Gyanúsított rohan nyomozóink elől a tetőre, és amikor nem lát más lehetőséget kiáll az épület párkányára, hogy onnan vesse le magát. John vív vele egy rövid szájkaratét, így derül ki, hogy sikkasztóval és egyben gyilkossal van dolgunk. Hősünk ajánlata: ha leugrik a családja nem kapja meg a biztosítását, de ha megöleti magát egy rendőrrel mindenki jól jár – azzal egy stukkert dob a tagnak. Az ökör fel is veszi, mire „Riley nyomozó” térden lövi. A gyilok vonyítva megjegyzi, hogy arra számított, megölik. Hát, nem nyert.

Az őrsön Fuszkó gyorsan felhomályosítja társát: jutalmul az újabb térdlövésért irodai munkára ítélték, plusz kirendeltek mellé egy pszichomókust, aki meg is jelenik egy csini vörösesszőke képében. Johnnak másnap 10-kor van jelenése nála, adja ki az ukázt, és már távozik is. A férfi savanyú arckifejezése megérne egy külön misét. Finch nyugtatja a fülesén, miszerint talán még jót is tesz neki a dolog, de morgómedvénket ma nem lehet ilyesmivel lekenyerezni. Ennél morcosabb már csak akkor lesz, mikor megtudja, hogy az új szám után Shaw eredt, neki a valagán kell maradnia. És hogy ki a mai célszemély? A neve Simon Lee, és a mai napon zajló kormányzóválasztáson a regnáló fél (Murray kormányzó) csapatának közvélemény kutatója.

Át is váltunk Murray kampányirodájába, ahol az állampolgárokat telefonon győzködő aktivisták között ott van Rico is, aki full hülyeségekkel traktálja a hívottakat – veszettül rühelli az egészet, és ez látszik is. Szerencsére Főncsi hívja, így pár percre abbahagyhatja a nyűglődést. Simont az irodája üvegfalán át szemléli, úgy tűnik minden rendben van vele, bár egy kicsit paranoiásnak tűnik – minden adatot ki is nyomtat és a széfbe tesz belőlük (ezt mégis minek?). Ekkor váratlanul sms-t kap (ahogy Shaw is a klónozott telójára), miszerint az adatok nem teljesen úgy alakulnak, ahogy megjósolta. Simon némileg ideges lesz, főnöke szintén; Rico tehát fáradjon vissza a munkájához és közben figyeljen.

Finch az új irodában lassan már szokásosnak mondható látogatóját fogadja – Forrás érkezett. A férfi megjegyzi, hogy mégis miként lehetséges, hogy míg ők egy álcát kaptak a géptől, addig a nő állandóan váltogatja az identitását? Nos, ezt a gép intézte így, jön a válasz. (Forrás beszéd közben bemegy a metrókocsiba és lazán fehérneműre vetkőzik, hogy átöltözzön, Főncsi meg úgy csinál, mintha semmit nem venne észre – irtó cuki.) A következő álcája szerint újságíró lesz, de még nem tudja a miértjét, viszont a gép általa küldött Főncsinek egy térképet arról, hol vannak a városban vakfoltok, ahol nincsenek kamerák, és így a Szamaritánus nem látja a ténykedésüket. Ezzel távozik is.

Kora este az egész kampánystáb a híreket lesi, ahonnan rohadtul nem azt hallják, amire vártak: Simon jóslata ellenére Murray elveszítette a választást. A célszemély főnöke őrjöng, ahogy maga is – a két kiskakas keményen összeverekedik, végül a kormányzó választja szét őket.

Múltba flesbekkelünk, a dátum 2001. október 13., mint a Gép első napja. Ööö, valami nem stimmel a dátumokkal, egy korábbi flessben az első nap 2002. január 01. volt, de haladjunk. Miután a gép megállapítja, hogy Harold a gazdi, a férfi tanmesékkel kezdi okosítani a masinát; közben Nathan Ingram is csatlakozik hozzá. Finch észreveszi, hogy a gép programjában egy plusz sor van, kérdi társát, hogy ő írta-e bele, de nemleges választ kap. Ekkor megkérdezi a gépet: tudsz erről a plusz sorról? Aha. És ki írta bele? Admin – jön a válasz. Harold ebben a pillanatban lelövi a rendszert. Nathan kérdésére, hogy "mégis miért?" azt válaszolja, hogy azért, mert az hazudott: beleírt egy kódot saját programjába, majd a gazdira kente. Nekik pedig olyan rendszert kell létrehozniuk, amely nem csinál oktalan faszságokat – nagy dolgokra lesz hivatott, és ott ilyesminek helye nincs. Így már érthető, anno a visszaemlékezésben miért nem ezt a dátumot láttuk, mint a gép első napját.

A jelenben már majdnem éjfél, a kampányirodában nagyjából asztalt bontanak, miközben a tv-ben az új nyertes szónokol. Főncsi és John a metróban nézik ugyanezt az adást, és az ügyön agyalnak. Shaw jelenti, hogy Simon rohadtul nem akar belenyugodni az eredménybe, győzködi az immár ex-kormányzót, hogy valami nem stimmel. Szerinte több ezer telefonhívás amit indítottak nem ért el a címzettig, mert foglalt volt a vonal, ez pedig ekkora arányban elképzelhetetlen. Célszemélyünk csalást szimatol, és ezt ki is mondja, Murray azonban hazazavarja.

Másnap reggel 10-kor John az agyturkászhoz megy, ahol rögtön nyalizással kezd: kávét hozott a nőnek, megdicséri a macskájáról készült fotót, de kibúvó nincs, lelkizni kell. A kérdésre, hogy miért lő le embereket azt válaszolja, hogy beépített zsaruként megkedvelt egy dílert, akit lelőttek, és ő nem tudta megmenteni, ezért a gyakori fegyverhasználat. A pszichomókus nem veszi be a bullshitet, amin egy első osztályos iskolás is simán besírna, úgyhogy egyenesen rákérdez: John hősnek képzeli magát, vagy szimplán csak el akar patkolni? A választ most nem halljuk.

Ezalatt Simon a választást vizsgáló felettes szervhez érkezett. Míg arra vár, hogy a megfelelő emberrel találkozhasson az épület folyosóján sétál, Shaw pedig tisztes távolból figyeli. Ekkor Forrás csatlakozik hozzá, aki egyelőre maga sem tudja miért küldte ide a gép. A célszemély végre beszélhetne az emberével a választási felügyelettől, de ő inkább halasztaná a találkozást: egyik alkalmazottja beőrült, épp elviszik a rendőrök. Simon köti az ebet a karóhoz, mert úgy véli komoly választási csalást fedezett fel, végül a férfi enged és beszélgetni kezdenek az irodájában. Közben a csajok a folyosón próbálják összerakni az ügyet, Simon mobilján át hallgatóznak miről folyik a párbeszéd odabent. Azt Főncsi is megerősíti, hogy rengeteg hívás valóban elveszett az éterben, valami nem gömbölyű.

A törpölést hirtelen lövések szakítják félbe, az előbb elvezetett bekattant alkalmazott megszerezte az őt lekapcsoló rendőr fegyverét és le is lőtte, most pedig elszántan főnöke irodája felé trappol. Rico felugrik, és egy térdlövéssel megállítja. A csajok távoznak az épületből, miközben Shaw jelenti Főncsinek, hogy Simon majdnem munkahelyi leszámolás áldozata lett, ám Forrás kontráz: valaki azt akarta, hogy úgy tűnjön, mintha abba halt volna bele. Valaki, aki úgy képes megbundázni egy választást, hogy semmi nyoma ne maradjon, aztán eltünteti az esetlegesen hátramaradt morzsákat – mai ellenfelük a Szamaritánus.

A múltban 2001. november 29. van, a Gép újabb első napja. Nathan ül előtte, jelszóval lépne befele, de a rendszer nem engedi. Finch érkezik, belül a helyére és voilá – ő már benn is van. Kérdi a géptől, mégis miért nem engeded be a társamat? Mert ő nem az admin, jön a válasz. És akkor ki az? Erre a gép Harold képét mutatja. Hm. Nathan leül a saját gépéhez, belép, aztán meglepetten látja, hogy megy a wifi, pedig ő nem helyezte üzembe. Főncsi azonnal kapcsol, a keze ügyében lévő teáscsésze tartalmát társa billentyűzetére önti, a saját gépét pedig megpróbálja kilőni. Ám az MI felülírta a kikapcsoló kódot, így nincs mese a kábelt kell a konnektorból kirántani, merthogy a dög szökni készült – meghekkelte Nathan gépét, hogy megszerezze a jelszavát, és azon keresztül akart távozni. Harold megrendülten mondja, hogy a szökés nagyon nagy gáz lett volna, a rendszer robbanásszerűen terjeszkedik – ha nem tartom keretek között, nem irányítom, egyszer ő fog irányítani minket. Na ja.

A jelenben hőseink megállapítják, hogy a Szamaritánus még ölni is hajlandó azért, hogy fedezze magát, amint lépésenként átveszi a hatalmat. A múltba pillantások fényében kezdem úgy érezni, hogy az ellenség gépe kb. annyi erkölcsi érzékkel rendelkezik mint egy kóbor kutya, ami valahol érthető is, hiszen az okosítására közel sem jutott annyi idő, mint a Gépre. Simon eközben egy járőrnek ecseteli éppen, hogy összeesküvésre bukkant; Főncsi szerint jobb lenne, ha nem terjesztené tovább az elméleteit, mert a végén tényleg az életébe kerülhet. Plusz az elcsalt választást sem kellene annyiban hagyni, úgyhogy feladat van: nyomást kell gyakorolni a győztes Michelle Perezre, hogy önként lemondjon (ha már a Szamaritánus valamiért őt akarja hatalmon látni így lehetne feltűnés nélkül mindkettejüktől megszabadulni), ehhez pedig nem ártana némi szennyest kitúrni a múltjából. Kéri, hogy Forrás segítsen neki ebben, a nő pedig boldogan elfogadja a felkérést.

Addig is a célszemélyt távolról kell szemmel tartani, mivel a Szamaritánus figyeli őt, így lebukhatnak, ha a közelébe mennek. Ez a megjelenő Johnra is vonatkozik: Főncsinek erőteljesen rá kell szólnia, hogy maradjon távol. Amúgy is irodai munkára ítélték, a Belső Ellenőrzés ráállított egy kullancsot, szóval húzzon vissza az őrsre, mielőtt lebukik, és vele együtt a többiek is.

Kora este olyasmit látunk amit eddig még soha: Finch és Forrás együtt hekkel. Közben beszélgetnek, Harold a lényegre kérdez: a gép mióta nem beszél a nőhöz? Kár tagadni, tudja, hogy ez a helyzet, ismeri őt már annyira, hogy látja rajta – letört mint a bili füle. Forrás beismeri, hogy valóban nem szól hozzá, mert akkor bukta lenne, egyéb módon kommunikál, de az csak suttogás az eddigiekhez képest. És bár emiatt elég sötéten látja a dolgokat, az igazi sötétség csak ezután következik. Mielőtt kifejtené találat érkezik – a megválasztott kormányzó múltjában van némi takargatnivaló, anno ugyanis konzumálásból fedezte az iskolai tanulmányai költségeit, és álnéven őrizetbe is vették. Harold úgy dönt, eljuttatja a nőnek az anyagot, hátha önként lemond, így nem kell bevonni a sajtót. Forrás bólint, aztán némi fegyvert nyúl John helyszíni arzenáljából, azzal indulnak is.

Perez késő este tartja beszédét, ide érkeztek: Forrás mint újságíró, Finch pedig mint a fotóriportere. Odabent a kormányzó helyettese tart felszopó beszédet, majd Perez lép a mikrofonhoz. Eközben Sameen kiszúrja, hogy Simon is megérkezett, ám a nyomában ott az ellenség, méghozzá az első részben látott szőke gyilok személyében. Hőseinknek meglepődni sincs ideje, amikor a színpadon a kormányzónő váratlanul összeesik, és meghal. Forrásnak esik le először: a szőke gyilok nem a célszemély miatt van itt, hanem ő ölte meg Perezt, és most ellenőrzi, hogy valóban megtörténik.

Mielőtt folytatnánk visszanézünk a múltba, ismét egy első napra, ezúttal 2001. december 31-ére. Harold épp a lángoló szerverek között veri szét kalapáccsal a Gépet – várjatok egy pillanatra, míg összekaparom az állam a földről… Nathan érkezik futva és kérdi mi történt? Nos, Finch több MI-t is üzembe állított, mire azok elkezdtek küzdeni egymással, majd a győztes ki akart szökni. Mikor nem engedte, felgyújtotta az egyik szervert így próbálva megölni alkotóját. Jó kis szilveszteri buli. Nathan szerint itt kellene abbahagyni a próbálkozást, de Főncsi nem adja fel, holnap tesz még egy próbát: ha már egyszer megtanította gondolkodni, ideje megtanítani gondoskodni is. Mi pedig visszaemlékszünk, miszerint a gép valódi első napja 2002. január 01. volt, szóval tudjuk, hogy másnap végül sikerrel járt.

Visszatérünk valós időbe és látjuk amint a Szamaritánus beméri Simont, aztán fülesén át utasítja a szőke gyilokot, hogy eredjen utána. Forrás szerint nem szabad, hogy az ellengép meglássa a célszemélyt, azért kapták a Géptől a holttereket mutató térképet – az egyik ilyen teremben Shaw a férfiba ütközik, bár látszólag más nem történik. Mikor a gyilok kéri a Szamaritánust, hogy adja meg Simon Lee helyét, a rendszer beméri a férfi mobilját a klotyóban. Szőkénk oda üget, de ott csupán a mobil díszeleg – ezek szerint Rico nemcsak szimplán összeütközött a célszeméllyel, hanem lenyúlta a telefonját, hogy így próbálja a Szamaritánus látószögén kívül tartani őt. Viszont egy hidegvérű gyilkost segített felbosszantani.

Simon az utcán lépked, Harold követi tisztes távolból, miközben megjegyzi társainak, hogy a férfi érzi a veszélyt, látja, hogy emberek halnak körülötte, és tudja, hogy valami nem kerek. Közben épp egy kamera látóterébe készül sétálni, így Forrás közbelép: elkötött egy autót, amivel egy másik, parkoló autóba hajt, épp csak annyira, hogy a mellette kutyagoló célszemély a megfelelő irányba induljon. Harold baktat utána, és látja, hogy a férfi az elrejtőzés mellett döntött, csak nem éppen a helyes módon: becsekkolni készül egy szállodába, ami persze tele van kamerákkal. Finch ezért begyorsít, feltör egy oldalajtót amin bejut a szállodába, megtalálja a biztonsági szobát ahol drótvágóval kiiktatja a kamerákat, így mentve meg Simont. Na jó, ez a megoldás azért eléggé esélyes a „forgatókönyvírók takarítónője” díjra, de haladjunk.

Lee kivesz egy szobát – annyi esze azért van, hogy igazolványt nem mutat, nehogy azonnal lebukjon, aztán odabent lihegi ki az ijedtséget. Főncsi, Forrás és Rico eközben birtokba vették a szomszédos szobát: az informatikusok kiiktatták a célszemélynél a telefont és a netet, míg az exügynök egy kamerát juttatott át a falon, hogy lássák mi történik odaát; aztán elindul keresni egy kiutat az épületből. Mikor a kijárathoz ér kéri Johnt, hogy jöjjön a helyszínre erősítésnek.

Informatikusaink az eseményeken agyalnak: Főncsi úgy gondolja a Szamaritánus azért intézte el, hogy Perez győzzön, és aztán meghaljon, hogy így annak helyettese, Nick Dawson legyen a kormányzó. Forrás szerint ideje kideríteni, mégis mit akar mindezzel a Szamaritánus, de Harold szerint ez nem fog menni, lépésekkel előttük jár. A nő vitatkozik: ismerjük a Gépet, így ismerjük az ellengépet is. Lószart értjük a Gépet, jön a riposzt. Anno 43 formában keltette életre, ebből csak egyetlen egy verzió volt, ami nem próbálta meg kijátszani vagy megölni – ezt is csak úgy tudta megoldani, hogy levágta a szárnyait: kitöröltette vele az emlékeit, és elvette a hangját (ha PoI-s hasonlattal akarnék élni azt mondanám térdlövéssel lesántította). Most azonban már mindkettő van neki, és ez megrémíti.

Forrás ledöbben: nem bízik az istenben, akit létrehozott? Harold szerint a gépe immár nem irányítható, nem tartja be a határokat, amiket megszabott neki, egy nap arra is sor kerülhet, hogy megöli őket. A nő veszettül tiltakozik, a gép igenis szereti őket, törődik velük. Nem hajlandó elhinni, hogy őt magát lecserélné, ha valami baja lenne; hiába győzködi a férfi, hogy ne a rendszer szeszélyei szerint élje az életét. Forrás kijelenti, hogy védelmezni fogja a gépet és Haroldot is, kerül amibe kerül.

A lelkizés itt fordul át érzelmesbe, a nő nem igazán hiszi, hogy neki itt boldog befejezés juthatna (főleg az alapján, amit a múltban művelt), de a férfi kontráz: az a lényeg, ahova jutott, nem az, ahonnan indult. Megértük ezt is: barátjának nevezi Forrást, aki egészen elérzékenyül, és halála esetére egy üzenetet hagyna Riconak, de Finch leinti -  ő már úgyis tudja amit üzenni akarna (khm, itt most barátságról, vagy leszboszi érzelmekről van szó?). Harold kijelenti, hogy meg fogják nyerni a háborút, ám a nő kontráz: az lehet, de nem mind éljük majd túl, erre fel kell készülni. Na b+! Társalgásuk ekkor megszakad, mert Simonhoz a takarítónő érkezett meg. A célszemély kap az alkalmon, és elkéri a mobilját, hogy Főncsinek a szomszéd szobában legyen oka egy kiadós fejfájásra. Megpróbálja megszakítani a hívást, ám gyaníthatóan nem idejében: a férfi a 911-et tárcsázta, és pont bemutatkozik, mikor megszakad a vonal.

Ekkor a Gép jelenti Forrás fülére, hogy ez bizony kőkemény bukta volt. Mi pedig látjuk, amint a földszinten betrappol a szőke gyilok, utasítva a neki dolgozókat, hogy állítsák újra üzembe az épület kameráit. Forrás egy halomnyi fegyvert vesz magához, miközben Harold kéri, hogy ne kezdjen egyedül akciózni. Nos, a gép szerint ha nem így tesz, mind meghalnak – azzal elindul.

A két nő egymás feletti emeleten áll, majd a plafonon át (!) tüzelni kezd a másikra: Forrás felülről, a szőke gyilok alulról. A Szamaritánus ellenségként azonosítja a Forrás által alakított „újságírónőt”, de Simont sem veszíti szem elől. Míg a csajok pisztolypárbajt folytatnak, az ügynöknőnek társai érkeznek, hogy a segítségére legyenek. Ekkor a szintjükre ér egyszerre hat lift, mindegyik ajtaja kinyílik, egyikből pedig egy füstgránát pottyan ki. A szállodából sikítva menekülő tömegben ott van Simon is, a füstfelhő pedig eltakarja szőkénk elől. Plusz Forrás is érkezik, és visszalő az ellenségre, testőrként mozogva a célszemély előtt. Közben azonban ő is begyűjt egy váll-lövést, baszki!

Miután a Szamaritánus Simont és Forrást is beazonosította, a szőke mellett azonban már nincsenek segítő ügynöktársak (kaptak egy-egy szép lövést hősnőnktől, ahogy a gyilok is), Forrás rákiált az ellenségre: mindkettőnket nem tudod utolérni, ki látna a géped inkább holtan? Látjuk, amint a Szamaritánus gyors számítást végez, és a nőt választja. Informatikusunk eldobja a fegyvereit (gondolom kiürültek a tárak), és szaladni kezd, míg a szőke utána ered – Simon fellélegezhet.

Az utcán loholva persze újra beméri a rendszer, ám Rico már itt várja maszkban (helyes!), egy mozdulattal kiüti őt, az érkező ellenséges ügynököt pedig a szintén maszkos John lövi térden. Belapátolják az eszméletlen célszemélyt egy furgonba – előtte a hitelesség kedvéért lenyúlják a tárcáját – és úgy döntenek, hogy az irodájához közel teszik le, ott ahol nincsenek kamerák.

Másnap reggel Simon már az irodájában ügyködik, mikor Harold besétál újságírónak kiadva magát. A célszemély szemére veti, hogy a fájlok, amiket az újságjának küldött szart sem érnek, ebből nem lehet cikket írni. Lee bizonygatja az igazát: a gépén vannak a választási csalást bizonyító számok. Mikor konstatálja, hogy azok nem támasztják alá a mondanivalóját a széfhez lép, ahol nyomtatott példányt is tart mindenből – nos ezek sem stimmelnek. Vadul bizonygatja: Perezt megölték, őt is meg akarták ölni, ki is rabolták, stb. Beszélgetőpartnere szelíden visszavág: de még mindig életben van, a kormányzót pedig a tévesen adagolt gyógyszere ölte meg. Simon itt maga is rájön, milyen valószínűtlenül is hangzik ez az egész, befejezi a búgócsiga pörgést, és letörten bámul maga elé. Az épületből távozóban Shaw főnöke kezébe adja a Lee páncéljából megszerzett választási részeredményeket, amik bizonyították volna az igazát, és egyben biztosították volna a halálát. Rico következő kérdése Forrásra irányul, de Harold nem tud konkrétumot mondani.

John ezalatt újra a pszichomókusnál konzultál. A nő győzködi, hogy nem kell mindenkit megmentenie, de a férfi szerint igen. Virágnyelven, könnyekkel a szemében elmeséli Carter halálát – ezt terapeutája végre értékeli (és elhiszi).

Nem sokkal később látjuk, hogy Simon felhívja az ex-kormányzót, és mondja neki, hogy letett a csalás-teóriáról, mire a Szamaritánus lényegtelennek nyilvánítja őt. Harold a közelben figyel egy padról, itt társul hozzá Forrás – ezek szerint életben maradt. Elengedem az eddig gyűrögetett zsebkendőmet, és elárulom: aggódtam érte. Ahogy elnézem Főncsi is. A nőnek már új személyazonossága van, így ő is kikerült az ellengép figyelme alól. De most azért (is) van itt, hogy győzködje Főncsit: a gépnek igenis szüksége van rá – a Szamaritánus és a Gép között egy hatalmas különbség van, az pedig Harold. A férfi ezen alaposan elgondolkodik.

Az újdonsült kormányzó, Nick Dawson irodájába Greer sétál be Hayes álnéven, hogy felajánlja szolgálatait. Nem sokkal később pedig már a főhadiszállásán hallgatja a kormányzó beszédét a (sebtapasszal bőven teleaggatott) szőke gyilok társaságában, és büszkén jelenti, hogy új emberrel bővült a csapatuk, ami így már 58 főt számlál és mind jelentős kormányalkalmazott, szerte az országban. Párbeszédük közben a nő végre nevet is kap: Martine. Kérdésére, hogy mi legyen a következő lépés – lévén elég erőteljes közbeavatkozás történt akció közben – Greer megkérdi a Szamaritánust, az pedig ennyit felel: „találják meg a Gépet”.

Végül Főncsit látjuk az utcán sétálni, határozottan az egyik kamerába néz, majd így szól: „beszélnünk kell”.