Carter, Daniel és Teal’c erős tűz alatt, egy rakás jaffával a nyakukon rohannak a csillagkapu felé egy idegen bolygón. Fedezéket keresnek, hogy bevárják O’Neillt, aki egy katonával még az erdőben van, de az ezredes közli, hogy elvágták az útjukat, valamint Tyler meg is sérült, szóval inkább húzzanak haza erősítésért. A többiek rendben át is jutnak a kapun, de Hammnond tábornoknak gőze sincs ki az a Tyler hadnagy, hiába bizonygatják mind a hárman, hogy már hetek óta a CSK-1 tagja.

Jack és az új csapattag menekülnek, mert a jaffák elkezdték átkutatni a környéket. Egy romos épületben igyekeznek elrejtőzni, Tyler pedig megköszöni, hogy az ezredes visszament érte. O’Neill erre azt mondja neki, hogy azért nem hagyhatta meghalni, mert az egy csomó papírmunkával járna. A parancsnokságon ezalatt a tábornok az őrséggel fegyverezteti le a csapatot és a gyengélkedőre kísérteti őket, hogy magyarázatot találjanak arra, miért beszélnek egy olyan emberről, akiről senki nem tudja kicsoda. Fraiser doktornő első körben nem talál magyarázatot a dologra, és amíg ki nem derítik, miről van szó, addig O’Neillért sem megy senki.

A gyengélkedőn a csapat is a helyzet magyarázatán töri a fejét, és a két zseni mellett egyedül Teal’c fejében fordul meg, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy velük történt valami, minthogy az egész bázis személyzete elfeledkezett volna Tyler hadnagyról. Mivel a hozzáférésüket letiltották, Carternek meg kell hackelnie a számítógépet, hogy megkereshesse a hadnagy aktáját. Azt ugyan nem találja meg, de felfedezi, hogy az elmúlt hetekben valaki élénk érdeklődést mutatott az ő tikos anyagaik és jelentéseik iránt. Mivel a felmentő sereg a vártnál tovább marad el, O’Neill kicsit aggódik, mert bár egy bolti rabláshoz alaposan fel vannak fegyverkezve, huzamosabb ideig tartó jaffa irtáshoz nincs elég eszköz a tarsolyukban. Ráadásul a hadnagy úgy néz a kezébe nyomott P90-esre, mintha most látná először, majd leteszi a Tylerben, Texasban gyártott készleteik mellé.

Azért a tábornok nem feledkezett meg kedvenc ezredeséről, most éppen egy UAV segítségével igyekeznek ráakadni, mivel a jaffák lezattolták a korábban átküldött MALP-ot. Két mondatot sikerül is váltania Jackkel, de mivel ő is az ismeretlen Tylerről beszél, egyelőre elveti a mentőakciót. Azonban más problémája is akad, mert befut a tenyérbe mászó képű Simmons ezredes, hogy független vizsgálatot folytasson a CSK-1 képzelt barátjának ügyében. Kezdésnek Danielt hallgatja ki, és hamar kiderül, hogy nem is igazán a jelen ügy érdekli, hanem alaposan meg akarja kavarni a szart azzal, hogy megkérdőjelezi a CSK-1 megbízhatóságát. Felhozva például a goa’uld gazdatesté vált Dr. Sarah Gardnert.

Dr. Frasier ezközben idegen agyag nyomát találja Teal’c dzsekijén, és amikor megérinti, beugrik neki egy emlékkép Tyler hadnagyról. Carter pedig később pont úgy írja le a hadnagyot, ahogy ő emlékszik rá. Az őrnagy meggyőzi, hogy addig ne jelentse a dolgot a tábornoknak, amíg nem talál valami bizonyítékot, mert ellenkező esetben őt is karanténba teszik, ami hosszútávon károsan befolyásolhatja O’Neill egészségét. A tábornok ezalatt Simmonsról igyekszik kideríteni valamit piros telefonja segítségével, de hiába beszél magasan székelő emberekkel, csak zsákutcákat talál.

A P7S-441-en idő közben beesteledett, Jackék beszélgetéssel töltik az időt. A „Hová való?” kérdésre Tyler azt feleli Texasba, de sokat költöztek. Megtudjuk, hogy O’Neill Chicagóban született, de Minnesotában nevelkedett. Majd mikor Tyler azt kérdezi, hogy utóbbi szép hely-e, Jack megosztja vele az egész goa’uld fenyegetés valódi okát. Miszerint a kukacok igazából Minnesotát akarják, főként azért, hogy ott horgászhassanak. Tylernak a horgászat se mond sokat, az ezredes meg felajánlja, hogy majd elviszi egyszer magával, hisz kérdezze csak meg Teal’cet, ő abba se bírta hagyni. A hadnagy elég pesszimista, szerinte a jaffák sosem hagyják abba a keresésüket.

Simmons a változatosság kedvéért Teal’cet vegzálja, a milyen volt elárulni a barátaidat kérdéssel. Bőbeszédű barátunk saját meglátása szerint nem tett ilyet, hisz akkor éppen kicsit megtévesztették. Simmons arról érdeklődik, miért kéne elhinnie, hogy most nem ez történik. A kérdés a történtek fényében kicsit jogosnak tűnik, Teal’c azonban remek ellenérvvel rendelkezik, miszerint onnan lenne tudható, hogy most is a goa’uldok szolgálatában áll, hogy itt helyben megölné Simmonst. Hát ezzel nehéz vitatkozni. O’Neilléknak nincs jó reggele. Rájuk talál egy halálsikló, és mivel az ezredes pompás ki jelzőtüzet csinál belőle, hamarosan számíthatnak a gyalogságra is. Tyler sérülése miatt nem jutnának messzire, ezért beássák magukat.

Carter a soros Simmons kihallgatásán. A sunyi képű nála is előszed mindent. Felhozza, hogy gazdatest volt, az idegen tudat befolyását, meg a múltkori földönkívüli látogatót is. Amikor azonban az illetéktelen számítógép használatot hozza szóba, akkor öngólt lő, mert Sam rájön, hogy Simmons az ismeretlen külsős, aki titokban kotort az anyagaik között. Rögtön vége is lesz a kihallgatásnak. Frasier doki azonosította az idegen anyagot, ami kémiai úton befolyásolja a fertőzött személy emlékeit. Ezzel egy időben Tyler is felfedi magát O’Neillnek, mivel a vadászkürtök hangja alapján a jaffák bemérték a helyzetüket, és nem akarja, hogy az ezredes meghalljon, miközben azt hiszi, a saját emberét védi. Egy reol nevű faj tagja, akik védekezésként használják a testük által termelt memóriabefolyásoló szert. A jaffák is ezért üldözik, meg mert egyszer már elfogták, csak lezuhant a hajójuk, és ő megszökött.

O’Neillékat lerohanják úszósapkások, hiába állított csapdákat, meg lövöldözött derekasan. Az utolsó pillanatban azonban befut az erősítés Carterék személyében és megmentik. Fraiser doktornőnek végül sikerült meggyőznie a tábornokot, hogy visszamenjenek Jackért. A kapu felé menet Tyler elmeséli, hogy a népe nem kedveli a technológiát, és mindig a rejtőzésbe menekültek. A goa’uldok rá akarnak jönni a titkukra, ezért ők új bolygóra költöznek. A haza jutással azonban egyelőre várni kell, mert újabb, nagyobb rakás jaffa érkezett a kapun keresztül. Tyler – becsületes nevén Kaiael – hősiesen feladná magát, vagy elcsalná őket a kaputól, de O’Neillnak más tervei vannak.

Daniel hátra marad Tylerrel, míg a többiek elmennek leszerelni a lelőtt sikló ágyúit. Az idegen viszont csak nem tud nyugton ülni a seggén, mindenképpen hősködni akar, ezért a kölcsön zattal elkábítja Danielt és elmegy feladni magát. A tábornok eközben kirúgja a bázisról Simmonst, aki gyaníthatóan politikai körök megbízásából vizsgálódik. O’Neillék éppen időben érnek vissza Danielhez, hogy lássák, amint Tyler elcsalja a kaputól a jaffák jórészét, majd rövid úton elfogatja magát. Már visszafelé kísérik a kapuhoz, amikor hőseink rajtaütnek a menetoszlopon, és a Teal’c által kezelt halálsikló ágyú hathatós közreműködésével simán lelövik a korábban erős túlerőnek ítélt jaffa csapatot. Miután a pirotechnikusok és kaszkadőrök is megdolgoztak a pénzükért, lehet menni haza. O’Neill felveti Tylernek, hogy talán nem kéne eldobniuk a kulcsot, miután bezárták maguk mögött a csillagkaput, mire ő azzal búcsúzik, hogy az ezredes egyszer talán majd elviszi horgászni.