A cím ne tévesszen meg senkit, nem kapcsolt át egy dél-amerikai szappanoperára, bár helyenként néha úgy tűnhet, mégis. Komolyabb spanyol nyelvtudás nélkül is megállapíthatjuk, hogy ez a rész Monroe frissen feléledt apai ösztöneiről fog szólni, ami pedig rossz ómen. A cool David Lyons-t én speciel jobban kedvelem. Ám mielőtt belecsapunk a közepébe kapunk egy rövid jelenetet az „Aaron és a nők” teleregényből. Ez egy játékról szól, ami nagyjából annyi, hogy mondjunk egymásnak random neveket. Aaron? Grace? Priscilla? Aaron? Valószínűleg az Aaronért bónusz jár. Na de viccet félretéve kiderül, hogy Grace egy szál magában (!) éldegél Spring Cityben, vagyis élt ma reggelig, ugyanis ekkor betoppant hozzá egy fiatal nő, aki azonnal össze is esett a hőguta miatt. A geek meglátja az ébredező csajt, és meglepetését tátott szájjal jelzi, mivel mással. A kanapén fekvő ismeretlen ugyanis nem más, mint Aaron volt felesége, Priscilla.
Connor a nagyfőnök, Nunez haciendájára kíséri Monroe-t, némi fegyveres nógatással, csak hogy érezze a törődést. Az apák gyöngye próbálja meggyőzni fiút, hogy jobb lenne nekik együtt a Monroe Köztársaságban, de aztán amikor nyílik a kapu, még a szava is eláll. Odabent party van, fürdőruhás nőkkel, Born To Be Wild-ot mexikói stílusban nyomó zenészekkel. Leszámítva az emeletről lelógatott, megkorbácsolt hullát (?), ez jobb, mint ami a Köztársaságban bármikor is volt, szóval az apa-fia hatalom-visszaszerzés egyelőre bukó. Connor annyit fűz az esethez, hogy a fickó nem teljesítette a feladatát, ezért végezte udvari díszítő elemként.
A kapu túloldalán Rachel dühöng, nincs nagyon ínyére ez a megmentősdi. Miles sem túl lelkes. Monroe végre találkozik a maffiavezérrel, aki előzetes várakozásaim ellenére nem az a kocsis, aki áthozta őket a határon, és akit Bass jól leütött egy puskatussal. Pedig micsoda fordulat lehetett volna! (Ha ez a hogyvolt-író biznisz nem jön be, lehet, hogy elmegyek napi szappanoperát írni a TV2-nek.) Mint kiderül Connor a „hónap dolgozója”, mindent elvégez, amit Nunez kér tőle. A főnök nagyon örül az illusztris vendégnek, de azért nem mulasztja el megjegyezni, hogy ő fogadta be a fiút, amikor az utcára került, és a sajátjaként nevelte fel. Monroe csak nyel egy nagyot, és inkább rátérne a lényegre; mit fognak vele csinálni? Nunez nagylelkűen felajánlja a döntést Connornak, aki úgy gondolja pénzt kéne kérni az értékes fogolyért. Vásárló akadna bőven.
A Matheson-család nyomorultabbik fele, értsd Charlie és nagypapi a Willoughby melletti titkos tábor építési munkálatait lesi. Fogalmuk sincs, mi lehet az, első ránézésre börtönre tippelnek, ám ekkor Gene meglátja egy régi haverját. Persze azonnal átvált szuperhős üzemmódba, és az őrséggel mit sem törődve mentené ezt a számunkra tök ismeretlen és jelentéktelen szereplőt. Charlie próbálja lebeszélni az öreget, aki kicsit besértődik, hogy már ennyi férfiasságot sem néz ki belőle az unokája. Charlie csak arra kíván rávilágítani, hogy úgy néz ki, az önfejűség apáról lányára száll ebben a családban, és meg lehet nézni, hogy mi lett eddig az eredménye.
Ugrunk Washingtonra, ahol Neville fülig érő szájjal virágot hoz Juliának. Cselszövésileg természetesen; a virág Allenford gratuláló ajándéka az „új” férj előléptetéséért. Julia láthatóan élvezi a fontoskodást, és a nagyobb szobába való költözést, ezért jó őrnagyunk mosolya rögtön lehervad, és a tervezett saját előléptetését sürgeti asszonypajtásnál, aki egyre csak húzza-halasztja a dolgot. Doyle is meghallja a beszélgetésüket, de Julia gyorsan eltereli a szót. Neville szeme villámokat szór. Az őrnagy azon dühében leballag a sátrába, ahol a zaklatott Jasont találja. A fia beavatja, hogy mit talált az Allenfordtól ellopott papírokban. Újabb átnevelő központokat fognak létrehoznak, az egyik ezek közül Willoughby! A program feje Doyle. Jason cselekvést sürget, meg kell állítaniuk az ürgét.
Egy országgal arrébb Miles akcióba lendül. Melósnak álcázza magát, így bejut a főnök rezidenciájára, de a spanyol nem-tudása gyorsan leleplezi, ezért jobb híján leüti a munkások főnökét, hogy bejuthasson Monroe-hoz. A nevezett éppen a fiával fecseg. A téma változatlan: gyere velem, jó lesz vs. engem ezek befogadtak, juszt se megyek sehova vs. befogadtak a lófaszt, ha egyszer elszúrsz valamit, te is a medence felett végzed kötözött sonkaként, öcsi. Apropó elcseszés, megérkezik Miles, lecsapja a Connort, és már vinné is Monroe-t, aki visszakozik. Ha elszökik, a srácon csattan az ostor. Szó szerint. Hehe. A melós főnök közben magához tér, és a megkongatja a vészharangot, ami egy jól felszerelt mexikói szeszraktár elmaradhatatlan kelléke, ugye. Monroe elküldi Milest, ő pedig visszazárja magát a cellájába. A fia magához tér, és nem érti. Miles érti, de nem örül neki, mert menekülés közben most őt ütik le Nunez emberei, és Monroe-val közös cellába zárják. Miles vérző szájjal ránéz haverjára, és megállapítja a tényt, hogy cimbije egy fasz. Ezt most kivételesen tényleg ő mondta, nem én!
Grace háza. Priscilla ki van akadva, nem érti, mi történik vele, ráadásul eddig teljesen meg volt győződve róla, hogy meg fog őrülni. Lát dolgokat, meg aztán ott vannak ezek a fura szentjánosbogarak is. Aaron nyugtatgatja, hogy nem dilis, ezeket ő is látja. Aha, szuper, egy dilinyós ex-halott győzködi a hőgutát kapott képzelgőt, hogy minden okés. Remek. Egyikük sem érti, miért éppen velük történnek ezek a dolgok. Aaron drága, ehhez igazán nem kell két M.I.T. diploma, elég egyértelmű. Grace kihallgatja a beszélgetést, és látszik rajta, hogy neki nem okoz gondot a megfejtés.
Mexikóban beesteledett. Rachel is akcióba lendül, mert hallotta a lövéseket, és a fiúk még mindig sehol. Nosza, elcsábít egy helyi arcot, és bejut a party-ra. A cellában közben megy a szájtépés. Monroe a „hónap apukája” címre gyúr, nincs neki semmije, hát magát adja a gyerekéért. Milesnak már a töke is ki van a rinyálással, és megköszöni haverjának, hogy az élete első önzetlen cselekedetével képes volt őt is bajba sodorni. Pár emelettel feljebb Nunez faggatja Connort. Nagyon gyanús neki ez az eset, nem nagyon hiszi el, hogy a fiú csak úgy megállította Monroe-t. Connor olyan bénán nem-védekezik, hogy azzal beigazolja Nunez félelmeit. A főnök ekkor rátér a lényegre: bár Monroe nem menekült el, de a szökésért mégis meg kéne büntetni. Connor azzal hárít, hogy nem kéne kárt okozni az áruban, majd Nunez kérdésére gyorsan hozzáteszi, hogy egyébként az sem érdekli, ha mégis elcsúfítják az apja habtestét. Nunez helyeslően bólint, elvégre nem hagyhatják, hogy gyengének lássák őket.
A büntetés természetesen a medence felett végrehajtott korbácsolás lesz, amit a bulizó vendégek nagy ovációval fogadnak, a fene a gusztusukat. A végrehajtó természetesen Connor, amolyan tanító-nevelő jelleggel gondolom. Persze nem végez az apjával, csak majdnem eszméletlenre veri. Végül is a huszonöt év szívás után ennyi járt neki. Nunez persze sejti, hogy Monroe állagmegóvása mögött korántsem üzleti érdek húzódik meg.
Neville a feleségével vitatkozik. Nagyon jó ez a cselszövők közötti adok-kapok, de olyan feltűnően csinálják, hogy egyszerűen hihetetlen, hogy a hazafiak közül senki nem vette még észre. Az őrnagy azt várja, hogy becses neje segítsen neki bejutni Doyle irodájába, hogy belenézhessen az iratokba. Julia nem hajlandó segíteni, mert – elmondása szerint - attól tart, hogy ha lebuknak, és kiderül a kettejük közötti kapcsolat, akkor elveszítenek mindent. Neville ekkor kiböki, mi piszkálja a csőrét: az asszony talán nem is akarja megvalósítani a tervüket, mert élvezi a Doyle által nyújtott hatalmat, és egyéb khm. szolgáltatásokat. Julia tagadja a vádakat, és befenyíti Neville-t, hogy ha be merészel törni Doyle irodájába, akkor nem biztos, hogy meg tudja védeni. Neville joggal kérdez vissza, nem tudja, vagy nem akarja?
Spring City-ben vacsora van. Grace kitálal. Ismét csak szó szerint. Felvilágosítja a két IQ-harcost, hogy a nano hívta ide mindkettejüket. Mindig is tartott tőle, hogy ezek egyszer öntudatra ébrednek. Rengetegen vannak, és a nagy számok törvénye alapján várható volt, hogy egyszer értelmes létformává álljanak össze. Grace az agy szerkezetével példálózik, de ez a nanoizé elég erőltetett, szóval részemről inkább kihagyom a magyarázat részletes tárgyalását. Aaron pedig azért került a figyelem középpontjába, mert Gracék annak idején nem csak az op. rendszert lopták tőle, hanem mást is, amit beépítettek a nanoba. Így hát a kis gépek most csak meg akarják ismerni aput és anyut. Ja, a programírásba Priscilla is besegített, ezért került fel ő is a nano kedvenceinek listájára. Egy közös barátjuk, Peter is részt vett a programozásban, ő még sincs itt. Aaron eltereli a szót. Hoppá, némi ”schmittelést” gyanítok a háttérben. Grace még rátesz egy lapáttal, ez a valami ott van mindenütt, és saját akarata van. Nem ez az Isten? Szerintem meg a CIA, de nem engem kérdeztek.
Rachel némi megvesztegetéssel bejut a főnök házába. Bent Connorral találkozik, aki odaadja neki Monroe cellájának a kulcsát. A tettének oka, hogy gyermeki lelkét meghatotta apja önfeláldozása. Rachel indul szabadítani, kinyitja a cella ajtaját, és Monroe majd bepisil az örömtől, amikor megtudja, hogy a fiától van a kulcs. Messzire azonban nem jutnak, mert természetesen a főnök egyik őre kifigyelte a kulcs-hadműveletet. Most Nunez emberei sakkban tartják Connort, és így állítják meg a menekülőket. Nunez a szokásos nagymonológot adja elő arról, hogy Connor olyan mintha a fia lenne, vagyis csak majdnem, mert inkább a tulajdona, és nagyon megbántotta, hogy a fia, a vér szerinti apját választotta helyette. Mivel nem látszódhat gyengének, ezért inkább kinyíratja mindannyijukat. Amikor Connor azzal jön elő, hogy beszéljék meg, hangosan felröhögök. Nunez el. Connor lefejeli az őrét, és nagy csetepaté kezdődik. A Monrók és a Mathesonok vállvetve küzdenek, és legyilkolnak mindenkit. Nunez is visszatér, de csak azért, hogy még egy utolsó pillantást vessen Conorra, majd szó nélkül futni hagyja őket. Ejnye. Álljon itt most a szökés emlékeként egy majdnem félmeztelen kép David Lyonsról, aminek nincs semmi jelentősége a történet szempontjából, de ezután, az első évad legszebb perceit idéző 35 perc után igazán megérdemeljük.
Kapunk még egy unalmas jelenetet Spring Cityből. Aaron úgy érzi, hogy a SyFy csatorna egyik sorozatába keveredtek, talán jobb volt, amíg mindketten azt hitték, őrültek. Priscilla jobban szereti a bizonyosságot. Az új férje ugyanis őrültnek tartotta, és lelépett a közös gyerekeikkel. Aaron elmondja, hogy neki olyan társa volt, aki épp ellenkezőleg, épphogy kitartott mellette a legnagyobb őrület közepén is, és milyen jól járt vele, ugye? Most hogy már tudják, mi a helyzet, már csak egy kérdés maradt, hogyan tovább? Egyelőre nincs válasz, Aaron és Priscilla csak ülnek a nappaliban, a nagy büdös semmi közepén, és várnak. Valamire. Az ablak alatt szentjánosbogarak húznak el csöndesen.
A Fehér Házban közben történés van. Valaki betört Doyle irodájába, és feltúrta az iratokat. Keresik a tettest. Julia úgy gondolja, tudja ki volt az, de ezt egyelőre megtartja magának, majd nagy sebbel-lobbal leviharzik Neville szállására. Ez aztán tényleg nem feltűnő! Kérdőre vonja a férjét, hogy merészelt betörni. Az epizód legjobb párbeszéde hangzik el ekkor:
Julia: Ne add itt a pókerarcot! Betörtél az irodájába.
Neville: Julia, ez a pókerarc az arcom.
Mert ezt is megérdemeltük! Neville tényleg nem tudja, miről van szó, de amikor Julia felvilágosítja a történtekről, tudja, kit kell keresni. Baltaarcú nem is tagadja, hogy ő volt, de elege volt már abból, hogy a szülei csak konspirálnak, és nem csinálnak semmit. Ráadásul megtudta, hogy nem csak átnevelő központokról, hanem emberek eltörléséről is szó van. Többet nem is nagyon mondhat, mert őrség érkezik, és elvezetik.
Kisszínesek a végére. A szökevények letáboroztak. Hogy Mexikóban, vagy sem, az nem derül ki. Csak a két Monroe van ébren. Nagy apa-fia egymás nyakába borulás van. Ez kivételesen nem szó szerint. Megállapodnak, hogy visszaszerzik a Köztársaságot, együtt. De előbb még szétrúgják a hazafiak seggét. Közben Willoughby határában Gene papa bekommandózik a táborba. Az egyik sátorban meg is találja a barátját, holtan. Egy őr felfedezi, de Charlie is felbukkan, és ártalmatlanná teszi. A táborból azonban még így sem jutnak ki, mert simán elfogják őket. A két betolakodót Truman parancsnok elé vezetik, aki azonban szabadon engedi őket, ám előbb még mutat nekik valamit. Az egyik sátorba vezeti a párost, ahol rengeteg beteg fekszik infúzióra kötve. Truman elmondja, hogy ezek az emberek megkapták a tífuszt, a tábor pedig egy karantén. Aha, akkor ezt volt a narancsban!
Facebook kommentek