Megérkezése után Carrie nem a követségre viteti magát, hanem vissza a helyre, ahol Sandyn kívül kis híján ők maguk is otthagyták a fogukat. Testőreit kérdezi, hogy miért nem voltak akkor főnökükkel, mire némi tépelődés után egyikük kiböki, hogy a hivatalos ügyeken kívül sosem kísérték el, amúgy meg „nehéz eset volt”. Aha. A nő kiszáll az utcasarkon, emlékezik a történtekre, míg egy érkező autós le nem dudálja.
A CIA-tól nem lehet csak úgy kisétálni, hogy „kösz, én akkor nem jönnék többet” (főleg nem bérgyilkos pozícióból), ezt Peter is tudja (már próbálta, miután megölt egy gyereket), így faarccal válaszolgat a pszichomókus kérdéseire, aki e tárgykörben faggatja. Dar Adal kívülről, monitoron figyeli az egészet.
A beszélgetés Quinn „botlásait” járja körbe, úgy mint a mostani indokolatlan verekedést két, a nőjét sértegető taggal, illetve az iszlamabadi fiaskót. Mikor a pszichonéni megemlíti Carrie nevét, a férfi értetlenül bámul, mert a nő arra kezd célozgatni, hogy talán azért mentette a szőkét és nem Sandyt, mivel érzelmileg kötődik hozzá (igen, úgy).
Erre borítja a moslékos vödröt, és elküld mindenkit a picsába (persze halál higgadtan), majd kisétál, miközben Adal a képernyő mögött somolyog. Baszki, Quinn belezúgott Carrie-be!! Oké, egy ideje már sejtettem, de most már tuti. Vigyorgok ezerrel. Na de haladjunk...
A követségre érve hősnőnk meglehetősen zilált állapotokat talál. Kijárási tilalom van, ezért mindenki random az épületben lézeng, a helyükön sincsenek, sőt az általa meghirdetett mítinget sem várják – szóval lazulás van. Két edzőcuccban feszítő tagba fut bele, tőlük szedi össze ezt az infót, utána dühösen a nagykövethez rongyol.
Ott találja a helyi erős embert John Redmond-ot, aki beismeri, hogy ő mondta le a Carrie által kért összeröffenést, mert szerinte nincs mit megbeszélni. A nő nem hagyja magát, udvariasan utasítja, hogy azért csak gyűljenek össze, mire a pasi távozik. Boyd nagykövet felvilágosítja, hogy kollégája nyilván csalódott, amiért nem ülhetett Sandy székébe – asszem lesz itt még tengelyakasztás bőven. Főleg, hogy kiderül, a nagykövet néni sem hajlandó eltörölni a kijárási tilalmat az ő két szép szeméért.
A megbeszélésen Carrie azt kérdi a néptől, hogy elképzelhetőnek tartják-e, amit Jordan Harris állított, jelesül, hogy az információáramlás a pakisztániakkal kölcsönös volt. Döbbent/beszédes csend a válasz. Kéri, hogy derítsék ki merre járt Sandy a halála előtti napokban, ő majd megoldja, hogy vége legyen a kijárási tilalomnak. Ezután négyszemközt beszél Redmonddal, megejtvén első pengeváltásukat – a férfi nem érti hogyan lett hősnőnk a góré, hiszen négy napja Lockhart még őt nevezte ki, aztán visszavonta a dolgot. Carrie nyilván nem válaszol egyenesen, csak rendreutasítja beosztottját.
Peter úgy döntött nem áll szóba CIA-s főnökeivel, ezt demonstrálandó csajával piál a medence partján, és nem fogadja Dar Adal hívását. Mikor az öreg sokadszorra próbálkozik, behajítja a telót a medencébe. Nője szerint ez rossz hozzáállás, mert ha ki akar lépni a munkahelyéről, kéne tőlük ajánlólevél. Erre Quinn benyögi: „ha nem ölnek meg, már boldog vagyok”. Persze elüti, hogy csak vicc volt. Hát, mi annyira nem röhögtünk.
Szőkénk egészen csini lakosztályt kapott (nyilván a követségen belül), birtokba is veszi menten. Még el sem helyezkedik, mikor sms-t kap „leszálltunk” szöveggel, ezért azonnal útra kel. Rámorran testőreire, hogy kijárási tilalom ide vagy oda, vigyék el őt úticéljához, ami egy hotel. Némi szájhúzás után a tagok bólintanak.
Alig kanyarodnak ki az épületből, máris új árnyékuk nő néhány ISI (a helyi hírszerző szervezet) tag személyében. Kollégái felvilágosítják, hogy a követés folyamatos, váltásban dolgoznak, így elég nehéz bármit a tudtuk nélkül csinálni. Ez Carrie kedvét nem veszi el, az említett hotel előtt kiszáll, kéri, hogy várjanak rá legfeljebb egy órát, aztán a hátsó kijáraton távozik. Persze pakik ott is vannak, csakhogy a nő sikeresen lerázza őket, így senki nem látja mit intéz valójában.
Titkos lakásba jött, ahol Fara és Max várja. Ezek szerint a lány túllépett a banki ügyek vizsgálatán, és most már terepen dolgozik. Mégis mi a titkos feladata itt és most? Terv szerint neki kell megkörnyékeznie Aayant, méghozzá interjú ürügyén, hogy aztán beszervezhessék. Holnap kerül rá sor, Carrie sok sikert kíván.
Max és ő pár percre kettesben maradnak, a nő figyelmezteti, hogy a követség hivatalosan nem tud róluk, Langley pedig messziről nem segíthet, úh. nem hibázhatnak.
'Ha Mohamed nem megy a hegyhez…' címszóval Dar Adal eljött Quinnhez, és az ágyából ugrasztja ki, leendő exügynökünk némi hezitálás után beengedi. Durva szájkaratét vívnak arról, hogy mi vár Peterre ha nem tér vissza (nem sok jó), és miért van most ilyen helyzetben – természetesen Carrie miatt.
Adal megvádolja, hogy azért nem mentette meg Sandy Bachmant, mert arra figyelt a kocsiban, hogy megóvja a nőt, akiért odáig van. Quinnek elcsattan a szar az agyában, főnökéhez lép, és fojtó fogást alkalmaz rajta. Nem hinném, hogy komolyan meg akarja murdelni, de azért elég keményen megszorongatja. Mikor végül elengedi, az öreg csak annyit mond, hogy „szép volt”, azzal távozik. Még jó, hogy nem vette észre a közönségüket – Peter csaja ugyanis a hálószobában kuksolt.
Megérkeztek a Saul által beígért privát biztonsági emberek, és velük együtt maga Saul is. Carrie a követség aulájában botlik bele, amint épp Martha Boyd nagykövettel heherészik, mint egy kisdiák.
Amikor kettesben maradnak egykori beosztottja alaposan letolja, amiért eljött a csapatával. Mert ő mégiscsak a CIA volt igazgatója, rá vigyázni extra kihívást jelent, plusz úgy néz ki, mintha segíteni jött volna szőkénket. Na jó, ha már itt van egy valamit azért elintézhetne, aztán húzzon haza: járjon közben annak érdekében, hogy megszűnjön a kijárási tilalom.
Összejön a találkozó Aayan és Fara között, ám egyáltalán nem úgy, ahogy ügynökeink tervezték. A fiú ugyanis csak tanára kifejezett kérésére egyezett bele a találkozásba, csak abba, és semmi másba. Mert mondani nem óhajt semmit. Nyilvánvaló, hogy a fenyegetés hatott, Fara bájai meg nem. Mikor később az ügynökök megbeszélik a dolgot arra jutnak, hogy a) Aayant megfélemlítették, b) kár újra próbálkozni, ugyanez lesz az eredmény, c) az elrablásába a feletteseik nem egyeznének bele, szóval új stratégia kell.
Este a követség teraszán dohányozva a nagykövet és Carrie, akik eddig csak vitatkozva váltottak szót egymással úgy döntenek, hogy inkább kibékülnek és együttműködnek. Boyd elárulja, Saul és ő fiatalon jegyesek voltak, de meggondolták magukat, és jóban maradtak. És nem, nem egykori udvarlója kedvéért oldja fel a kjárási tilalmat, hanem mert úgy véli Carrie-nek igaza van. Nah, már van értelme a kölcsönös fegyverletételnek.
Quinn totális alkoholmámorból arra ébred, hogy a csaja épp rendet rak a lakásban. Úgy nézem eléggé bal lábbal kelt fel, mert rámorran, hogy hagyja abba, és húzzon el. Milyen kedves!
A nő távozóban rákérdez, hogy állapotának köze van-e a neten látható videóhoz (úgy látszik dekódolta Peter és Dar Adal minap kihallgatott párbeszédét), mire a férfi azt vakogja, hogy a saját érdekében ezzel kurvára ne foglalkozzon. Az sajnálja őt, amiért ilyesmin megy keresztül, és ha Adal újra idedugja a képét, ezt neki is megmondja. Quinn ezen vigyorog egyet, a csaj pedig sok sikert kíván Carrie-vel, és távozik.
Hősnőnk meglátogatja Sault a szállodájában beszélgetni kicsit, illetve azért, hogy megtudja, mikor indul haza. Holnap. Kérdezné a nőt a terveiről, ám ő ezeket a dolgokat már nem oszthatja meg vele. Az öreg szerint két tennivaló van: helyrerakni Sandy után a dolgokat, és egy, a követségen kívüli biztonságos helyet létrehozni, ahol a nő megbízható emberei vannak. Carrie elmosolyodik, Saul ebből tudja, hogy a dolog már meg is történt. A kedélyes társalgás ezzel zárul, mindenki megy a maga útjára.
Egy kávézó teraszán Aayan fogyasztja italát, mikor a tulaj a segítségét kéri: a női mosdóban rosszul van valaki, és mivel ő orvos (majdnem), talán segíthet. Lélekszakadva oda rohan, de azt ajtón át bekiabált kérdésére választ nem kap, csak nyöszörgést hall, ezért belép. A beteg felugrik, és igen, szőkénk az. Carrie McPherson néven mutatkozik be azzal, hogy ő Fara főnöke, és mindenképpen szeretné az interjút, hogy elmesélhesse a történetét a világnak. A becsapott srác menekülne, de ő keményen elállja az ajtót, sőt úgy csinál, mintha gyanús zajt hallana kintről, így míg hallgatóznak közel kerülnek egymáshoz. Meggyőzés és csábítás a fegyvere, és jobban csinálja, mint Fara.
Elrebegi, hogy látja a félelmet a fiún, gyanítja, hogy megfenyegették és felajánlja: ha akarja kijuttatja az országból, sőt elintézi, hogy angol vagy amcsi egyetemen tanuljon tovább. A fiú zsebébe csúsztatja a névjegyét, aztán gyors részvétnyilvánítás után engedi futni. Remélhetőleg a fiatal srácnak, akinek eddig tippre sok köze nem lehetett a testiséghez, ez a rövid összeborulás maga a tömény mézzel átitatott ragadós madzag.
A lincselésről készült youtube videó már elkopik, Quinn annyiszor nézi vissza, de szerencsére eredménye is van, amit azonnal megoszt Carrie-vel: nem volt semmi esélyük, hogy elkerüljék a történteket, mert minden megrendezett volt. Kiszúrta ugyanis, hogy a felvételen többször látható egy férfi fülessel, nyilvánvalóan ő irányította az egészet. Küldött linket kolléganőjének, aki megnézi és egyetért. Fel ugyan nem ismeri a férfit, de úgy gondolja a pakisztáni hírszerzésnek (!) dolgozik.
Viszont most már mindennél nagyobb szüksége van Peterre, ezért könyörgőre fogja: legyen már olyan jó, és vonszolja át a seggét Pakisztánba, közösen kideríteni mégis mi a szent szar folyik körülöttük. A férfi szenved, nem is kicsit (látszik, hogy szerelmetes a lelkem, plusz nem akar újra belemászni a mocsokba), de nem bír nemet mondani. A nő örömében csak annyit mond, hogy „szeretlek, ugye tudod?”, viszont sanszosan nem úgy érti, ahogy Quinn remélné.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek