Úgy fest, Klaus komolyan vette ezt az erőszak-témát. Engedi (sőt, utasítást ad), hogy Hope rajta töltse ki minden haragját, hátha így elcsitulnak a hangok a fejében. De mivel a röptetések eredménytelenek, az ősi úgy gondolja, hogy a lány visszafogja magát. Pedig nem. Az agyalás végén arra jutnak, hogy talán az a baj, hogy Hope nem az apját akarja bántani… Erre Klausnak vészjósló fény csillan a szemében, és csak annyit mond: kérek egy nevet!
Roman még a városban van: egy hotelszobában összezárva Antoinette két fogdmegjével, akik le sem veszik róla a szemüket. A srác már kezd kiborulni a bezártságtól és a testőrök némaságától – akik viszont immár örökre szótlanok maradnak, mert berobban Klaus, és kinyírja őket. Az ősi a rettegő, de sorsát emelt fővel váró Roman felé indul, de nem, nem fogja megölni… csak elviszi valakinek, akit nagyon szeret… azzal kitöri a srác nyakát.
Vincent Ivy mellett virraszt és próbálja felkészíteni a boszi testét a felszentelésre, de ez remegő kézzel elég nehezen megy. Aztán zajt hall. Ahogy a többi halott boszi letakart teste között lépked, keresve a zaj forrását, az egyikük hirtelen felül. Egy pillanattal később Ivy, majd szépen sorban a többiek is. Ivy azt hitte, meghalt – így is történt. De ezek szerint Emmett nemcsak mérget tett a borba, hanem vámpírvért is…
Marcel egy elhagyatott üzemnél a náci vérszívók után nyomoz. Üzenetben meghagyja Josh-nak, hogy hol van, és mivel lehet, hogy erősítésre lesz szükség, arra kéri barátját, hívja vissza mielőbb. Nevezett vámpír a Rousseau’sban pakolja a piákat, miközben Declant hallgatja, aki ködös emlékekről és furcsa ájulásokról számol be neki. Attól tart, hogy kezd megőrülni, mivel nem ez lenne az első eset a családban – utalva ezzel Kieranre és Seanra. Josh, miután figyelmen kívül hagyja, hogy hangüzenete érkezett, bólogat, és azzal magyarázza tájékozottságát, hogy anno Cami elmesélte neki a szomorú sztorit. Declan úgy okoskodik, hogy mivel mindketten papok voltak, megpróbálja megszerezni az érsekségtől a naplóikat, hátha azokból kiderül valami. Josh próbálja lebeszélni a kutakodásról, mivel ilyen stresszes időkben nem családi öngyilkosságokkal kellene foglalkoznia. Hanem lazítani… Josh szeme megakad egy katonai szerkót viselő fiún, akivel összemosolyognak. Declan érti a célzást, és lelép, amikor a fiúka a pulthoz lép.
A kikötözött Roman egy vödör vizet kap a nyakába. Amikor magához tér, Klausszal találja magát szemközt, aki csak annyit kérdez az árnyékban ácsorgó Hope-tól, hogy tudja-e már, miképpen fogja megölni a foglyot? Lassan. És egyedül. Roman nem érti, mi történt azzal a kedves lánnyal, akit megismert. Hát, szenved, és Roman szenvedése pillanatnyi gyógyírt jelent majd a számára. A srác pánikba esik, amikor Klaus, néhány jó tanácsot követően (kezdd valami aprósággal, építsd fel a feszültséget) lelép.
Elijah Vincentnél próbál utánajárni, mi lehet a gyógyír unokahugi problémájára. A régens szerint viszont a sötétség hamarosan el fogja őt emészteni, arról nem is beszélve, hogy egy gyilkosságnyira van attól, hogy beindítsa a vérfarkasátkot. Ez van, ha tetszik, ha nem. De Vincentnek most kisebb dolga is nagyobb ennél, mivel egy halom boszi támadt fel nemrég – és hamarosan dönteniük kell, hogy meghalnak, vagy vámpírként élnek majd tovább. De az öltönyösnek is dolga akad: Antoinette üzenetben találkozóra hívja.
Egy félreeső helyen találkoznak, és kiderül, hogy Elijah érzésein nem változtatott a két család közti viszály – viszont eléggé megbonyolította a dolgokat, mutat rá a nő, aztán előáll a farbával: Roman eltűnt, és valószínűleg Klaus vitte el. Talán már meg is ölte. Antoinette azt mondja, hogy az öccse csak az anyjuk cselszövéseinek az áldozata, valójában nem hibás a történtekben. Arra kéri Elijah-t, beszéljen a tesójával.
Marcel végül egyedül lopózik be az üzembe, de fogadóbizottság várja. A vérszívókat még simán elintézné, de az őket segítő boszi térdre kényszeríti és kiüti őt. Nem sokkal később egy átalakított kórházi ágyon ébred, megbűvölt láncokkal lekötözve. A fejére maszkot húztak, éppen olyat, mint amilyennel anno Freya nyerte ki Keelin farkasmérgét a negyedik évadban. Ha ez igaz, fájdalmas procedúra következik. Emmett a régi szép időkön ironizál, rámutatva, hogy most, mivel Marcel elárulta a vámpírokat, senki sem fog a keresésére indulni, vagy a segítségére sietni. Egyedül maradt.
És a náci vérszívóknak tényleg a főni mérge kell. Emmett még azt is elárulja, hogy első körben Marcel miatt jött New Orleansba, aki királyként uralkodott a vérfarkasok és boszik felett, a vámpírjai pedig becsületkódex szerint éltek, és hűséggel tartoztak a sajátjaik felé. Mekkora csalódás, hogy ez nem volt neki elég, és szörnyeteggé változott – de legalább a mérgének hasznát vehetik majd. A legendák szerint ugyanis ez a méreg képes megölni egy hibridet, egy ősit, de talán még Hope Mikaelsont is. Hát, majd kiderül!
A fiúka a Rousseau’sban próbálja felszedni Josh-t, aki mosolyog, de elzárkózik. Helyes vagy, jóképű, de abban az egyenruhában emlékeztetsz valakire, aki már nagyon régen meghalt. Aidennek hívták… :’((( Fiúka megérti, és visszakozik. De mielőtt lelépne, koccintanak egyet az elveszett szerelmekre. Josh szomorúan néz utána, majd hirtelen eszébe jut Marcel üzenete.
Ivy elég rossz bőrben van, és Vincentnek fogalma sincs, mennyi ideje van hátra, ha nem táplálkozik. A nőnél viszont nincs olyan opció, hogy vámpírrá változik: boszinak született, úgy is kíván meghalni, a maradék időt pedig arra használja, hogy elbúcsúzzon a szeretteitől. Téma lezárva. Vincent megkönnyezi a döntést, de Ivy teljesen nyugodt, mivel volt egy látomása a bosziősök birodalmáról, és gyönyörűnek találta. Látta a házat, ahol felnőtt, a gyönyörű virágokat, minden szép és békés volt… A régens megrökönyödik a hallottaktól, mivel ő már járt odaát, és nagyon nem ilyen volt a hely. Úgy dönt, megmutatja Ivy-nak a valóságot, hogy jobb belátásra bírja.
A tömlöcben Roman bizonygatja, hogy meg akarta keresni Hope-ot, csak nem találta; a nővére el akarta küldeni a városból, de ő addig nem akart elindulni, míg nem beszélt a lánnyal. Hope-ot lassanként érdekelni kezdi a fiú mondókája. Megtudja, hogy Roman egész életében azt hallgatta, hogy félni kell Klaustól és az ősi családtól – és ez be is bizonyosodott, amikor és ahogy az apja meghalt. Ő maga kedveli Hope-ot, de az anyja azzal tömte a fejét, hogy a lány is… gonosz. Roman nem tudta, melyik hang mond igazat, de végül képtelen volt küzdeni az anyja ellen. Ezért nem is mer bocsánatot kérni, a lánynak viszont tudnia kell: tisztában van azzal, hogy rossz döntést hozott. És ha megtorlásként meg kell ölnie, hát ölje!
Klaus egy üveg pia társaságában várja a tömlöcbéli fejleményeket, az érkező Elijah pedig Roman védelmére kel, plusz azt is megjegyzi, hogy Hope-nak jobbnak kellene lennie náluk. Hja, csakhogy beteg, és ha ettől jobban lesz, ám legyen! Klaus még mindig nem bízik a bátyjában, és kétségbe vonja a tesó indítékait: az unokahúga jóléte helyett nem inkább a szeretett nőnek akar segíteni? Az öltönyös nem is figyel a célzásra, inkább rámutat arra, hogy itt most Hope embersége a tét, és ha azt elveszti, az szörnyű következményekkel jár majd…
Vincent „sétára” viszi Ivy-t odaátra, hogy a nő a saját szemével láthassa az ottani állapotokat – mivel most se élő, se holt, így szabadon járhat a két világ között. Miután megvágja mindkettejük tenyerét, a régens igézetet mond és egy szempillantás alatt a számunkra már jól ismert sötét és komor helyen vannak. Ivy nem hisz a szemének, de Vincent biztosítja, hogy a New Orleans-i boszik a haláluk után mindig ide kerülnek, mert az erejük csapdába esik – az élők élősködnek rajtuk, ők pedig egyre csak gyengülnek. Ivy is ide fog kerülni, mondja, ám a nő biztos abban, amit látott, és ragaszkodik hozzá. Azt mondja, hogy a látásai mindig tiszták és egyértelműek voltak: békét látott, és az apját, aki várt rá odaát, és megölelte… és most el kellene hinnie, hogy ez mind kamu volt? Vincent szerint van választása, de a nő hajthatatlan. Nem lesz vámpír, és kész!
Elijah tájékoztatja Antoinette-t, hogy Klaus nem hallgat rá, mást kell kitalálniuk – és a nagy stratéga fejében már körvonalazódik is egy zseniális terv. Vajon Greta vámpírjai hallgatnának a mentoruk lányára? Talán. Ezért arra kéri Antoinette-t, hogy gyűjtse össze a náci vérszívókat, a többit pedig bízza rá.
Hope még mindig üvölt Romannel az anyja halála miatt, mire a fiú véletlenül megemlíti, hogy az ő anyja is halott, amivel tovább feszíti a húrt. Hope dühösen közli, hogy semmi közös nem volt a két nőben, majd elkapja a srác nyakát, és kis híján kiszorítja belőle a szuszt. Aztán inkább felkap egy tőrt, de végül képtelen végezni vele. Ehelyett minden mozdíthatót falhoz csap a pincében. Ekkor Roman észreveszi a lány karján tekergőző fekete vénákat… Klaus szerint ezek a fekete csíkok nem jelenthetnek semmi jót… Hope-nak mindenképpen meg kell szabadulnia a sötétségtől, ő viszont nem képes megölni Romant, mert belátta, hogy a fiú éppen annyira vétkes, mint ő maga. Az ősi elmosolyodik azon, hogy a lánya milyen erős és kegyes – ezt biztos nem az ő családjától örökölte. Ekkor megjelenik Elijah azzal, hogy talált megoldást, és bár a tesó jelenleg nem bízik benne, most muszáj lesz, mert Hope állapota egyre rosszabbodik, és a düh előbb-utóbb fel fogja emészteni.
Már besötétedett, amikor Josh az üzemhez ér – egyedül. Hol az erősítés??? Mikor Emmették lelépnek, belopózik, bár szemlátomást nincs odáig az ötlettől. Marcelt leláncolva és varázskörbe zárva találja, ezért nem tudja kiszabadítani. Szerencsére megjelenik a kört kivető boszi, de mielőtt az a kisujját is mozdíthatná, Josh mögötte terem, és kitépi a gégéjét. Szééép! Meghalt a boszi, vele együtt a varázslatai is, így a főni kiszabadulhat. Csakhogy akad itt egy-két vámpír, akik nem akarják, hogy elmenjenek…
Nagy bunyó kerekedik, és a végén nemcsak az ellen húzza a rövidebbet: Marcel ijedten veszi észre, hogy Josh mellkasából kiáll egy tű… (Jaj, ne!) Ez semmi jót nem jelenthet. Máris riadóztatná Freyát, de a kisvámpír leállítja: a méreg már a szívében van, nincs mit tenni. Marcel arcára kiül a megértés és a fájdalom, de próbálja elvenni a helyzet komolyságát némi baráti évődéssel, Josh pedig hasonlóképpen válaszol: ő már korábban is tudott mindent – csak játszotta a hülyét, hogy a főni ne érezze magát rosszul! :) Visszaemlékeznek az első találkozásukra (1.évad 2.rész): Josh nem vette fel az érmét, mert nem akarta elárulni a barátját. Hja, mázli, hogy Marcel sokat ad a hűségre. Azóta pedig már egy család lettek. Josh könnye kicsordul, majd súg valamit Marcel fülébe, aztán szép csendben meghal… Ó, te jó ég!
Declan nem fogadta meg a tanácsot, tovább kutat. A Szent Anna padlásán az érsekség egyik tisztviselőjének a közreműködésével elő is kerül Kieran atya aktája. Odalent pedig vámpírdzsembori készül – Antoinette az anyjához hű vámpírok segítségét kéri Roman kiszabadításához. Emmett büszkén előre lép és közli, hogy ennél sokkal többet fognak tenni: végeznek a Mikaelsonokkal. És megmutat egy Marcel mérgével teli fiolát. Ekkor megjelenik Elijah, stílusosan bejelentve, hogy ma este háborúba mennek. Szóval, aki nem hisz az ügyben, az most távozzon! Itt az egérút, de senki sem mozdul. Az ősi megemlíti, hogy Greta sorsában most osztozni fog minden követője…
Meglepi! Klaus és Hope robban be az ajtón. Emmett értetlenségét látva Elijah Gretát idézi: „A megváltáshoz vezető út rögös, de megéri.” Hope azzal kezdi a tisztogatást, hogy megsemmisíti a mérget tartalmazó fiolákat. Emmett árulót kiált, de Antoinette és Elijah közli, hogy ők csak elmondták Greta gondolatait – de sosem értettek velük egyet. A pár villámgyorsan eltűnik, mielőtt elkezdődne a műsor, Marcel pedig még időben befut ahhoz, hogy végignézhesse.
A boszik a LaFayette-ben gyűlnek össze. Vincent viszi a szót, arról beszél, hogy anno az Ősök Birodalma azért jött létre, hogy az élők túlélését segítse némi pluszerővel. Ám ennek az lett az eredménye, hogy most a bosziősök szenvednek és nem nyugszanak békében. Itt az idő, hogy szabadon engedjék őket. A régens mindjárt mondja a hátulütőket is: az élők ereje megváltozik, innentől kezdve a földből nyerik majd a varázserejüket. A boszik megfogják egymás kezét, és kántálni kezdenek.
És miközben a boszik szabadon engedik az őseiket, Hope is kiengedi játszani a kékséget, és egyetlen hatalmas lökettel megöli az összes vérszívót…
Nem sokkal később Hope a testeket vizsgálja – úgy fest, mindenki meghalt. Klaus azzal próbálja tompítani a dolgot, hogy a lány a közjóért tette mindezt. Marcel is rákérdez, hogy jól van-e, de Hope nem érez semmit… Az ősi megkéri Marcelt, hogy Josh-sal szedjenek össze néhány vámpírt és tüntessék el a nyomokat, de amikor meglátja nevelt fia arcát, tudja, hogy baj van. De főni most nem akar beszélgetni, majd holnap. Hope karjáról eltűntek a fekete csíkok, és már nem hallja a suttogásokat sem – ki tudja, visszatérnek-e. Ekkor zajt hallanak odafentről. Kiderül, hogy az erőlöket a padlást sem kímélte: a bútorok összetörve, a papírok szerteszét, és mindezek közepén az eszméletlen Declan. Mielőtt Hope pánikba esne, Klaus elküldi őt, aztán a vérével próbálja meggyógyítani a férfit.
Antoinette megköszöni a segítséget Elijah-nak, aki azzal intézi el a dolgot, hogy mivel mindkettejük családja remek szarkavaró, most kábé kvittek… Itt a búcsú ideje. A nő talán Sanghaj felé indul, valaki egyszer azt mondta neki, hogy az egy jó hely – és immár Elijah is emlékszik, hogy ő volt az. Egy búcsúcsók azért elcsattan, és Antoinette hangot ad abbéli reményének, hogy még találkoznak egyszer.
Vincent Ivy-val tölti a boszi utolsó perceit, és könnyezve bólint, amikor az látni véli a közeledő apját. Valójában az elmúlás közeledett: Ivy békésen távozik el az élők sorából.
Marcel magával hozza Josh testét az otthonába, és most mellette virraszt, iszogat és beszél. Megemlíti, hogy kettejük közül mindig a fiú volt a hűségesebb – a barátaihoz, a városhoz, és ahhoz, amiben hitt. Isten nyugosztalja! Ámen. És Josh szelleme egy pillanatig még figyeli a főnit, aztán továbblép… És az erdő közepén találja magát, ahová, legnagyobb meglepetésére Aiden érkezik, négy keréken. <3 <3 <3 A farkasnak már nagyon hiányzott az ő szívszerelme. Egy üdvözlő csók után együtt hajtanak el a fákkal szegélyezett úton. Hát, ha létezik mennyország, Josh számára ez biztosan az – és megérdemli. RIP :’(
Hope rettegve várja a diagnózist a Szent Anna karzatán, de az ajtóban Roman tűnik fel. Úgy gondolta, hogy a bocsánatkérés szart sem ér, ha az életed forog kockán – de most, kényszertől mentesen, önszántából akarja megtenni. Aztán észreveszi, hogy a lány jobban van. Hja, lehet, hogy megölt valakit, akit szeret, úgyhogy nincs értelme magas lóról beszélni… Roman viszont próbálja őt megnyugtatni: bármit is tett, sosem lesz olyan, mint ő, mert Hope jó, és nem érdemli azt, ami vele történik. Hope azonban kétségbe van esve – ha Declan meghal, beindul az átka is. A srác biztosítja arról, hogy minden rendben lesz, majd magához öleli a zokogó Hope-ot, pedig mindketten tudják, hogy el kellene innen tűnnie. Nocsak, az álompasi talán egy kicsit mégis az…
Klausnak végre sikerül magához térítenie Declant, aki viszont, miután végre ismét képes lélegezni és beszélni, egy bizonyos Billt kezd keresni. Ó, jaj! A tisztviselő. Klaus körülnéz a padláson, és egy szekrény alatt találja meg az idős embert – egy vértócsa közepén, holtan.
Odalent Hope összerándul, az írisze pedig borostyánba fordul. Immár biztos, hogy beindította az átkot.
Facebook kommentek