Chroma biztonsági szolgálat jelentkezik. McLane üljön be a két tudóssal a teknőcbe és repüljön xy koordinátára. A többiek kimehetnek sétálni, de vigyázat, a leszállóhelyet elektromagnetikusan körbezárták. McLane lealkudja a tudósok számát egyre, a másik marad túszként. Tamara aggódik, vajon kik ők, és hogy néznek ki? Mint Paris Hilton.

Az őrnagy egy kellemes lugasban üldögél két kontyos lánnyal. Az egyik cigarettával kínálja az őrnagyot, no, ezt nem látjuk mostanában a filmekben. „Nálunk az űrhajósok már 50 éve nem dohányozhatnak” - feleli McLane, bezzeg a mértéktelen ivászat… Azért mégsem olyan szórakoztató ez a világ, mert a férfiak maximum kertészi beosztásig vihetik. Például, mint a háttérben kapirgáló két munkás.

Na jó, lehetnek tudósok, de semmiféle vezetői hatalmat nem kaphatnak mancsukba. „És persze sokat segíthetnek, hogy kellemesen töltsük el a napjainkat” - teszi hozzá a szőke bombázó. McLane, a mozgó szaporítószerv most örül. Végre, szólnak, hogy bemehet a főnökhöz, egy középkorú, de a kertészek által bizonyára jól karbantartott nőhöz. McLane még mindig csodálkozik, a „Chromán a nők a döntéshozók?”.

Szegény Dietmar Schönherr (McLane), biztos eszébe jutott szerepe, mikor Angela Merkell-t megválasztották. Az őrnagy előáll mondókájával, hogy ne nagyon szárítgassák már a földet, mert ki fog pusztulni. A vezető meglepve értesül és iktatja a kérést, majd utánanézünk. Szóváltás alakul ki, McLane vörös fejjel ordítozik. Nem egy diplomáciai csodafegyver sértegetni az ellenfelet, de most bejön. Hallgatom, őrnagy - búgja az negédes mosollyal. Az Orionra kódolt üzenet érkezik, újabb természeti katasztrófa történt a Földön, hat óra múlva indul a támadás. Le kellene lépni, tanakodik a legénység. A magnetomező nem engedi őket, talán vészindítással. McLane bokáig süllyed a szőnyegbe, ahogy a főnökasszony lakosztályába invitálja.

Kellemesen cseverésznek, azonban mégis egy emelt hangú, hisztérikus felkiáltást hallunk a végén „Mi ez McLane, ultimátum?” Womsler robog be Villa minden lakberendezési tárgyat nélkülöző, ám óriási irodájába, bizonyára teniszezni kell a hely. Womsler dühöng, mi az hogy engedélyem nélkül küldte ki az Oriont? Villa magyarázkodik és közli, figyelmeztették őket, hátha megmenekülnek. Ismét a rózsalugasban vagyunk. Kiderül, hogy az Orion igazából nem hivatalos látogatáson van itt. Közben pacsirtát hallgatnak és a nő biztosítja tárgyalópartnerét,. hogy célja minél kellemesebb körülményeket teremteni vendégének.

Jaj de kedves, jaj de bájos! - gúnyolódik Mario az Orion fedélzetén, mikor Tamara közli, hogy McLane nélkül ő sem megy sehová. Atan nihilista „Nem törődnek velünk, pár óra múlva felrobbanunk.” Persze végül győz a … nem is tudom micsoda … és Hasso a Mario páros Teknőcbe pattan kimenteni parancsnokukat, de még a pattanás előtt Tamara elmeséli a nősténydominanciális államformát. A legénység alfaparancsot kap végső érvként a nőtől, hogy maradjon, így Tamara és a másik fogolytudós indulnak útnak. A kormányzónő és vendége még mindig beszélgetnek. McLane kiböki végre, hogy számítaniuk kell a földiek támadására. Üzenjen haza, kéri a nő, hogy a napkitörés-szabályozó a Chromán van, ha az megsemmisül, nemsokára tűzifa nélkül lehet nyársat sütni a földön.

Bizalmasan bevallja az őrnagynak, hogy ez nem teljesen igaz. „Nálunk nincs olyan nő, mint maga” - állapítja meg az. „Ilyen férfi, mint maga, pedig itt nincs” - alakul már… Az irányítóközpontban a lányok figyelik, amint megérkezik Tamara. A kormányzónő számonkéri a behatolást (mármint Tamara behatolását) és letartóztatja az őrnagyot és Tamaráékat is. A cellában lecseszi a nőt és elmagyarázza a helyzetet. „És csinos?” - kérdezi Tamara elcsukló hangon, majd két marokra fogja McLane arcát és ledugja nyelvét az őrnagy torkán.

Minő fordulat. Kölcsönös csókváltás következik perceken keresztül. A kormányzó közben csendesen belépett és őket figyeli. „Látom, kellemesen múlatják az időt”. Közli, hogy leállították a napkísérleteket és megüzenték a Földnek is, kenjék hajukra a támadást. Maguk meg hazamehetnek, mindenesetre elég nagy patkányok a tábornokaik, hogy cserbenhagyták volna magukat - jegyzi meg (persze nem ezekkel a szavakkal). A hazatérés csak ideiglenes - folytatja - mert kérni fogom, hogy pár évre helyezzék ide magát. „Mi lenne a dolgom?” Egy olyan férfinek, mint maga, mindig lenne valami dolga - célozgat a kormányzó, közben Tamara a féltékenységtől robbanni készül. A McLane arcán játszadozó kifejezést nem tudom visszaadni. Két tűz között, két szék közé?

Womsler hahotázó arca tölti be a képernyőt, miközben a hivatalos felkérésről mesél a bárban. Csak Helga aggódik. „Ki tudja, mit csinálnak szegény McLane-el!”. Tamarát is kérdezi. „Mi a véleménye, a nő belezúgott az őrnagyba?” A még mindig lelombozódott biztonsági tiszttől csak egy szerény gúnyolódásra futja „Nem vagyok járatos az érett nők pszichológiájában”. Mario is bús, szerinte meg kellett volna nézniük a chromai nőknek a teljes legénységet, mielőtt kiválasztják a követet. Szerinte ő lett volna a nyerő. Helga kacajában több kötetnyi mondattal leírható érzelem tükröződik vissza és ez nem erősíti Mario férfiasságáról alkotott elképzeléseinket.