Nem tudom, mekkora olvasottsága lesz egy ilyen rétegsorozat hogyvoltjának, még ha maga a széria mostanra kult státuszba is emelkedett, de már régóta szerettem volna belevágni, mert nekem az egyik kedvencem, még ilyen sok év után is. Remélem, azért lesz egy-két ember, aki erre téved, és esetleg szívesen elnosztalgiázik velem a régebbi – s, ha eljutunk odáig, az újabb – epizódokon.

Főhősünk, John Crichton a naplementét nézi, a távolban űrrakéta áll kilövésre kész állapotban. Valamivel később az is kiderül, mi készül: John és gyerekkori barátja, D.K. egy elméletüket szeretnék igazolni, miszerint egy ember irányította űrhajó kibírja-e, ha a Föld gravitációs mezejét használja gyorsításra. A kilövés előtt befut az idősebb Crichton is, Jack, aki maga is neves asztronauta, járt a Holdon, meg még ki tudja, hol. Utolsó jó tanácsokkal látja el a fiát, és biztosítja róla, büszke rá. John egy kicsit feszeng, hiszen sosem lehet akkora hős, mint az apja, de Jack ezt elintézi annyival, hogy az ember akkor válik hőssé, mikor a legkevésbé várja. Búcsúzás helyett odaadja Johnnak a szerencse-amulettjét, egy gyűrűt, amit Jurij Gagarintól kapott.

Megtörténik a kilövés, az űrben John leválik az űrhajóról a maga tervezte űrsiklóval, és beindul a kísérlet. Minden pöpecül működik is, amíg a meteorológia különös elektromágneses zavart nem érzékel éppen a Farscape-1 (ez John siklójának a neve) útjában. Figyelmeztetik Johnt, ám mielőtt az bármit tehetne, beszippantja őt egy kék alagút, és ő teljesen elveszíti az irányítást. Mikor minden lenyugszik, kapcsolatba akar lépni a Földdel, csakhogy senki nem válaszol, az űrsiklója körül pedig vagy féltucat vadászgép száguldozik.

Az egyik idegen űrhajó sikeresen összeütközik John gépével, aztán pedig az irányíthatatlan vadász nekicsapódik egy aszteroidának és felrobban. A roppant kínos szitu csak tovább tetéződik, mikor John meglátja, mire fel ez a nagy nyüzsgölődés: a vadászok folyamatosan egy hatalmas űrhajóra lövöldöznek, látszólag el akarják pusztítani. Ha még ez sem lenne elég, John siklóját hirtelen bevontatja valami vonósugár féle a nagy hajó hangárjába, ráadásként a gép még be is sül, így John kénytelen kiszállni. Ahogy kilép a hajó fedélzetére, aranyos kis zsámolyszerű robotok tűnnek elő, és jól képen lövik John valami kábítósugárral, utána eltaszigálják őt a hídra, ahol egy csápos-szakállas fickó, meg egy kopasz, kék nő próbálnak úrrá lenni a helyzeten – nem sok sikerrel.

A csápos pasi váratlanul odacsörtet Johnhoz, és a magasba emeli, közben vészjóslóan szörcsög. Az egyik kisrobot belefecskendez valamit Crichtonba, mire a hangok máris kitisztulnak, a kék nő éppen azt tanácsolja Johnnak, hogy válaszoljon a csápos kérdésére, hiszen ő is tudja, milyen a luxánok természete. Johnnak persze halvány fingja sincs, de végre kiderül, hogy a különös teremtmények direkt vontatták be a hajóját, mivel még sosem láttak hozzá hasonlót, és tudni szeretnék, hasznukra válhat-e a menekülésben. Végül a csápos megunja a tökölődést, a sarokba hajítja Johnt, aztán a Pilótát hívja (aki ránézésre átmenet a polip és a rája között, leszámítva a vizet), és kézi irányítást követel. Pilótának nincsenek jó hírei, ugyanis addig nem tud senkinek semmit átadni, amíg a Moyán (ez az űrhajó neve) rajta van a vezérlőbilincs. A luxán találomra kezdi kitépkedni az irányítópultból a vezetékeket, hátha megtalálja azt, amelyik a bilincsre kapcsolódik.

Újabb jövevény repül be a hídra, egy furcsa kis törpe, lebegő fotelben. Elmondja a másik kettőnek, hogy végignézte az összes cellát, és csak ők vannak a hajón. Mellesleg a Teran Rára szállították volna a három jómadarat, az életfogytigos bűnözők börtönbolygójára. John egy kicsit telirakja a gatyát, nem lehet túl kellemes ráébredni, hogy elrabolt három veszélyes bűnöző, főleg ha hozzávesszük, hogy az illető bűnözők nem emberek. Mindenesetre a törpe felajánlja neki, hogy majd ő megvédi, ha cserébe később ő is számíthat John segítségére. A luxán közben jó helyre dugta a kezét, mert a vezérlőbilincs egyszer csak leválik. A csápos ki is adja a parancsot a Pilótának: csillagkitörés. Ezalatt a támadó vadászokat visszahívják, a katonai cirkáló kapitánya, Crais elégedetlen, az nem lehet, hogy az ő felügyelete alól csak úgy megszökjön egy leviatán. Az öccse után kérdez, aki a vadászosztag vezére volt, ám kiderül, hogy ő vezette azt a gépet, ami összeütközött John siklójával. Craist a többi veszteség nem is nagyon érdekli, viszont parancsba adják, hogy kockázzák ki a sikló pilótájának arcát.

A Moya kilép a csillagkitörésből, az utasai pedig észreveszik, hogy a kitöréskor magukkal rántottak egy vadászgépet is. A luxán parancsot ad a hajó rádiójának blokkolására, illetve a gép bevontatására, aztán mivel John nagyon pattog (pedig csak a törpe turházta le), a nyelvével kiüti a földi űrhajóst. Végre az idegenek megejtik a bemutatkozást, ideje volt, de hát akadt jobb dolguk is, meg lehet érteni. A kék nőt Pa’u Zotoh Zhaannak hívják, és mellesleg delviai papnő, a csápost meg Ka D’Argónak. Szóba kerül az is, hogy miért kerültek börtönbe, de egyelőre egyikük sem árul el túl sokat, Zhaan mindössze annyit mond, hogy odahaza az anarchisták vezetőjeként működött, D’Argo pedig megölte a felettesét. Crichton egy cellában tér magához, anyaszült meztelen, a törpe éppen a zárat birizgálja. Ő is bemutatkozik, XVI. Rygelnek hívják, a hyneriai nép uralkodója, majd John kérdésére hozzáteszi, hogy csak félreértésből tartóztatták le, ugyanis az unokatestvére el orozni lopni a trónját. Kiderül, hogy Crichton a beléje fecskendezett fordító mikrobák miatt érti meg az idegen fajokat, habár Rygel nem tudja felfogni, hogy-hogy nem kapta meg John a mikrobákat a születésekor.

John gyorsan felöltözik a kapott ruhákba (az övéit vizsgálat céljából vették el), aztán a cellatársa felé fordítja a figyelmét, a bevontatott vadász pilótája felé, aki ekkor kezd feleszmélni. Biztosan bal lábbal kelt, mivel első mozdulatával a földhöz keni Johnt, és ezredet, azonosítószámot követel tőle – oké, vettük, durván katona a csaj. Mellesleg Aeryn Sunnak hívják, és a Békefenntartó Különleges Alakulatának tisztje. John végre kezd rájönni, mi is történik: a Békefenntartók támadták a hajót, és a rabok most azt hiszik, ő is közéjük tartozik. Kiderül, Rygel miért nyomkod folyamatosan hat gombot már vagy fél órája: feltöri a személyes tárgyak tárolórekeszét, amelyből előkerül többek között D’Argo hatalmas kardja is, ami már magában sem túl kellemes látvány, hát még ha egy vad luxán is van mögötte, aki baljóslatúan azt mondja: „Ideje enni.” Ezalatt Crais még mindig az öccse halálát nézi újra és újra. Biztos ő is azon töpreng, hogy vajon ki a fene vette fel ilyen közelről a balesetet? Közben elkészült a kikockázás, és Crais meglepve látja, hogy egy szebésai (a Békefenntartók faja) ül a siklóban – legalábbis ránézésre. Parancsot ad a flottának, hogy végezzék tovább a feladatukat, ő pedig a leviatán nyomába ered.

D’Argo tényleg enni akar, de John hiába fosott, nem rá gondolt. Az ebédlő felé menet Zhaan mesél egy kicsit, egy biomechanoid, vagyis élő űrhajóban vannak – tehát ezért van neve, nem pedig csak amolyan szeszélyből, mint mikor valaki Katinak hívja a Wartburgját. Pilóta közben D’Argóval veszekszik, ugyanis a luxán ámokfutása következtében a vezérlőpultban futó vezetékekből elfojt a meghajtófolyadék, ezért a hajó lassú vánszorgásnál nem képes többre. Szerencsére van a közelben egy kereskedőbolygó, de Zhaan szeretné előtte Aerynből kiszedni, hogy vannak-e Békefenntartók a rendszerben. Aeryn persze hallgat, D’Argo dühöng, Zhaan ráncolja a szemöldöke helyét, Rygel meg héliumot fingik, mert ideges. Szegény John, hova vetett a végzet! A vacsora zárásaként D’Argo leszereli Aerynt, aki próbált ellopni egy villát a vendéglátó ezüstneműi közül. Rygel száll le a bolygóra, hogy próbáljon meghajtófolyadékot szerezni.

Miközben Aeryn egyre jobban kétségbeesve próbál kijutni a cellából, John kellemesen eltársalog magával, és miután kivesézi, hogy Spielberg meg a Harmadik típusú találkozások hülyeségeket állított, arra is rájön, hogy valószínűleg egy féregjárat rántotta be az űrhajóját. Nagyszerű, már csak találnia kell egy másik féregjáratot, amin át hazamehet. Ehhez azonban előtte ki kell jutnia a cellából; még szerencse, hogy amíg D’Argo Aerynnal volt elfoglalva, ő is elrejtett egy villát. John és Aeryn kijutnak, és némi csevejt követően, mely során kiderül, hogy a Békefenntartók megvetik a könyörületet, beszállnak Aeryn vadászába, leszállnak a bolygóra, és értesítik Crais hajóját. Pilóta jelenti D’Argónak, hogy a foglyok megszöktek, és a bolygó felé tart Crais anyahajója, így a rabok szedelőzködni kezdenek, és felkészülnek a minél gyorsabb távozásra.

Aerynék látják felszállni a leviatán modulját, a Békefenntartó azonnal értesíteni akarja a társait, ám John próbálja meggyőzni, hogy hagyja futni a Moyát, hiszen Zhaanék veszélytelenek. Végszóra befut D’Argo, aki mégiscsak el szeretné fogni a szebésait és a humánt, mondván, jók lesznek tárgyalási alapnak. Sajnos az ötletét nincs idő kibontani, mert közben Crais is megérkezett, és még mindig pipa egy kicsit az öccse elvesztése miatt. D’Argót gyorsan elfogják a Békefenntartók, Aeryn mellett Crais szemrebbenés nélkül elsétál, mintha ott sem lenne, felelősségre vonja Crichtont a baleset miatt, és megígéri neki, hogy a saját kezével fogja felboncolni, hogy megtudja, miféle szerzet az a humán. Aeryn próbál segíteni Johnon, és megemlíti, hogy elég sok időt eltöltött vele, hogy megtudja, nem elég bátor és intelligens, hogy önszántából megtámadjon egy vadászt, tehát feltehetően tényleg csak baleset történt, ahogy azt Crichton mondta. Craisnek sem kell több, Aerynt is vasra vereti, mondván túl sok időt töltött ismeretlen eredetű életforma közelében, így visszafordíthatatlanul megfertőződött. Az egész banda megy a dutyiba.

Pontosabban, odáig már nem jutnak el, ugyanis az egyik katonának feltűnik apu gyűrű-amulettje, ami egyben amolyan kirakósjáték is egyben, és tisztára belepistul. Míg szórakozik, Crichton kikapja az övéből a fegyverét, és az őröket sakkban tartva kiszabadítja Aerynt és D’Argót is. Először ugyan mindketten tiltakoznak, D’Argo azért, mert Aeryn Békefenntartó, Aeryn meg azért, mert… nos, ugyanezért, s mint olyan, nem közösködhet rabokkal. John végül mindkettejüket meggyőzi, D’Argót a „nélküle nem megyünk”, Aerynt meg a „ha nem jössz velünk, meghalsz” dumával, így aztán a trió valahogy beszuszakolja magát a vadászgépbe (vajon hányan férnek el abban?), és visszamennek a Moyára. A leviatán elhagyja az orbitális pályát, de már késő, Crais anyahajója megtalálta, és elindult feléje. Csillagkitörésre nincs idő, és bőven a lőtávon belül vannak. Crichton a fejéhez kap, majd papír híján veszettül jegyzetelni kezd a padlóra (a filctollat honnan a fenéből szedte?), közben pedig parancsot ad, hogy Pilóta fordítsa vissza a hajót a bolygó felé.

Egy gyors vitát követően D’Argo eldönti, hogy Aeryn fogja manuálisan irányítani a hajót, mivel a sérülések miatt Pilóta nem fér hozzá minden rendszerhez. A Moya a bolygó tömegvonzását kihasználva a horizonton megkerüli a bolygót, és ezzel úgy felgyorsít, mintha nitrót fecskendeztek volna a hajtóműbe – ezzel kvázi bebizonyítva Crichton elméletét. Crais nem boldog, a leviatán meglógott. Ideje a berendezkedésnek. John kiszed a siklóból pár kütyüt, D’Argo a kardját fényezi, Zhaan pedig pucéran meditál. Ahogy John a kabinja felé tart, D’Argo elkapja, és megfenyegeti, hogy ha bármivel is fenyegetni merészeli a nehezen kiharcolt szabadságát, megöli. Ha ez még nem lenne elé, alighogy a luxán távozik, Aeryn is tiszteletét teszi Johnnál, és megpedzegeti, hogy Feltérképezetlen területek ide vagy oda, Crais nem fog leszállni Crichtonról. Márpedig erre való tekintettel John jobban tenné, ha alaposabban megválogatná a szövetségeseit. Végezetül John megjavítja a robotot, amit még ő tett tönkre az érkezésekor, s közben magnetofonon üzenetet hagy az apjának, és megígéri neki, hogy hazajut. Jól tudja, hogy valószínűleg Jack sosem kapja meg a szalagot, de neki segít feldolgozni a történteket.

"Ne mozduljatok, vagy megetetlek… kis, sárga fénygolyókkal!" (Crichton)