Két rész, és nagyjából egy perc kellett ahhoz, hogy a tiszta Thackből újra egy junkie legyen, de még az is, ahogy visszaszokik a kokain és a heroin kombinációjára, azt mutatja, hogy ő New York egyik legnagyobb zsenije. Merthogy tűvel ugye nem szúrhatja magát, azt azonnal észrevennék a kórházban, úgyhogy ehelyett csinál egy remek főzetet a két csodaszerből, amit addig tart a láng fölött, amíg fel nem szívható porrá válik. Hello 1901, és hello kokainszippantás, na meg hello újra drogmámorban úszó Dr. Thackery! Ennek mi lesz a vége?
Thackery néma jelenete után a Mount Sinai kórházban találjuk Bertie-t, akit épp Levi Zinberg vezet körbe, és mutat be mindenkinek. Dr. Chickering ezzel teljesen új környezetbe kerül, el is vicceli az egészet azzal a többi orvos között, hogy ő nem zsidó, de nem ez az egyetlen új dolog számára az új helyen: napi három gyűlés a munkatársakkal, hogy megvitassák az ügyeket, Bertie viszont addig nem is álmodhat, hogy a cirkuszban műthet, amíg mindenki meg nem bízik benne. Egy dolog viszont a régi: Bertie azonnal ráhajt egy munkatársnak hitt nőre, akiről aztán kiderül, hogy Genevieve Everidge-nek hívják, újságíró, a Collier'snek ír épp anyagot Zinbergről, és remekül játszik már az első perctől kezdve Bertie fejével. A Mount Sinaiban egyébként szintén megy a kutatás, az adrenalin hatására próbálnak rájönni, de csak egereken, ami szintén eléggé meglepi a Knickből átigazolt orvost.
Neely továbbra is azt próbálja meg kinyomozni, ki ölte meg az egészségügyi ellenőrt, Francis Speightet, akinek az üres koporsóját hiába ásatta ki a legutóbbi részben. A nyomozás miatt továbbra is Algie-t hívogatja, remek indok arra, hogy a tavalyi viszont meglehetősen melegen tartsák azok után, hogy Cornelia és a férje visszatértek San Franciscóból. A mindennapi élet is szokásos tempóban zajlik tovább a Knickben, szegény Lucy Elkinsre most épp Henry Robertson szállt rá, de a nővér elég durván veri vissza Cornelia bátyjának közeledését egy ágytál fölött. Thack sem csak a kokót szippantgatja szerencsére, látogatást tesz egy családnál, hogy megszerezze egy túladagolásban meghalt lány holttestét boncolásra. A pénzes család nem hajlik a dologra, de végül azzal sikerül meggyőznie őket, hogy arcához nem nyúl a boncolás alatt.
Szegény Harriet nővér helyzete sem lett sokkal jobb, mint legutóbb volt, pedig már a tárgyalásánál járunk. A nagyon menő ügyvédje rengeteg pénzt kér, annyit, hogy még Neelynek is gond lenne azt összeszednie. A nagyobb baj viszont az ügyet tárgyaló bíró, akin az első másodperctől érezni, hogy előre tudja, mi lesz a döntése: Harriet bizony bűnös. Az abortuszok végrehajtásával vádolt apáca ügyét viszont remekül arra használja, hogy megvédje Amerikát a bevándorló ír söpredéktől, és mindent elkövet, hogy mindenki megtudja a nővérről, hogy mi is valójában. A dolog olya gyorsan harapódzott el, hogy felnézni sincs nagyon idő, Tom Cleary is csak annyit tud odavetni a döbbenettől a mellette ülő Corneliának, hogy „Mi a fasz történt itt?”
Némileg örömhír Everett Gallingernek, hogy felesége végre hazatért az elmegyógyintézetből, és a fogsora is ép már: az előző év végén azért húzták ki neki mindet, mert egy orvos ezzel, pontosabban a szájban tenyésző baktériumok kiirtásával próbálta kezelni az őrületét. Nem ettől gyógyult meg, cserébe viszont azért, hogy normálisan nézzen ki, a testvére fogait műtötték át az ő szájába. Eleanor viszont még nem kész a társasági visszatérésre, attól fél, hogy Everett díszes vacsoráján majd kiesik az egyik foga, így a férje egyedül megy a fogadásra, ahol aztán hallgathatja egy korábbi évfolyamtársának az ömlengését arról, hogy bizony az emberiség jövője a fajnemesítésben van. És ha már kényes témák: Lucy a kórházas udvarlás után otthon sem nyugodhat. Bár nem mutatják a képernyőn, de szinte biztos, hogy Lucy elárulja apjának a gyülekezet előtt, hogy milyen viszonya volt Thackkel az előző évben, talán még a kokaint is beismeri, amire válaszul apja két centire az arcába mászva mondja el mindennek, majd egy elég komoly verés és fenekelés jön büntetésül. A jelek szerint ráadásul ez nem is újdonság Lucynak, akinek minden bizonnyal hasonlóan őrjöngő üvöltözések között kellett felnőnie.
Bertie nem is vár sokat, már most randira viszi Genevieve-et, akivel az újságírómunkáról beszélgetnek egy fedett karneválon. A téma viszont hamar arra kanyarodik, hogy Gen nem véletlen ilyen néven ír, mert valószínűleg Esfir Coen gondolataira nem lennének annyian kíváncsiak. Bertie elüti a dolgot annyival, hogy ő biztosan, de attól még érdekes lesz, hogy belemegyünk-e a későbbiekben az antiszemitizmus gondolatának terjedésébe. A másik kicsit kínos jelenetet Neely szállítja a hitvesi ágyból: miután ritka alkalmak egyikeként lefeküdt férjével, megpróbálja azt rávenni, hogy fizessék ki Harriet ügyvédjét. A válasz hidegebb nem is lehetne, Philip ugyanis felfortyan, hogy ilyenre mégis hogyan gondolhat, és ezek után már azt sem tartja kizártnak, ha felesége tudott arról, hogy az apáca titokban abortuszokat végez.
Thackery kalandjai kezdenek visszatérni a tavalyi kerékvágásba, csak most nem lövi magát, hanem az orrát veti be, ahol kell. Újra Cate-nél, az idén felfedezett kurvánál időzik, akivel előbb szippantanak egyet a már megszokott sikátorban, majd állatias szex következik. Ezután még a drogok hatása alatt elkanyarodik a korábbi szeretőjéhez, Abigailhez, akinek remek orrot műtött a felkarjáról felhasznált bőrből, de ezzel nem segít a szifiliszén, amibe szép lassan belehal. Innen ér vissza a kórházba, ahol Gallinger már megint azon sopánkodik, hogy Thack folyton Algie-nek adja a műtéteket, és nem neki. A fősebész elég gyorsan lerendezi, talán nem féltékenykedni kéne meg sírni, hanem kutatni és fejleszteni, mint Algie, mert ő legalább tényleg csinál valamit. Sőt, együtt is csinálnak, hiszen Thackery új projektje, hogy bizony meggyógyítja a szifiliszt, ami elképesztően magas hőmérsékletek mellett kihal a szervezetből. Na de ezt hogyan érjék el? Hát nem a hőkamrával, hanem a malária által okozott irtó magas lázzal, de a biztonság kedvéért előbb egy disznót oltanak be szifiliszes maláriával, mert mégiscsak ki tudja, mi lesz ennek a vége.
Az új Knickerbocker építkezésén Barrow tovább folytatja a gusztustalan kufárkodását, a múlt héten épp sikerült lebeszélnie egy lengyel beszállítót arról, hogy nehogy már gyorsan támadjon kedve dolgozni, és eszébe se jusson kedvezményt adni a faárura, most meg a tervezőtől kért hirtelenjében áthelyezett falakat és megemelt plafonokat. Gyorsan arra is rámutat, hogy a biztonság mindennél fontosabb, inkább dolgozzanak lassabban, a költség nem számít (hát persze, többet tud ellopni), nehogy baj legyen. Az építési területről kifelé viszont van baj, összefut azzal a Jimmyvel, aki korábban Buncke Collier egyik üzletfele volt, és üdvözletét küldte Barrow-nak a korábbi adósságok miatt. A nagy izgalmakat kedvenc örömlányánál, Zoyánál kell lehűtenie, aki egy kis hiszti után (nem ő, hanem Barrow hisztizik) kiböki, hogy szerelmes az igazgatónkba, és meg is szökne vele. Természetesen a sötét ügyletekből Cleary sem maradhat ki, bár ő nem Barrow ügyeibe keveri bele magát: remek drogokat szerez a kórházból a kis birkózójának, aki ennek megfelelően meg is hal túladagolás miatt a bunyó közben.
A zárásra is marad egy kis meglepetés, felbukkan ugyanis Algie brit felesége, Opal, aki valahogy pont nem hiányzott a sebészünknek New Yorkba, sőt, talán dolgozott is eleget azért, hogy ne találjon oda. Ez nem jött be, ráadásul Opal egyből Algernon szüleihez állított be, akik pontosan annyit tudtak a létezéséről, mint mi, de legalább olyan gyorsan olvasnak embert, mint bárki más: „Pontosan tudom, mit akar itt ez a lány. Ez a lány eltökélt” – mondja Algie anyja zárásul, ami után gyorsan ki is ikszelhetünk még egy, eddig a jó oldalon álló szereplőt, akinek nem volt eddig kettős élete. Algie is kikerül innen, maradt egyedül Bertie a halmazban.
Facebook kommentek