Na, kísérletképpen ez most egy hungaro-hogyvolt lesz, vagyis inkább „mikéntesettvala”. De csak átmenetileg, eccő’, és nem másszó’.

No, kölkök, ha ideseregletek elibém, elregélem annak a históriáját, miként esett, hogy jóapátok egy égbeszökő magasodványt építhetett a terjedelmes óma névvel illetett nagyfalu vásári fertályán. Pulyák, egyszer-másszor hozza úgy a sanyarú sors, hogy már közeledtek életetek delelője felé, és még mindig nem tudjátok, hogy merre hány méter, amit kezdenétek tenmagatokkal. Dejszen nem volt evvel másfélén Lilla ángyom sem, folyvást azt találgatta, melyik irányba forgassa élete fogatjának rúdját. Akart ő lenni rímfaragó, fürkészte volna a zabszemnyi vízi jószágokat a nagyvíz mélyén, még a méhek termesztésével is szívből foglalatoskodott volna, ameddig nem kapott a csípésüktől öklömnyi dudorokat a fejére szegény pára.

Pulyák, mostan bizonyosan töritek a kobakotokat, hogy Lilla néne miből kerítette ki eközben a kosztra és kvártélyra valót. Biza, éthordó volt a Luau Böszme Nagy Tajték hawaii csárdában, így, ahogy mondom.Amint a fülünkbe jutott a hír (tudhatjátok, hogy Robin ángyom szája mi módon lepcses), a kompániánk fel is kerekedett, hogy kiadósan lakmározzék ebben a fogadóban, miközben Lilla ángyunk girlandban és alig maskarában hordja ki a zamatos étkeket.

Meg persze bennünk lakozott a törekvés, hogy kipellengérezzük nénikéteket a pajkos hacukája miatt. Vidámságos egy nap vót, az mán biztos, Lilla ángyotok alig bírta kivárni, hogy békibe hagyjuk, mert még a böhöm tamtamot is odacígöltettük vele, hogy azon verje a talpalávalót a főétekhez. Mondhatom, vastag csirizzel kenték ki a csizmája alatt a szivattyúshajtányt, miszerint ráragasztották a szopórollerre, ahogy az ifiurak meg bakfislányok mondják mostanság.

Eztán a kedvenc poharazgatónkban emelgettünk a lakófröccsöket, Mihály bácsikátok akkortájt folyvást siránkozott, szerencsétlen flótás az alma materben cudar egy tanítónőt fogott ki. A professzornő ugyancsak aktívan élte volna még napjait, de különösen az éccakákat, azonban nem volt férfiember a gáton, aki dévaj örömökben részesítette volna, ennek meg a növendékek itták meg a levét a tanodában. Barnabás bácsikátok erre csillogó szemekkel igazított egyet a kravátliján, amit mindég is viselt, oszt kérdé: ez a nőszemély túl van élete legpompásabb stádiumán? De amúgy takaros? Kívánós? Különösen a fess ifiúrakat űzi vonzalmával? Az áldóját, amivel dolgunk akadt, az nem más, mint egy veszedelmes nagymacska, miszerint puma. Állok elibe a megmérettetésnek – hajtogatta kedvenc frázisát Barnus bácsikátok. Lilla nénikétek csatlakozott hozzánk feldúlva a kricsmibe, elhozta a munkakönyvét a csárdából, mert a sok pajzán megjegyzéssel csordultig telt a csizmája, így új professzió után nézett. Úgy esett, hogy apátoknak meg ippeg szüksége volt egy irodistára, mert az előző segedelmem nemrégiben pakolta haza minden cókmókját nagy dirrel-durral és felhúzott orral. Pusztán csak afolyásból történt a sértődés, hogy merő esetlegességből azt vélelmeztem a testes assszonságról, hogy az egész kappant nem egyedüli fogyasztásra hozta a délidős étkezésre, hanem a fél bürót is vendégül látta volna belőle. Kölkök, hiába álmélkodtok, biza így volt, hasa, mint a hordó, fara, mint a kútkerék, olyan vót, én mondom nektek.

Így hát, örvendeztünk mindannyian, amikor helyette Lilla nénéteket vettem magam mellé segéderőnek a dolgozóba. Lilla nénétek nagy sürgés-forgásba cseppent már az első napján, mintha vásári mulatság készülődne búcsúnapján a nagymise után, olyan volt a büro. Mutatom neki a fatornyos építményt, amin íjje-nappa munkálkodtunk, hát nénéték száján is az szaladt ki először, hogy ez biza pont egy kéjdorongra hajadzik, abból a méretes fajtábul.

A góré meg nem látta a szemitől. Közbevetőleg hadd regéljem el, hogy ez a főépítész, miszerint Drudör uraság, fertelmes cudar egy ember volt, olyan igazi parasztpénisz, már nem abban a jó földmíves értelemben, hanem akibe a sistergő ménkő is belevághatna, de menten két ízben, pedig ritkán kívánok ilyet szívemből. Na, aszongya ez a Drudör uraság nekem, hogy tervezzek susnyást a fatornyos tövibe, vagy ki leszek ebrudalva, és mehetek Isten hírivel. Mihály és Barnabás koma ezidőtájt nekiveselkedett, hogy becserkéssze a professzornőt, miszerint pumalesre mentek. Barni koma diagnozisa szerint elsőrangú példányt vetett elibe a fátum: mellye, mint Mária Teréziáé, éles és hosszú körme riasztó intelem a rivális nőstények számára, frizuráját, nameg a dresszét is a legfrissebb módi szerint viselteti. Na, átlagember számára ez az a nagymacska, akitől menekítsen meg a Jóisten, mert mire észbe a kap, már a puma hálójában evickél a préda nagy hiábavalóságban. De Barnus komámat nem ilyen fából faragták, ő kielégült, doromboló cirmost akart farigcsálni az emberevő bestiából, már csak Mihály bátya érdekében is.

A fondorlatos cselszövés születésitől fogva Barni komám vériben volt, ekkor éppen egy talján cseretanoncnak lódította magát. De a puma eszin nem járt túl, hiába hadoválta a parlaitalianot, amíg egyet pislákolt a szemivel, a némber már rájött a csalafintaságra, és válaszút elé állította: Mondja kend, mire fáj a foga, vagy árkon-bokron túl hordja el az irháját. Ej, ez aztán nem hanta meg hamuka, miszerint mellébeszélés, Barni koma köpni-nyelni alig bírt, de mivel fess, nyalka legény vót, a puma nem vágta ki a grabancát. Ehelyett diktálta, hogy hun és miko lészen a pásztoróra, de akkurátus legyen kend, mint a déli harangszó! Térült, s fordult Barnabás komátok, s máris pőrén találta magát a puma sezlonyján, de hiába volt minden igyekezete, a némber elégedetlenül dohogott, majd kiállította az értesítőt, épphogy bélás fölibé. Kölkök, apátok ezalatt a csapszéken féldecizett Lilla meg Robin ángyokkal, és válogatott dörgedelmekkel csepültük Drudör uraságot, hogy vetné ki a Jóisten a parasztadót az egész familiájára, de hetedíziglen. Persze, a sudár fatorony miatt volt a góré ennyire felpaprikázva, ezen állt és bukott a büro jövője. Ekkortájt még eléggé szégyellős voltam, így hiába protezsálta Robin néne apátok skicceit, magam nem fitogtattam a vázolmányomat. Pitymallattal később Drudör uraság esmételten fenemód póriasan értékelte a bukszust, amit készítettem neki, aszonta, túl zöldellik, nagy barna ápolatlan susnyást akar, abból törjön felfelé a fárosz. Közben meg egészen rájött a bolondéria, mert valaki elorozta a labdáját, amit háromszor firkantott alá Rózsa Péter, a hét faluban hírös métajátékos. A teremburáját, hát nem Lilla nénikétek irodai sublótjában leltem rá a bőrre pár minutummal később.

Kérdőre is vontam a söntésben, erre kiderül, hogy Lilla nénikétek azért csaklizta el, hogy azt a galád Drudör uraságot megfenyítse ezáltal. Istentelen egy fajzat volt, az egyszer biztos, cudarul viseltetett mindenki iránt, Lilla ángyom pedig sosem tűrhette a hitvány habitust, megtorolta hát a maga módján. Ezt a metódust alkalmazta a pulyákkal is a kisdedóvóban, ha valaki setét módon cselekedett, elcsente a kedvenc csecsebecséjét. Egyébiránt így esett, hogy egy otromba kofa miatt hozott nekem a piacról pantallót születésem napjára, miszerint lopott gatyát kaptam ajándékba.

Na, ha ez még nem lett volna elégséges gubanc, nénikétek még üzenetet is firkantott az uraságnak, hogy eszibe jusson, miért oldott kereket a labdája, hogy aztán illő módon viselje magát a későbbiekben. Teringettét, evvel borult csak ki moslékosvödör, Drudörsz uraság igencsak megbokrosodott az intrika láttán, vereslő fejjel tajtékzott a büro apraja-nagyja előtt, hogy majd megütötte a guta. Dejszen Lili néni csalafinta terve kútba esett, nem működött a fondorlat, mer az uraság nem szívelte a kioktatást, oszt avval fenyegetőzött, hogy ameddiglen nem talál vissza hozzá a csecsebecséje, amint másnap megvirrad, fertályóránként útilaput köt egy irodista talpára.   

Ebugatta, ekkor aztán összeakasztottuk a bajszunkat a kis veres nénétekkel, hát a fehérnép nem lett volna rest rá, hogy újabb holmikat betyárkodjon elfele. Arra a paktumra igyekezett rávenni, hogy mutassam meg a saját skicceimet az uraságnak. Ekkor aztán végképp tengelyt akasztottam vele, s magam adtam ki az útját egy istenhozzád kíséretében. Na, de őt sem kellett félteni, azt vágta a fejemhez, hogy híján vagyok a mersznek, miszerint nincs vér a pucámban.Barni kománk ugyancsak paprikás hangulatban találta Mihály bátyát az ivóban, a bestia borzadályos vérengzést csapott a legutóbbi egzámen alkalmával, egy növendék sem kapott jobbat, mint hármas alá. Teringettét, Barnabás koma elszámította magát, a macskaragadózónak ugyancsak kifentek a karmai, de a koma fogadkozik veszetten, hogy újra lesre indul, és préda nélkül nem tér nyugovóra, a pumából cica lesz, mire betoppan az estve. No, a kimenet felért egy világégéssel, a tengeren túlra is látszott a füstje: a hancúr során a nagymacska lábtörlővé taposta szegény párát, miközben a koma az enyelgés után még szerelmet is vallott, ott helyben pucéran a pamlagon. Bezzeg, a pumának fittyfenét jelentett a légyott, fél fogára se volt elég.

Pitymallattal később Barnabás koma már csak kecmeregni tudott a csehóba, Mihály le is torkollta, Te koma, mit mívelsz, ez a puma egyre csak zabosabb lesz. Amaz fittyet hányt az intelemre, marokra fogott vagy fél tucatnyi itókát, az uccuneki fajtából, oszt nekiindult esmét a macskavadászatra. Alighogy kiriglizte a puma a kaput, a koma még a szemöldökfa alatt térdre rogyott, még egy utolsó sanszért esdekelve. Mit tesz isten, a némber szíve megesett a komán. Jer be, dobd le a gúnyád a szofára, oszt indulj neki a kamatynak magadba’, a dógozatok után majd csatlakozom én is.

Drudörsz uraság ezalatt megint csak apátokat egzeciroztatta, ezúttal Lilla néne ármánykodása miatt, hogy a kacskaringós kórság szaladozott volna a lábikrájától a feje búbjáig el meg vissza. Szerencsére a dolgozóba megérkezett hozzánk a mágnás, akinek rendelésére terveztük a magos tornyot. Na, amikor a mágnás meglátta a torony papundekliből készült mását, amint ott meredezett előtte, mint egy veretes hancúrléc, rögtön eltűnt a bazsajgás az ábrázattyárul. Kertelés nélkül kiszaladt belőle: ez biza itt egy behemót bögyörő, mápediglen az ő kompániája nem fog egy böhöm bájdorongban székelni. Drudersz uraság ugyancsak hebegett-habogott, hogy ez a fárosz itt echte pontosan őt jelképezi. Hát, én sem mondhattam volna igazabbul.

A mágnásban meg úgy forrt az epe, hogy szaladott volna hét határon túlra. Tán a rajtam lévő csuda pantallóból merítettem az erőt, amit Lilla ángyom orozott el nekem, magam sem tudom, de hirtelen megtáltosodtam. Így apátok odakiáltott, hogy hööö, megálljon kend, ehun vannak a saját rajzolmányaim, egy pillantásra, teccik-é kenduramnak? No, a mágnásnak elkerekedett a szeme a skiccek láttán, oszt rögtön ittuk is az áldomást a paktum megpecsételésére. Szürkületkor volt is nagy vigadalom a csapszéken, együtt ittuk az aszutörköly pályinkát Lilla ángyommal a békülésünk örömére, amíg kótyagosak nem lettünk. A kis veres loboncost hívtam is volna visszafele a hivatalba segedelemnek, de Lilla nénétek eleddig eldöntötte mán, ő biza ezentúl pulyákkal akar foglalatoskodni a kisdedóvóban.

Az áldóját, az meg majd’ kiment az eszemből, hogy Barni bácsikátok hogyan járt a pumával. Szerencsétlen flótás hát nem az ispotályban végezte, mivel a lepedőakrobatika közben derekát törte a nagy igyekezetében, az alsófertályán meg se szeri, se száma nem volt a foltoknak, a szivárvány minden árnyalatában pompázott a bőre. A puma meg egy karcolás nélkül szívta a staubot a priccse mellett, fittyfene baja nem esett. De a koma dicséretére legyen mondva, hogy ippeg csak lecsúszott a kiváló minősítésről, még a puma is meglepődött a teljesítményén. Barni koma még így is fogadkozott, hogy megszerzi a jelest is, de aztán rábeszéltük, hogy mondjon istenáldjont a bestiának. Ölég nimbusz övezi nevét így is, hogy megküzdött a pumával, oszt túlélte megmurdelés nélkül.  Kölkök, így esett, rég vót, tán igaz se vót.