Krisztián segítségével Rudi megszabadul a gyökerektől, akik a pókeren nyert tízmilliót akarják viszontlátni. Krisztián nagyon pipás a barátjára, amiért bajt hozott rájuk, Alíz már fél egyedül otthon lenni, hátha rátör valaki. Annyira besokall, hogy felszólítja Rudit: oldja meg a tízmillió problémáját ma, vagy költözzön el, ahová akar.

Kristóf és Tóbiás lelkiznek. Kristóf szerint azért ment gallyra a kapcsolatuk, mert Tóbiás folyton kihátrál a problémák elől ahelyett, hogy megbeszélné, továbbá nem érti meg, hogy attól, hogy az ember építő jellegű kritikát fogalmaz meg rá nézve, még szeretheti. Ja, és lehetne laza is néha. Ím, a példa erre a másnap reggel. Kristóf biztatja Tóbiást, hogy vigyék el a kis tubusos tusfürdőt, úgyis lenyúlja mindenki. Ja, mindenki, csak Tóbiás, a jófiú nem. Kristóf rádumálja, hogy hozza el azt a fém kos dísztárgyat, ami annyira tetszik neki. Gyerünk Tóbiás, most bizonyíthatsz! – mondja Kristóf. Az unszolásra bőröndbe kerül a kos, távoznak a szobából, de Kristóf visszarohan, hogy letegyen ötezer forintot a szobor helyére. Na, a nagy felbujtó! A műtárgy-kos a kisboltba kerül, s Kristóf örömmel veszi észre az állat hasára ragasztott cetlit: ,,köszönöm a kalandot” felirattal.

Emília hiányolja Milánt, vele nem sikerült megoldani a gondokat, de kitalálja, hogy meghívja Petit egy békekajálásra a drog-ügy ,,emlékére”. Mivel Hanna beugrik Peti helyett a KisSzékbe, így nyílt a pálya. Az ebéd alatt Emília beszélgetést kezdeményez, és Peti szinte minden mondandójába bele tudja szőni Hannát. Hanna a rendes, aki lehetővé tette, hogy most velük kajáljon, Hanna azt mondta, hogy Petinek jót fog tenni a közmunka, és lám, igaza lett, és még a bort is Hanna javaslatára hozta, hisz ő ajánlotta ezt a fajtát. Natasa kis híján felrobban, és anyja észre is veszi, majd Peti távoztával rákérdez a dologra. Nem tudom, mi rákérdeznivaló van rajta, mindenestre Natasa vall: tetszik neki Peti, és ez borzasztó, mert ő Hannáért van oda. Anyja szerint ez nem egy lejátszott meccs még.

Attila még mindig azon lovagol, hogy Szilvia szerint Attila már nem Máté apja. Miki szerint ideje lenne elgondolkoznia Attilának, hogy hova, melyik családhoz akar tartozni. Közben Juli azon dühöng Nórának, hogy ez a Szilvia mekkora egy szarkeverő lotyó. Nóra nem érti, miért idegesíti ez fel annyira Julit, ha nem is érdekli, mi van Attilával. Hát, a kettőnek semmi köze egymáshoz, de persze, hozzuk ki azt a dologból, hogy Juli még mindig odáig van Attiláért. Ahogy kell, Nóra be is beszéli Julinak, hogy még mindig szereti Attilát (lehet, hogy tényleg így van, ki tudja már ezt követni). Juli átmegy Mikihez, Attilát keresi lelkesen, de Miki közli vele a szomorú hírt: Attila Szilviához költözött, úgyhogy itt már ne keresd. Ne félj, úgyis visszajön, nincs élet a Mátyás király téren kívül!