végül Wood-ot, hiszen lelke van, és így már nem öldököl csak úgy, de közli Buffyval, hogy ha az igazgató még egyszer próbálkozik, nem lesz könyörületes. Buffy sem ölelgeti kedvesen az igazgatót, és közli a magánharcossal, hogy Spike megöli, ha tovább piszkálja, ő pedig nem állítja meg a vámpírt, mert „csak a küldetés számít!”, amit William sosem hallott az anyjától, de a kis Robin számtalanszor a sajátjától.
Facebook kommentek