Ismét a nizzai reptéren vagyunk, de ezúttal nem érkezés, hanem távozás a téma: Danny üzleti útra indul Londonba, Brett a teraszról, az elmaradhatatlan kelléknek számító hölgykoszorútól körülvéve int búcsút neki. A géphez vonulás közben az egyik csinos utas (a rendkívül fotogén Susan George alakítja) leejt néhány papírtekercset, amiket a lovagias Wilde felvesz és vissza akar adni a lánynak. Közben felkelti figyelmét az egyik rajzon látható kecskeszakállas férfiportré, de mielőtt kiderülhetne, kit ábrázol, a tengerpart felől lövés dörren és a csaj összeesik. Danny reptéri csomagszállító furgonnal, Brett a teraszról lerohanva egy közelben álló random helikopterrel (!) száguld a lövés irányába, de az időközben odaérkező rendőrök segítségével sem sikerül a búvárruhás merénylő nyomára bukkanni. A lord meglátása szerint a golyót minden bizonnyal Dannynek szánták, és nem a lánynak. Főcím.

Válságmegbeszélés Fultonnál: kiderül, hogy Danny nem hagyhatja el az országot, amíg a nyomozás le nem zárul. "Ugyan már, mi az a 6 hónap!" - szellemeskedik Brett, és megismétli, hogy egy ilyen komoly merénylet célpontja csakis olajmilliomos barátja lehet, nem pedig egy szegény diáklány. Dannynek más a véleménye, és amíg elindul a kórházba, hogy kikérdezze az áldozatot, addig Sinclair és Fulton helyzetet elemez. Az újságok beszámolójából kiderült, hogy a lány Michelle Devigne, akinek a nagybátyja Fulton szerint Monte Carlo egyik leghíresebb ékszerésze. Felidéz egy pár évvel korábbi esetet, amikor Maurice Devigne nem hivatalos forrásból származó aranykészletből vert replika 100 frankos Napóleon érméket. Mivel nem készpénzként, hanem érmeként árusította, ez nem számított bűncselekménynek, és a hatóságok nem indítottak eljárást. A sorozatból Fultonhoz is került egy példány: az érmén a tervrajzról már megismert kecskeszakállas portré látható, III. Napóleon arcmása.

Időközben Wilde megérkezik a kórházba, álfrancia blablával eltávolítja a nővért a szobából, hogy négyszemközt maradhasson Michelle-lel és kitapogathassa..., mi lehet a háttérben. Csevegésüket a nagybácsi megérkezése szakítja félbe, Danny kénytelen dolgavégezetlenül távozni. A két Devigne beszélgetéséből kiderül, hogy valami gonosz szindikátus rátette a kezét az ékszerész üzletére és a lány által készített rajzok egy hamis érmesorozat elkészítéséhez kellettek. Amikor erre rájött, Michelle úgy döntött, elszökik, ám a banda ezt meg akarta akadályozni és ezért lőttek rá a reptéren. Surprise, surprise, tehát mégis ő volt a célpont.

Ugrunk egy rendkívül ellenszenves kalapos fószerre, aki éppen kisunokája lovaglásában gyönyörködik, amikor megérkezik hozzá Devigne. Pullicinónak szólítja a kalapost, tehát egyből levesszük, hogy olasz keresztapával van dolgunk, és elpanaszolja neki az unokahúgát ért merényletet. Természetesen a maffiózó megnyugtatja, hogy neki semmi köze sincs az egészhez, de Devigne mégsem megnyugodva távozik. Ezután Pullicino (ez milyen hülye név már egy maffiafőnöknek, miért nem inkább Pulcsi?) lecseszi az embereit, mert az elbaltázott merénylettel sikerült az összes újságíró figyelmét felkelteni pont most, amikor 2,5 milla $ értékű aranyat akarnak teríteni az öregen keresztül. Tehát a cél: elhitetni, hogy Wilde volt a valódi célpont. A helyzet fokozódik.

Kanalaink a gondok megbeszélésére letelepednek egy kávéház teraszán a parti sétányon. Azonban alig kortyolnak bele az italokba, egy fehér Merdzsó ront rájuk és száguld át a teraszon, lezúzva asztalt-széket. Szerencsére sem a piák, sem barátaink nem borultak ki túlságosan, bár Brett szerint Danny ezek után jobban tenné, ha az egyik Sinclair nagybácsikánál húzná meg magát Tanzániában. Wilde, the Braveheart azonban maradni akar. Úgy döntenek, hogy Danny megpróbálja kinyomozni, kié lehet a fehér Merci, míg Brett német üzletembernek adva ki magát látogatást tesz az ékszerésznél.

Az üzletbe lépve von Graumann-ként mutatkozik be, és némi terelés után megvételre ajánl fel Devigne-nek a nácik titkos aranykészletéből származó 22 aranyrudat, amiknek a II. világháború végén veszett nyoma. Ajánlatát „A német humor 1000 éve” c. kiadványban is helyet érdemlő humorbonbonokkal fűszerezi. (Tudjátok, ez is a világirodalom 100 legrövidebb könyve közé tartozik olyan művek társaságában, mint „A franciákat szerető országok”, „Arnold Schwarzenegger teljes szókincse”, „Eszkimó fürdőruhamodellek”, „Betartott választási ígéretek” stb.) Természetesen az öreg ékszerész nem hagyja magát belógatni és kitessékeli Brettet, aki viszont addigra már észrevette a hátsó udvarban parkoló fehér Mercit. A rosszarcú sofőr a fal mellé lapulva néz Sinclair után.

Mindeközben Fulton bíró telefonon nyomoz olyan gyanús épületek után, amiket a banda esetleg raktárként használhat. Talál is egy régen pénzverdeként működő épületet – lehet, hogy még mindig üzemel? Danny máris indul felderíteni. Egy éppen arra járó teherautó tetején kapaszkodva be is jut az üzembe, és Pókemberként mászva villámhárítókon, csöveken, végül a tetőn keresztül észrevétlenül leereszkedik az üzemcsarnokba. (Csak jelzem, hogy a forgatáskor 45 éves Curtis minden jelenetben kaszkadőr nélkül játszott – ugye, ugye, a magyar virtus.)

Odabent sokdioptriás adminisztrátornak álcázva magát körbejár és látva, hogy az érmekészítés javában folyik, az egyik csomagolásra váró ládáról leszedi a szállítólevelet. Pulcsi természetesen maga felügyeli az egész projektet, így az érkező Devigne beszámolhat neki a német ajánlatáról. A fent már említett rosszarcú közbeszól, hogy az valójában Sinclair volt. Pulcsi árulást kiált és egy jól irányzott sallert nyom az öreg ékszerésznek, amibe az bele is hal. (Jack Bauer sehol se vagy, a te pofonodtól Almeida csak a bokáját törte el!) A keresztapa kiadja a parancsot: irány a kórház, a lányt is el kell intézni!

Danny csendben le akar lépni, de persze észreveszik. Szerencsére ki tud menekülni az épületből, és egy ott parkoló motorra pattanva elhúzza a csíkot. A gengszterek a fehér Merdzsóval üldözik, de sikerül leráznia őket. Átszáll saját Ferrarijába és száguld a kórház felé. A két autógyártó nemzet párharcában az olaszok nyernek, Wilde pár perccel hamarabb ér az ispotályhoz, mint a bandatagok. Mercedes sucks.

Danny modern Romeóként a tűzlétrán mászik fel Michelle erkélyére és a rendkívül szexuális babydollban heverésző lányt először lesmárolja, majd magával vonszolja. Épp időben, mert Pulcsiék már megérkeztek és keresni kezdik a menekülőket. Amíg a lány elbújik a Ferrariban (sajnos közben volt ideje magára kapni valami kabátot), addig Danny lenyomja a keresztapa sameszeit, majd Fultonhoz hajtanak. Tőle megtudják, hogy a rendőrök már elindultak a bíróhoz infókért, mert a pénzverdét üresen találták, az érméknek semmi nyoma. A megszerzett szállítólevélből hőseink kiderítik, a célállomás Genova. (A szinkronban ezt sikerült Genfnek fordítani, yay.) A térképet nézegetve megállapítják, hogy a banda két úton menekülhetett: a tengerpart mentén vagy az autópályán. Fulton vállalja, hogy feltartóztatja a hozzá kiérkező rendőröket, amíg hőseink két csoportban elindulnak az üldözésre: Danny és Michelle Ferrarival, Brett és Aston Martinnal. Útközben walkie-talkie-n tartják a kapcsolatot, darabja ránézésre megvan vagy három kiló.

Miközben a parti úton a vegyespáros gond nélkül átér Olaszhonba, addig Brett a határ előtt várakozó kocsisorban beszorul a csempészkamion és Pulcsiék Mercije közé. Hiába próbál helyezkedni, a határőr nem engedi kisorolni, és a kamion gond nélkül áthalad a vámon (douane). Lordunknak mentő ötlete támad: előadja, hogy 100. születésnapját ünneplő nagymamájához igyekszik Rómába. A családszerető francúz állami alkalmazott ezt hallva meghatottan int: menjen csak. „És ha látná a dédit!” – kiáltja neki búcsúzóul Brett. (Ezért a poénért viszont piros pont a szinkronnak, az eredetiben nincs benne.) Gyorsan utoléri Dannyéket és némi pofozkodás után sikerül einstandolniuk a kamiont; mindhárman felszállnak és visszafordulnak vele a határ felé. A szemből érkező Pulcsiék észreveszik őket és utánuk erednek, lövöldözve rájuk egészen az olasz vámig (dogana). A maffiózó hiába bizonygatja a szerveknek, hogy ő tisztességes businessman, aki csak saját jogos tulajdonát akarta visszaszerezni, lebukik, mint Rottenbiller: a ládákból ugyanis előkerülnek a bronzbevonattal álcázott aranyérmék. Az angol vám (duty) helyett irány a börtön (dutyi).

És még egy jó hír, motoros futár hozza: Fultont letartóztatták a rendőrség munkájának akadályozása miatt. Hőseink természetesen nem törik magukat az óvadék mielőbbi letétele ügyében, inkább stoppal indulnak egy kis kikapcsolódásra. Hármuk közül azonban csak Michelle-nek van sikere: míg őt egyből felveszik, a fiúk hiába várnak fuvarra. De nem aggódnak, a Cote d’Azur megvár, minek sietni?