Skinner asszonya tizenhét év után válni akar, de Walter egyelőre nem kész aláírni a papírokat, inkább vár még egy cseppet, és a köztes időben lemegy a kocsmába vedelni. Mellé keveredik egy szőke nőci, akivel beszélgetnek kicsit, majd a nő virágnyelven megkérdi, akar-e szeretkezni, ő meg nem tiltakozik. Aktus közben azonban ronda öregasszonyt lát a csini csaj helyén, de lehet, hogy csak álmodta, mert közvetlenül ezután felriad. Már épp megnyugodna, hogy még mindig a frissen felszedett szöszi fekszik mellette, mikor kellemetlen meglepetés éri. A nő ezúttal hullává változott, és ez már sajna a valóság. A részletek persze kiestek, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Mulder a helyszínre érkezik, ahol a depis Skinner rövid úton lekoptatja. Ezután jó FBI-os szokás szerint vitába keveredik a helyi zsaruval, Waltos felügyelővel, de azért nem fajul el a dolog.

Scully előkapja a bonckést, és megnézi közelebbről az ismeretlen áldozatot. Egyelőre csak Skinner ujjlenyomatait találja rajta, és megállapítja, hogy a hölgynek hirtelen tekerték ki a nyakát, mivel a jelek szerint nem tanúsított ellenállást. Ja, és használtak óvszert, ami király, mert így legalább nem kapott el semmit a főnök. Mulder már tudja, ki volt a nő, úgy hívták, Carina Sayles, és egy jogi cégnél dolgozott, amíg ki nem rúgták kurválkodásért. Az újonnan szerzett információkkal megtámogatva Scully már épp távozna, mikor a sötétben meglátja, hogy valami foszforeszkáló anyag van a megboldogult Carina szája és orra körül, amiről mintát vesz. Ezután Mulderék felkeresik a főribancot, aki épp egy Carinával megbeszélt találkozóra igyekezne, de megnyugtatják, hogy miatta már nem kell sietni. A madame kis biztatásra elmondja, hogy azon a bizonyos éjszakán Carina felhívta, hogy talált valakit, akit érdekelne a „tranzakció”, és le is hívtak egy összeget az illető számlájáról. Az ügyfél neve pedig Walter Skinner volt.

Mulder az aggasztó jelek ellenére sem hiszi, hogy a főnöke, az az áldott jó ember ilyesmire vetemedett volna, Scully viszont meghajolna a közvetett bizonyítékok súlya alatt. Waltos hívja Muldert, hogy Skinner már szabadlábon védekezhet, úgyhogy rohannak is utána Scullyval, és nem hagyják békén, hiába igyekszik lerázni őket a boldogtalan. Bizony, szar lehet, ha az ember alkalmazottai tudnak az ágyában talált halott prostiról. Közben még egy piros ruhás vénasszonyt is lát, majdnem el is ütteti magát, mikor megpróbálja utolérni. Persze mire odaér hozzá, már csak a nejét, Sharont találja a Kenny kedvenc viseletét idéző kapucni alatt, amely sokk hatására el is szalad. Mulderék kikérdezik a feleséget, aki elmondja, hogy már nyolc hónapja külön élnek, mert a csúnya Skinner elhanyagolta őt és nem engedte be a belső világába.

Némi agyalás után Scully kitalálja, hogy Skinner talán az úgynevezett „rem alvási zavarban” szenved, és ennek során követte el az emberölést. Mint kiderítette, a férfit egy ideje már kezelték visszatérő rémálmai miatt, amikben egy öregasszony beszél hozzá, de ő nem érti, majd a mellkasára ül és fojtogatja. Lehet, hogy ezt a boszit akarta lerázni, mikor sajnálatos módon kinyírta szexpartnerét. Mulder máris nevén nevezi a jelenséget, a parázna démonnal azonosítva a nénit, ami a férfiakra mászik, és gyakran annyira ragaszkodik hozzájuk, hogy megöli a nőt, akivel közösülni akarnak. Sokszor fényjelenség is kíséri az ilyen szörnyeket, amiről Scullynak beugrik az általa Carina száján lelt anyag, amiből hiába küldött mintát a laborba. Az ottaniak szerint ugyanis nem volt semmi a tasakban.

Sharon meglátogatja urát, aki azt mondja, jól van, majd rövid válós veszekedés zajlik le köztük. A nő talán kicsit közeledne is hozzá, de aztán csak otthagyja. Skinner tovább látja az öreg boszit, majd rossz hírt kap, miszerint a feleségét baleset érte, és elég ramaty állapotban van. Csak nem a démon akciózott megint? A főnök végre megnyílik Muldernek és beszámol a rémről, akit Vietnámban látott először, de akkoriban ez még nem zavarta, mert keményen narkózott és voltak egyéb hallucinációi is. Ez az egy azonban maradandónak bizonyult, és sokáig követte. Mulder arra gyanakszik, a lény talán azért tért vissza ennyi év után, mert meg akarja védeni őt valamitől. Őrangyalnak elég ijesztő, meg kell hagyni… (Mulder és Skinner beszélgetése közben nem mellékesen bevillan egy pillanatra az őket figyelő Dohányos szexi alakja.) Mulder megvizsgálja a Sharont lezúzó kocsit, aminek kinyílt légzsákjáról talán kirajzolódhat annak az arca, akinél az működésbe lépett.

A Skinner-ügyben összehívott bizottság meghallgatja Scullyt, aki kénytelen előadni a paranormális verziót, ami gúnyos hangnemre készteti az őt kikérdező illetőt. Utóbbi ellenséges stílusban célozgat a lehetőségre, hogy talán csak azért védi annyira Skinnert, mert ő is mindig falaz nekik, mikor fura dolgokba keverednek. Mulder már későn érkezik, Skinnert felmentik a posztjából. Új elmélete szerint talán valakik meg akartak szabadulni a főnöktől, hogy ne segíthesse tovább a kényes területekre tévedő alkalmazottait. Ezt támasztja alá a tény, hogy a légzsákos vizsgálat alapján egy ismeretlen férfi vezette a Sharon kocsijába hajtó járművet, és gyanítható, hogy a ribit is ő bérelte fel.

A madame-ot erről már sajna nem lehet kikérdezni, mert valaki kihajította az ablakon. Találnak azonban helyette egy „munkatársat”, Judyt, aki megerősíti, hogy az titokzatos férfi bízta meg Carinát a melóval. Megkérik, hogy segítsen csőbe húzni a gyilkost. Judy végül fel is hívja az illetőt, hogy elmondja, fél, mert az FBI kihallgatta, és pénzre lenne szüksége, hogy elutazzon. Találkozót beszél meg a pasassal, Mulderék meg ezalatt „ez az, jól csinálod!” pillantásokkal biztatják. Sajna a rosszak is figyelik őket az akció alatt. Skinner meglátogatja Sharont, és közli a kómás asszonnyal, hogy nem írja alá a válási papírokat. Mond némi beszédet, is, aminek lényege a szokásos: nehéz volt a munka, ezért lett zárkózott, de a nő segítette át a szörnyű napokon, stb… A feleség pittyegni kezd, és a helyén a jól ismert boszi jelenik meg. Kezét nyújtja, majd visszaváltozik Sharonná és valami roppant fontosat közöl.

Mulder a hotel bárjában várja a gonosz embert, de az már odafent van, és az ajtóval lecsapja Scullyt, majd Judyra menne, de Skinner közbelép, mivel az „angyal” még időben oda küldte. Walter visszakerül a helyére, és ügynökei hamarosan jelentik, hogy a sikeresen lepuffantott férfi olyan, mintha soha nem is létezett volna, legalábbis az adatbázisok szerint. Skinner nem mondja el, honnan tudta, hogy a hotelbe kell mennie, legalábbis egy ideig. Nem való ez hivatalos jelentésbe, és még Muldert sem hajlandó beavatni. A beosztottak távoznak, a főnök pedig egyedül maradva visszahúzza ujjára a jegygyűrűt. Óh, ez ám a happy end!