Ott hagytuk abba, hogy a Cipzáras Ufók bemutatkoztak, miszerint ők a Szlitínek, majd mindenkinek megköszönték az azonosítókártyák viselését, mivel így könnyebb lesz utólag azonosítani a holttesteket.

Miközben a világ legjobb ufószakértői éppen áramütés okozta haláltusájuk befejezésével vannak elfoglalva, a Doktor felhívja az űrlények figyelmét arra, hogy ennyi áram csak az emberekre halálos, és mivel ő nem az, a kártyának álcázott elektródát a magából kivetkőzött szlitín nyakán levő berendezésbe nyomja. Ez elég rossz hatással van a Cipzáras Szörnyek kommunikációs képességére: egy ideig csak olyanokat mondanak, hogy "áááááá" meg "úúúúú", de aztán fordul a kocka; az ál-miniszterelnök a terembe rontó őröknek azt mondja, hogy a Doktor ölte meg a mindenfelé heverő embereket, úgyhogy nevezett időutazó azonnal elkezdhet kedvenc sportjának - a futásnak - hódolni. Sajnos nem jut messze, hamar elkapják. Az ál-hadseregtábornok ott helyben le akarja lövetni, amire az időutaző csak annyit tud mondani, hogy ha legközelebb falhoz szorítják, gondoskodjanak arról, hogy a háta mögött ne legyen liftajtó. Viszlát!

A szlitínek nyakán levő masina valamiféle kommunikációs cucc is lehetett, emiatt mindegyik csak sikoltozni tudott egy ideig, időt adva Rose-éknak, hogy elfussanak, illetve Rosemamának, hogy kicsit tovább tudjon kigúvadt szemekkel az őt fenyegető veszélyre bámulni. Szerencséjére Mickey pont arrajárt, hogy kirángassa a konyha sarkából - és még arra is maradt ideje, hogy mobiljával lefotózza a szikrázva sikoltozó szörnyet.

A Cipzáras Szörnyek a kommandósokkal lezáratják a Downing Streetet, és a felső emeletre menekülnek, ahová  csak ők mehetnek be. A liftben még megbeszélik, hogy szűkek az emberbőr-ruhák, ezért köhögnek hátulról állandóan, majd inkább kivetkőznek magukból, és az emeletre érve bemennek abba a szobába, ahová Rose és Harriet Jones menekült. Már éppen nekiállnának lehentelni a két földi nőt, amikor megérkezik a Doktor, megakadályozva eme szándékuk kivitelezését (a helyzethez illően kicsit rajzfilm-stílusban, porral oltóval).

Mielőtt bezárja magukat a bunkerként megerősített tárgyalóterembe, a Doktor még megtudja, hogy a Szlitín néven családi vállalkozást futtató űrlények nem akarják elfoglalni a Földet - csak felperzselni, és a roncsokat eladni a legközelebbi galaktikus bontóban. Ezután a fásultságában időnként vélhetően valami jó kis viszkit szlopálgató tévériportert látjuk, amint azt találgatja, a helyszínre érkező híres emberek közt vajon miért van ott az Északi-tengeri Vitorlásklub elnöknője. Mi persze már sejtjük: mert elég dagadt volt ahhoz, hogy halála után egy szlitín beleférjen a bőrébe...

Rosemamáék Mickey-hez menekültek, és megállapítják, hogy milyen kínos ez mindkettejüknek - mármint hogy Mickey megmentette Rosemama életét. Sajnos ez csak átmeneti állapotnak ígérkezik, mert a rendőrbőrbe bújt űrlény hamarosan megjelenik az ajtó előtt, pedig eddigre a srác a Doktor mobilon át adott tippjei segítségével bejutott az időutazó egyik korábbi földi munkahelyének, a UNIT-nak a weboldalára. Csakhogy nehéz úgy konzolkovbojt játszani, hogy közben egy háromméteres szörny kerget! Szerencsére a Doktor kitalálja, melyik bolygóról jöttek a szörnyek (a Raxacoricofallapatorius-ról), és hogy allergiásak a savra, így csak arcon kell önteni őket egy kis ecettel, máris kikészülnek. És lőn: az alien cafatokra robban (Mickey pedig életében talán először kitakaríthatja a konyháját)!

Az ál-miniszterelnök közben előad egy fura mesét a sajtónak valamiféle tömegpusztító fegyverekről, melyek Anglia felett lebegnek egy űrhajó fedélzetén, 45 másodpercen belül bevethető állapotban. Arra kéri az ENSZ-t, hogy adják ki a nukleáris fegyverek indítókódjait Nagy-Britanniának, hogy megelőző csapást mérhessenek az igazából persze nem is létező űrhajóra. Azt szeretné, ha a nagy lövöldözéstől jó radióaktívra égne a bolygó, mert akkor drágábban tudja eladni a  maradványait, de jó politikusként ezt persze nem mondja el a tévében. A Doktor erre spontán bunkeréből kilépve cseppet sem gizda ultimátumot ad az űrlényeknek: vagy abbahagyják a nukleáris háború előkészítését, vagy megállítja őket. Sajnos a szlitínek nem látták a sorozat korábbi részeit, ezért nem állnak le, úgyhogy a Doktor kénytelen arra kérni Mickey-t, hogy törjön be a haditengerészet számítógép-rendszerébe, és lőjön ki egy rakétát a Downing Streetre.

A terv sikerrel jár, és bár a gyanútlan (majd eléggé megdöbbent) őrparancsnok figyelmezteti a piros telefon körül emberruha nélkül az indítási kódokra várakozó űrlényeket, azok mindenáron álcázva szeretnének a Temzében pihenő űrhajójukba menekülni, és amíg megpróbálják kitalálni, melyik bőr kié, a rakéta becsapódik. A Föld megmenekült, Harriet Jones-ból pedig valószínűleg miniszterelnök lesz. Persze PR szempontból tényleg hatásos, ahogy a környék egyetlen életben maradt politikusaként előmászik a bunkerszerű kialakítása miatt őket a rakétától megvédő tárgyalóterem romjai alól...

Sajnos a happy end nem teljes, mert Rosemama vacsira akarja hívni a Doktort, aki erre inkább egy hatalmas plazmaviharról kezd mesélni Rose-nak, mely a Sarah Jessica Parker Lófej-ködben dúl, és amin lehetne egyet szörfözni a TARDIS-szal. A jelek szerint a lány bukik az ilyesmire, mert vészes sebességgel csomagolni kezd, hogy lakhelyét a fura kék bódéba tegye át. A Doktor Mickey-t is hívná, de ő nem érzi magát eléggé felkészültnek ilyesmire, és nem él a lehetőséggel. Rose-t ez persze csak mérsékelten zavarja - a jelek szerint a hatalmas plazmavihar elég jó csajozós szöveg :)

A fura humorú dupla rész után legközelebb valami tényleg "Doktorossal" folytatjuk!