Az évad szerintem eddigi legdurvább jelenetével nyitunk. Manhatanben járunk, ahol mostanában feltűnően sokat remeg a föld, ráadásul ritkaságszámba megy a kávé. Egy túlórázó férfi éppen egy tervrajzot nézeget, mikor a megszokottnál is jobban megremeg az épület, amitől minden szikrázni kezd, és széthullani. Mikor a férfi legközelebb magához tér, akár indulhatna is egy szuperhősös jelmezversenyen – jelmez nélkül – ugyanis amellett, hogy egy vasgerenda valahogy beleépült a vállába, összesen nyolc végtaggal, négy kézzel és négy lábbal rendelkezik.

Az első, ami a helyszínre kiérő csapatnak feltűnik, hogy az épület homlokzata úgy fest, mintha egy részeg, de legalábbis nem teljesen komplett valaki tervezte volna. Konkrétan szét van csúszva az egész ház. Odabent sem jobb a helyzet, mindenfelé összeforrt holttestek, mintha a sziámi ikrek kongresszusa tartotta volna itt az éves nagygyűlését. Rátalálnak a kávés pasasra, aki még él, habár az utolsókat rúgja mindkét pár lábával. A férfi a feleségével szeretne beszélni, Broyles készségesen utánanéz a dolognak, ám kiderül, hogy a fickó sosem volt nős. Walter körülnéz kicsit, és megtalálja a tervrajzot, amin a férfi dolgozott, és amely az Új Pentagon épületét ábrázolja. Ettől bekattan neki a megoldás, és rákérdez a pasasnál, hogy szeptember 11-én miket támadtak meg a terroristák. A férfi már mondja is: a Pentagont és a Fehér házat… Eddig jut, aztán feldobja két talpát. Aztán a másik kettőt is, de csak az után, hogy Walterék felfedezték, a férfi mellkasából nőtt ki a másik feje (az Emlékmás ide vonatkozó jelenete megvan?), ami még tátog egy picit, majd az is örök álomra szenderül. Walter röviden összegzi az ügyet: ők most jelenleg két épületben vannak egyszerre, amelyből az egyik egy párhuzamos világból való.

Másnap Olivia nem kicsit el van kenődve, tekintve, hogy Bell éppen erre figyelmeztette, mikor átrángatta az ügynöknőt a másik világba. Newton átjárót próbál nyitni, aminek következtében a világok egyesültek, és mivel egyazon anyag akarta kitölteni ugyanazt a teret, megszületett a katyvasz, amit láthattak. Én csak azt nem értem, hogy miért halt meg mindenki? Valahogy nehéz elképzelni, hogy mindkét világban ugyanannyian voltak az épületben és ugyanott álltak, mikor az összeolvadás történt. Astrid kicsit besokall a pókember látványától, úgyhogy Walter inkább a helyszínen talált bizonyítékokhoz vezényli, míg ő boncol, hátha talál köztük olyasmit, ami esetleg a másik világból származik. Astrid talál, először is egy Nixon arcképes ezüstdollárt, majd egy emeletes játékautót. Az autó említésére Walter felkapja a fejét. Olivia jól sejtette, a biztonsági felvételekből kiderül, hogy Newton valóban járt a csapatával a helyszínen két órával az eset előtt. Eddig jutnak, mikor is Walter azonnali jelleggel visszaparancsolja őket a laborba.

Bevezetésnek egy régi újságkivágást mutat, mely egy túl jól sikerült diákcsínyről tudósít, mikor is egy autót hegesztettek John Harvard szobrához. Walter szerint nem diákok voltak, hanem ő és Billy Bell. Mikor a stabil átjárón kísérleteztek a dimenziók között, átküldték Bell régi kocsiját, nem sokkal később pedig megjelent a szoborba olvadt autó, benne CD-lejátszóval, ami ’87-ben nem kimondottan volt még szériatartozék. Walter szerint a világok egyensúlyra törekednek, így ha az egyikből elveszünk valamit, akkor az hamarosan pótlódik a másik világból valamivel, aminek ugyanakkora a tömege. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a másik világból hozzájuk került egy épület, tőlük el fog tűnni egy – nagyjából 35 óra múlva. Oliviáék csak felváltva pislogni tudnak, aztán Walter folytatja: mielőtt megtörténne a váltás, a párhuzamos világból származó részecskék súrlódása egyfajta energiát bocsát ki magából, amit a kiválasztott személyek csillogásként látnak. Még jó, hogy van, azaz volt egy ilyen személy a rejtélyesek csapatában: Livvie.

Olivia, ha lehet, még a szokásosnál is nagyobb szemeket mereszt, neki nem nagyon rémlik, hogy látott volna bármit is csillogni. Walter elmondja, hogy ez 26 éve volt, mikor ő és Belly óvodát nyitottak, hogy tiltott emberkísérleteket végezzenek katonák gyerekein. Ó, igen, a kortexifan esetről van szó. (Mellesleg Olivia szuperhallásáról mintha kicsit elfelejtkeztek volna az írók, nem? Mondjuk azok után, hogy az elvileg Charlie-t pótló ügynöknőt kemény két részben láthattuk, annyira meg sem lep a dolog.) Nincs más dolguk, mint repülőre pattanni, elmenni a Jacksonville-beli óvodába, amit William Bell a Massive Dynamic alapításakor felvásárolt a kormánytól, és ahol emiatt még minden ott van, érintetlenül. Broyles addig benéz Ninához, hogy az MD földtani részlege figyelje a földrengéseket, mert Walter szerint a kutyaugatás és a rengések, amiről a mérnök pók beszámolt, itt is meg fognak történni, mielőtt eltűnik az épület. Irány tehát az ovi, ahol Olivia hiába erőlködik, attól csak max az aranyere jön vissza, a csillogáslátó képessége nem. Walter sóhajt egyet, aztán átvonul a laborba, hogy előkészítse a drogokat. Livvie-nek feltűnik egy magasságmérő falragasz, ami mellett ott vannak az óvodások nevei, többek között Oliviáé is. A hintánál aztán Olivia bevallja Peternek, hogy általában nagyon jó a memóriára, de erre a helyre egyáltalán nem emlékszik. Peter szerint talán jobb is így.

Walter gépekre köti Oliviát és telepumpálja kortexifannal, aztán várja, mi sül ki a dologból. Hát egy durva kis hallucináció, az. Walter szerint a képesség összefüggésben van az érzelmekkel, a szeretettel, félelemmel, ilyesmivel, és a kísérletnek ezeket az érzelmeket kell visszahoznia. Mit mondjak, sikerrel, én legalábbis tuti összeszartam volna magam, ha azt látom, amit Olivia, de őt gyémántból faragták. Egy erdőben jár, ami első ránézésre még nem is lenne olyan gáz, aztán hirtelen besötétedik, és egy szőke kislány szalad át a fák között. Livvie a nyomába ered, közben hatalmas, sötét árnyak repkednek a lombok között, valahonnan pedig acsargó morgást hoz a viharos szél, ami, erős a gyanúm, nem egy cickánytól ered. Végül sikerül utolérni a kislányt, aki teljesen meg van szeppenve. Olivia a nevét kérdi, a kislány pedig válaszol: Olive. Livvie összevonja szemöldökét, a kislány hipp-hopp eltűnik a karjaiból, hogy aztán egy fosatós jelenet keretében szívrohamot hozzon a nézőkre és Oliviára világító szemeivel. A sokkhatás folyományaként Olivia először jól leteremti Waltert, amiért ilyeneket művelt gyerekekkel, aztán a csapat átvonul a teszthelyszínre, ahol Livvie-nek ezúttal sem sikerül kiválasztania a teremben elhelyezett, párhuzamos világból származó tárgyakat. Akárhogy is nézzük, ezzel a kiruccanással adtak a szarnak egy pofont.

New Yorkban Nina Sharp éppen hazafelé tart, mikor kutyaugatásra és vonyításra lesz figyelmes. Megy a forródrót Broylesnak, aki szól Livvie-nek, hogy kezdődik a dolog. Olivia megkeresi Waltert, aki megint a régi nosztalgiakazettát nézi, amelyben a kis Olivia kuporog a szénné égett szoba sarkában. Livvie megint pattog egy kicsit, közben pedig Walter rájön, miért nem működik a dolog. Mikor kislány korában Olivia látta a csillogást, rettegett, márpedig a felnőtt ügynöknő már nem képes ilyen intenzív érzelemre. Ahhoz, hogy megmentse az embereket az eltűnő épületben, először meg kell tanulnia félni. Ez azonban nem olyan könnyű, Olivia neki is keseredik, és beveszi magát az összeégett terembe. Mikor Peter rákérdez, hogy jól van-e, csak annyit felel: nem, mert már nem félek semmitől. A csapat kissé kócosan és leverten felkerekedik, és visszamegy New Yorkba, ahol az MD-ben teljes fordulatszámon pörögnek a tudósok, hogy megpróbálják megjósolni az eltűnő épület helyét. Peter és Walter is csatlakozik Brendonékhoz, és rögtön felgyorsítják a találgatást: olyan épületet kell keresni, aminek a tömege ugyanakkora, mint a tervezőiroda épülete. Így sem sokkal jobb a helyzet, Walter számításai szerint lejárt az idő, most már bármelyik pillanatban megkezdődhet az esemény. Broyles nem tehet mást, vállalnia kell, hogy a ház emberestől eltűnik, mivel ha evakuálnák a szóba jöhető épületeket, csak több áldozat lenne.

Olivia kiakad, meglátogatja Petert, és elpanaszolja neki, hogy rettentően fél. Peter simogatja, vigasztalja, már majdnem elcsattan az első csók, mikor Livvie hirtelen megdermed, mivel rájön, mit is mondott. Felrohan a tetőre, vet egy pillantást az éjszakai városra, és szinte rögtön megpillantja a vibrálva csillogó épületet. Gyorsan a helyszínre siet, közben folyamatosan adja le a drótot a többieknek, hogy azok be tudják azonosítani a pontos helyet. Végül kiderül, hogy egy szálloda az, Broyles odaszól, így mire Olivia megérkezik, az épületet már kiürítették. Épp az utolsó emberek rohannak ki a főbejáraton, mikor beindul a folyamat. Az eltűnő szálloda helyén fellépő vákuum kis híján beszippantja Livvie-t és a szálloda portását, de még időben sikerül megkapaszkodniuk egy védőkorlátba. Mikor lecsillapodnak a kedélyek, mindketten elhűlve bámulják a hatalmas lyukat, ami a szálloda helyén maradt.

Valamivel később Peter leszervezi Astridot bébiszitternek, amíg ő és Olivia elmennek egy kicsit iszogatni. Ezt hallva Walter szinte örömtáncot lejt. Olivia is izgatottan készül az alkalomra, még a haját is kiereszti, a kis bohó! A mosoly aztán lehervad az arcáról, mikor a Bishop-házba érkezvén azt látja, hogy Peter átment Edward Cullenbe, és most jobban csillog, mint egy százas izzó. Peter mit sem vesz észre Livvie döbbent ábrázatából, felszalad a kabátjáért, Walter azonban már jóval szemfülesebb, rögtön vágja, mi a helyzet, és meg is kéri az ügynöknőt, hogy ne árulja el Peternek, amit megtudott. Olivia arca még tovább nyúlik, ahogy az öregre pislog.