Onnan indulunk, ahol két résszel ezelőtt befejeztük: Will Scarlett és Anasztáziája bele akarnak ugrani a Demónától nagy nehezen megszerzett átjárós tükörbe, mikor nyílik az ajtó, a bubi leendő anyósa érkezik. És mint minden anyós, jól ki is osztja a lánykáját: ezzel a semmirevaló lúzerrel akar elmenni, mikor ő királynőt akart belőle csinálni? A kedves mama tipikus példája a mérgező szülőnek, a kislánya hiába érvel azzal, hogy szerelmes, meg hogy boldog, anyuka pont leszarja, és azzal engedi útnak a lánykáját, hogy majd rájön, hogy Will mellett semmit sem ér el, és akkor majd vissza akar térni hozzá, de addigra már csak arra fogja használni őt, hogy a bilijét üríttesse vele. Ja, és a mama szerint szerencsére van Anasztáziának egy húga, szóval anyuka reményei a hercegnősödésre még teljesülhetnek. Will – tudjuk, itt még szerelmes – hitet tesz a boldogságuk és a szerelmük mellett, erre az addig habozni látszó Anna búcsút mond a kedves mamának, és boldog mosollyal a tükörbe vetik magukat.
A Szív Királynő egy irdatlan, belül izgalmas csonttüskékkel bélelt szakadék szélén álldogál, úgy csinál, mintha le akarna lépni, de aztán mégsem. Alice a bubi szobrát takargatja egy szőttessel, hogy ne ázzon meg, és a bűntudattal marcangoltatja magát. Érkezik a királynő, és alkut ajánl: ő megmondja, hol tartja fogva Jafar a dzsinnt, ha Alice megtesz neki egy szívességet. Egy port kellene megszereznie, ami megvédi majd egyszer a királynőt a nagyvezírtől. Persze a küldetés életveszélyes, de megéri, mivel Jafar tornyát varázslat védi, Alice sosem találja meg, ha Anna nem segít neki. Csörtéznek még egy kicsit egymással, de persze, miről is szólna a rész, ha Alice nem állna rá az alkura.
Cyrus arra ébred, hogy az őr visszahozza a másik kalitka lakóját, és közben a bántalmazás hivatalos eljárásban nevű bűncselekményt követi el. Ma épp azzal kínozta Jafar szegény öreget, hogy embernyi köveket kellett felhordania egy lépcső tetejére. A dzsinn nem érti, miért bántják a bácsit, aki azzal magyarázza, hogy van valamije, ami kell a nagyvezírnek – persze nem tudjuk meg, mi az. Szerencsére már nem tart sokáig a rabság, mert Cyrus ketrecének alja a plazmavágós csirkecsont következtében már majdnem lyukas.
Will és Anna Csodaországba érkezvén az éhhalál szélén táncol. Nem igazán jöttek be a reményeik, az új világ nem csodálatos, csak a gombák, amiket jobb nem megenni, ha nem akarnak nagyra nőni. Ettől még a szerelem marad, bár Will itt-ott bűntudatos, amiért nem tudja megetetni Annácskáját. Szerencsére megpillantanak egy szekeret, ami ételt szállít, odarohannak, hátha csurran-cseppen valami. Kaját nem sikerül szerezni, azt viszont megtudják, hogy bál lesz a királyi palotában, és ott dögivel lesz étel. El is határozzák, hogy szereznek szép ruhát, és elmennek a bálba.
A királynő Alice-szel kocsikázik, mélyenszántó beszélgetés közepette utálják tovább egymást. Anasztázia azt magyarázza, hogy mind azért jöttek Csodaországba, mert olyasmit akartak, ami nincs nekik, Alice például az apja szeretetére vágyakozott gyerekkorában. A csodapor amúgy a Nagy Vízválasztó másik oldalán található, ahol sötét van.
Cyrus az utolsó millimétereket vágja át a kalicka alján, közben az öregtől megtudja, hogy csak alig néhány őr van, ami aggasztó, mert Jafar ravasz, tehát máshol lesz belőlük sok. A beszélgetés végére megtudjuk, hogy az öreg már egészen reménytelen, régen volt élete, de az elmúlt, és odakinn szerinte rosszabb, mint idebent. Ja, és a kalicka alja is lehullik végre a mélységbe.
Tutyika házhoz hozza Jafarnak a fehér nyulat. A nagyvezír üzletet akar vele kötni: rendezi az adósságát a Szív Királynő felé, cserébe a nyúl mindent elmond neki, amit csak Alice-ról tud. Különösen az érdekli őfeneségét, akiket a lány valaha is szeretett.
Cyrus addig hintáztatja a lyukas aljú kalickát, míg nem tud belőle kiugrani az őrök besétálását lehetővé tevő járdára. Persze, izgulhatunk, mert majdnem leesik, és még az őr is bejön, de végül minden jól alakul: őr leütve-lelökve, a dzsinn kezében pedig ott figyelnek a kulcsok.
Alice és a királynő a szakadék szélén sétálgatnak. Kiderül, a por a túloldalon van, se híd, se mágia nem visz át oda. Csak a tiszta szív mutatja meg az utat – ezért is gondolja a királynő, hogy ha valaki, akkor Alice meg tudja szerezni.
Will és Anna bejutottak a királyi bálra, a bubi elmegy kajáért, Anna beleveti magát az emberek közé. Egy markáns arcú, idősebb úrral kezd társalogni, akiről gyorsan kiderül, hogy ő a király. Szegény, nagyon unja már ezeket a bálokat, és kétségbeesetten vágyik a változásra. Erről jut eszébe, hogy Annát még sosem látta, pedig minden hölgyet ismer az udvarnál. Mielőtt flörtjüket tovább folytathatnák, Will-t elkapja az őrség, amiért hamis a meghívója, és egy hölgy is kiabálni kezd, mivel Anasztázia az ő ruháját viseli. Hőseinket dicstelenül kidobják a bálból, Will örül, hogy legalább kenyeret szerzett, elvégre kajáért jöttek, Anna viszont bánkódik, láthatólag vágyódna a főúri pompa után.
Alice a szakadék szélén brainstormingol, gyorsan rájön, hogy a „tiszta szív” duma egy rejtvény. Kitörpöli, hogy a legtisztább dologban kell hinnie – természetesen a szerelmében Cyrus iránt –, és akkor majd jól átjut. És tényleg, rágondol, elindul – és simán fennmarad a levegőben. Egészen néhány lépésig, amikor is úgy lezuhan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ennyit a tiszta szívekről. Érdekes módon semmi baja sem lesz, odalenn csak néhány csontváz és némi sötétség várja. A királynő meg odafenn könnyes szemmel eszi a kefét, nem igazán képes elhinni, hogy Alice elbukhatott.
A múltban Anna közli Will-lel, hogy elbuktak, ideje, hogy hazamenjenek a kedves mamához. Ki is találta, hogyan: belóg a palotába, ellopja a koronaékszereket, ledobálja a kívül, az erkély alatt várakozó bubinak, belépnek a tükörbe, otthon eladják, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Will-nek nem tetszik a terv, próbálná eltántorítani tőle a lányt, de az annyira elszánt, hogy végül beleegyezik.
Cyrus ügyesen odadobja a kulcscsomót az öregnek, hogy az is kiszabadulhasson, ő azonban leejti azt a mélységbe. Közli, hogy nem akarja lelassítani a dzsinnt, úgyhogy menjen, de gyorsan ám. Kicsit még elvitatkozgatnak, aztán Cyrus végül nehéz szívvel, de csak otthagyja az öreget a kalickájában.
Jafarnak elege lesz abból, hogy a nyúl csak mindenféle lényegtelen dologról csacsog. Hogy ne húzza tovább az időt, közli a konkrét kérdést: ki az Csodaországban, aki annyira fontos lehet a lánynak, hogy kívánjon miatta. Hogy a válaszadást tovább serkentse, levágja szegény nyuszika egyik lábát (jelzem, ordas hiba van a jelenetben, de mivel rajtam kívül senki sem nézi, nem árulom el, mi az), és egy percet ad neki, ha még vissza akarja kapni a bábókáját. A nyúl végül kiböki: van ilyen személy, de nem Csodaországban.
Alice közben a gödör alján saját kiskori önmagával találkozik, de valami gáz van a kislánnyal: olyan, mintha zombi lenne. Ja, és meglehetősen gonosz is, arra próbálja rábeszélni felnőtt alteregóját, hogy lesz szíves kinyírni a királynőt. Ennek érdekében addig toporzékol, míg a szakadék szélén álldogáló Anasztázia is beesik hozzájuk. A kiscsaj egészen jó az akaratátvitelben, addig-addig beszél Alice-hoz, míg az végül lesújt a védtelen királynőre – de persze, csak mellé, mert nem képes megölni. A kislány előbújik, közli, hogy Alice megcsinálta, és közben átváltozott rendes lánykává, már semmi zombiszerű nincs benne. Közli, hogy ez csak a teszt volt, és Alice-nek tényleg igazán tiszta a szíve. Aztán a nagy örömködésben gyorsan porrá válik, így jutnak hozzá a mágikus porhoz, amiért ez az egész cécó folyt.
Will lent vár az erkély alatt, Anna betör, és nekiáll elrámolni a koronaékszereket. Ahogy azokban gyönyörködik, meglepi a király.
A Szív Királynő immár fent, a szakadék szélén simán elszedi Alice-től a porral töltött zacsit, és persze, nem mondja el, hol van Cyrus, elvégre csak az egyikük szíve tiszta. Kicsit vitáznak még, aztán királynő balra el, Alice meg nem keseredik el, hiszen a markában maradt még egy jó adag por, amivel meg tudja találni a szerelmét.
Cyrus menekül a folyosókon, kerülgeti az őröket. A nyuszi közben visszakapta a lábát, mert mindent elmondott, ám Jafar ennyivel nem elégszik meg, azt is akarja, hogy a nyúl vigye át a másik világba. Fehér barátunk egy óvatlan pillanatban nyúlcipőt köt, a két menekülő összeszalad a folyosón. A nyuszi nem riasztja az őrséget, rászól Cyrusra, hogy meneküljön már el, és hogy időt adjon erre, visszaszalad Jafarhoz. A nagyvezír helyesli a döntést, mivel ha ki is jutott volna a toronyból, azzal nem tudna megbirkózni, ami azon kívül várja. Több szó nem esik, a nyuszi nyitja az átjárót.
Will egyre türelmetlenebb odalenn. A király és Anasztázia kicsit eszmét cserélnek az osztálykülönbségekről, majd a király megkéri a lány kezét, hiszen akkor nem kell ellopnia az ékszereket, hanem az övé lehet az összes. Merthogy Anna nem csak szép, de ráadásul több akar lenni, mint ami, és őfelsége éppen ilyen királynőt szeretne magának. És persze, tudja, hogy a lány mást szeret, de ez lényegtelen apróság, hiszen úgysem lehetnének boldogok, még a lopott kinccsel együtt sem.
Will már teljesen eszi a kefét, mikor fanfár hallik: az erkélyen megjelenik őfelsége, és bemutatja az ország új királynőjét. A bubiban láthatóan egy világ omlik össze, a lány meg csak vigyorog, mint egy vadalma, hisz csini ruha van rajta, milliókat érő ékszereket visel, és a palotában élhet.
Ehhez képest a jelenben a Szív Királynő odalép a bubi szobrához, közli, hogy sajnálja, és az állítólag Jafar elleni védekezésül megszerzett port rászórja régi kedvesére. Még mielőtt a fiú teljesen visszaváltozna, távozik.
Will magához tér, és nekiáll elmenekülni a palota környékéről. Alice megáll egy magaslaton, elszórja a port, és az ügyesen megmutatja neki Jafar palotáját. Cyrus kiszabadul, megáll a palota ajtajában, és mindketten közlik: megyek érted.
Facebook kommentek