Ugye mindenki járt már igazi feka bulin, ahol a híd alatt tuc-tuc zene szól, bádoghordókban lobog a tábortűz, és nagycsöcsű félvérek rázzák az ember orra előtt? Na ilyennel kezdünk. És mert nagy úr a rasszizmus, és biztosan mindenki be van lőve, begördül egy kopott rendőrjárgány, a testvérek meg tüzet nyitnak, a zsaruk viszonozzák, vagy fordítva – mi a francnak szívtál, nigger? A feketék elhajtanak, de pár száz méter után belerohannak egy táblába, és úgy marad a kocsi. Persze Starkot hívják az esethez, holott neki kisebb gondja is nagyobb ennél, épp Julie-t feszíti keresztre a múltkori kis ügye miatt. A lyányka őszintén megszeppentnek látszik, de valahogy kétlem, hogy ezentúl meghúzza magát – ez a Kim Bauer effektus, ugye.
A tetthely már kora reggel kisebb zavargás színtere, ZSARUK = GYILKOSOK táblákat lengetnek a népek, mintha csak az írósztrájkot néznénk, Jessica meg síkideg, mert két súlyos sérült is van, egy drogdíler meg annak a tizenéves unokaöccse, ő pedig érthetően félti azt a csini seggét. Stark egészen addig nem veszi szívére a dolgot, amíg a polgármester rá nem lőcsöli az egészet. Állj, állj, állj!, visít Jessica: Amikor legutóbb rászállt egy rendőrségi ügyre, majdnem romba döntötte a teljes bűnüldözési rendszert! Pont ezért van rá szükség, Jess, nyugtatja meg a polgármester. Amúgy meg csak örüljön, a két rendőr közül az egyik fekete, szóval legalább faji kérdés nem lesz. Ja, hogy többször megintették már túlkapásért? Hát istenem, van ilyen.
Stark szerint az ügy arról szól, hogy ki lőtt kire először, szóval kiküldi a srácokat infót szedni, facsarjanak ki mindent a kórházban zokogó édesanyából, amíg ő és Isaac a nagyképű veterán feka rendőrt, Ray Tillmant veszik elő. Aztán Isaac immár egymaga a társát, az ifjú Kenny Learyt, de persze nem derül ki semmi, nagy a homály. Starkot letámadja egy anorexiás újságírónő is, akivel láthatóan régről ismerik egymást, így Stark bizony nem is ad neki interjút. Előkerül viszont egy mobiltelefonos felvétel, amelyen lövés hallatszik, még mielőtt a rendőrök fegyvert rántanának, tehát nem ők lőttek először – az unokaöccs meg közben meghal a kórházban, így Stark emberöléssel vádolhatja meg az életben maradt drogdílert.
Itt jön az első fordulat, amit már mind vártunk: az anorexiás újságírónő, a csúcsos állú Angela a tévében bemutatja egy biztonsági kamera felvételét, amelyen látszik, hogy a zsaruk babrálnak a díler pisztolyával – holott azt a helyszínelők a srác kocsijának padlóján találták. Az a szép, hogy Stark nem egyszer rákérdezett a vén négernél, hogy hozzányúlt-e a fegyverhez, az meg persze tagadta; hát így védjem meg a seggedet, ember? A hülye Julie meg pont ezt a pillanatot választja, hogy szóljon az apjának, hamarosan tartják a tárgyalást az ügyében, kéne neki egy ügyvéd. Nézd meg a telefonkönyvben az ’ü’ betűnél, feleli Stark. A számlát meg küldesd ki ide, és kezdj el gondolkozni, miből fizeted majd ki! És igen, Degec város lakosa vagyok…
A hetiügy aztán tovább fokozódik, amikor kiderül, hogy a mobilos felvételen nem pisztolylövés, hanem egy autó kipufogója durran-dörren, illetve, hogy a vén feka zsarunak, Tillmannek nem ez az első esete a dílerrel, sőt: háromszor is letartóztatták már, de ez a Reshaun kölyök mindannyiszor megúszta. Stark Isaacet állítja az ügyre, faggassa ki a zsaru régi partnerét, miről is szól ez az ügy. Hát a következőről: Tillman évekkel korábban őrző-védő feladatott kapott egy faszi mellett, aki tanúskodott volna Reshaun ellen, de egy segélykérős telefonhívással elrángatták a védenc közeléből – a hívás utóbb átverésnek bizonyult, és mire visszaért a védenchez, annak átvágták a torkát. Nyilván Reshaun tette, csak nem lehetett rábizonyítani, Tillmannek viszont olyan bűntudata lett, hogy a családja is ráment, így már nincs vesztenivalója…
Hát tudja fene, azért ez nem olyan biztos, és amikor kiderül, hogy Reshaun valójában MÉG CSAK NEM IS LŐTT a pisztolyából, hát borul a bili. Azért matattak a pisztollyal éjjel, mert Tillman kiszedett belőle öt golyót, és a csatornába szórta őket, hogy úgy tűnjön, mintha lőtt volna vele a srác. (A producerek sohasem néztek Columbót, baszki? Akkor tudhatnák, hogy a zsaruk rögtön megnézik a lőpornyomokat a kézfejen; de úgy persze rögtön kiderült volna a dolog, és nem lett volna mire építeni egy hiteltelen történetet, ugyebár!)
Aztán jön egy kis zavar az Erőben – izé, a történetben, mert kifogyott az írók muníciója, és sem azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy Isaac szenved, amiért zsaruk ellen kell nyomoznia, sem azzal, hogy még hátra van tizenöt perc az epizódból. Így jobb híján odadobják nekünk Kenny Learyt, a zöldfülű zsarut, aki besétál az ügyvédjével, és feldobja Tillmant: kaptunk egy fülest aznap este, Mr. Stark, hogy ott van a díler, és odahajtottunk kinyírni. Igen, konkrétan így történt. Stark viszont nem hisz neki, látja a szemében, hogy hazudik. Na de vajon miért tesz ilyet a kissrác? Hát mert ő lőtt először, és csak akkor úszhatja meg, ha rákeni Tillmanre…
Na de még mindig van tizenkét perc az epizódból, szóval ez sem az igazi megoldás. A riportercsaj közreműködésével trükkösen sikerül elérni, hogy kihallgassák Tillman és Leary beszélgetését a dolgok állásáról, majd Stark és Isaac sétálni hívják Tillmant, s a felvételt hallva az öreg végre kipakol. Az van, hogy rákos. Legfeljebb fél éve van hátra. Azelőtt járt a klinikán, mielőtt megkapták a fülest Reshaunról, és persze madarat lehetett fogatni vele, mert éppen nagyon meg akart ütni valakit, és hogy pont Reshaun legyen az…! Szóval odahajtottak, de balul sült el a dolog, mert Leary megijedt a kipufogó-durranástól, és tüzelni kezdett. Erre persze már ő is lőtt. Aztán megtalálták a pisztolyt, és látták, hogy abból bizony nem lőttek… Na akkor döntött úgy, hogy mindent bevállal a srác helyett, elvégre ő fél év múlva úgyis feldobja a talpát, a kölyök viszont még zöldfülű, és nem tehet az egészről.
Stark ismét bizonyítja, hogy szíve is van, szóval megegyeznek: Tillman megy a börtönbe, Leary viszont kilép a rendőrségtől, mert az kizárt, hogy ennyi hazudozás után zsaru maradjon akár csak egy percig is. Starkon és az emberein kívül pedig egyvalakinek mondják el az igazat: a halott kissrác anyjának – csak neki, csak ott, mert megérdemli.
Zárásként pedig Julie az apja szemére veti, hogy kilencven napra bevonták a jogsiját, és száznyolcvan óra közmunkára kötelezték, és milyen geci vagy apa, mert elintézhetted volna, hogy megússzam. Te meg egy hülye picsa vagy, lányom, és vedd tudomásul, hogy ha anyádat meg Isaacet hívogatod, amikor baj van, akkor ne hívj engem máskor sem, mert én nem csak a nagyon nagy bajban vagyok az apád, hanem mindig. Szóval döntsd el, hogy akarod-e ezt – de akkor a szabályokhoz is tartanod kell magadat.
Hát így.
Facebook kommentek