Kérem szépen, fontos (tengeri) mérföldkőhöz érünk a mai epizóddal, tessék csak figyelni! Nem gördít le az oldal aljára, kulturáltan végigolvassa! Tehát: szokásos nyitókép, liverpooli kikötő, épp most érkezik az Onedin Társaság egyik hajója, amiről jólöltözött ficsúr pattan le és konflissal valami jó szállodához viteti magát, utána meg Mrs. Albert Frazer házához. Elizabeth erről mit sem sejtve érkezik a rakodópartra (Brachfeld Siegfried szerint: teszedőpart) és siet a fedélzetre, ahol James éppen Baines-szel nézi át a rakományt: a hússzállítmánynak majdnem a fele megrohadt, mérgeskedik James. Hát igen, hiába egyik kedvencem a pig thigh as the bakerman’s wife cooks it (mindközönségesen csülök pékné módra), tényleg jobb lesz, ha nem ebből a húsból készül, helyesel Baines. Eilzabethet persze nem bátyja vesztesége érdekli, sokkal inkább az, mit sikerült Bainesnek intéznie az argentin ügyvédekkel a néhai Albert hagyatékának ügyében. Mr. Frazer után csak ennyi maradt, asszonyom, mutat Baines pár könyvre és néhány kisebb használati tárgyra, sőt, még a leveleiben szerepelt fagyasztócég sem létezik, Albert nevén csak egy hűtőraktár volt a kikötőben. Sz Sz hitetlenkedve csóválja a fejét és megkéri Bainest, minden holmit küldjön át a Frazer házba.

Váltunk Jack Frazer irodájára, itt tárgyal a korábban látott ficsúr. Pierre Legrand névre hallgat ez a szép ember és a marselle-i Compagnie Maritime du Midi cég képviseletében érkezett. Albert szerződéses kapcsolatban állt velük és volt egy találmánya, amivel a többhónapos tengeri útra szánt húst biztonságosan le lehet fagyasztani, Legrand most ezt keresi. Sajnos a tervek nincsenek itt, tárja szét a kezét Frazer szenior, mire Legrand úgy dönt, elutazik Buenos Airesbe és ott érdeklődik, hátha nyomára akad a tervrajzoknak. Később James Frazerrel átnézi a Baines által hazahozott hagyatékot, de abban csak skiccek vannak, ez semmiképpen sem a kész találmány leírása. Elizabeth úgy dönt, ő is elutazik Buenos Airesbe, elvégre ha valóban létezik az a találmány, akkor az özvegy jogán őt illeti. Az öreg Frazer szentimentális hangulatba esik és azon lamentál, hogy fia halála után kire hagyja a cégeit, nyilván az egyetlen unokájára kellene, de őt meg még nem is látta, most is valami távoli városban jár tengerészeti iskolába. Vacsora előtt az öreget hirtelen rosszullét lepi meg, de a szobalánynak a lelkére köti, hogy erről ne szóljon Elizabethnek.

Elizabeth utazási tervét Robert és Sarah egy emberként ellenzi, micsoda bolondság ez a fagyasztás, hát ki enne meg három hónapos húst, nooormális? (Komolyan, ha kettőjükön múlna az emberiség haladása, már rég kihaltunk volna.) Sz Sz azonban köti magát, a Frazer tulajdonban álló Princes Alexandra pár nap múlva kihajózik Dél-Amerikába, azzal fog utazni. Így is lesz, a gőzös kapitánya, az eddig még nem látott Pemburry, és az évadnyitóban megismert jóképű Matt Harvey az első tiszt, mindkettő nagy tisztelettel fogadja a fedélzetre hurcolkodó szépasszonyt. A lépcsőlejárón Elizabeth összeütközik Legranddal, a francia alaposan meglepődik, hogy a csinos özvegy is Argentínába készül. És aztán még egy meglepetés: harmadik utasként James is megjelenik, üzleti céllal utazom oda, csak ennyit hajlandó elárulni húgának. Odahaza eközben a Jack Frazer úgy dönt, új végrendeletet készít.

A Princes Alexandra hamarosan útnak indul, a szerencsétlen francúz nem viseli túl jól az állandó himbálózást, magába venni nem tud semmit, viszont annál többet ad ki, így legalább minden étkezésnél jut repeta a szenvtelenül eszegető Jamesnek. Elizabeth meg finnyás, neki a szakács főztje nem ízlik, így James az ő adagját is behalózza, még a végén elhízik itt nekünk. Azért közben jóindulatúan arra figyelmezteti a hugit, hogy nekik össze kellene dolgozniuk, mert a végén Legrand előttük szerzi meg a rajzokat, neki nyilván komoly összeköttetési lehetnek Argentínában, Elizabeth meg még a nyelvet sem beszéli. Sőt, mivel a franciák üzleti kapcsolatban álltak Alberttel, még inkább jogosultak lehetnek a találmányra, mint Sz Sz. Elizabeth természetesen magabiztos, szerinte nem lesz itt semmi gond. Sőt később saját kezével hoz egy kis leveskét az ágyban szenvedő Legrandnak, még később meg teácskát és közben megsúgja neki, hogy ő csak a néhai férjének járó elismerést szeretné biztosítani, és semmiképpen nem akarja azt, hogy ezügyben a saját bátyjára legyen utalva. (Na tessék, mit is írtam a múlt héten az Elizabeth és Lehár Ferenc fő műve közti kapcsolatról?)

Az új végrendelet elkészítése közben Frazer szenior a vállalati könyveket is átnézi Dunwoody-val, a főkönyvelővel. (Nem szeretek személyeskedni, mert én sem vagyok egy matyóhímzés, de Dunwoody pont úgy néz ki, mint Humpty Dumpty, alias Tojás Tóbiás, hát nem? De.) Meglepődik, milyen magas szállítási árakat sikerült Elizabethnek elérnie, jóval a piaci tarifák fölött, nos igen, Mrs. Frazer nagyon jól ért a kereskedők nyelvén, helyesel Dunwoody. Majd arról tájékoztatja gazdáját, hogy James is elhajózott Argentínába, mire az öreg felkapja a vizet és dühöngeni kezd, az az Onedin biztos Albert találmányát akarja megszerezni! Úgy felhúzza magát, hogy a végén összeesik, Dunwoody rémülten hívatja az orvost.

A tengeren Legrand lassacskán összeszedi magát (na tessék, szőke jónőnk milyen eredményesen gyógyít kézrátétellel, jegyzem meg rosszmájúan), így üzleti beszélgetésre is le tud ülni James-szel. A barkókirály nem sokat köntörfalaz és megmondja a frankót: ő ugyan nem bízik a franciában és elképzelhetőnek tartja, hogy ki akarja játszani Elizabethet. Legrand tiltakozik, ő tisztességes ember és tisztességes megállapodásra törekszik Mrs. Frazerrel. Sz Sz ezalatt Harveyt nyaggatja, miért nem megyünk már gyorsabban, a férjem ezt a gőzöst 13 csomósra tervezte, most meg jó, ha 10-zel haladunk. Hiába Harvey érvei a túl magas szénfogyasztásról meg arról, hogy ha több szenet rakodnak be, azzal elveszik a helyet a tényleges rakománytól, Elizabethet nem meglepő módon nem tudja meggyőzni. Később Legrand elmondja Elizabethnek a James-szel folytatott beszélgetést, aminek a végén kézcsók kíséretében kijelenti: Én bízom magában. Sz Sz átrongyol Jameshez és dühösen pattogni kezd, neked semmi jogod nincs Albert találmányához, én voltam a felesége! Persze Jamest sem kell félteni, egy tízpontos beszólással leoltja a hugit: Én pénzzel támogattam Albert kísérleteit annak idején, te meg csak azért mentél hozzá, hogy törvényes apát szerezz Daniel Fogarty gyerekének!

Odahaza az ágyban fekvő Jack Frazert Sarah ápolja, az öregúr ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy másnap látni akarja az unokáját. Sarah hiába próbál mellébeszélni. Később Sarah Roberttel folytatatott beszélgetéséből megtudjuk, mi végre volt az eddigi titkolózás: a fiatal William kiköpött Fogarty, ezért igyekezett Elizabeth mindenáron távol tartani a nagyapjától, de most már nincs mit tenni, sürgönyözni kell az iskolába, hogy küldjék haza a fiút. Frazer ismét Dunwoodyt hívatja, Albert levelei között talált valami utalást egy Fredericks nevű liverpooli ügyvédre, a főkönyvelő menjen el és beszéljen az ügyvéddel, hátha az tud valamit a tervrajzok hollétéről.

A tengeren a testvéri civódás úgy tűnik, véget ért, James és Elizabeth békésen dámázik és tervet sző: hamarosan kikötnek a Zöld-foki-szigeteken, és amíg a hajó szenet vesz fel, James elintéz valamit, mert van egy sejtése, hol lehetnek Albert titokzatos rajzai. (Komolyan kezdem magam úgy érezni, mint a Lost közben, olyan komoly rejtéllyé kezdi magát kinőni ez a dolog.) Újra felmerül Legrand kigolyózásának témája (el kell kapni a golyóját, vetném közbe, de nem én írtam a forgatókönyvet), valahogyan el kellene távolítani a közelből, Jamesnek természetesen erre is van már terve. Hamarosan befut ugyanis az Anne Onedin, szintén szénfelvétel céljából, utána folytatja útját Rióba, arra kéne átpaterolni a franciát. A tervbe bevonják Harveyt is, aki mint szaktekintély elhiteti Legranddal, hogy a Princes Alexandra propellerhajtó tengelye megrepedt, a javítás legalább két hét. Na de pont itt van az Anne Onedin, az mindjárt megy is tovább Dél-Amerikába, micsoda mázli. Legrand bekapja a horgot és áthurcolkodik, és az Anne Onedin másnap tényleg el is indul. James viszont nem tér vissza a kikötőből, Elizabethben szörnyű gyanú ébred, a bátyja átvágta őt és titokban felszállt a másik gőzösre, ahol most egymás hátát ütögetik Legranddal és rajta röhögnek. Parancsot ad az indulásra és a 13 csomós teljes sebességre.

Liverpoolba megérkezik a fiatal William, Frazer örömmel ülteti maga mellé, hogy jobban lássa, de az öröm gyorsan lehervad az arcáról: nemhogy egyetlen Frazer vonást nem fedez fel a fiú arcán, de úgy érzi, a fiatal Fogarty néz rá jóindulatú mosollyal. Ennek ellenére rendkívül hosszasan beszélget vele, és miután a srác elmegy, sokáig ül maga elé meredve.

Sarah és Robert lép be hozzá, Albert is tudott róla, majd Ön is kiheveri, próbálja vigasztalni Robert, aki mindig tudja, kinek mikor mit kell mondani. Frazer hosszasan gondolkodik, majd úgy dönt, véglegesíti a végrendeletét: William lesz az örökös, mert szavaiból kiderült, hogy mindene a tenger és a hajózás, a fiú nagykorúságáig viszont Elizabeth fogja vezetni a cégbirodalmat, mert a mostani nehéz időszakban csak az ilyen határozott és könyörtelen ember viheti sikerre a vállalatot. Dunwoody is megérkezik Frederickstől és kiderül, Albert neki küldte el átnézésre és véleményezésre a sokat keresett rajzokat a találmányról. Az ügyvéd szerint azonban sem a terv, sem a rajzok nem sokat érnek. A könyvelő ezt elmondja Robertnek is, aki nem titkolt kárörvendéssel hallgatja, hogy drágalátos öccse ezek szerint hiába hajókázik Argentína felé. Sarah beviszi a vacsorát Frazernek és rémülten konstatálja, hogy az öregúr időközben jobblétre szenderült. RIP.

A Princes Alexandra viharba kerül, hiába tömik a kazánt, nem haladnak, sőt, a nyomást is vissza kell venni, mert különben felborulnak. Elizabeth persze tiltakozik, de Pemburry kapitány és Harvey egybehangzó véleménye ellenében neki most nem lehet szava, hiába ő a tulaj menye. A viharból végül sikerül kikeveredni, de mivel a szén nagy része közben elfogyott, kénytelenek visszafordulni. A zöld-foki kikötőben azonban meglepetés vár Elizabethre: James mégsem hajózott el Legranddal, azóta is itt töltötte az időt, mert Liverpoolból várt sürgönyválaszt Frederickstől. Ugyanis még idefelé hajózva titokban kicsit átnézte Legrand naplóját és megtalálta az ügyvéd nevét Alberté mellett. Gondolta, hogy Albert esetleg neki küldte el a rajzokat, hiszen apjával ugyebár nem volt túl jóban, és a most kézhez kapott válaszból kiderül, hogy a tervek tényleg ott voltak, viszont nem érnek semmit. A másik sürgöny Elizabethnek szól az öreg Frazer haláláról. Majdnem kedveltem a vén medvét, mondja Sz Sz kicsit megrendülten. James újra felajánlja a társulást, de Elizabeth inkább az önállóság mellett dönt. De tudod, hogy akkor vetélytársak leszünk?, kérdezi James, mire a hugi csak mosolyogva bólint.