A szokásos visszatekintéssel nyitunk, bla-bla, Coraline Beth jóvoltából kórházban fekszik, élet és halál között lebeg. Mick jófej, nem árulja el a rendőröknek, hogy a riporter szúrta le a fotóst. Beth önvádol, míg MSJ inkább azon aggódik, hogy létezik a gyógymód, de Coraline magával viszi a sírba. Ugrunk New Yorkba, ahol egy 90 és a halál között álló őszes öregember felbérel egy rosszarcú csókát, hogy tegye el láb alól Josefet. Az ok pedig az, hogy a vámpírnak köze volt a lánya eltűnéséhez. Egyetlen kérése van csupán: a bérgyilkosnak szénné kell égetnie Josefet, akkor megkapja a pénzét. Vissza Los Angelesbe, Josef és haverjai éjszakai kártyapartin (ahol a tétek vérrel teli fiolákban mérik – stílusos) épp osztják az észt az életről, mikor a korábban látott merénylő támad, kilő 2 sorozatot a társaságra, majd lángba borítja a lakást. Főcím.

A kiégett lakásban MSJ helyszínel, jó hír, hogy Josef hulláját nem találták meg. Eddig. Talán sikerült valahogy meglépnie. BW, Beth emészti magát, mikor befut a főnöke, hogy J. Konstant megtámadták, Beth így már kétszeresen is aggódik Mickért. Ott találja a romok között, magánnyomozónk eléggé maga alatt van. Nem csoda, ha kissé kiakad, mikor meglátja, hogy Beth nem egyedül érkezett, magával hozta az operatőrét is. Szerencsére Josef alapos volt a biztonsági rendszerét illetően – még ha a történtek nem is ezt igazolják -, így Mick könnyűszerrel rájön, hogy a tettest nem vámpírkörökben kell keresni, s valami katonai cuccot használt a robbantáshoz.

Telefon cseng, Coraline magához tért, Mick rohan a kórházba. Elmondja a lánynak, hogy Josef nagy valószínűséggel halott. Bravó Mick, egy súlyos sérülésből lábadozónak feltétlenül ez az első, amit el kell mondani. Kiderül, hogy C. volt az, aki anno, az idők kezdetén bemutatta egymásnak a 2 vámpírt, ergo neki köszönhető a barátságuk. Coraline meggyőződése, hogy Mick Beth miatt akar újra halandó lenni, ám St.John tagad mindent, hiszen már nagyon régóta szeretne ismét emberré válni, a lánynak ehhez semmi köze. Ám mielőtt kiderülne a titok, C. ismét elalszik a gyógyszerektől. Mick ezúttal nem tétlen, lecsapolja a lányt, talán majd a véréből rájön a varázslatra.

Beth a folyosón csövezik, Mick pedig könnyes szemmel végre elmondja, mi nyomja kicsi halhatatlan lelkét: Josef a 400 évével maga a történelem, egyik pillanatról a másikra eltűnik, s hiába nem fog az idő az emberen, a gyásszal ugyanúgy meg kell küzdenie. Az irodába lépve azonban Josef néz velük farkasszemet, s csevegő hangon érdeklődik, hogy Mick segít-e neki kideríteni, ki ölte meg. Mivan!?

A kamerák felvételein látszik az elkövető arca, Josefnek nem ismerős, ám őt sokkal jobban aggasztja az a tény, hogy nincs pénze, hiszen valami gondok kinyírta őt, úgy, hogy mindenki újság címlapon harsogja a sztorit, ráadásul kissé nehézkes lenne megmagyarázni, hogyan is lehet még életben. Az elkövetőről egyelőre annyit tudni, hogy nagyonis tisztában volt vele, hogy a célpontjai vámpírok voltak, s komoly kapcsolatai lehetnek katonai szervezetekkel, vagy ő maga is katona. Mick szerint jobb, ha Josef meghúzza magát egy kis időre az árnyékban, s nem támad fel csodával határos módon. Josef egyik haverja egy hacker, talán ő be tud lépni a katonaság rendszerébe. A dolog szépséghibája, hogy ezt már megtette korábban, így most alkotói szabadságon van Dél-Amerikában.

Beth menti a helyzetet, a BW-nél van egy ismerőse, aki szintén ért a kalózkodáshoz. Sam – aki Mick meglepetésére egy nő – gond nélkül szerzi meg a kért infót, Martan volt a bérgyilkos, s katonailag eléggé képzett, szóval egy profi zsoldossal állunk szemben. Ha Josef nem mehet partizni, majd a parti megy Josefhez, így mire Mick hazaér, néhány hivatlan hölgyvendéget is talál cimborája társaságában. Mick eléggé kiakad barátja felelőtlenségén, főleg, mikor meghallja, hogy vissza akar menni az irodájába valami tűzálló széf miatt, amiben elrejtett néhány köteg zöldhasút.

A kórházban Coraline egészségügyi paraméterei nem igazán tartoznak a normális tartományba, ez szemet szúr a dokinak is, s láthatjuk, hogy vámpír énje kezd újra felszínre törni. Josef fittyet hányt Mick intelmére, maga megy el az irodájába. Láthatjuk, hogy a megbízható, tisztességes biztonsági főnök mégsem olyan megbízható és tisztességes, riasztja is Martant azonnal. Bérgyilkos érkezik, biztonsági főnöknek annyi (nem néznek ezek filmeket? Az árulók sosem élik túl, kivéve, ha ők a főszereplők, s a jó útra térésük egyik eszköze a rossz oldal elárulása).

Josef örömmel veszi tudomásul, hogy a tüzálló széf nem Made in China-termék, mohón pakolgatja zsebeibe a dollárokat, mikor Martan közelít. Éppen lelőné, s Mick lép közbe. Kis csetepaté, MSJ minden meggyőző erejét bevetve (jah, a 20.-ról való kilógatás eléggé hatásos) kideríti, hogy egy Whitley nevű ember bérelte fel Martant. Ám Josef tagad mindent, fogalma sincs, ki lehet ez a tag, s miért szúrja a szemét a létezése. Mielőtt Mick kérdőre vonhatná, egy óvatlan pillanatban csendben lelép.

Beth utánanézett Whitleynek, 93 éves, milliárdos, felesége 2 évvel ezelőtt meghalt, más rokona pedig nincsen. Illetve volt egy lánya, aki még 1955-ben eltűnt. Eközben a letartóztatott exkatona naná, hogy meg tud szökni a selejtes rendőri védelem alól, így ismét nyomában van célpontjának. Beth izgatottan készül az utazásra Mickkel, meglátogatják a milliárdost, mikor Josh toppan be. Eléggé zokon veszi, hogy a közös programjuk helyett a lány inkább a magánnyomozót választja. Ez a kapcsolat már igencsak a végét járja. Josh ezúttal feladja, otthagyja barátnőjét, menjen csak szórakozni Mickkel.

Martan meglepi az öregembert, kérdőre vonja, van-e valami, amit nem árult el neki a Josefről. Túl sok a furcsaság itt. Az vénember tisztában van vele, hogy vámpírok. Martant nem érdekli, miért, csak az, hogyan ölheti meg őket. Josef kiszáll egy limóból, s bemegy egy házba, ahol már számítottak a jövetelére. Bethék hiába próbálnak meg szép szóval bejutni Whitleyhez, még a liftajtót sem tudják megpillantani. Akkor irány a hátsó bejárat, pontosabban a tűzlétra.

Az öregúr közli Mickékkel, hogy a bosszú hajtja, Josef elvette az egyetlen lányát tőle, ezért most meg kell fizetnie érte. Sara (a lány) naplójából kiderül, hogy Sara szerelmes volt Josefbe, s kész lett volna érte vállalnia a vámpírrá válást is. Beth elolvassa a naplót, Mick pedig azon töpreng, hogy Josef vajon miért nem említette neki soha Sarat. Sam telefonál, sikerült Josef nyomára bukkannia, a limuzin vezette el őt a kérdéses címre. A háttérben Martan figyeli őket.

Mick nem kertel, egyenesen Josefnek szegezi a kérdés, árulja már el végre, mi is a helyzet itt. Josef válasz helyett bevezeti őket egy szobába, ahol Sara fekszik egy ágyon. Mintha aludna. Úgyanúgy néz ki, mint a képen 1955-ben. (engem kissé Dobó Katára emlékeztet, a vöröshajú korszakából) Nemcsak Mick lepődik meg, hanem mi is. Sara ’55 óta kómában van, azóta, hogy Josef megpróbálta átváltoztatni. Sosem tért magához, elveszett valahol a két állapot között, Josef pedig képtelen elengedni őt. Talán lesz egy nap valami gyógyszer, ami segít, vagy csoda történik.

A múltidézést Martan ablakon át való behatolása szakítja meg, 2 golyót ereszt Josefbe, majd egy karót döf a szívébe. Értetlenül nézi, hogy Josef nem hal meg. Jaj, de buta itt valaki, mindneki tudja, hogy a karó nem öli meg, csak lebénítj a vámpírt. Mick fél perc alatt ártalmatlanná teszi, ezúttal végleg. Mick Josef szemére veti, hogy éveken át arról prédikált, hogy nem működhet a dolog vámpír és ember között, erre itt van ő maga ellenpéldaként. A szerelem minden szabályt átír. Beth odaadja Josefnek Sara naplóját, jobb helyen lesz nála. Lapush – Aurora c. száma alatt láthatunk egy giccsesen színes képsort, Josef és Sara szerelmespárként.

A történtek a páros mindkét tagját elgondolkoztatják, Mick hirtelen ötlettől vezérelve kvázi randira hívja Bethet, barangolják be a várost éjszaka, majd hazamennek egy későbbi járattal. Ám a lány nemet mond, hiszen neki ott van Josh, s megpróbálja helyrehozni a kapcsolatukat. Mick pedig jó képet vág az egészhez, bár kis csalódottság is tükröződik az arcán.

Két bónuszkép a végére: