Idilli nap Brooklynban, mindenhonnan egy több évtizedes dal visszhangzik, feltehetően, hogy elnyomja a közeli építkezés zaját. Egy gyorsétteremben egy fura, kopasz pasi ebédel, aki vagy nem érez ízeket, vagy durván szereti a dolgokat, kezdve az egész borsszórónyi borssal, egészen a tizenegy szelet szupererős paprikáig. Mindeközben különös nyelven jegyzetel, szünet nélkül az óráját nézegeti, és időnként rá-rápillant az építkezésre a spéci, Star Warsból szalajtott messzelátójával. Egyszer csak remegni kezd a föld, robbanások rázzák meg a környéket, mindenki sikoltva rohangál, de emberünk előbb nyugodtan befejezi az ebédet, aztán átsétál a kiürült építkezésre, ahol a robbanások történtek, lenéz egy kráterbe, aztán telefont ragad. „Megérkezett” mondja valakinek. Főcím.

Walter az éjszaka közepén azzal ébreszti Petert, hogy a gyömbérsör receptjét darálja félhangosan. Peter másnap beront Oliviához: elege van az éjszakázásokból, hogy az apja nem engedi le a fürdővizet, és szeret pucéran kiselőadást tartani arról, hogyan rontotta el ő, Peter a saját életét és tanulmányait. El akar menni. Ezzel csak egy bibi van, Walter többször is kijelentette, hogy ha Peter elmegy, ő inkább visszaköltözik az elmegyógyba, nem segít többet az FBI-nak. Itt az újabb ügy: az építkezésen azért történt a robbanás, mert a föld alól egy hatalmas, vibráló kúp bújt elő. Walter tudja, mi az, de egyelőre nem hajlandó elárulni. Mivel nem ez az első eset, hogy ilyet látnak, Broyles elküldi Oliviát egy ezredeshez, aki még 1987-ben nyomozott egy hasonló ügyben.

Jacobson ezredes régi jó ismerőse Oliviának, így először elnosztalgiáznak egy kicsit, csak aztán térnek a tárgyra. 87-ben ugyanolyan hengert találtak, ám két nappal később egy hatalmas robbanásban nyoma veszett. Jacobson figyelmezteti Oliviát, hogy ha kedves az élete, tartsa távol magát a hatalmas űrkúpoktól. Valaki más azonban nem fogadja meg ezt a tanácsot, sőt, éppen a kúpot keresi, melynek keretében egy fura vakus pisztollyal ártalmatlanná tesz jó pár ügynököt. Az már más kérdés, hogy ha egyszer a kúp már rég a Harvardon van Astrid és Walter keze között, az FBI-osok mégis miért vannak még mindig abban az elhagyott gyárépületben, ahol eredetileg tartották. A kúpvadász mindenesetre hoppon marad.

Az éjszaka közepén megcsörren Olivia mobilja, John hívja őt a pokolból, de legalábbis egy elég térerő-szegény helyről. A vonal recseg, John pedig egyre csak a nő nevét ismételgeti, majd szétkapcsol. Olivia hívja a központot, le akarja nyomoztatni a hívást, csakhogy a központ szerint már három órája nem hívta őt senki a mobilján. Walter végre kitálal: a kúp egyfajta földalatti torpedó, melyet a kormánynak kellett volna kifejleszteniük. Úgy látszik, valaki most is befejezte helyettük a munkát. Olivia eközben Jacobson aktájában, az egyik fotón megtalálja Waldót, de legalábbis a kopasz, öltönyös figurát, aki az öreg csecsemő ügynél a kórházban is jelen volt. Irány Broyles, akinek viszont a szeme sem rebben a hír hallatán. Kiderül, hogy ők már rég kiszúrták az általuk Megfigyelőnek elkeresztelt kopaszt, aki minden egyes mintás/profilos ügy helyszínén megfordult.

Olivia tudomást szerez a raktárépületben lévő csapat likvidálásáról, azonnal odatelefonál Peternek, hogy tökítsék el valahova a kúpot. Peternek mondania sem kell, Walter rögtön rájön, hogy a másik helyszínt támadás érte, és csak két dolgot kér, hogy megoldja a helyzetet: alumíniumfóliát, és azt az üdítőt, amit reggel még maga akart elkészíteni. Peter leszalad a közértbe, s míg ő odavan, Walter megragadja Astridot, és a nyakába fecskendezve elkábítja őt. A gyáras ámokfutó Jacobsont is meglátogatja, és lelövi őt a vakus pisztolyával. A fegyver csak kábításra volt állítva, Jacobson a foteljébe kötözve ébred, mindenféle drótokat és érzékelőket dugtak a testén lévő összes nyílásba. A sapkás idegen azt akarja, hogy Jacobson gondoljon a nőre, aki meglátogatta, és alighanem el is éri a célját, mert egy idő után elmosolyodik, megköszöni Jacobson közreműködését, aztán agyonvakuzza.

Walter egy bárban ül és a gyömbérsörét szürcsölgeti, mikor az asztalához leül a Megfigyelő, és kellemesen elcseverészik vele, mintha régi cimborák volnának. Mindenesetre kiderül, hogy a szőrtelen fickó tényleg nem érzi az ízeket, és hogy nem érintheti meg a kúpot (ő jelzőnek hívja), ezért Walter elrejtette neki. Az uzsonnát követően Waltert az egyik főút közepén sétálva találják meg, de nem hajlandó elárulni Oliviának és Peternek, hogy hol van a henger, még legalább négy óráig, ameddig meg kell védeni azt azoktól. Viszont mesél a kopaszról, amire Olivia rögtön ráharapna, de Peter hülyének nézi az apját, és azt állítja, csak kitalálja az egészet, mert látta a Megfigyelőt Olivia fotóján. Walter az anyjához hasonlítja a fiát, ő volt mindig olyan szűklátókörű, mint Peter. Ez aztán beteszi a kaput az ifjabbik Bishopnak, közli Oliviával, hogy ezért akar elhúzni innen örökre, aztán távozik.

Visszamegy a Harvardra, hogy összeszedjen pár cuccot, közben telefonál valakinek, hogy találjon neki valami melót Bostonon kívül, ám a sapkás idegen már ott várja. Csakhamar Peter is lekötözve és bedrótozva találja magát. Közben Astrid is benéz a suliba, és a felforgatott labort látva azonnal riadóztatja Oliviát, aki a térfigyelő rendszer segítségével készít egy képet a sapkásról. Walter orra alá tolja a fotót, esetleg azt is tudja, ő kicsoda? Walter nem tudja, ám mikor megtudja, hogy a fickó elrabolta a fiát, megrémül, hogy Peter elvezetheti őt a hengerhez, holott nem is tudja, hol van. Olivia csak pislog. Peter is, mikor hosszas vallatás és kínzás után a sapkás kiolvassa az agyából a rejtekhelyet, holott ő maga sem tudott róla, hogy tudja, hol van a henger.

A sapkás az erdőbe viszi Petert, egy temetőbe, azon is belül egy bizonyos Robert Bishop sírjához, és ásatni kezdi. Olivia pont akkor fut be, mikor az idegen megkaparintja a kúpot. Szokásos fogócska következik, mely eredményeként a sapkás egy golyóval a hátában végzi, a kúp pedig fülsértő sípolás és vakító villanások kíséretében leássa magát a föld alá. Mindezt a Megfigyelő szeme láttára, aki azonnal jelent valakinek telefonon: indulás a menetrend szerint. Amint leteszi a telefont, Peter ront rá hátulról, de a bunyóból semmi sem lesz, mert a kopasz mintha minden gondolatát előre ismerné – szó szerint. Végül a Megfigyelő unja meg előbb a szóismétlős játékot, és egy pisztollyal (ami, a változatosság kedvéért, nem vakuz, hanem visong) ártalmatlanná teszi Petert.

Az ügy végeztével Walter visszaviszik a hotelbe, de az öreg először bocsánatot kér Astridtól, és nagy kegyesen felajánlja neki, hogy ha akarja, ő is benyugtatózhatja viszonzásul, bár – saját bevallása szerint – ő, Walter, valószínűleg még élvezné is. Astrid nem felel, még csak nem is néz Walterre. A kórházban, míg Olivia Peterre vár, Broyles elmondja neki, hogy lenyomozták a sapkást, aki egyenesen Seattle-ből érkezett, hogy felkutassa a hengert, ami még mindig nincs meg, ezért a nemzet biztonságisok kicsit pipák. Megérkezik Peter, aki az erdőben történtek hatására pálforduláson esett át, és közli, hogy addig nem megy el, amíg minden egyes megmagyarázhatatlan dologra választ nem kap. Olivia boldog, és rögtön át is ad Peternek egy bilétát. Mostantól Peter hivatalosan is az NBH külsős tanácsadója.

Otthon Peter kérdőre vonja Waltert az egész üggyel kapcsolatban. Walter elmeséli neki, hogy a kapcsolatok miatt ki lehet szedni az információt egy közel álló személyből is, aztán elmesél Peternek egy réges-régi történtet. Jó húsz évvel ezelőtt, mikor még Peter gyerek volt, történt egy baleset. Walter kocsija leszaladt az útból, és egy jeges tóba zuhant. Peter eddig úgy tudta, az apja mentette ki mindkettőjüket, de Walter elmondja, hogy ez nem igaz. A fagyos vízben mozdulni sem tudott, mindketten odavesztek volna, azonban egy magas, kopasz, szemöldök nélküli férfi kihúzta őket, tudván, hogy egy nap Walter majd viszonozza a szívességet. Ezért tudott Walter a kúp rezgéséről, anyagáról, ezért tudta, hogy meg kell védenie, és ezért ismerte fel a kopasz Petert, aki most megrendülve hallgatja az apját. Habár még most sem hisz el mindent, sokkal kevésbé szkeptikusan áll hozzá a dolgokhoz. Zárásként Olivia hazaér, átnézi a leveleit, bekészíti magának a müzlit és a pohár whiskyt, de még hozzá sem kezd igazán szerény vacsorájához, a konyhaajtóban John Scottot pillantja meg, aki olyan vidám képpel üdvözli a nőt, mintha nem lenne már jó pár hete halott.

Érdekességek: