Réges-régen járunk, mikor Walter haja még sötétbarna volt, és kábé olyan fürtös, mint Zsákos Bilbónak. Walter éppen egy csapat katonai fejesnek tart előadást, noha elvileg Bellnek is jelen kellene lennie, ám őt már megint elnyelte a föld, most éppen Európában eszi a fene. Walter egy mobiltelefont ad körbe a katonáknak, de nem ám azt a koffer méretűt, amit akkoriban használtak, hanem egy modernet, amilyet mostanság lehet kapni a boltokban. Walter büszkén áradozik, hogy ez a technológia harminc évvel előttük jár, igaz, sajnos, nem ő találta fel, csupán lemásolta.

Hogy honnan?, teszi fel a jogos kérdést. Hát egy párhuzamos világból. Mert ő és a laborasszisztense, Carla Warren összedobtak egy ketyerét, ami leginkább egy homályos üveglapra hasonlít, de amivel valójában át tudnak lesni egy párhuzamos világba, ahol az égen zeppelinek cirkálnak, melyek az Empire State Buildinget használják dokkolóállásnak, ahogy azt az épület megálmodói eredetileg tervezték. Retró főcím.

Vissza a jövőbe, akarom mondani a jelenbe, ahol Olivia kétségek (és whiskysüvegek) között őrlődik, hogy elmondja-e Peternek a „Nagy Titkot”, avagy ne. Walter állít be hozzá az éjszaka közepén, hogy tisztázza a dolgokat, segítsen dönteni, de legalábbis, hogy kibeszélje magából a harminc évvel ezelőtt történteket – végre valahára! Peter gyerekként beteg volt, egy örökletes kór támadta meg, ami halálos volt, és gyógyíthatatlan, legalábbis ebben a világban. Mivel odaát egyes területeken jóval fejlettebbek, mint nálunk, a fiatal Walter éjt nappallá téve az alteregóját, Walternatívot bámulja, aki próbálja előállítani a fia életét megmentő vegyületet – eddig nem sok sikerrel. Telefonál az asszony: ideje lenne hazamennie, így hát Walter fogja magát, és indul. A felesége, Elizabeth attól tart, már nem sok van hátra Peternek, mivel mostanában állandóan az apjával akar lenni, mintha nem lenne rá több alkalma. Walter ígéretet tesz, hogy nem fogja feladni a gyógyszer kutatását, aztán felmegy a fiához. Az a pénzérmével játszik, amit már nekünk is volt szerencsénk megcsodálni az évadzáróban. Peternek végre sikerül az ujjain átgördíteni az érmét, hála apja segítségének, aztán azt mondja Walternek, hogy ha meghal, az övé lehet a szerencsepénze. Walter ellenkezne, de Peter nem fél a haláltól, csak arra kéri az apját, hogy ha vacsora lesz, mindenképpen ébressze fel, nem szeretne lemaradni róla. Apa és fia megölelik egymást, aztán a kis Peter keze lehanyatlik, a fiú ott hal meg Walter karjaiban.

A temetés meglehetősen szűk körű, ami legalábbis megmagyarázza, hogyan támadhatott fel aztán mégis a gyerek. Egyedül a pap, a szülők, Carla és Nina Sharp vannak jelen. A szertartást követően Nina megy oda Walterhez, és bocsánatot kér tőle William Bell nevében, aki a berlini tárgyalások miatt nem tudott hazautazni. Walter kissé hűvösen azt feleli, megérti, aztán sarkon fordul, és távozik. Odahaza a szülők pityeregnek egy sort, Elizabeth amiatt bánkódik, hogy Peternek sosem volt rendes élete, nem voltak barátai, nem mozdulhatott ki a házból a betegsége miatt, Walter pedig abban nem biztos, hogy vajon Peter tudta-e, mennyire szerették őt. Később az éjszaka közepén Walter felébreszti a feleségét, és átviszi a fiuk szobájába, ahol már felállította a dimenzióablakot. Megmutatja Elizabethnek a másik világ Peterét, hogy az asszony tudja, valahol Peter fel fog nőni, valahol boldog élete lesz, csak éppen nem itt. Úgy tűnik, a nőt nem nagyon érdekli a magyarázat, mert mikor Walter kikapcsolja a gépet, először mindenképpen vissza akarja vele kapcsoltatni, aztán mikor Walter erre nem hajlandó, egyszerűen faképnél hagyja.

Walter a szomorú esemény ellenére is megtartotta a hobbiját, csak most már részegen figyeli Walternatív ténykedését. Így is rájön azonban, hogy korábbi feltételezéseivel ellentétben az öreg nem véletlenszerűen kísérletezget a gyógymóddal, hanem igenis célirányosan. Éppen az új vegyület tesztjének a közepén tart, mikor az ajtóban egy régi ismerős bukkan fel: a Megfigyelőnk. Walternatív vált vele néhány szót, így pont akkor nem néz oda, amikor a vegyület stabilizálódik, majd újra széthull, így mire visszafordul, újra ott van, ahol a part szakad. Walter hiába üvölt neki, hogy megvolt a gyógymód, csak finomítani kell rajta, Walternatív természetesen nem hallja. Walter elkeseredettségében belevág egy széket a kukkoldába. A másik világban a Megfigyelő odalép a moziból érkező két társához, Decemberhez és Augusztushoz, és közli velük, hogy elkövetett egy hibát. Jelen volt a gyógyszer megtalálásakor, de Walternatív észrevette (mondjuk nem értem, mit csodálkozik rajta, mikor gyakorlatilag ott állt az öreg háta mögött), ezért most a gyógymódnak lőttek. Augusztus szerint ez egészen új lehetőségeket indít el, de a Megfigyelőnknek lesz alkalma helyrehozni a dolgot, ugyanis a fiú nagyon fontos, az egyensúlynak fenn kell maradnia.

Walter teljes gőzzel dolgozik egy gépen, amivel átviheti Peternek a gyógyszert, ám mikor Carla megérkezik, ő próbálja lebeszélni a dologról. Ha féreglyukat nyitna egy alternatív valóságba, azzal megsértené a természet fizikai állandói, márpedig ennek az lenne az eredménye, hogy egy ember élete miatt elpusztítaná az egész világot. Épp ezért hazudták azt a hadseregnek, hogy leskelődni lehet, de átlépni nem. Walter hadar valamit arról, hogy a család odaát a tóparti házba utazik, mint ők is mindig ilyentájt, márpedig az tökéletes, mert a víz majd felemészti az átlépés gerjesztette felesleges energiát, majd le-„bigott picsá”-zza Carlát, aztán hazaküldi Bibliát olvasgatni. Carla még utoljára figyelmezteti Waltert, hogy bizonyos dolgokkal nem szabad packázni, néhány dolgot Istenre kell hagyni. Mikor Waltert ez sem hatja meg, Carla első útja Ninához vezet. Kész a gépezet, Walter felállítja a befagyott tavon, még utoljára ellenőrzi a zsebében lévő gyógyszert, aztán már indulna is, de beállít Carla és Nina. Nina próbálja lebeszélni a tervéről a férfit, mondván, tudja, mit érez, Peter neki is nagyon fontos volt, de nem ez a módja a megbékélésnek. Ezt még Bell sem szeretné. Walter kiröhögi: William már időtlen idők óta a fülét rágja, hogy miért nem lépnek át végre, ha egyszer a módszer megvan rá. Alighanem tapsolna, ha nem éppen Európában volna. Walter megnyitja az átjárót, és már menne is, ám Nina végső elkeseredettségében ráveti magát; ha kell addig ül az öreg fején, amíg az le nem mond a dimenzióutazásról. Walter nagy nehezen lerázza magáról a nőt, feltápászkodik, majd átlép a kapun, ami becsukódik mögötte, Nina fél karjával a határon.

Walter átérve felfedezi, hogy mikor Nina maga alá gyűrte, a gyógyszert tartalmazó fiola széttört a zsebében, úgyhogy az eredeti tervnek meszeltek. Eközben a parti házban Peternek végre sikerül az ujjain átgördíteni az érmét, hála anyja segítségének, aztán azt mondja Elizabethnek, hogy ha meghal, az övé lehet a szerencsepénze. Az anya ellenkezne, de Peter nem fél a haláltól. Lámpaoltás, de alig fél percig van sötét, Peter szobájába beállít Walter. A beszélgetésre aztán Elizabeth is befut, így hát Walter közli, hogy megtalálta a gyógymódot, de a kezeléshez vissza kell vinnie Petert a laborba. Az anyja gyorsan felöltözteti a fiút, ő is készülődik, de Walter meggyőzi, hogy ő ne jöjjön velük, aludja ki magát, a gyógyulás úgysem azonnali lesz. Elizabeth nagy nehezen belemegy, miután Walter megígéri neki, hogy visszahozza neki Petert, így hát apa és fia kettesben indulnak neki a hóviharnak. Egy idő után Peter gyanakodni kezd, elhangzik a „te nem az apám vagy” mondat, Walter azonban elhessegeti az ügyet „már miért ne lennék az apád”, aztán a pofás kis távirányítójával megnyitja a csúszóörvényt dimenziókaput. Alig érnek azonban át a mi világunkba, a jég beszakad alattuk, és ők fuldokolni kezdenek. Igen, aki arra tippelt, hogy az autóbalesetes sztori is csak kamu volt, nyert, most siet a segítségükre a Megfigyelő, és gyorsan ki-lékhalássza őket.

Walter már a kocsijában tér magához, úton a Harvard felé. A Megfigyelő elmondja neki, hogy Peter fontos, élnie kell, aztán átadja a volánt, és távozik. A laborban megkezdődik a kezelés, Peter színe javulni kezd, de még mindig nem tért magához. Carla rákérdez, hogy Walter vissza fogja-e vinni a gyereket, aztán kicsit megnyugszik, mikor a férfi igennel felel. Közben kiderül, hogy Nina karját illetően Bellnek máris van egy remek ötlete. Befut Elizabeth is, aggódott Walterért, amiért az nem ment haza aznap este, és… elakad a szava, mikor meglátja Petert. Walter elmondja neki, hogy ez az a fiú, akit mutatott neki. Elizabeth magához öleli Petert, Walter pedig hasztalan ismételgeti, hogy ne, ne tegye ezt, vissza kell vinnie – mert ekkor már ő is tudta, hogy sosem fogja betartani a felesége alteregójának tett ígéretét, fejezi be az idősebb Walter a mondókáját. Nem akarta még egyszer elveszíteni. Ez volt az első átjáró, az első repedés a világok között, és minden szörnyűség, ami azóta történt, csakis az ő hibája. De, teszi hozzá, Oliviának fogalma sincs róla, milyen érzés elveszíteni egy gyereket. Erre már Olivia sem tud mit mondani.