A múlt heti Sheldon special után az epizód újra Leonardot veszi a célkeresztbe, mégpedig nem is akárhogy, de egyelőre csak annyit árulok el, hogy nő szerepel a dologban. Kettő is. De mindent a maga idejében, szóval kezdjük inkább. A négy jóbarát most kivételesen nem otthon mulatja az időt, hanem a Cheesecake Factoryben, mit fognak ezek most csinálni internet, XBox és képregények nélkül? No nem kell félteni őket, megoldják ők a szorult helyzeteket, úgyhogy néhány ketchuposüveg, sószórókészlet és szójaszósz-tartó segítségével gyakorlatilag újrajátsszák a polgárháborút, amelynek szereplői ezúttal orkokkal, indiai istenekkel, Godzillával, Supermannel és Hulkkal kiegészülve vívják életre-halálra menő küzdelmüket. Tényleg jó szórakozás, el is néznénk még egy húsz percig, de sajnos jön Penny, és finoman a fiúk tudtára adja, hogy vagy rendeljenek, vagy húzzák el a belüket a rákba, de nagyon gyorsan, amíg szépen mondja. Hát, a játéknak vége van, de szerintem amint ezek hazaértek, rögtön neki fognak állni egy ketchup-polgárháború RTS fejlesztésébe.

Szóval Penny érkezik rendelést felvenni , azaz csak venné, mert jelen van a Sheldon nevű akadályozó tényező, akinek most éppen az a baja, hogy nem tudja melyik hamburger a finom (mert hogy mind az legyen, az statisztikailag ki van zárva), mentek volna inkább a Big Boyba. Szegény Penny már több mint egy hónapja tűri ennek az állatnak a hülyeségeit, most már viszont elszakad a cérna, és nekiállna kiosztani a kedves vevőt, amiből sajnos nem sokat látunk, mert megérkezik Leslie Winkle. Tudjuk, munkatársnő, kocka, Leonard neuro-vegyi alapú bio-szociális kísérlete, csúnya pofára esés. Csak azért jött, hogy közölje, hogy a Fizikai Intézet vonósnégyesének (nem mondok inkább semmit) szüksége van egy csellistára, mert az előző zenész annyira aktív lett a legutolsó kísérlete után, hogy már világított a sötétben, és elterelte a hallgatóság figyelmét a zenéről. Szóval a csákót kirúgták, és ő Leonardra gondolt helyette, mert hogy a geek egész jól feltápolta a cselló képességét az elmúlt szinteken. Leo persze igent mond (eszem azt az arany szívét), Leslie lelép, Penny kicsit csodálkozik a jeleneten, amit Howard ki is használ, és egy rögtönzött beatbox bemutatót tart. Huhh, ez sok volt így egyszerre, tereljük is vissza a szót Lesliere, akiről Penny túlzottan sokat érdeklődik, majd megjegyzi, hogy aranyosak lennének Leonarddal. Na, erre varrjál gombot, kiskockám…

Ugorjunk hát a kedd estére, amikor is A Már Kevésbé Radioaktív Vonósnégyes (akik nem is néznek ki annyira elvetemültnek) próbál, pont Leonardék lakásán, és ami azzal egészül ki, hogy Leslie mindenféle kétértelmű megjegyzést tesz Leonard „ujj-játékáról” és „lábai között lévő hangszeréről”. Na, mi lesz még itt? Megmondom én: kocka-szex… A négyes másik két tagja gyorsan el is húzza a csíkot, Leslie és Leonard pedig a darab igen gyors elpróbálása után rögtön a tettek mezejére lépnek.

Amíg azok ketten elvannak egymással, Sheldon is hazaérkezik, majd a kilincsre függesztett nyakkendő látványától rögtön Pennyhez rohan, „Segítsél már te szomszéd lány, mert én tizenegy voltam fősulis koromban, nem tudom, mit jelentenek az ilyen dolgok!”. Penny be is avatja a rejtélybe: az ajtó túloldalán bizony akció van, és nem nagyon köszöntik szívélyesen a zavarókat. Á, Shelly rögtön veszi a lapot (ezt telefonon közli is Leonarddal), úgyhogy békén is hagyja őket, és elvonulnak Pennyvel megtárgyalni a részleteket. Sikeresen megállapítják, hogy Leon kívül biztosan van bent valaki (ehhez azért kellett Sheldon 180-as IQ-ja), aki a nappaliban lévő hegedűtokból ítélve vagy Leslie Winkle, vagy Al Capone egyik embere, aki feltalálta az időutazást. És ekkor jön az igazi ledöbbenés: Penny egy pillanatra ledermed, elszomorodik! Mivan??? A csajnak bejön Leonard? És ezt így kell megtudnunk, négy és fél rész után?

Másnap reggel, az L alakú takaró alatt épphogy felébrednének az előző esti próbától megfáradt lelkek, máris földöntúli üvöltést kell hallaniuk: a szintén frissen kelt Sheldon észrevette, hogy az éjszaka leple alatt valami szabotőr betört hozzájuk, és átírta a tábláján lévő egyenleteket. Jóságos ég, itt a világvége! Leonard ekkora már kénytelen kijönni köszönteni lakótársát, majd csendesen felhívja Shelly figyelmét, hogy az éjszakai látogató a Betörőképző Szakkollégium mellett kvantumfizikai tanulmányokat is folytatott, és megoldotta azt a problémát, amivel Sheldon már hetek óta küszködik. Ezzel Penny ki is esik a gyanúsítottak közül, a tettes tehát csak egyvalaki lehet: Leslie Winkle… Na kislány, itt ástad el magad végleg Sheldonnál…

A lány is felébred végre, közli Sheldonnal, hogy „Szívesen!” (Jim Parsons feje pedig minimum Emmyt érdemelne), egy forró vállonveregetéssel elbúcsúzik Leotól, és lelép dolgozni. De nem maradnak sokáig társaság nélkül, mert Penny jön, és átszellemült arccal közli, hogy a hangokból ítélve Leonard egész jól teljesített az éjjel. És hogy boldog, hogy ők ketten összejöttek. Haha, micsoda hazugság, láttam a fejed tegnap este, asszony, ne is próbáld tagadni, hogy nem tetszik a dolog! Nem sokkal később a lány lelép, egyedül hagyva Leonardot a gondolataival (pontosabban Sheldon is ott van, de nem sok vizet zavar), aki egy kis eszmefuttatás után rájön, hogy kell a fenének a pincércsaj, amikor Leslievel kialakulhat valami komoly is. És igen, erre pont most kellett rájönnie, mikor még esélye is lenne a Pennynél. Gratulálunk az íróknak.

Szóval Leo egy komoly párkapcsolat ábrándjával érkezik a munkahelyre, ahol Leslie (a múltkori húslevese után) megint a kajával van elfoglalva: ezúttal egy frissen meghámozott banán, egy kannányi folyékony nitrogén és egy kalapács segítségével csinál müzlit magának. Leonard, nehogy megbántsd valaha is ezt a lányt, mert a te nemesebb testrészeid is így járhatnak. A srác egy újabb kísérletet terjeszt elő egy közös sugárzásmentesítő zuhany főszereplésével, de Leslie lehűti egy kicsit: jó volt a tegnap este, de az ő igényei most ki vannak elégítve Újévig. De majd akkor visszatérhetnek a dologra. Bamm, kettő nulla a lánynak, Leonard helyében én bebújnék a folyékony nitrogén mellé zavaromban…

Miután másodszor is csúnyán kosarat kapott, szerintem Leonard is érzi, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége (emlékszünk, hogy a múltkor egy csók után is milyen állapotba került: Lionel Richie, szőrmentes kiscicák, stb. stb.), erre pont most állít be Raj és Wolowitz, hogy közöljék, már az egész blogoszféra zeng a Leo és Leslie mozgalmas éjszakájától, sőt, állítólag valami barom már a hogyvolt-blogra is felnyomta az infót. Szörnyű világ ez a webkettő...

Az epizód végén búfelejtésképp még visszatérnek a Cheesecake Factoryba, ahol Sheldon megállapítja: a szakács valószínűleg brit tudós lehet, hiszen annyira profi a hamburger zsömle – hús – sajt aránya, hogy kenterbe veri a Big Boyt is. És ennek örömére eldönti, hogy mostantól minden kedden itt ebédel. Hurrá, Penny majd ki fog bújni a bőréből. Apropó Penny, a lány meg is érkezik, majd amikor Leonard közli vele, hogy Leslievel szétmentek, megjegyzi, hogy ne aggódjon, ő biztos benne, hogy van valaki, aki csak őrá vár. Na álljunk meg egy szóra! Ezt meg hogy értette? És akkor most mi van? És mi a fenéért telik el ilyen gyorsan a húsz perc? Áhh, meg fogunk őrülni jövő hétig, az már tuti…