Nagyszerű kis epizódhoz érkeztünk, jó pasik, zombik, ármány és izgalom, sőt nyomokban valódi színészek. A nyitóképben a női szakasz érkezik vissza a biztonságos fészekbe, amely hírének ellentmondóan kicsit le van rombolva, a lakosok szíve kitépkedve és még egy magát kovácsnak valló szépfiú is előkerül a kupacból – ah, nehéz manapság a hőskirálylány-csapatok élete. Nem kell hosszas helyszínelés ahhoz, hogy rájöjjenek, Coramami végzett tisztogatást a módszerrel, amit legszívesebben használ, hogyúgymondjam.

Storybrooke-ban viszont férfiuralom van, ilyenkor elcsattan egy-két mozibox, aztán business as usual. Kicsit időben elcsúsztatottnak érzem, hogy Randipajtinak most van bemosva egy jobbhorog, de ő maga nem veszi zokon, tehát biztos jó ez így. Beszélgetésük témája az otthon, és a lehetségesen még létező Meseország, amit királynőjük talán tényleg nem pusztított el véglegesen.

Regina élete első anonim alkoholista napján. Persze nem csoport, meg ez a „két napja jöttem le a varázsszerről" jellegű dolog is kicsit kínos és erőltetett, de hát mit várunk, ez Storybrooke és a Pszichotücsök. A doki egyébként egészen szakszerűen fellép orvoskollégája ellen, aki beront a rendelőbe és Reginából pont most szeretné kihúzni, hogy élőkkel holtakat is elhozott-e az Új Világba az átok idején, és a bátyját akarja. A kérdés bizarr, nem is érti Pszichotücsök, de miután újra kettesben maradnak, a bizalom jegyében szeretné megtudni, hogy mégis ki volt az, akit magával akart hozni, az apukáján kívül. Meg hogy leállítani a varázslatot nehezebb, mint elkezdeni.

Nem tudom ez a kijelentés igaznak fog-e bizonyulni, de a következő képen Regina még csavart frizurás lelkes és jóságos kamaszlányka, és pont megtanul fekete unikornist kimerevíteni a ronda csillogóbőrű bácsitól. Vennem kéne egy bestiáriumot, mert fogalmam nincs, hogy egy fekete unikornis jóságos vagy gonosz állat, vagy csak nagy buli volt mikor a szülei összehozták. Annyira rossz állat nem lehet, mert Regina nem hajlandó kitépni a szívét, mert „ártatlan". Persze Rumpi rögtön kijelenti, hogy nincsen olyan hogy „ártatlan", de a pacika megússza, csak nagyon rossz nézni, ahogy a földre omladozik szegény. Regina viszont csalódást okozott a Mesternek, és el van hajtva, hogy találja ki, mi hiányzik belőle ahhoz, hogy meg tudjon tenni egy oly piti dolgot, mint kitépni egy ártatlan lény szívét, irányítani és megölni.

Regina egy üvegkoporsóhoz vonul vissza sírva, amelyben nem Hófehérke fekszik, hanem DavidBowie, szív nélkül, de varázslattal levédve. A neve Daniel, emlékeztet minket Regina, most már a terápiás szobában. Pszichotücsök felhívja a figyelmét, hogy a múltat tudni kell elengedni, nem pedig a családi mauzóleumban őrizgetni. Regina ennyit bír mára, autójába ül és zokogás helyett a zuhogó esőben elhajt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az esőfüggönyön át megpillant egy alakot az utcán, aki úgy néz ki, mint Daniel.

Reggel van, Herecegh és unokája az istállóhoz érkezik, ez lesz az első lovaglólecke napja. Átérzem Henri csalódását, amikor megtudja, hogy lókefélés és ganajozás lesz az első kontakt, és igazán tisztelem, amiért ezt ló-szittelésnek titulálja és nem mond csúnyábbat. Persze barátkozni ez is tökéletes, aztán nagyapi szerint majd a paci fog jelt adni, ha lovagolhat is rajta.

Regina a kriptában. Ímé, aki itt feküdt, már nincs többé itt. Szóval tényleg DavidBowie állt az esőben.

Regina a Rumpikastélyban, Rumpi a rokkánál. És tessék, megvan a válasz a kérdésre, hogy miért is akar Regina varázslatot tanulni: hogy feléleszthesse az istállófiút. Rumpi nagyon kiröhögi, és próbálja értésére adni, hogy a varázslat nem terjed ki erre a területre, és a boldogságot máshol kellene keresgélni. Regina összeomlik Rumple pedig ignorálja, mert olyan vendége érkezik, aki miatt én is bárkit ignorálnék: a Kalapos. Az esztétikai örömök mellett csodálatos látni, hogy a következő percekben két valódi színész szórakozik a szerepében, tulajdonképpen több síkon is. Egy kristálygömbös ügyletet zárnak le, aminek végén Rumpi elhajtja Reginát, és elfecsérelt időnek nevezi a tanítást is. A Kócos Srác a paradicsomi kígyó bűbájával csábítja üzletre a kétségbeesett nőt: ismer egy varázslót egy másik világban, aki egyedüliként fel tudja támasztani a halottakat – cserébe királynői védelmet kér utazgatásaihoz a birodalomban. Regina úgy mosolyog, mint aki mennybe megy, én meg biztos elkárhozok, ha még sokat mutogatják a Kalapost.

Odaát Meseországban kevésbé pörögnek az események: a hölgyek a titokzatos túlélő miatt aggódnak, eléggé Cora-átverés szaga van az ogre ütközetben megcsonkított kovács történetének. Emma kikérdezés után bájos mosollyal közli, hogy titkos szuperképessége az, hogy mindig tudja, ha hazudnak neki. Persze a jól sminkelt túsz nem pánikol be egy ilyen barátságos beijesztéstől, de mikor még fel is ajánlja, hogy elvezeti őket Storybrooke-ba, Emma kést szorít a torkához.

Kórházi alagsor, éjszaka, vészt jósló csend, a Doktor Randipajti nincs sehol.

Óh, a kárhozat... Dögös Frizurás Kócos Srác Reginának mesélget a varázslóról, aki olyan világból jön, ahol nem használnak varázslatot. A szavak kirepülnek a fejemből a látványtól. Hamarosan megpillantjuk a Csodadoktort, Randipajtit, pompás ipari forradalom-kori ruházatban és stílusban. Korabeli szakszerű vér-vizsgálattal megbizonyosodik róla, hogy a test tökéletes állapotban van a kísérlethez. Regina kiakad, mikor kiderül, hogy a feltámasztós módszer még egyszer sem történt meg valójában, és most is hiányzik még egy fontos elem, egy varázslattal eltávolított erős szív, amelyet Regina kellene beszerezzen. Ezek után a Csodadoktor akad ki, mert Regina kijelenti, hogy nem hajlandó gonosz célzattal használni varázslatot, és nem fog szívet tépkedni. Itt lép közbe a Kalapos, rutinosan rábeszéli az vásárlót, hogy csak egy esélye van ilyen üzletre, és szerezze meg az árat. Regina rábólint, tudja, hogy kitől lehet beszerezni a szívet.

Regina ismét a kórházban, vészjósló csend után vészjósló rendetlenség és lengő neonlámpák, Dr Whale a földön, véresen. Elhozta a kriptából a testet és egy szívet, és végrehajtotta a feltámasztást, aminek eredményeképp Daniel egy szörnyeteggé változott.

Vissza a kastélyba, ahol Regina bevezeti a Doktort és a Kalapost Cora kis kincsesbarlangjába, ahol a szíveket őrizte. Doki lenyűgözve ámuldozik, Kalapos pedig kicsit megszeppenve kérdezi, hogy kié volt ez a sok szív? Regina szörnyetegnek nevezi az anyját, aki annyi szívet begyűjtött, hogy lehetetlenné vált számon tartani melyik kihez tartozott valaha. Kiválasztják a szívet, én pedig izgulok, hogy kié volt a szív eredetileg és ez mit fog majd okozni.

Kórház, Randipajti karvesztve, Pótsheriff pedig Reginát faggatja. Regina nagyon lelkes a gondolattól, hogy a Csodadoktor végrehajtotta a nagy varázslatot, és visszahozta DavidBowiet neki. Ebből kb következtethetünk, hogy Meseországban anno tutibizti nem sikerült ez a dolog. Az ironikus csak az, hogy Regina most a saját szívgyűjteményéről mondja, hogy annyit begyűjtött már, hogy lehetetlenné vált számon tartani melyik kihez tartozott valaha. Meglepően optimista is, szerinte őt semmiképpen nem bántja majd a vőlegénye, és könnyen meg is fogják egymást találni, hiszen, akárcsak David a kóma után, Daniel is oda fog menni, ahol utoljára volt tudatánál: az istállóba! Ja, Henri is ott van.

Henri valóban még mindig lovat kefél, de az idilli ismerkedésnek hamar vége szakad, az összes ló megbokrosodik mikor DavidBowie becsattog és megtalálja a kisfiút.

Feszültségfokozónak megint Meseország, Emma és lányok. Kikötözik a hazug csávót egy fához, és ráfütyölik az ogrékat. A trükk működik, Hook bevallja, hogy ki ő, hogy Cora ötlete volt a sztorija és hogy egy kezén meg tudja számolni hányan tudtak eddig felébe kerekedni, muhaha. Mary Margaret olyan arcot vág amikor előveszi a kampókezet a tarisznyából, mintha egy vibrátort lelt volna. George Michael örül, hogy mindenki ismeri a hírét. Elmagyarázza a csajsziknak hogy Cora a szekrény hamvaival is képes átjutni a másik világba, de kell egy varázslatos iránytű is, amit ő készségesen segít megtalálni. Emmának csak egyetlen, de jogos kérdése van: mit keres Hook Storybrooke-ban. Hát Rumpit! Nekem tetszik, hogy innentől egy macsó és néha jókat beszóló karakter is lesz velünk.

Henri barátkozni próbál a zombival, de a kinyújtott kar rossz ötletnek bizonyul. A fojtogatástól nagypapája és anyukája menti meg. A Pótsheriff azonnal szeretné megsemmisíteni a szörnyeteget, de Regina kiharcolja, hogy beszélhessen a vőlegényével. Most nagyon nagyon átérzem a kétségbeesett fájdalmát, amivel kapaszkodik ebbe a halott ügybe.

A múltban ismét Daniel testét látjuk. Egyre inkább átjön mennyire természetellenes és fájdalmas dolog a holtakat nem nyugodni hagyni. Csodadoktor előkészül, valóságosan vásári varázslóra emlékeztet, David Copperfield is pont ilyen árnyjátékban szokta eltűntetni a repülőgépet, tuti nagy átverés lesz. Regina persze ezt nem tudja, őszintén végigizgulja az előadást, amiben villámok közepedte Csodadoki kudarcot vall. Regina bánatosan fogadja el, hogy Rumpinak volt igaza.

Az istállóban a ZomBowie és Regina próbál kommunikálni. Először fojtogatás, majd miután Regina azt suttogja „szeretlek" feléled a remény, hogy az igaz szerelem be tud segíteni ennek a varázslatnak. De nem, ZomBowie nagyon szenved, azt kéri, hogy engedje el végre, szeretetből. Regina képtelennek tűnik rá, de eme rövid tiszta pillanatok után Daniel ismét dühöngő zombivá változik. Ekkor kénytelenül és sírva, de varázslattal megállítja, és eltűnteti a sokat hurcolt testet.

Meseországban a hősök célpontjukhoz érkeznek: egy égig érő fa tetejére kell felmászni az iránytűért. Emma és anyukája megegyeznek, hogy az egész expedíció Cora trükkje, és minden percben résen lesznek.

Regina Meseországban full gonosz frizurában és szexi ruhában ront rá Rumpira aki épp egy vásári cigánylányt tanítgat be ugyanazon a tisztáson. Tökéletes provokáció, Királynőnk úgy kapja ki a szívet a cigánylányból, mint madárijesztőből a szalmát, Rumpelstiltskin pedig olyan mosolyt villant, mint korrupt tanár a kedvenc stréberére.

Regina Storybrooke-ban Pszichotücsöknél keres feloldozást a varázslathasználat miatt.

Az erdőben Kalapos és Csodadoki zárja le az üzletet Rupival, az előadás pompásan sikerült, mindenki megkapta, amit akart, Rumpi a szívélyes tanítványt, Doki a varázslatos szívet. A Szörnyeteg megköszöni, hogy megszületett a szörnyetege, és sok sikert kíván a Dokinak a saját szörnyetege megalkotásához. Csodadoktorunk viszont kitart ideáljai mellett, hogy a tudomány fölébe fog emelkedni a varázslatnak. Rumpi szerint egy napon ezt talán felülbírálja majd.

Rendkívül gonosz kis epizód, de a Kalapos szerepe végre igazán beérett és mindenki brillírozott.

A bizonyos nap Storybrooke-ban virradt fel: Randipajti nagy hűtőtáskában viszi a letépett karját a Zálogházba, és kéri Goldot, hogy ragassza vissza neki. Bevallja, hogy azért próbálta feltámasztani az istállófiút, mert azt remélte Regina majd hálából visszasegíti az ő világába, hogy újra megpróbálhassa feltámasztani a bátyját. Gold kimondatja vele, hogy szüksége van varázslatra, mielőtt segít neki.

Viktor Frankenstein visszaérkezik fekete-fehér világába a mese-szívvel, és segédjével életre kelti a varratokból álló embert a műtőasztalon.