Rómában kezdünk, ahol Tékozló Brutus egy néma, visszafogottan megható jelenet keretében hazatér Servilia megbocsátó kebelére. Ugyanekkor a fórumon a kikiáltó két reklám és csip-csup hír között felolvassa azon patríciusok nevét, akik visszaférkőztek Caesar kegyeibe, és ezért sérthetetlennek minősülnek. A történet főszála ezúttal Egyiptomban, Alexandriában zajlik. Caesar és kísérete diszkrét díszletek között, még annál is szerényebb tömeg szeme láttára bevonul a királyi palotába. Bent fullasztó tömjénfüst, hajlongó eunuchok és XIII. Ptolemaiosz, a duci, elkényeztetett gyermekkirály fogadják.

A srác ifjú kora és közepes agyi képességei miatt nem több egy bábnál, egy kopasz eunuch és egy folyton kedélyesen vigyorgó öregember intézik helyette az államügyeket. Tündibündi modorban elbeszélgetnek Caesarral, meddig örvendhetnek becses személyének, és ugyan miben lehetnek a szolgálatára? A hadvezér első körben a trón körül kialakult testvérharcról érdeklődik, tudomása szerint Kleopátra, a király nővére egy ideje sokat kellemetlenkedik. Az addig a háttérben játszadozó kissrác trágár modorban megemlékezik a testvéréről, aki egyben a felesége is, míg Kopasz egyre repedező mosollyal azt hangsúlyozza, hogy szeretett hercegnőjük és köztük épp csak egy icipici nézeteltérés támadt. Caesar egyelőre rájuk hagyja, és rátér jövetelének igazi céljára: sürgősen adják ki Pompeiust. Ezer örömmel. Egy XXXXXXL méretű rabszolga begurul a terembe, karjában egy tárolóedénnyel, amely a pórul járt Pompeius fejét tartalmazza.

Caesar vérnyomása az egekbe szökik a meggyalázott test láttán, az egyiptomiak pedig nem értik, mi baja, hiszen ellenségek voltak, vagy nem? Most megtudják, hogy nem illik római konzulokat lefejezni, akkor sem, ha az ellenfelét szeretnék körbeudvarolni. Ebből már soha nem mosakodnak ki. Caesar megparancsolja nekik, másnap adják át neki Pompeius gyilkosát, és dühösen kiviharzik a trónteremből. Posca a hóna alá kapja a fejet, és követi gazdáját. Este a rómaiak tisztességgel elégetik Pompieust, Caesar még könnyet is hullat régi bajtársának emlékére. A temetést követően hazaküldi Antoniust, ő maga itt marad, hogy ráncba szedje a helyieket, és hogy döntőbíráskodjon a királyi testvérek ügyében. Rómának nagy szüksége van Egyiptom bőséges gabonájára, ezért nem engedhetik, hogy egy polgárháború bekavarjon a dolgok menetébe.

Első dolga az, hogy felkutassa a király nővérét. És melyik katonáját küldi utána? Na? Talált. Vorenust mostanság a lelkifurdalás kínozza, hiszen ha legutóbb elvitte volna Pompeiust Caesarhoz, akkor talán nem végezte volna ennyire nyomorultul, bocsánatot is kér ezért a hadvezértől. Miután elrendezte a hercegnő ügyét, Caesar kicsit megszorongatja az eunuch nem létező tökeit, átnyújt neki egy vaskos számlát a hajdani király által felvett kölcsönökről. Beleértve a már halott hitelezők követeléseit is. Az ifjú Ptolemaiosznak nem tetszik a római modora, felpattan, hogy uralkodói határozottsággal balhézzon egyet, mire Caesar úgy helyreteszi őt, hogy azt öröm nézni.

Vorenus és Pullo a feladatuk teljesítése érdekében a várostól nem messze csöveznek. Pullo szívből utálja Egyiptomot, meleg van, szemtelenek az utcakölykök, az egész hely egy nagy szemétdomb. Érdekes módon Vorenus nyitottabb az idegen kultúrára, legalábbis ő tisztában van azzal, hogy Egyiptom már akkor létezett, amikor az ő őseik még csak lezuhanófélben voltak a fáról. Pullót nem hatja meg a történelemóra, őt az izgatja, hogy mi a francra várnak az isten háta mögött a verőfényes déli órákban.

Hát arra, hogy az egyiptomi politikusok aktivizálják magukat. Amikor Caesar Kleopátra hollétéről érdeklődött, ők ártatlan baritekintettel azt állították, hogy halvány fogalmuk sincs, merre kószál az a huncut lány. Valójában fogva tartják valahol vidéken, és most azon aggodalmaskodnak, hogyha nem fizetnek Caesarnak, akkor lecserélik őket Kleopátrára. HA megtalálják őt, hangsúlyozza a kissrác, és nem is mond ostobaságot. Vigyori rábeszéli Kopaszt, hogy tegyék el láb alól a lányt, és parancsukra Achillas, a testőrség rezzenéstelen arcú vezére elküldi néhány emberét, hogy végezzenek Kleopátrával. A három harcos elporzik a sivatagba. Ők azok, akikre Vorenusék vártak, katonáink lóra pattannak, tisztes távolságból követik őket.

Éjszaka elérik a tábort, amelynek közepén egy díszes, szoba méretű gyaloghintó terpeszkedik, ebbe zárták be a hercegnőt és rabszolganőit. A sorozat Kleopátrája ezúttal nem egy klasszikus szépség, hanem egy aprócska, fiús küllemű, trillázó hangú lány, aki jobb híján ópiummámorban fetreng az ágyában. Hűséges rabszolganője keltegeti, megjöttek az orgyilkosok, hogy a legnagyobb tisztelettel átvágják a torkát. Az utolsó utáni pillanatban egy átszúrt hasú őr zavarja meg a kivégzőosztagot, befutott a felmentő sereg is, a két szupermen, akik lazán letarolják az egész bandát. Pullónak jut a legkeményebb harcos, akit nagyon látványosan szurkál halálra, a nők tátott szájjal bámulják a műsort.

Az egyiptomiak Caesart is el akarják tenni láb alól, kevés a katonája, nem fogják tudni megvédeni. Achillast fűzik, hogy vállalja el a feladatot, azonban a fickó nem kívánja magára vonni a birodalom haragját. Vigyori ekkor új javaslattal áll elő: nagyobb eséllyel támadhatnának Caesarra, ha az egész város fellázadna. Achillas rábólint, a két jómadár örvendezik, és csak úgy mellesleg kölcsönkérik tőle Septimust, azt a zsoldost, aki megölte Pompeiust. Elküldik Caesarhoz egy papirossal, amiben pechére az áll, hogy az üzenetet átadó hírnök volt a gaz merénylő. Ég veled, Septimus, a következő jelenetben kitűzik a fejét a városfalra rögzített karók egyikére.

Kleopátra és a katonák Alexandriába tartanak. A hercegnő szünet nélkül szívja az ópiumpipát, amit Charmian, az anyáskodó rabszolganő nem néz jó szemmel. Felhívja a lány figyelmét arra, hogy nyáladzó rongybabaként nem fog sokra menni a palotában, igazán összeszedhetné magát. Amikor legyengézi az úrnőjét, kap ugyan egy nagy pofont, de eléri a célját, Kleó puszta dacból ráparancsol, hogy szabaduljon meg a pipától. A gyaloghintó mellett lovagol a két katona, és ki másról beszélgetnének, ha nem a királyi utasról. Pullónak tetszik a lány, és szentül hiszi, hogy a mentőakció óta az is nedves bugyival álmodozik róla.

Leszáll az éjszaka, Kleopátra az elvonási tünetektől szenved. Jelenleg egy varangyos béka is vonzóbb nála, de attól még töretlen önbizalommal néz a másnapi találkozó elé. Ha nem sikerül maga mellé állítania Caesart, garantáltan megölik, úgyhogy ha fene fenét zabál is, elcsavarja a fejét. A legjobb az lenne, ha rögtön itt teremne, mert épp olyan termékeny a méhe, hogy ihaj! Erre Charmiannak nagyszerű ötlete támad: Kleó csináltassa fel magát valamelyik római katonával. Rohan is kifele szemrevételezni a két lehetséges tenyészmént, és rövid gondolkodás után Vorenust választja. Kleó fintorog, majd „megteszi” felkiáltással hanyatt veti magát. Vorenus először meghökken, utána meg keményen kell koncentrálnia a kötelességre, erkölcsre, elvekre és Niobéra ahhoz, hogy vissza tudja fogni magát. Nagy nehezen faképnél hagyja a felháborodott Kleót és a túlságosan is segítőkész Charmiant, kimenekül a hintóból, és beküldi maga helyett Pullót. Őt nem kell hosszan győzködni, ahogy azt a kiszűrődő hangok is bizonyítják. A menet végeztével boldogan dicsekedne Vorenusnak, aki figyelmezteti, hogy tartsa a száját, mert ha egyszer Caesar fülébe jut, mit csinált a hercegnővel, biztos kibelezik érte.

Másnap délelőtt elérik a várost, ahol Vorenusék álruhába öltözve csempészik be a zsákba varrt Kleopátrát a palotába. Caesar színe előtt kicsomagolják a lányt, ő kényeskedve leporolja magát, majd ártatlan mosollyal üdvözli a hadvezért. Caesar elveszett, efelől nincs kétség. A trónteremben a kölyökkirály játszik, ez abból áll, hogy a kopasz eunuch szemét bekötik, a fiatalúr pedig hol a hátsóját, hol a lábát rugdossa. Váratlanul megzavarják a szórakozásukat, Kleopátra teljes harci díszben, Caesar és egy csapat katona kíséretében bevonul. Félelem és reszketés költözik a szívekbe, különösen a királyéba, aki villámgyorsan a trónjára sprintel, hátha az megvédi. Kleopátra elsődleges célpontja egyelőre nem ő, hanem a szálakat irányító Kopasz, aki a halál leheletét érezve azonnal áthárítja a felelősséget Vigyorira. A rómaiak roppant igazságos döntést hoznak, mindkettejüket megölik, a fejüket meg kiteszik Septimusé mellé, ne árválkodjon egyedül a karókon. A népnek egyre kevésbé tetszik az idegenek viselkedése, a katonák a biztonság kedvéért eltorlaszolják a palota kapuját.

Kleopátra és Caesar négyszemközt csevegnek. Kiderül, hogy nem ejtették a fejére, tudja, hogy nem számíthat többre annál, hogy Caesar majd rajta, a bábkirálynőn keresztül fogja uralni Egyiptomot. Beesteledik, vihar előtti csend honol a városon, Vorenus gyanakodva figyeli a palota előtti üres teret, míg az egyik hálószobában Caesar és Kleopátra egymásnak esnek. A készítők valamiért szükségesnek érezték, hogy ugyanekkor bevágják Servilia és Octavia szeretkezését is. Mialatt a dupla kufircolás megy, megkezdődik a nagy-nagy lázadás, legalább tizenkét fős statisztatömeg dobálja kövekkel a palotát védő nyolc római katonát.

Róma. Cicero és Brutus összetalálkoznak az üres szenátusban. A fiatalembert nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, ugyebár elárulta Caesart, aztán meg visszatért a védőszárnyai alá, és azóta sem tudja eldönteni, hogy vajon gumicukrot hord-e a gerince helyén. Cicero szerint inkább azon kellene gondolkodniuk, hogy mi lesz, ha Caesar kinyiffan Egyiptomban. Akkor Antoniusé kezébe hullik a hatalom, isten ments ettől. Brutus önsajnálós korszakában van, nem érdekli a politika, Cicerót viszont fűti önnön fontosságának a tudata, szenátorként felelősek a köztársaságért, et cetera. Cato és Scipio sereget gyűjtöttek, ha kapcsolatba léphetnének velük… Az ördögbe, Marcus Antonius pont ekkor lép be a terembe. Megöleli mindkettejüket, és azzal a széles mosollyal és barátságos hanghordozással fecseg mindenféle semmiségről, aminek hallatán az agy veszélyjelző központja vadul vijjogni kezd, és az ember nyakát behúzva menekülne, amíg még teheti. Hamar rátér a lényegre, megfenyegeti Cicerót, hogyha valaha meghallja a nevét valamilyen összeesküvéssel kapcsolatban, levágja a kezeit, és kiszögeli azokat a szenátus ajtajára.

Caesar és csapata visszaverte az ostromot, és legyőzte Ptolemaiosz seregeit. A gyerekkirály rövid pályafutását a folyóba fojtva fejezi be. Kilenc hónappal Kleopátra kiszabadítását követően a turbékoló páros büszkén bemutatja a seregnek a gyermeküket, Caesariont. Bizony, Caesar végre-valahára fiút nemzett, akinek láttán a katonák üdvrivalgásban törnek ki. Pullo gondolkodás nélkül, lelkesen csatlakozik az éljenzéshez, azonban Vorenus olyan merev, szemrehányó tekintettel vizslatja, hogy zavarba jön... Aztán folytatja az ünneplést, bőszen reménykedve, hogy ép bőrrel megússza a történteket.