A múlt heti rész végén Watson bombát robbantott, amikor Sherlocknak szegezte a kérdést: ki az az Irén, akit álmaidban szólongatsz. Holmes-tól akkor csak egy bamba pofára futotta, cliffhangernek. Az a gyanúm, hogy ebben a részben jobban körbejárjuk ezt az Irénke-kérdést, sőt talán megpillanthatjuk a csajt is. Körítésképpen azonban szükségünk lesz egy gyilkosra, a disznóbbik fajtából, akinek a kilétét nehezen ugyan, de kikövetkeztetjük az eheti epizód végére. Ha gyilkost nem is, egy rablónak látszó elkövetőt rögtön az első snittben kapunk. Különös ismertetőjele: tízéves korig szörnyen ijesztánek számító, fluoreszkáló marslakó-maszkot visel. A rabló büntetőjogi státusza a jelenet végén jelentősen megváltozik: a kirabolt ingatlan tulajdonosait ugyanis egy-egy jól irányzott pisztolylövéssel elintézi. A ronda pofája miatt máris a bögyömben van, élvezet lesz elkapni.

Holmes és Watson fasírtban vannak, Sherlock valószínűleg az Irén-ügy miatt rághatott be. Dr. W. persze ráugrik a témára: ő tudja, hogy átlépett egy határt, de józansági tanácsadóként pont az a dolga, hogy Holmes piszkos titkait kiderítse és utána órákig vájkáljanak egymás lelkében, máskülönben Sherlock még a végén nem bírná a titkok rá nehezedő súlyát és megint visszasüllyedne a morfinisták bűzös pöcegödrébe. Mielőtt azonban Sherlocknak lenne lehetősége a nőt ízesen elküldeni a tarkafaszra, Gregson csipogtatja meg: nem ártana egy hozzáértő a maszkos idegen után maradt hullák vizsgálatához. Végül aztán frappáns visszavágás helyett egy sokkal gusztustalanabb, bár tagadhatatlanul viccesebb megoldást választ: egyetértését Watsonnal egy tószttal kívánja kifejezni, de a pohara épp kiürült, ugyan várna-e a nő egy pillanatot, aztán angolosan távozik.

A zsaruk már a helyszínen nézegetik a párnába csomagolt fejű holttesteket, Gregson pedig láthatóan meg van rendülve. Állítólag azért, mert kilencvenkilencben éppen így gyilkoltak meg három házaspárt és pont ő kapta el akkor a gyilkost, Wade Crewes-t. Gregson meglepődik azon, hogy miért másolná valaki az akkori gyilkost. De vajon tényleg másolásról van szó? Sherlock végignézte a régi aktákat (állítólag a neten, a telefonján, amíg a taxi idehozta... ne köss bele mindenbe), és megállapította, hogy az akkori gyilkos minden gyilkosság helyszínéről elvitt egy fél pár női cipőt. (De miért fél párat? Mozgáskorlátozott volt a barátnője?) És most jelentkezzen, aki meglepődött: a szekrényből valóban hiányzik egy fél pár magassarkú. Holmes elmélete: a mostani elkövető anno Crewes-zal együtt követte el a gyilkosságokat és ismét megjött a kedve hozzájuk.

Haha, az ilyesmikért lehet szeretni ezt a sorozatot: miközben Gregson eligazítást tart, megszólal Sherlock telefonja, a csengőhangja pedig a híres hegedűfutam Psycho zuhanyzós jelenetéből. (Í-í-í-í!) Watson az, de kinyomja. Most ennyire berágott? Ez egy harmincötéves faszi vagy egy három éves kislány? Remélem van itt még valami a háttérben, amitől érthető, hogy miért viselkedik így. Végül mégis felveszi a telefont, de megpróbálja eljátszani a "nincs térerő, rosszul hallak"-trükköt. Ez az átverés bizonyos esetekben működik, de akkor biztos nem, ha ott áll mögötted, akinek épp hazudsz. Hahaha, buktad! Sherlock megint hisztizik egy sort, aminek a végén Watson úgy tűnik feladja, és mostantól csak a férfi testnedvei érdeklik. Hogy eddig is így volt? Mostantól szigorúan drogteszt céljára érdeklik azok a nedvek.

Gregsont az eltűnt cipő valamiért nem izgatja, az új nyom viszont annál inkább: az áldozatok több fenyegető e-mailt is kaptak, amit egy Julian Walsh nevű férfi IP-címéről küldtek, névtelenül. A pasas egy büntetett előéletű lakásfelújító mesterember, aki kontár munkát végzett, ezért az áldozatok nem fizették ki a munkabérét és még fel is jelentették. Megeszem a kalapomat, ha ő a gyilkos. A manus elég ideges, persze én is az lennék, ha megtalálnák a hulláját azoknak, akiknek halálos fenyegetést küldtem. De az is lehet, hogy más oka van rá, például az a láncra vert lány, akit Sherlock a pincében talált. Meglepetés, a faszi Josef Fritzl, az amstetteni rém késői követője! De akkor sem ő a gyilkos, szerintem.

Watson annyira kíváncsi erre az Irénre, hogy megkeresi Sherlock régi terapeutáját és kikérdezi. A doki azt állítja, hogy Holmes a klinikán sem nőről, sem férfiről, sem halról, sem kacsáról nem beszélt, nem tud róla semmit. Hát, ennek nem volt túl sok értelme, de legalább a klinika jól nézett ki. Sherlock időközben kihallgatja az — immár kiszabadított — nőt, akiről kiderül, hogy Kelet-európai prosti, akit Walsh megvásárolta és szexrabszolgaként használt. A jó hír, hogy a pasasnak alibit igazol, vagyis a gyilkos nem a rosszkedvű asztalos. (Megmondtam? Jó, nyilván a tizedik percben nem fog kiderülni.) Más nyom nem lévén, Holmes ráveszi Gregsont és Bellt, hogy hasonlítsák össze a régi és a mostani gyilkosságokat. Szabad szemmel is megállapítják, hogy a pisztolygolyókon látható horpadások alapján a gyilkos fegyver megegyezik.

A zsaruk nagy megbeszélést hívnak össze, ahol ott az összes öreg róka, még Gregson volt társát, Terry D'Amico-t — egy bővérű latin madonnát — is elhívják, hogy kiderítsék mi történhetett. Lehetséges, hogy Crewes bűntársa a mostani gyilkos, vagy rávett valakit, hogy ugyanúgy gyilkoljon, mint ő, hátha felmentik emiatt, vagy — és ez Holmes elmélete — eredetileg sem Crewes volt a gyilkos, csak magára vállalta valamiért. Mielőtt kihallgatják, Watsonra kapcsolunk, aki nem nyugszik, amíg az Irén-ügy meg nem oldódik. Mindenki utálja Holmes-t, az egyetlen akiből bármit is ki tud húzni, az a — Sherlockhoz hasonlóan — méhrajongó kertész. Irénkét őt se ismeri, de Sherlock nála hagyott néhány levelet, amiket most odaad Watsonnak, akár bele is kukkanthat. A leveleket Irene Adler írta, Hollandiából. (Ha egyszer valakik filmet forgatnak a Télapóról, csupa fekete szereplővel, remélem ez a pasas játssza majd. Vagy Morgan Freeman,)

Gregsonék közben meglátogatják a kilencvenkilences gyilkost, Crewes-t. Ártatlannak vallja magát, azt állítja, a kirendelt védő vette rá a vallomástételre, az ujjlenyomatát tartalmazó bögrét pedig a zsaruk tették oda, bár Gregson ezt tagadja. Most pedig, hogy a gyilkos újra ölt, Holmes elméletének megfelelően, várja, hogy felmentsék. Az alibijét annak idején egy Carla nevű nő igazolta volna, aki azonban nem tett a bíróság előtt vallomást, mert akkor a Crewes-zal folytatott viszonyáról a férje tudomást szerzett volna. Sajnos a vallomásra megint nem fog sor kerülni, mert a hölgy időközben elhalálozott. Gregson azonban továbbra is meg van győződve arról, hogy Crewes volt a gyilkos és azt tanácsolja Holmes-nak, hogy nézze meg a kihallgatásokról készült videofelvételt. A videókat megnézve Sherlock valamin annyira meglepődik, hogy még Watsonnal is kibékül: az egyik felvételen Gregson egy fekete csíkos bögrében kávét adott Crewes-nak. Pont olyanban, mint amin a harmadik gyilkosság helyszínén megtaláltak Crewes ujjlenyomatait. Úgy tűnik tényleg Gregson tette oda a bögrét.

Holmes szembesíti Gregsont a bögrével, de a rendőr még mindig tagad. Azt mondja még egy ingyen ebédet sem fogadott el senkitől, nemhogy bizonyítékot koholt volna (igen, ezt a tevékenységet koholásnak hívják). Szerintem egyértelmű a dolog: mexikói MILF pakolta oda a bögrét. Gregson azonban az egész kérdéskörön annyira felpaprikázódik, hogy inkább kirúgja Holmes-t. Sherlock megpróbáltatásai azonban még nem érnek véget, mert amikor hazaér, Watson átadja neki Irénke leveleit. Bár állítása szerint nem olvasta el őket, erről én azért nem vagyok meggyőződve. Csak annyit kér, hogy Holmes egy szép napon ossza meg vele ezt az Irén-dolgot, ha majd szükségét érzi. Sherlock bárgyú mosollyal veszi át a leveleket, majd azonnal eperturmixot csinál belőlük.

Térjünk vissza az ügyre. Annak idején a gyilkosságok gyanúsítottja volt egy bizonyos Victor Nardin, aki tizenkét év sitt után nemrég szabadult. A pasas a Terek Groznij orosz focicsapat megszállott rajongója, így nyilván ott lehet megtalálni, ahol kelet-európai futballt közvetítenek, ilyen bár pedig nem sok van New Yorkban és mellettük is csak egy garniszálló található. Ahol Victor lakik. Gregson randira hívja volt társát, az igéző tekintetű nőstényzsarut. A nő nem is tagadja, hogy ő tette oda a bögrét, csak azon van meglepődve, hogy Gregsonnak ez újdonság. Megvolt a tettes, csak a bizonyíték hiányzott, hogy elítéljék, hol itt a probléma. A probléma ott van, kedves Terry, hogy a pasas ártatlan volt, és tizenhárom éve ül. Az ilyesmiért egyébként hazánkban kettőtől nyolc évet osztogatnak. (Egy hasonló ügynek Magyarországon tragikus vége lett. Ha érdekel, keress rá Pusoma Dénesre.) Gregson fel akarja adni magukat, mire a nő zsarolással próbálkozik: én böribe megyek, a te karrierednek vége, hát kinek kell ez? Gregsonnak.

Sherlock és Watson közben a garniszállóban kutatják az orosz focirajongót, de mivel nincs otthon, tiszta a levegő, be lehet törni hozzá. Odabent a koszon és a bűzön kívül csak egy padlóba vájt üreget találnak, éppen azt, ahová a tettes a gyilkos fegyert rejtette. Ha! Mégsem tudunk azonban igazán felhőtlenül örülni, mert a focista időközben további áldozatokat gyártott, ezúttal hárman vannak a szerencsétlen elhunytak, a házaspár ugyanis épp vendégül látott valakit. A szomszédok cigizni is láttak valakit, talán épp a fociőrült Nardint? Sherlocknak nem tetszik az elmélet, túl egyszerű, ezért unortodox módszerei közül előhúzza azt, amikor gumikesztyűs kezével pisztolylövést imitál, majd megállapítja, hogy nem a focista volt a hunyó.

Az unortodox módszereknek még nincs vége! Miközben Bell épp kihallgatja a gyanúsítottat, Sherlock beront a szobába és megdobja a pasast egy naranccsal. A férfi nem kapja el, ami megint csak alátámasztja az elméletét, hogy a férfi ártatlan. Hogyan? Az illető minden tárgyat a látótere bal oldalára helyez el, mert a jobb szemére vak. Márpedig félvakon nem tudta volna az utolsó gyilkossági helyszínen úgy lelőni a vendéget, ahogy az meghalt. A helyszínen talált cigiket és a gyilkos fegyvert pedig valaki csak elhelyezte a megfelelő helyre, amit már tudjátok hogy hívnak: bizonyíték koholása. De vajon ki koholt? Sherlocknak erre is van egy elmélete: Crewes mégiscsak összedolgozott valakivel, aki bemártott egy régi gyanúsítottat. Talán csak nem a volt szeretője, Carla éppen tizenhárom év körüli fiával, akinek volt is két mondata ebben a részben, csak nem írtam róla, mert annyira érdektelennek tűnt? Holmes-nak ötlete sincs, hogy ki lehet az, ráadásul Crewes-t soha senki nem látogatja, levelet sem kap és telefonon sem hívják. Annyi azért feltűnik Holmes-nak, hogy az elítélt a börtön könyvtárában jelentős műveltségre tett szert — Tolsztojt és Oscar Wilde-ot idéz. És ki dolgozott a könyvtárban, egészen véletlenül? Bizony, Carla fia. Elképesztő.

A fiú neve Sean, és rendelkezik egy meglepő tulajdonsággal: annak ellenére, hogy mindkét felmenője barna szemű, az övé kék. Nincs értelme tagadni, tényleg Crewes a papa. Egy egyszerű fenyegetés ("minek véded, kishaver, úgyis feldob majd") hatására a fiú bevallja az összes gyilkosságot, még az eldugott cipőket is megmutatja, a kedves papa pedig csak hüledezik, amikor a börtönben szembesítik az igazsággal. Ennyi, az ügy lezárva, Crewes-nek ráhúznak még pár évet a büntetésére, mi pedig Gregsonnal mehetünk piálni. Holmesék ismét kihagyják a nyomozás legviccesebb részét, mert minden rész legvégén van egy "lélekperc": ezúttal Holmes elárulja, hogy Irénke volt a szerelme, de már meghalt, és ez okozta a drogfüggőségét. Ejha.