Legutóbb volt szó a sorozat egyik legemlékezetesebb epizódjáról (táncmaraton rulez), most az ott történtek következményeivel folytatjuk. A ’Let The Games Begin’ című epizódban két főszál fut végig, az egyik Rory és Jess kapcsolatának első fejezete. A táncmaratonon ugye lehullt a lepel pár dologról, többek közt kiderült, hogy ezek ketten csak arra vártak, hogy végre összegabalyodhassanak, és hiába küzdött ez ellen Dean, Lorelai, meg szinte a fél város, az elkerülhetetlen csak megtörtént, vonzalom útjába állni mindig hiábavaló. Most már Lorelai is képes lesz talán elfogadni Rory döntését, ami pedig a fiatalokat illeti, éppen a korukat és intelligenciájukat erősen meghazudtoló „alig merünk egymásra nézni, és egy szónál többet képtelenek vagyunk kinyögni” –fázisban tartanak éppen, ami azért valahol aranyos.

Éppen amikor már sikerülne egyről a kettőre jutni, nevezetesen a kávézó fölötti lakásban sikeresen megközelítik egymást egy méternél közelebbről is, világbajnok időzítéssel rájuk nyit Luke bácsi. Rory pánikszerűen iszkol, Jess viszont maradni kényszerül, és semmi nem menti meg az ilyenkor szokásos hegyibeszédtől. „Mindig legyen köztetek minimum 3 méter, és minimum egy feddhetetlen jellemű felnőtt felügyelő”, stb, Jess csak mosolyog, Luke viszont baromira elégedett magával. Na igen, a tizenévesek az ilyen ésszerű szabályokat csuklás nélkül be szokták tartani.

Másik szálon Gilmore családi kirándulás készül, ami Lorelai-ban legrosszabb gyerekkori élményeit ébreszti. Arról van szó, hogy Richard mindenképpen körbe akarja vezetni Rory-t a Yale-en, hátha még nem késő a harvardos agymosást Yale-es agymosásra cserélni. Lorelai is velük tart, és egész kirándulás nagyon happy meg sunshine eleinte, Richard és Emily egyetemi emlékeket idézgetnek –csak a jó ízlés határain belül hálaajóégnek- kiderül többek között, hogy Richard nagy nőfaló volt, és hogy kérte meg Emily kezét. Ja, és hogy Emily volt a „másik nő” annak idején, Richardnak már menyasszonya volt, amikor lecsapott rá, nézzenek oda, Emilyhez mégis illik a ’Gonosz Némber’ rúzsmárka. A családi idill már háromnegyed napja masszívan tart, és az ilyesmi a Gilmore Girlsben mindig gyanús, naná, hogy pontban 3 órakor be is üt a katasztrófa. Richard konkrétan azzal az ördögi tervvel hozta ide a családot, hogy Rorynak felvételi beszélgetést szervezzen, ugyanis –minő véletlen- a felvételi bizottság elnöke pont ráér. Ettől Lorelai agyát azon nyomban elönti a lila köd, nem riad vissza attól sem, hogy taxit hívjon (csak 40 km az út haza, az semmiség), és a felvételi beszélgetés után sértődötten elviharzik, kicsi lányát is magával rángatva.

Roryt az egészből csak az zavarja, hogy Richard nem jelentette be előre, micsoda merényletre készül, ugyanis akkor esetleg készült volna, de Richard indokai is érthetőek valahol: ha előre szól, Lorelai egész biztosan megtorpedózza az akciót, pedig esetleg észrevehetné, hogy a Yale nem a legótvarabb felsőoktatási intézmény a világon, arról nem is beszélve, hogy jóval közelebb van Stars Hollow-hoz, mint a Harvard.

Otthon a lányok Luke-nál kajálnak, amikor megjelenik Jess, és jelentőségteljesen bejelenti, hogy ő most elmegy beszerezni valamit a kocsijához. Ezt követően Rory hasonlóan jelentőségteljesen, de kb. ugyanolyan hiteltelen módon közli, hogy ő meg megy tanulni. Aha. Luke az egészből semmit nem vesz észre, és éppen belekezdene az „olyan királyul tisztáztam Jess-szel a játékszabályokat, hogy szobrot kéne emelni nekem”-kezdetű beszédbe, amikor Lorelai lazán benyögi, hogy az jó, mert a fiatalok most is együtt vannak, és nyilván egymás tüdőkapacitását tesztelik. És valóban, Jess egy sarkon vár Roryra, aki meg is jelenik (miközben szól a zene: Then She Appeared, telitalálat), és lássuk, mit kezdenek egymással, ha egyetlen gyám sincs a közelben. Végre egyenesbe érnek, és megtörténik az első igazán energikus barát-barátnő smár, és elégedetten nyugtázzák, hogy a kapcsolatuknak ezzel a részével egész biztosan nem lesz hiba. De Rorynak még van egy fontos elintéznivalója, ami nem tűr halasztást, és már rohan is. Egyenesen Dean ablakához, és előadja neki, hogy ő volt a világ legjobb barátja (csak már nem akar vele lenni), akinél jobbat ember nem kívánhatott volna (csak már nem akar vele lenni), és azt akarja, hogy boldog legyen (csak már nem akar vele lenni). Jáj. Lehet, hogy Rory Gilmore évfolyamelső, meg minden, de ezt még fele akkora intelligenciahányadossal rendelkező egyén is belátta volna, hogy jelenleg ez az utolsó dolog, amit Dean hallani akart. A záróképben pedig Rory és Lorelai is esti mesét olvasnak, méghozzá egy-egy Yale brossúrát. Nocsak, mégsem olyan elvetendő ötlet ez a Yale?

Következik Chandler Bing kedvenc ünnepe, a hálaadás, és ahogy arra már a cím is utal (’A Deep-fried Korean Thanksgiving’), nem szimpla hálaadásra kell számítani. A Gilmore lányok kapásból 4 hálaadásnapi vacsira is hivatalosak, csak hogy ne legyen olyan unalmas az élet, és hogy végre bekerüljenek a Rekordok Könyvébe, mint a világon legtöbbet zabálni tudó anya-lánya páros.

Első számú hálaadás: Kim ház. Mrs. Kim jó kedvében van, éppen csak hogy nem táncol a csilláron, ezt nála abból lehet észrevenni, hogy ma csak 80%-át kell kifizetnie a széknek annak, aki eltöri. Persze csak ha közeli rokonról van szó, távoliaknak 90-et. Sőt, még Dave-nek is engedélyezte, hogy itt legyen, ez persze egy mesteri Lane-Dave vezércsel eredménye, ami magában foglalt egy vasárnapi templomlátogatást, némi átszellemült himnuszéneklést és gitáros álhirdetést is, nem részletezem. Lényeg, hogy Mrs. Kim beengedte Dave-et a házba, és még csak nem is locsolta le szenteltvízzel, sőt, ha az egész estét végiggitározza és énekli, fizetni is fog neki. Ez a Dave nagyon komolyan gondolhatja Lane-nel, még Mrs. Kim tofulykáját is hajlandó lenyelni, aminek én már a nevétől is rosszul vagyok. Hasonlóképpen Lorelai és Rory is, azt hiszem, nem ez lesz az a hálaadási vacsi, ahol telezabálják majd magukat.

Kettes számú hálaadás: Sookie és Jackson. Na, ez már jobban hangzana, ami az étrendet illeti, ha Sookie nem követte volna el azt a fatális hülyeséget, hogy megengedte Jacksonnak, hogy ő készítse el a pulykát. Ez persze még azelőtt volt, hogy Jackson bejelentette, hogy ő kondérban sült pulykát akar sütni, ami legalább olyan szörnyű, ahogy hangzik, szegény mesterszakács Sookie nézni sem bírja. Köretnek pedig Jackson meghívta egész rokonságát, akik közül egyik sem nyerne elmebajnokságot, és ha arra még rásegít az alkohol és a csordaszellem is, akkor minden együtt van Sookie rémálom-hálaadásához. Lorelai némi töményet javasol. Kezdetnek egy üveggel.

Hármas számú hálaadás és egyben a nap fénypontja: Luke és Jess. Ezt a vacsorát a kávézóban tartják, és Lorelai jól kicikizi Rory és Jess erőtlen próbálkozását valami csókra távolról hasonlító tevékenységre. Ez elég genya dolog volt tőle, valójában az a helyzet, hogy Rorynak fogalma sincs, mennyire kéne nyilvánossá tennie ezt a Jess-dolgot, ilyen kevéssel a Dean-fejezet lezárása után. Ettől eltekintve ez a vacsi végül is jól sikerül, Luke szakácstudományában és vendégszeretetében nem kell csalódniuk.

Négyes számú hálaadás: Emily és Richard. A legjobbat a végre hagyták, ahogy kell. A szülők és Lorelai között még finoman szólva feszült a viszony a Yale-es incidens miatt, és hogy oldottabb legyen a légkör, több vendéget is hívtak, akik közül nem is beszél mindenki angolul. Richard minden oldalról levédte magát. A vacsoránál a téma nem túl szerencsés módon a továbbtanulás felé terelődik, és az akadékoskodó vendégek csak kiszedik Rory-ból, hogy beadta a jelentkezési lapját a Yale-re is. A hír hallatán Richardot nem sok választja el attól, hogy felpattanjon az asztalra, és a hidegtálalkat félresöpörve előadja az „I Got Life”-ot, de Lorelai arckifejezését látva visszafogja magát. A vacsora a változatosság kedvéért Rory és Lorelai kivonulásával ér véget, meg se állnak Stars Hollow-ig. Közben megvitatják, hogy miért döntött így Rory, és megnézik, mi maradt még egyes barátaikból a hálaadás előrehaladtával.

Sookie-nál teljes a pusztítás, Jackson pereputtya konkrétan belenyomott mindent a kondérba, ami a kezük ügyébe került. Jackson unokaöccsét kivéve, de ez is csak annak köszönhető, hogy Sookie időben közbeavatkozott. Közben a fél kert leégett, de ott közel sem történt akkora pusztítás, mint Sookie agysejtjeiben, ő ugyanis képtelen volt egy kicsit is józanul átvészeli az estét. Szegény.

A Kim házban már sokkal szerencsésebben alakultak az események. Igaz, hogy Dave kezét lehet, hogy amputálni kell a maratoni gitározás után, de Mrs. Kim elégedett, és ez jó jel a jövőre nézve. Sőt, azt is megengedi, hogy Lane Dave után szaladjon a Bibliájával –amit Dave természetesen előre megfontolt szándékkal „felejtett ott”- és így végre elcsattan az első csók köztük is, király! Dave-et a Mrs. Kim-féle rezsim, a tofulyka és a koreai hálaadás sem tudta eltántorítani Lane-től, érdemes lesz megtartani.

Rory pedig úgy dönt, hogy elég volt a bujkálásból és szégyenlősködésből, ő Jess-szel van, és ha valakinek ez nem tetszik, az nyaljon sót. Ezt bizonyítandó le is kapja a kávézó előtt, nyilván a csillagok aznapi állása kedvezett a csókolózó pároknak. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Dean végignézte az egész jelenetet, és miután Rory-t hallótávolságon kívül tudja, Jess számára egyértelművé teszi, hogy ezentúl esze ágában nem lesz visszafogni magát a jelenlétében, és ezt az érzést baromira felszabadítónak tartja.

A ’That’ll Do Pig’ című epizódban Richardnak születésnapja van, amire teljesen váratlanul beállít Richard anyja is, Emily pedig kis híján holtan esik össze. Az anyakirálynő születésnapi ajándékként bejelenti, hogy ezúttal hosszabb ideig marad, sőt, lehet, hogy vissza is költözik. (Ezen a ponton én már egészen komolyan aggódtam Emily egészségi állapotáért.) Gilmore nagymami házát eddig a Korn bérelte (zseniális, ahogy ezt az öreglány előadja), és most, hogy kiköltöznek, ő meg beköltözne. És ha már itt van, szeretne minél több időt együtt tölteni a családjával, be is ütemez egy csajos vacsorát a Szabadság Szállóba, sőt megnézné Lorelai házát is.

Közben Rory és Jess kapcsolatuk nászutas időszakát élik, vagyis minden egyes alkalommal életveszélybe sodorják magukat, amikor átmennek a városon, mert ki sem másznak egymás szájából, de szép is ez. Jess szociális képességei viszont nem fejlődtek Rory pozitív hatására sem, konkrétan megtagadja a városi téli karneválon való részvételt, pedig Rory szerint nincs is annál nagyobb királyság a világon. Na de nem baj, amíg Jess kibír 20 percet levegővétel nélkül, nem jelentkeznek a viharfelhők a kapcsolatuk fölött. Hacsak nem egy két méteres exbarát képében, és igen, Rory a következő jelenetben egyenesen Deanbe botlik. Dean szerint egy ekkora helyen lehetetlenség kerülgetni egymást, ennélfogva hülyeség is próbálkozni vele, talán inkább meg kéne próbálni egy másik szintre helyezni a kapcsolatukat. Persze a jó öreg „legyünk barátok” –szöveg jön most, és Rory boldog, hogy képes volt barátjával civilizált hangnemben is beszélgetni, és szerinte ez tök jó fej dolog volt Deantől. Hmm. Mi lehet a trükk benne?

Mivel az anyakirálynő bejelentette, hogy házkutatást tart Lorelai-nál, ezért Emily után már porzik is az út, mert szerinte megengedhetetlen, hogy a nagyi olyan állapotban lássa a lányok lakását, ahogy az általában kinéz, majmos lámpával, táncoló rabbival, Betty Boop vázával együtt. Lorelai ekkor elérkezettnek érzi az időt egy komoly beszélgetésre, és gyorstalpalót tart Emilynek „hogyan viseljük el elviselhetetlen családtagunk agyament és teljesen indokolatlan piszkálódását” –témában. Lorelai ezt ugyanis már művészetté fejlesztette Emily mellett az évek során, és elég ironikus, hogy most éppen Emilynek adja át a tudományát. A dolog lényege az, hogy magas ívben tenni kell a kritikára, elegánsan felülemelkedni rajta, és egyenesen a kritizáló képébe röhögni. Szeretném én azt látni, ahogy ezt Emily Richard anyjával megpróbálja.

A téli karneválra Rory elég érdekes társaságban érkezik: Jess-szel, Deannel és Dean kishúgával. Ez úgy történt, hogy amikor Dean megtudta, hogy Jess nem megy a karneválra, kapva kapott az alkalmon, de akkor már nyilván Jesst sem lehetett visszatartani, a cserfes húg pedig azért kell, hogy tökéletes legyen a burleskbe kívánkozó felállás. A kiscsaj rekordidő alatt az őrületbe kergeti Jesst, ugyanis be nem áll a szája, és a témaválasztásai is mind telitalálatok, „mitől áll ilyen hülyén a hajad?”, és hasonlók. Esküszöm, akkor se csinálná jobban, ha Dean betanította volna. Mielőtt azonban még Jess legyömöszölne egy plüssmacit a torkán (tagadhatatlanul erős a kísértés), Dean más vágányra tereli a beszélgetést egy alkalmas pillanatban, amikor sem Rory, sem cserfes hugica nincsenek jelen. Lényegében közli Jess-szel, hogy ezt a meccset ő még nem tekinti lefutottnak, és már el is kezdődött a második félidő, úgyhogy további jó szórakozást. Rory ebből mit sem vesz észre, ő nagyon örül, hogy a két srác kibírt egy estét úgy, hogy mindegyiknek ugyanannyi szeme volt az este végén, mint a kezdetén, Lorelai pedig örül, hogy Rorynak sikerült megőriznie gyermeki naivitását.

A szállodában a vacsora izgalmasan alakul. Az anyakirálynő már az elején tisztázza, hogy 12 perc van minden fogásra, eszi nem eszi, ezt kapja a kedves család, de csak akkor lehet asztalt bontani, ha már mindenki végzett. Na ez az a pont, ahol fogást lehet rajta találni, és Emily úgy dönt, megfogadja lánya tanácsát. Kijelenti, hogy ő még nem végzett az egyik fogással (3, azaz három borsószemmel a tányérján), és azokat kezdi enni gyilkosan hiperlassú tempóban, de úgy, hogy közben le nem veszi a szemét az anyósáról. Nem veszélytelen a dolog egyébként, mert nagyi majdnem idegrohamot kap, Lorelai viszont dagad a büszkeségtől. A tanítvány túlnőtt mesterén.

Az ’I Solemnly Swear’ (That I’m up to no good) című epizódban Lorelai és Sookie iskolába mennek. Az ártatlanok azt hitték, majd egy szemináriumon kiokosítják őket arról, hogy kell szállodát vezetni, közben csak pofátlan nagy reklám az egész. Ettől persze menekülnek, de még betámadják a büféasztalt, mégse vesszen teljesen kárba az este-alapon. Ott csatlakozik hozzájuk két pasi: az egyik Sookie egykori szakács haverja és bűntársa, a másik pedig egyenesen Pszichóapu a 24 második évadjából! Meneküljön, ki merre lát, mert ha ő itt van, akkor lehet, hogy Kim Bauer is a nyomában, abból pedig jó nem sülhet ki. De nem, ez most nem az a sorozat, és itt Pszichóapunak kimondottan szimpatikus karaktert kéne alakítania, az az én bajom, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni. Higgyük csak el, hogy most tényleg jó fej, és még be is jön neki Lorelai. A volt szakácshaver pedig úgy érzi ez a szerencsenapja, hogy a sors ismét az útjába sodorta Sookie-t, és rögtön el is hívja randizni, amiből a szédült csaj semmit nem vesz észre, egyem a szívét.

Ez persze hamarosan kibukik, a srác ugyanis meglátogatja Sookie-t a szállodában, és egyre konkrétabban célozgat rá, hogy mekkora királyság, hogy újra összefutottak, mert most majd nem lesz akkora balfasz, hogy hagyja kicsúszni a kezei közül. Ezen a ponton érzi azt Sookie, hogy fejbetalálták egy serpenyővel, és már rohan is Lorelai-hoz segítséget kérni, aki azt tanácsolja, hogy finoman, de egyértelműen utasítsa vissza, a „férjhez mentem” –szöveg az esetek többségében hatásos. Így mindenki megússza komolyabb sérülések nélkül ezt a kis közjátékot, sőt Pszichóapu randizni hívja Lorelai-t.

Közben a suliban valaki szőnyegbombázást indít Rory és Paris mostanában egészen harmonikus barátsága ellen. A támadó Francie, az ostobenkó kurva egylet elnöke, aki nem bírja elviselni a gondolatot sem, hogy egy másik diáknak esetleg nagyobb befolyása van az iskola életére, mint neki. Márpedig Paris diákönkormányzati elnökként pont ebbe a kategóriába esik, és Francie támadásba lendül. Mindenféle intrikával, megrendezett találkozóval és félrevezető paparazzo fotóval sikeresen összeugrasztja a lányokat, igazi kígyó. A dolog csúcspontja a tesióra, ahol az amerikai tinédzserek nem ám kötelet másznak, meg szekrényt ugranak, hanem vívnak, amit talán jobban át kellett volna gondolni, ha ez azzal jár, hogy Paris Geller kezébe kardot adnak. Rory valami isteni szerencse folytán szúrt sebek nélkül megússza, de Paris közli vele, hogy a barátságuknak egyszer s mindenkorra vége, mert Francie közbenjárásának köszönhetően azt hiszi, hogy Rory az ő magánügyeibe is beavatta az ellenséget. Touché.

A ’Lorelai Out Of Water’ című részben sor kerül Lorelai és Pszichóapu első randevújára. Itt aztán Lorelai elköveti azt a hibát, hogy elhagyja a száját a végzetes „horgászol? Az tök buli lehet!” -mondat, mert ezek után aztán nincs mese, menni kell Pszichóapuval horgászni, nem irigylem. Ő sem magát, és Roryval együtt próbálják tudományos alapon megközelíteni a dolgot, de van egy pár dolog a világon, amit nem lehet könyvekből megtanulni, és sajnálatos módon a horgászás is ezek közé tartozik. Na de itt jön a képbe Luke, aki készségesen felajánlja, hogy megtanítja Lorelai-t horgászni. Tagadhatatlanul édes az a jelenet, ahol Lorelai röhejes horgászcuccban próbál egy parafadugóval felszerelt damilt behajítani egy felfújt medencébe, mert Luke szerint még nem áll készen a terepre. Szerelését elnézve valóban nem, és hamarosan felmerül a kínos kérdés is: „miért is akarsz te annyira horgászni?” naná, hogy előjön, hogy pasi van a dologban, ami nem használ kimondottan Luke közérzetének.

Csakhogy „destiny is a fickle bitch”, mondaná erre Ben Linus, és a végzetnek van is válasza erre a problémára egy csinos ügyvédnő személyében. Miután Taylor napokig versenyszerűen szteppelt Luke idegein, úgy gondolta, elkél egy kis ügyvédi segítség a békés boltszomszédság fenntartása végett. (merthogy azt bírta kitalálni, hogy édességboltot nyit a kávézó közvetlen szomszédságában) Beküldi Luke-hoz az ügyvédnőjét, Nicole-t, akinek úgy tűnik kimondottan esete a flanelinges, fordított baseballsapkás típus, mert rögtön küldözgetni kezdi a jeleket felé. Amiből persze Luke semmit sem vesz észre, meg különben sem esete a nő (naná, mert nincs kék szeme, kávéfüggősége és irdatlan nagy szája), de ezért van ott Jess, aki készségesen felvilágosítja, hogy bejött a nőnek, mozduljon rá, ha jót akar. Ebben a döntésben csak megerősíti Lorelai horgászkalandja Pszichóapuval, és amikor Nicole legközelebb besétál az utcába, nem is vesztegeti az idejét, hanem randizni hívja, amire a hölgy látható lelkesedéssel igent mond. Szövődnek azok a magánéleti szálak minden irányba, meglátjuk, mi sül majd ki ebből.