Karl Pilkington egy idióta. Illetve ezt mondja nekünk a műsor címe, meg erősíti az emberben Ricky Gervais és Stephen Merchant, Karl barátai és munkatársai, akikkel együtt a kerekfejű, tipikus angol Pilkington (Manchesterben született, nevelkedett, tanult) sztárrá lett egy podcastnak majd egy animációs sorozatnak köszönhetően, de ezt most tényleg hagyjuk, mert a wikipediának is élnie kell valamiből. A sorozat, aminek hogyvoltját most kezdjük, arról szól, hogy Karl meglátogatja a világ hét csodáját, és egy stáb ezt lefilmezi. Ez eddig egy sima útifilm, celebbel, mi például Bedéve is megcsinálhatnánk, semmi különleges nem lenne benne, de Karl esete egy kicsit más - ő ugyanis szarik a csodákra, a Nagy Falra, a Piramisokra és a többire, nem érdeklik más kultúrák, nem akar eszmét cserélni idegenekkel, és rühell utazni. Még jó, hogy őt küldik el egy világ körüli útra az ötletet nagyon mulatságosnak tartó Gervaisék.

A első célpont Kína, Karl jóelőre fázik a dologtól, mert a kínaiak mindent elkúrnak. Narancsos kacsa, mondja őszinte csodálkozással és undorral a hangjában, micsoda baromság már. Vagy a polip, esetleg a varangy, folytatja, mert mi van akkor, ha megszeretem a varangyot, és ha hazajövök, akkor itt meg nincs, és ez komoly probléma lehet. Karl be van oltva minden újdonság, kulturális vagy gasztronómiai kaland ellen, nem érdeklik az építmények, és láthatólag nem is akar elmenni, de ez a két nyikhaj valahogy rávette, hogy aláírja a szerződést, késő bánat. A kínai írásjelekkel sem stimmel valami, morfondírozik tovább hősünk, krikszkraksz mind, mintha valaki a tollát próbálgatná, szóval komolytalan ország ez a Kína, a Nagy fal meg kit érdekel, egy fal oszt kalap, azt Manchesterben is lehet látni simán. Ezt megerősítem, ritka randa város az.

Bepakolás, utazás, megérkezés, Karl arcán az őszinte undor, miközben a pekingi reptérről a város felé tart vele a busz. Szürke az ég, akkor ez most felhő vagy szmog? Szmog, Peking legendás küzdelmet folytat a légszennyezéssel, de mindegy. A városba érkezve jön az obligát "angolul beszélek mindenkihez, de nem értik" jelenet, ami minden útifilmben kiemelt szerepet kap, hiszen milyen vicces már, hogy a külföldi csak nyomja, a helyi lakos meg néz rá, mint Semjén Zsolt a seggébe pávatollat dugó melegfelvonulóra. Karl csak a szállodáját keresi, szeretne végre ledőlni, meg ilyesmi, meg nem kínait látni legalább egy órán át. Egy riksa megsajnálja és elindul vele, útközben kiderül, hogy a kínai faragatlan népség, nem köszön vissza a riksából kihellózó Karlnak, ejnye. Egy kissé imbecilis külsejű bácsival legyúratja magát, a nyakát majd kiszakítják a helyéről, természetesen ez sem tetszik neki.

A szálloda leginkább egy magánház, a szoba egy lyuk, van humora Gervasinak - ha az a cél, hogy Karl minél jobban kiboruljon, jó úton haladnak. Kicsit szűk, mutatja a londinernek, igen, kényelmes, válaszolja az, nem egészen erre gondolt az angol. A szoba iszonyú giccshalom, replika pisztolyokkal, Mao-képekkel és kis piros papuccsal, ami valamiért a legjobban foglalkoztatja Karlt, én a Mao-poszterek alatt nem tudnék aludni, de legyen ez az én bajom. A tévében persze egy angol csatorna sincs, van viszont egy akvárium két aranyhallal, amiket óvatosan figyel Karl, remélem, nem ez az előétel, mondja, én is. Jobb híján visszamegy az utcára, és elvegyül, mint mondja, nem tudom mennyire megy ez úgy, hogy egy stáb kíséri kamerákkal és mikrofonokkal.

Az első állomás egy olyan üzlet, amit hülye turistákra alapoznak, leírjuk az Ön nevét kínai írásjelekkel, hirdeti egy felirat, namármost ha én nem tudok kínaiul (márpedig Karl sem tud), akkor honnan tudjam, hogy nem azt írják a díszes pergmenre, hogy "hülye angolok, angol hülyék?" Karl ezzel nem foglalkozik, és próbálja minél szebben kiejteni a nevét, Karl, mondja, Ka, kérdez vissza a kníai, ez érdekes lesz. Az "l"-betű a távol keleten elég nagy gondot okoz, Ka, bólogat a mester, értem. Karl, nyomja meg a szóvégi l-t Karl, Ka, Ka, Ka, kapja vissza, ez vicces. Irány a piac, enni csak kell ugye, mondjuk nem abból amit egy faszi válogat elmélyülten, ennél egy zacskó varangy van bazdmeg, lepődik meg Karl, és tényleg, még mozog mind, a fickó letépi a fejüket, aztán a bőrt, a tetem megy egy másik zacskóba, Karl meg rosszul lesz, pedig ki kellene próbálnia a helyi cuccokat, ez a műsor lényege, mondja. Esetleg pár skorpiót? Nincs az az isten, mondja, miközben a kamera kéjesen végigpásztáz a különféle rovarokon.

Angliában egy csótány miatt bezárnak egy éttermet, bölcselkedik, itt meg, nesze, tele velük a piac és még meg is eszik őket. Egy nő skorpiót csipeget, Kar marad az otthon bepakolt nasinál, előbb-utóbb el fog fogyni, akkor mi lesz? A java még csak most jön, mert a szomszéd asztalnál egy faszi olyan tojásokat hámoz lelkesen, amiben kis csirkék lapulnak, hamm, egy roppanás, és máris eltűnt a cucc, ettől Karl kiborul, várnád meg míg kikel, aztán levághatod, de könyörgöm, egy embriót hogy lehet megenni, te gyökér, ezért nem utazok. A szállodában Karl a saját nevét nézegeti, jó lesz ez Susannek ajándékba, úgy sem tudja mi van ráírva. Másnap irány a Nagy Fal, de előtte még egy helyi intézmény, egy jós meglátogatása van soron, amiről sajnos messziről üvölt, hogy megrendezett, de ettől még vicces jelenet, különösen az a pillanat, amikor a jós szívbajt lát Karl jövőjében. Ezen persze lehet segíteni, cserébe három vallomást kell papírra vetni, azoknak címezve, akiket megbántott.

A jóslás és a rossz hírek után Karl barátunknak mennie kell, de nagyon, oda, ahová a király is csak gyalog, de azzal előre nincs tisztában, hogy errefelé nem az angolvécé dívik, hanem a guggantós-pottyantós, ÉS ami a legviccesebb az egészben az, hogy a fülkéknek nincs ajtaja csak fala, a helyiségbe betévedők simán látják az erőlködést, ha nagyon akarják, még pontozzák is. Karl arcán ezen a ponton világosan látszik, hogy a kínaiakat mind vadembernek tartja, a vécépapír hiányán meg végleg kiakad. Másnap irány a Nagy Fal, ahová Karl nem úgy utazik, mint a puccos turisták, különbusszal, mert Gervais egy szadista állat, és egy kínaiakat szálító buszra váltott neki jegyet. Ez már az utat is megkeseríti az angol számára, egyrészt az idegenvezető kínai szövegétől fejfájása lesz, másrészt a mellette ülő néni végig harákolja-köpködi a túrát, a torok mélyéről feltörő habos taknyot meg beleköpi egy erre a célre rendszeresített zacsiba.

A falnál iszonyú tömeg, Kar jobb híján egy útikönyvet böngész, amiből kiderül, a Falat az 1940-es években felújították, az eredeti téglákból nem látok semmit, teszi fel a kérdést fancsali arccal. De hát ha ez már nem AZ a Fal akkor mivégre szednek belépőt? Ez lehúzás, állapítja meg, ki van írva valami, és nem azt kapom. Jó, jegyzi meg, hosszú, meg minden, de az M6-os autópálya is az, nem esek hasra tőle, és annak még van funkciója is. Medvék is vannak a falon, egy elkerített kis ketrecszerűségben, ezt sem értékeli nagyra a manchesteri hangmérnök, fasznak hoztak ezek ide medvét? Vagy csak azért, mert a Fal maga unalmas? A buszra visszaszálva Merchant üzenete fogadja a telefonon, leszervezték neki, hogy a Fal teljes hosszát beutazza. Egy erdőben köt ki, ahol a Fal első látásra eredeti állapotában megmaradt darabját látja, elég veszélyesnek tűnik végigsétálni rajta, és igazság szerint ez a szegmens nekem iszonyú megrendezettnek tűnik, épeszű ember nem zavar el ide senkit.

Elér egy kis faluba, ahol kaját szerveztek le neki, kevés kaját kér, ne sokat, jelzi a háziasszonynak, a kamerába meg arról értekezik, milyen kézzel kommunikálni, amikor egy faszi varangyokat kezd el nyúzni, bassza meg, fogja a fejét, nem kellett volna odanéznem, de hát eleve, mi a fenéért kint kell ezt megnyúzni, miért nem bent a kádban? Ez is Merchant műve, idegeli magát még jobban, minek emlegettem a kurva békát otthon? Pálcikával nem nagyon megy az evés, jelzi is gyorsan, a kis falatok, teccik érteni, azok nem mennek vele. A békát is betermeli, olyan, mint a csirke, mondja a telefonba Gervaisnak leginkább csak meggyőződésből, mert amikor ette, majdnem összehányta magát minden falatnál. Irány tovább a falon, Karl bandukol egyre a lemenő nap fényében.

Másnap kung-fu bemutatóra megyünk, kézen járó iskolások és gyakorló karddal hadonászó suhancok közé, Shaolin iskola, még jó, mi más lenne, ez olyan, mint Debrecenben a pulykakakas. Minden klasszikus trükköt megmutatnak neki, a lándzsát torokkal eltörő tanítványtól a seprűnyelet a combján eltörő másikig. Másnap ennek még lesz folytatása, mégpedig reggel 4-kor, akkor jön az edző Karlért, hogy ő is mozogjon már egy kicsit. A narancssárga szerzetesnek öltözött Pilkington felejthetetlen látványt nyújt. Először egy utcai rablást szimulálnak le, az edző három támadásból hármat hárít, és veszi el Karl kedvét az alternatív életstílustól. Utána jön egy kis futás, amit meglepetésre egész jól bír Karl, kell persze fákat is rugdosni, meg ütögetni, békaügetésben lépcsőzni, spárgába lemenni és egy követ kettéütni. A mester egy üveglapon áthajít egy tűt is, ami rettentően felizgatja az angolt, ezt én is, ha lehet, de persze nem megy neki, de a kameraman kezébe azért beleállítja. Az egész iskola röhög a dolgon, csak a kameraman nem.

Az edzés után masszázs jön, ami szintén nem olyan, mint amit észak-Angliában kaphatott eddig, kezdve azzal, hogy a masszőz egy tégelyben valami folyadékot meggyújt, a kesztyűjét belemártja a lángokba, majd azzal esik Karl habtestének, aki ezt már nagyon nehezen bírja ki káromkodás nélkül. A tévéven is láttam már ilyet, nem égettek meg senkit közben, hagyjanak már békén. Nem hagyják, de ha már nekikezdett, nem hagyja ott a mutatványt, pedig végig kiabálja és grimaszolja a kezelést. A következő jelenetben a Fal túlsó, keleti végénél látjuk a baseballspakás britet, akit továbbra sem nyűgöz le a Fal, ez nem a világ egyik csodája, mondja. Sok itt az ember, hotdogárus, zokniárus, meg ami kell, meg egyébként is, nem értem én ezt, itt, a tengernél simán meg lehet kerülni a falat, hát ki az istentől védte ez az országot? Jövő héten is megyünk valahová, jön a hogyvolt is.

Bővebb infó a sorozatról itt.