Az új epizódban rögtön belecsapunk a lecsóba, a Moya közelében egy idegen űrhajó hull éppen atomjaira, miközben Zhaan, Rygel és D’Argo arról tanakodnak, mitévők legyenek. Előbbi segítene az esetleges túlélőkön, míg az utóbbiak nem értik, miért nem húzták el a csíkot már régen. Szegény Pilóta azt sem tudja, hová nyúljon rengeteg csápjával, mivel másodpercenként ellentétes parancsok érkeznek, mígnem a másik hajóból kirepül egy mentőkabin, és kapcsolatba lép a leviatánnal. A kabinban két luxánhoz hasonló ül, akik közül az egyik ráadásul nő, úgyhogy D’Argo véleménye gyorsan megváltozik, és már szalad is a raktérbe, hogy fogadja a vendégeket.

Az ilániak (a fajuk a luxánokéval rokon) látványosan szenvednek, D’Argo és John kimenekítik őket a hajóból, aztán Crichton visszamegy, hátha talál még valakit. Valakit ugyan nem, de valamit annál inkább – óvatlanul belenyúl egy zölden derengő anyagba, mire abból szikrák törnek elő, és egy időre kiütik a bátor űrhajósunkat. D’Argo John után megy, és szól neki, hogy nincs más a kabinban, jöjjön már ki – mindezt vagy féltucatszor egymás után.

A nagy izgalomra megpihen a banda, és közben vallatni kezdik az újonnan jötteket. Kiderül, hogy az űrhajó, ami megsemmisült, kutatóhajó volt, ami gravitációs fluktuációkat kutatott az űrben, bármit is jelentsen ez. Mindenesetre D’Argo készségesen megígéri földijeinek, hogy elviszik őket – és a mentőkabinban elzárt rakományukat – a találkozópontra, ahol átszállnak egy másik hajóra. Az iláni csaj durván be lehet állva, legalábbis a darabos mozgás és az elszállós hanglejtés erről árulkodik. Ráadásul a fajuknál ez úgy tűnik, ragadós, mivel egy pillantással olyan fantáziát küld Crichtonra, amitől az legszívesebben mind a tíz ujját – és egyebeket – megnyalná utána. Koordináták betáplálva, a Moya már indul is a találkahelyre, s amíg odaérnek, Rygel a lényegre tér: mit tudnak fizetni a jövevények a taxizásért? Az életmentést jutányosan megszámolja nekik. Pontosabban csak számolná, ugyanis D’Argo fülön ragadja a hynérit, mondván, az ilániak a barátai, tőlük nem kérnek pénzt, vita lezárva.

Az idős iláni tudós még kosztot is kap a kvártély mellé, s miközben eszik, elbeszélget D’Argóval. Az elárulja neki, hogy a békefenntartók foglya volt nyolc cikluson keresztül, ám Verell nem akarja tudni a részleteket, hogy miért börtönözték be. Arról viszont beszámol D’Argónak, hogy az iláni nép három ciklus óta hadban áll a scorviaiakkal, és a rokonaik, a luxánok, nagylelkűen minden lehetséges eszközzel segítik harcukat. Kérdésére Verell csak annyit felel D’Argónak, hogy ha elviszik őket a találkozóhelyre, azzal bőven elegendőt segítettek. Közben Aeryn átvizsgálja a kabint, amivel a vendégek érkeztek, ám mielőtt egy pillantást vethetne a rakományra, befut Matala, és adatveszteségről, meg sokciklusnyi munkáról rinyál. Aeryn hajthatatlan, nyitná a tárolórekeszt, mire Matala megragadja a kezét, aztán harci alapállásba szökken. A tettlegességtől D’Argo menti meg őket, aki épp csak belenéz az iláni nő szemébe, és kidobja Aerynt a hajóból, mint macskát szarni.

A csajrészleg összeül pletykálkodni, Aeryn nyíltan fúj az ilániakra, de legfőképp Matalára, Zhaan bölcsen hallgat, Crichton meg ismét csak vad szexkalandokról fantáziál a női vendégükkel. Zhaanék értetlenül szemlélik a hol levegőért kapkodó, hol elvörösödő, hol pedig erősen lihegő Crichtont, míg az inkább a távozás mellett dönt. Verell éppen a halálcsillag terveit nézegeti, amikor befut D’Argo, és megint jönnek a szokásos köszönetek, most épp azért, mert a luxán átengedte az iláninak a szerszámait és a műhelyét. Matala megdicséri D’Argo barkácstehetségét, és már szinte ott a helyszínen, Verell asztalán egymásnak esnének, ha nem robogna be a felspannolt Crichton. Félrehívja D’Argót, és megkérdezi, hogy használnak-e az iláni nők valami természetes afrodiziákumot vagy telepatikus stimulálást a nekik tetsző férfiakon, mert hogy neki vannak ezek a nagyon, de nagyon mocskos fantáziái. D’Argo acsarogva mordul rá: „Szállj le a nőmről, haver!”

Hoppá, valaki nekiment a lemezjátszónak, mert John hirtelen az egyik folyosón találja magát, amint Aeryn D’Argo felől érdeklődik tőle. Épp csak elhangzik az „Úgy viselkedik, mintha a szolgájuk volna.” mondat, John ismét a műhely közelében találja magát, és értetlenkedve pislog a távozó D’Argo után. Alig indul el azonban, Aeryn lép elé, és D’Argo felől érdeklődik tőle – újfent. Cricthon most kezd rádöbbenni, hogy valami már megint nem kóser ezen a rohadt leviatánon. Alighogy jobban belegondol, hogy a jövőbe lát, Matala sétál el mellette szűk bőrrucijában, száját nyalogatva, már csak egy ostor hiányzik a kezéből. Johnt kiveri… a víz. Pláne, mikor egy ilyen jövőbelátás alkalmával azt látja, amint Matala végez először a Verell holtteste fölé hajoló D’Argóval, majd vele, Crichtonnal is. Hiába figyelmezteti D’Argót, a féltékeny luxán elhajtja őt a búsba.

Aeryn és Matala lemennek a raktérbe edzeni egy kicsit, de az iláni nőszemély még így sem szalajtja el az alkalmat, hogy alaposan megtapogassa Johnt. Mindenesetre a bunyó is meglehetősen érdekesre sikerül, Aeryn némi szópárbaj közben könnyedén szarrá veri Matalát, amíg az fel nem emeli a kicsi kacsóját, és egyetlen mozdulattal ki nem üti az ex-békefenntartót. Zhaan közben figyelmes lesz rá, hogy a Moya hangja – tudjátok, az a folyamatos csobogás és karattyolás a részek közben – megváltozott, és ez nagyon aggasztó. Meg is kérdezi Matalát, nem voltak-e gyanús jelek a hajójukon, mielőtt az felrobbant volna. Az iláni szerint nem, Zhaant azonban ezzel nem győzi meg túlságosan, úgyhogy a kékség továbbmegy Verellhez, aki megnyugtatja, hogy a Moyán nincsenek olyan rendszerek, amik az ő hajójukon tönkrementek, úgyhogy valószínűleg csak elállítódott néhány műszer. John újabb látomásában Verell ugyan megint halott, mire odaérnek, de John megpróbálja megállítani Matalát, mielőtt az végezne velük is – nem sok sikerrel.

Verell és Matala végre színt vall D’Argónak, és elárulják, hogy nem kutatóexpedíciót vezettek, hanem egy fegyvert próbáltak ki, amivel véget vethetnek az iláni-scorviai háborúnak. A fegyver olyan erős, hogy védőmező nélkül veszélyes használni, ám erre már csak akkor jöttek rá, mikor a hajójuk odalett. Mindenesetre megnyugtatják D’Argót, hogy habár magukkal hozták a fegyvert, a leviatán – és így ők – nincsen veszélyben, mivel levédték. John Zhaanhoz menekül, hogy együtt próbálják kibogozni az egész időutazásos mizériát. Miután Crichton sikeresen összetöri Zhaan… izéjét, ihletet kap, és Verellhez szalad, hogy szembesítse a dolgokkal, és kiszedje belőle az igazat. A műhelyben azonban csak Matalát találja, de hogy ne kísértse meg az iláni, felkap egy husángot (ne kérdezzétek, hogy az űrhajón mit keres egy darab fa), és megfenyegeti Matalát, hogy ne közelítsen. Ebben a pillanatban belép D’Argo, mire Matala a földre veti magát, mintha leütötték volna, és onnan könyörög a luxánnak, hogy mentse őt meg a kegyetlen humántól, aki meg akarja akadályozni a tervüket. D’Argo kardélre hányja Johnt, mire belép Verell, akit azonban Matala lekaratéjoz azzal a fura sziszegő mozdulattal, végül pedig D’Argo következik. Snitt.

Ismét Zhaan szobája, Zhaan furcsa kék maszk-izéje megint összetörik, majd Crichton síri hangon bejelenti, hogy változtatott a dolgokon, de csak még rosszabb lett. Aeryn robog be angyali mosollyal, rájött, hogy Matala nem iláni, hanem egy scorviai kém, mivel a scorviai idegcsapást alkalmazta az edzésük alkalmával. Már csak Verellt kéne meggyőzni, csakhogy amíg a csápos csipet csapat odalent dekkol, ez nem fog menni. Kapóra jön, hogy a Pilóta közli, a Moya fáziskiegyenlítésével baj van (ugyanígy kezdődött a baj az iláni hajón is), úgyhogy Zhaan a vezérlőbe hívja D’Argót abban a reményben, hogy hozza a nőjét is, így Crichton beszélni tud Verellel. John kicsit előbb ér a helyszínre, úgyhogy kilesi, amint Matala – bevetve csáberejét – próbálja rábeszélni D’Argót, hogy hagyja ott a leviatánt, és csatlakozzon az iláni sereghez. Végül John bejut Verellhez, és elárulja neki, hogy Matala „skorpió”, és ezt onnan tudja, mert amióta a kompban megrázta valami, folyamatosan látja a jövőt. Verell, némi kezdeti döbbeneten kívül, egyáltalán nem mutatja jelét, hogy meglepné Crichton állítása. Ezt az érintett is szóvá teszi, mire Verell kelletlenül beismeri, hogy a fegyver egy fekete lyuk kis darabkája, ami ugyebár az időt is képes foglyul ejteni.

Sajnos végszóra befut D’Argo és Matala is, de Verell sem tudja tartani a pofáját, úgyhogy rögtön szembesíti a nőt a vádakkal. Matala nem is nagyon tagad, leidegcsapásozza D’Argót, majd elveszi tőle a kard-puskáját, és tüzet nyit Crichtonra, dacára, hogy Aerynnak már rég közbe kellett volna avatkoznia. Végül Matala végez Verellel, felkapja a kutatási anyagokat, és beszáll az űrkompba, épp mikor Aeryn is bejut a raktérbe, melyet Matala gondosan lezárt a szembesítés előtt. A komp felszáll, ám ezt Aeryn nem hagyhatja annyiban, még utána ereszt egy sorozatot, amitől az instabil fekete lyuk aktivizálódik, és először az űrkomp, majd a hangár, végül pedig az egész Moya az atomjaira hull.

John most már nem cicózik, ő maga vágja földhöz Zhaan izéjét, nem kicsit meglepve ezzel a kékséget. Végül Aerynt megelőzve közli, hogy Matala köpönyegforgató, és még azelőtt válaszol a lányok kérdéseire és felvetéseire, mielőtt azok elhangzottak volna, ezzel frászt hozva a másik kettőre. Rájön, hogy D’Argo a kulcs, és amíg együtt van Matalával, addig a jövőképek egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek. Így hát Zhaan elcsalja az ilániaktól a luxánt, mondván, Rygel kiállított egy számlát a vendégek szállítási költségéről, aztán a csapat megkörnyékezi őt, és próbálják meggyőzni az igazságról. D’Argo egészen addig nem hajlandó elhinni az egész jövőbe látósdit, meg scorviai kémesdit, amíg négyszemközt John be nem számol neki a kihallgatott beszélgetésről, és megkéri D’Argót, hogy ha az a jelenben is bekövetkezik, mondjon nemet, és fogja a bűnre, amiért börtönbe került. És ne arra, amit a Moya utasainak mondott, hanem az igazi bűnére.

Verell elkészül a fegyver pajzsának stabilizálásával, épp időben, mivel a találkozóhelyre érnek, és felbukkan egy iláni cirkáló. Legalábbis kívülről, hiszen nem tudhatják, nem Matala emberei vezetik-e. D’Argo szerint a scorviaiak máshogy festenek, mint az ilániak, tehát ha nem akarnak a szemükbe nézni, akár bizonyítottnak is vehetik a gyanút. Az iláni cirkáló jelentkezik, ám állításuk szerint baj van az antennájukkal, úgyhogy csak hangot képesek közvetíteni. D’Argo és John a műhelynek berendezett raktárba mennek, és szembesítik Verellt Matalával, aki erre menekülőre fogja, leszúrja Verellt, majd kicsit elcsépeli Johnt, aztán bepattan az űrkompba. D’Argo már kapja is szét a kardját, hogy lelője vele a hajót, de Crichton megállítja. Verell az utolsó erejével kikapcsolja a fegyver pajzsát, mire a fekete lyuk kiszabadul. A Moya csillagkitöréssel elmenekül, Matala hajója pedig először darabjaira tépi a cirkálót, majd maga is felrobban. Zárásként John és D’Argo elbeszélgetnek, és Crichton rákérdez, hogy vajon gondolt-e már rá, hogy esetleg a legénység többi tagjával is megossza az igazi bűnét. D’Argo nem akar erről beszélni, azonban burkoltan bocsánatot kér, hiszen saját bevallása szerint, krízishelyzetben általában nincsenek rá hatással a nők, de már olyan régen nem volt senkije. John erre csak annyit tud felelni, hogy ezt nagyon is megérti.

„John: Megyek levegőzni. (távozik)

Aeryn: Itt is van levegő. Mi történhetett vele.

Zhaan: Crichton ilyen.”