A matarészeg Athost ismeretlen emberek ismeretlen helyre hurcolják és egy székhez kötözik, nem nehéz megjósolni, hogy ebben a részben a melankolikus tekintetű testőr körül forgolódnak majd az események. A laktanyában barátai a trágyát lapátoló Treville-t győzködik, Athos nyomtalanul eltűnt, meg kellene keresni, de a lefokozott kapitány nem ért egyet az aggodalmakkal, Athos nyilván részegen hever valahol, volt már ilyen és lesz is még, majd előkerül. Közben azt is megtudjuk, hogy Athost saját jobbágyai rabolták el, mert ugyan már többször is írtak neki levelet, de egyikre sem válaszolt és nem is intézkedett. Szakítottam korábbi életemmel és nem szoktam a leveleimet sem felbontani, közli Athos a körülötte álldogáló falusiakkal. Ez bizony helytelen, mert így nem is értesülhetett róla, hogy Renard, a szomszéd földesúr milyen válogatott módszerekkel igyekszik kárt okozni neki és a szerencsétlen parasztoknak.
Treville némi rábeszélés után mégis hagyja magát rávenni, hogy járjanak utána Athos eltűnésének, a szarlapátolást viszont be kell fejezni, így a lapát rövid körútra indul és végül D’Artagnan kezében köt ki, a többiek biztatóan hátbaveregetik és kettesben hagyják a fiatal testőrt a nem igazán szimpatikus munkával. Athos szobájában megtalálják a de la Fere grófnak címzett leveleket, bennük a Renardra vonatkozó panaszokkal. Segítenünk kell Athosnak, irány Pinon, a birtok központja, döntik el a muskétások. Az ajtóban Porthos még elkapja Treville-t és egyenesen nekiszegezi a kérdést, tényleg a néhai de Foix volt-e az apja, de Treville megint nem ad egyenes választ. Porthos erre közli, hogy úgyis kideríti az igazságot, akár Treville akarata ellenére is.
A parasztok szószólója a fogadós Bertrand, ő az egyetlen írástudó a faluban, lánya, Jeanne, némi magyarázkodás után elvágja Athos köteleit, hogy így folytassák a megbeszélést. Végszóra megérkezik embereivel Renard báró és a fia, Edmond, Renard gúnyosan veti oda Athosnak, hogy ő csak a parasztokat igyekezett kordában tartani földesuruk távolléte alatt. Azt azonban elhűlve hallja, hogy de la Fere gróf lemondott a rangjáról, szerinte ez összeegyeztethetetlen az erkölccsel és a világ rendjével. Athost persze ez nem érdekli, ő csak egyezséget kíván kötni a szomszéddal: hagyja békén a falubelieket. Megígérem, hogy úgy bánok velük, ahogy megérdemlik, mondja kétértelműen Renard.
Renard és Edmond félrevonulnak rövid megbeszélést tartani és úgy döntenek, ha Athos már nem gróf, akkor vele is úgy kell bánni, mint egy közönséges paraszttal. Gyorsan leütik és kikötik egy fához, a rettenthetetlen Edmond meg nekikészül, hogy jól összeverje a tehetetlen ellenfelet. Ám ekkor lövés dördül, egy ismeretlen nő lőtte el pisztollyal Athos kötelét. Azonban nincs idő tisztázni a helyzetet, mert az egyik megfigyelő közli, hogy az úton katonák közelednek, a bátor Renard ezért visszavonulást rendel el és embereivel elvágtat, túszként magukkal viszik Jeanne-t.
Athos nem igazán örül barátai látogatásának, neki nem kell segítség, megoldja a dolgot egyedül, és mérgesen kilovagol a mezőre. Itt aztán eszébe idéződnek a feleségével, Anne-nel eltöltött szép napok és a heves szabadtéri szexelések. Később útja a leégett kastélyhoz vezet (ugye emlékszünk, ezt még az 1x03-ban gyújtotta fel a későbbi Milady), Anne itt ölte meg Thomast, Athos öccsét, azzal vádolva őt, hogy meg akarta erőszakolni.
Az egyik szobából ekkor előlép az a nő, aki ellőtte Athos kötelét, kiderül, hogy ő Catherine, Thomas menyasszonya, aki apja halála óta itt húzza meg magát, mert a hitelezők elvették a birtokát. Mivel jól bánik a pisztollyal, ahogy ezt Athos is megtapasztalhatta, nem okoz neki vadászatból fenntartania magát. Felidézik a régi időket, kiderül, hogy Catherine Athosba volt szerelmes és mindig is utálta Anne-t, amiért Athos végül őt vette el feleségül. Megdöbbenve hallja, hogy Athos lemondott földesúri rangjáról, és azon kezd lamentálni, hogy ő most akkor hogy fog újra visszakerülni korábbi jogaiba.
Aramis és Porthos eközben elindul Jeanne kiszabadítására, akit Renard valami vadászházban tart fogva és embereivel arra készül, hogy szép sorban végigmenjenek szegény lányon. Az elsőség természetesen a kedves Edmond fiút illeti, az emberek a boroskupákat sűrűn emelgetve már előre isznak a medve, pontosabban Jeanne bőrére (konkrét testrészt is írhattam volna, de azt jólneveltségem tiltja). Szóba kerül Athos birtoka is, amit Renard már a magáénak érez, még több embert gyűjt össze és azokkal könnyedén kifüstöli a faluból Athost és cimboráit. A nagy dajdajozás közben Aramisék észrevétlenül kicsempészik Jeanne-t a házból, így az ágaskodó farokkal a szobába lépő Edmond érthető módon bedühödik.
Athos úgy dönt, mégiscsak illő lenne megvédeni saját parasztjait, ezért D’Artagnannal elhozza a kastély raktárában tárolt fegyvereket és puskaport. Miközben a szekérre rakodnak, előkerül Catherine, aki továbbra is dühös Athosra, amiért az lemondott földesúri jogairól, attól meg végképp kiakad, amikor Athos bevallja, hogy Anne nem halt meg, sőt jelenleg Lajos király szeretője. Érzéseit csattanós pofon formájában fejezi ki. Athos, miközben felmászik a szekérre, odaszól az elképedt tekintettel figyelő D’Artagnannak: Tartsd meg magadnak a véleményedet!
A muskétások természetesen ismerik a hét mesterlövész történetét, ezért úgy döntenek, megvédik a falut Renard várható támadásától. Gyorstalpaló tanfolyammal igyekeznek a falusiakat úgy-ahogy felkészíteni a fegyverek használatára, másnap hajnalig ugyan nincs sok idő, de azért megpróbálják. Athos írásban is lemond a birtokról és azt a parasztoknak adományozza, ezt nevezem felvilágosult főúrnak, a falusiak így most már a saját földjükért fognak harcolni. Athos meglepetésére Catherine is csatlakozik a védősereghez.
Szekerekből torlaszokat emelnek, így csak egyetlen út marad szabadon a falu felé, ezt viszonylag könnyű lesz védeni, bizakodik Treville. Az első támadást sikerül is visszaverni, Catherine ezt kihasználva elvonul, hogy felpróbáljon egy régi nyakláncot. Athos segít neki, majd miután elmegy, Jeanne érkezik, aki dühös a nőre, amiért azt csak a cicoma érdekli, miközben a falusiak a barikádon harcolnak. Catherine válaszul lekever neki egy pofont, amit Jeanne visszakézből viszonoz, ez igen. Cicaharcra azonban nem kerül sor, bár Catherine a késével befenyegeti Jeanne-t, hogy az ostrom után még elszámolnak egymással.
Renard fehér zászlóval érkezik, egyezzenek meg, javasolja, Athos adja a birtokát Edmondnak és akkor minden rendben lesz, de Athos közli, hogy a föld már a falusiaké, nem az övé. Catherine ezt meghallva nagyon bedühödik, és a nemrég felvett anyai nyakláncot az egyik szobában dühösen széttépi. Indul az új támadás, Renard embereinek sikerül egy részen megbontani a barikádot és közelharcra kerül sor, szerencsére a muskétások keményen tartják a frontot. Porthos csak úgy mellesleg megmenti Treville-t: amikor ketten támadnak rá, az egyiket lelövi, míg a másikkal a kapitány végez. Renard és emberei ismét kénytelenek visszavonulni.
A szünetet kihasználva a muskétások félig beásnak pár lőporos hordót a földbe, és amikor az ellenség harmadszor is rohamra indul, Aramis a puskájával sorra belelő a hordókba, pompás tűzijátékot idézve elő. A muskétások kitörnek és lefegyverzik a maradék ellenséget, ám ekkor Edmond előlép és azt javasolja, hogy a győzelmet a közte és Athos közt megvívandó párharc döntse el. A küzdelmet rövid, de heves karcsattogtatás után Athos nyeri és lefegyverzi Edmondot. Az alattomos ficsúr tőrt ránt, hogy hátulról ledöfje Athost. Ekkor előlép Catherine és egyetlen lövéssel elintézi Edmondot, majd odaveti Athosnak: Benned mindig csalódom. Ezzel elvonul az egyik szobába, ahol magához veszi a néhai Thomas két díszes pisztolyát és ismeretlen cél felé indul.
Treville megköszöni Porthosnak, hogy megmentette az életét és kezet nyújt, de Porthos közli, addig nem fogadja el, amíg Treville el nem mondja, amit az apjáról tud. Athos teljeskörű megbízólevelet ír Bertrandnak, és le is pecsételi, ezzel a fogadós lett a polgármester és így már jogosult eljárni a falu ügyeiben a roueni közigazgatási hatóságoknál. A falusiak sorfalat állnak a távozó muskétásoknak, akik nevetgélve megállapítják: Gyakrabban kellene eljárnunk Párizsból.
Facebook kommentek