Megint a Draper-háznál kezdünk. Szép napsütéses napra ébredtek ma a kertvárosiak, a család nagyja kint a kertben. A gyerekek a kutyával játszanak, anyu napszemüvegben, kesztyűben és könnyű nyári ruhában kertészkedik, a szomszéd meg a galambjait repteti. Minden csodás, a jó szomszédok még kedélyesen oda is integetnek egymásnak. Aztán hirtelen este lesz, és a felnőttek színházba mennek. Don nem igazán csípheti a musicaleket, mert alig várja a szünetet, s az ezzel járó dohányzást. Épp csak rágyújt, és máris ott terem mellette egy régi ismerőse, szintén reklámos. A fickó közli, hogy ők kapták meg az izraeli turisztikai megbízást, de gyorsan körbe is udvarolja Dont, finom pedzegeti, hogy az ő cége, a McCann egy kicsit nagyobb és jobb, mint a Sterling-Cooper. Csak NY-ban 500 ember állna Draper rendelkezésére. Ehh, ez mondjuk tényleg több, mint a vidám fiúk gyülekezete. Időközben megérkeznek az asszonyok is, biztos mindkettő megigazította már a toalettjét. Érdekes módon azonban nem a nők maradnak együtt, hanem Mrs. Draper és a McCann vezér. Don és a pasi neje elhúznak a büfébe. A fickó nem sokat habozik, egy-két kör bók, majd be is ajánl egy modell-melót, mondván Betty tisztára olyan, mint Grace Kelly. Aztán már kezdődik is a második felvonás.

Hazafelé az autóban Betty elő is adja a Coca Cola reklámtervet, s bár Don mosolyából egyből lejön, hogy mi a szitu, azért úgy tűnik, jó férjként támogatja majd a nejét. Másnap reggel persze már a legjobb barátnő is tudja a sztorit, na meg azt is, hogy Betty valaha modellként kereste a betevőt. Így ismerkedtek meg Donnal is. A csajszi nem lepődik meg, otthon ők is Grace Kellynek hívják az utca szépét. Aztán előkerülnek a régi ruhák, inkább ugorjunk. Mondjuk egészen az irodáig, Draper úgyis épp most ért be. Titkárnője lohol is utána, Sal üzeni, hogy megvan a Menken-tervekkel. Jah, meg a futár is hozott valami dobozt. Jim Hobart küldte, akivel a színházban találkoztak. Don fel is hívja, a fickó nem kertel, át akarja venni a kreatívot magukhoz, de Don húzza a száját. Aztán Betty már a doktornál van, fekszik a díványon és elmeséli a férjével való megismerkedésük egész történetét. Persze innen is az anyjához kanyarítja vissza a történetet, és ezt már az eddig némának hitt agyturkász sem állhatja meg szó nélkül, közli vele, hogy valójában haragszik az anyjára. Arra, aki már meghalt.

A vidám fiúk eközben igen gondterheltnek tűnnek. Most fejezték be a vetítőben az egyik Jackie Kennedy beszéd megtekintését, és továbbra sem igazán fűlik a foguk a Nixon-projekthez. Campbell szerint Kennedy egyszerűen nem nyerhet, de Don valamiért nem olyan biztos ebben. Mire Don hazaér délben, Betty már a Vogue-ot lapozgatja. Hiányzik a modellkedés, menne vissza dolgozni. Don értetlenkedik egy keveset, de aztán rábólint. Különben is, Betty megígérte, hogy attól még mindig lesz itthon kaja. Joan megint a telefonközpontos lányokkal trécsel a konyhában, szegény Peggy pedig ezúttal a szoknyáját szakítja ki. Most nem a hancúr az oka, talán csak rossz napja van. Joan küldené is haza, mert a derekára kötött kardigánról egyből a mikulás jutott az eszébe, de miután tisztázzák a félreértést, egyértelmű, hogy a vöröske pótruhája lesz a megoldás. Don is visszaért közben, s már jön is hozzá Sterling. Hozta a vadonatúj golfütőket, amiket a McCann küldött Donnak. Sterling puhatolózik, hogy mit ígér a konkurencia, és nagyon ügyes, mert az ő előadásában még egy amúgy vonzónak tűnő luxus repülőút is maga a rémálom. Aztán, jó reklámos lévén érzelmi síkra tereli a beszélgetést, és elmondja, hogy ez itt nem csak a munkáról szól. Ó beh szép. Amúgy biztos vagyok benne, hogy Don még rég eldöntötte magában, nem megy sehova, de azért ő is játszik még egy kicsit. Némi emelés sosem árt.

A következő kávészünetre már a vidám fiúk is tudják a hírt, és mindenki megnyilvánul McCann-ügyben. Aztán belibben Peggy a vöröske piros ruhájában, és rögtön témát váltanak. Nem lehet nem észre venni, hogy a titkárnő egyre terebélyesebb, de ezzel nincs is semmi gondjuk. Azzal sokkal inkább, hogy azt hiszik, Draperrel talán ő is elmegy, ráadásul úgy, hogy még senki sem kóstolhatta meg. Ezen a ponton Campbellnek hirtelen dolga akad. Hehh. Aztán ugrunk a McCann irodába, ahol egy kurva jó snitt bemutatja a castingra várakozó modellek sorát. Mindenki szép, csinos, ízléses, még Betty is, azonban ő kissé túllihegte a dolgot. Sikerült beválasztania a legelegánsabb ruháját, és nem kicsit lóg ki a sorból. Így megy ez, pár évre kiesel a szakmából, és megváltoznak a dolgok. Jön is Jim, meg az itteni art director, aki annak ellenére is tutira meleg, hogy valójában a góré veje. Ráadásul a bokáját verdesi a nadrágszára, de lehet, hogy ez csak nekem vicces. Pete és a szemüveges haverja a hashajtón melóznának, de inkább nosztalgiáznak egyet, hogy ki milyen fasza csávó volt az egyetemen. Repkednek a hülye sztorik, de az egyikről Campbellnek hirtelen bevillan valami. Ugyanúgy fognak kicseszni a Kennedy kampánnyal, ahogy anno az egyetemen a rivális kollégista csapattal: csökkentik a részvétel erejét. Nagyjából arról van szó, hogy megvennének egy csomó reklámidőt a hashajtónak, hogy kevesebb hely jusson Kennedy csapatának. Nem is olyan hülyegyerek.

Este van, Don a kanapén heverészik, Betty pedig már attól is boldog, hogy ezúttal őt keresték telefonon. Én mondjuk néha pont a fordítottjának örülnék, de mindegy. A lényeg, hogy megkapta a melót, ő lesz a Cola lány. Hurrá. Pár fotózás, aztán tesztek, de Don pontosan tudja, hogy megy ez. Most már végre lemondhatja majd hivatalosan is az ajánlatot. Másnap, míg Betty a mára már klasszikussá vált ósdi piknik képeken vigyorog néhány üveg kinyitott colával a kezében, a gyerekek az alvó bébiszitter mellett kiszöknek az udvarra. Miközben a szomszéd épp hazavárja a galambjait, ők a kutyával akarnak játszani, az eb viszont inkább a galambokkal játszana most, el is kap egyet, hogy megkóstolja. Szegény madár tiszta vér, úgyhogy itt és most vége a jószomszédi viszonynak. A fickó közli a megszeppent kiskölkökkel, ha még egyszer meglátja itt a kutyát, akkor lelövi. Este, ahogy Don hazaér, már mindenki otthon van. Betty nagyon teper, mert amellett, hogy dolgozott egész nap, még arra is volt ideje, hogy vacsorát készítsen, így igazán jókedvűen fújja a füstöt a vacsoraasztalnál a meglepetten csendes gyerekei arcába. Késő éjjel a kislányuk át is jön a hálóba, rosszat álmodott. Mondanom sem kell, a kutya és a szomszéd voltak a főszereplői. Betty azt mondja az urának, majd ő elintézi, de Don szerint ez a bébiszitter dolga lenne, és különben is, most is figyelnie kellett volna rájuk.

Reggel az irodában, jobban mondva Don seggében fut össze az összes vidám fiú. Mintha abban bíznának, a főnök majd őket is magával viszi a multihoz. A körbeudvarlásnak Sterling és Cooper érkezése vet véget. Tudni akarják, ki a felelős a kurva sok hashajtó reklámért. Az elsőre leginkább csak kussoló srácok végül bevallják a dolgot, és kirúgás helyett dicséret jár, bejött a húzás, Kennedy mehet a rádióba. Campbell már menne is a dolgára, azt hiszi, most már ő a főnök, de Don finoman jelzi, még tart a megbeszélés. Gyönyörű pillanat. Később a srácok kapnak is egy üveg piát, s Pete még a titkárnőjét is bevonná a nagy ünneplésbe, de az továbbra is szarik rá. Újabb gyönyörű pillanat. Don közben újabb pakkot kap: a McCann átküldte neki a Betty-vel készült fotókat. Bazeg, tisztára olyan, mint egy zsarolás. Úgy tűnik, Draper is bepöccen, mert egyből átmegy Sterlinghez, ahol rövid de hasznos alkudozást követően bejelenti, hogy marad. Sőt, még azt is megígéri, ha egyszer elhagyja majd a céget, utána soha többet nem melózik majd ebben a szakmában. Majd visszamegy az irodába, és felhívatja az állást tukmáló konkurenciát. A fickó rögtön azzal kezdi, hogy az asszony már náluk van. Mondom én, tisztára mint egy zsarolás. Don jelzi is, hogy kissé elvetették a sulykot, úgyhogy Jim elköszön. Az egész Draper családtól, természetesen. Merthogy Betty öt percen belül, még a díszlet közepén megtudja a rossz hírt, ki van rúgva. De a ruhát azért megtarthatja. Ismételten zseniális jelenet következik Joan és Peggy között. Nehéz lenne visszaadni, de bravúros, ahogy ez a két nő szeretve utálja egymást, és ennek hangot is adnak.

Az irodai melónak is vége lassan, de vidám fiúk ismételten ünnepelnek. Látják amint elmegy Peggy, és azon poénkodnak, vajon mennyit kéne inniuk hozzá. Amúgy egy ismerősöm szerint nincs ronda nő, csak kevés bor, de vissza a lényeghez: Campbell feje egyre vörösebb, és miután Ken kifejti, hogy a tőzsdén dolgozó bátyja baráti körében hogy hívják az ilyen lányokat, már nem is bírja tovább. Szép testcsellel elindul az ellenkező irányba, majd visszakézből lebasz egy nagyot Kennek. Dulakodnak egy asztal tetején, míg a többiek nagy nehezen szét nem szedik őket. Közben Sterling és Don, ügyet sem vetve rájuk, haza indulnak. Ez hatalmas volt. És még mindig nincs vége: estére Betty visszabújt a helyre kis otthonkájába és pazar vacsorát rittyentett az urának. Majd másnap, miután mindenkit megreggeliztetett, megebédeltetett, és mindent gondosan kimosott, cigivel a szájával, puskában a kezével nekiáll levadászni a szomszéd gerléit. Újra megtalálta élete értelmét. Nagyszerű.