Roanoke, Virginia 2004. Morgan fordított baseballsapiban (akkor is jövünk, ha megyünk) Hotch-csal meg egy regiment kommandóssal nyomul egy bérház folyosóján, az egyik ajtón kilépő, láthatóan kocogni készülő pacákot visszatolja az ajtóba (menj vissza még egy hamburgerre). Majd bekiabálás után berontanak, sehol senki, a tűzlépcsőn menekül a pasas felfelé, Morgan utánaered. A tetőn a pasi látja, hogy nincs hová fusson, ezt Morgan is kiabálja neki, de nem hiszi el, nekifut, és ugrik a szomszéd háztetőre. Pontosabban annak a peremére, kapaszkodni. Brian Matloff lóg a ház falán, Morgan kiabál neki, hogy kapaszkodjon, mindjárt segít. És nekifut!!! És Hotch kiabálása ellenére átugrik!!!!! A tetőn landol, de Matloff eddig bírt kapaszkodni, Morgan hiába nyúl érte, a pasi most már zuhan (szemei előtt pereg az élete) és puffan. ÉS MATLOFF ÉL!!! Bár ki tudja, meddig. Mindegy, a mentőt akkor is hívni kell.

Quantico, 2008. Garcia egy fotót mutat Reidnek, szörnyülködnek, hogy a nyolcvanas évek mit nem tett az akkori fiatalokkal. Emily szerint inkább Garcia mit tett az ő gimis tablóképével, photoshop, vagy valami? Garcia tagad, ő csak leszedte a Garfield gimi 89-es évkönyvének képei közül.

Emily nem emlékszik, hogy így nézett volna ki, Reidnek persze erre is van egy elmélete. Hotch érkezik, és azt mondja, hogy Brian Matloff-helyzet van. Ő volt a blue ridge-i fojtogató, akit 4 éve nem tudtak bíróság elé állítani, mert a pottyanáskor kómába esett. Most viszont felébredt.

Hotch a Harmadik műszakba kórházba megy, Cece Hillenbrand ügyésznő üdvözli. Végre Matloff ébren, mehet a bitó alá, izé bíró elé. Hotch szerint 4 év nagy idő, nem biztos, hogy sikerül mindent rábizonyítani. Cece szerint viszont 3 embert megölt, talán többet is, ülnie kell. Bár most éppen még fekszik, az orvos szerint pedig retrográd amnéziája van: nemcsak hogy a gyilkosságokra nem emlékszik, még a nevére sem. Főcím.

Matloff-ot kerekesszékben tolják be egy cellába, csak pislog, hogy mi történik, közben pedig Hotch idéz: Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága. Mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk. - All changes, even the most longed for, have their melancholy. For what we leave behind us is a part of ourselves. We must die to one life before we can enter another. Anatole France

Cece irodájában Rossi és Hotch nézi a régi ügy fotóit. Matloff áldozatai fiatal barna hajú kocogó nők voltak. Cece közli a rossz hírt: a vád egyetlen szemtanúja 2 éve meghalt. Hotch nanáhogy eltalálja, hogy túladagolásban, mert emlékszik, hogy drogos volt. Most aztán baj van, mert minden más bizonyíték csak közvetett, Cece nem örül. Rossi elmegy, és a csapattal átnézi az ügyet, Hotch pedig marad, és segít Cece-nek felkészülni a tárgyalásra.

Roanoke, 2004, egy gödörben fekvő hullalányhoz érkezik Hotch, (az akkor még öltönyös) Morgan és (a legújabb ügynökünk = a tacskónál is tacskóbb) Dr. Spencer Reid. A megtalált lány az előző kettővel azonos módon, nadrágszíjjal lett megfojtva, arccal lefelé fektetve, talán a gyilkos megbánása miatt.

A lány kezéről hiányzik az órája, azt meg nyilván szuvenírnek vitte el. Egy férfi közeleg, a nyomozó mondja, hogy ez a lány apja, Reid lelkesen megy oda hozzá. A férfi kérdi, hogy az ő lánya, Darci-e az ott. Reid szerint ne így emlékezzen rá, ezért és elvezeti.

Quantico, 2008. Morgan elmondja a többieknek, hogy Matloff lakásának átkutatásakor felfedeztek valamit, amit szintén a profilba kell most illeszteni: a nőfojtogatáson kívül Matloffot még az őslakos amerikai mitológia (értsd: indián babonaság). Az indián babona szerint, ha egy halottat arccal lefelé fordítva temetnek el, akkor a szelleme a testében marad, és nem fogja kísérteni a gyilkosát. Morganék azt gyanították, hogy talán voltak korábbi áldozatok is, de erre nem találtak bizonyítékot, sem a lányoktól elvett ékszereket. Matloff Blue Ridge-ben az erdészetnél dolgozott, így szabadon járt-kelt, feltűnés nélkül. Az sem derült ki, hogy a lengyel-katolikus neveltetés mellett honnan böffent fel neki az érdeklődés az indián hitvilág felé. Hotch jön, hozza a tanú halálhírét, Morgan bosszús, ez volt az egyetlen esély, de Reid szerint van egy másik lehetőség is... A bíróságon Cece arra kéri a bírót, hogy rendelje el Matloff agy-ujjlenyomat-vizsgálatát, amely során kiderülhet, hogy megvannak-e Matloffnak azok az emlékei, amik az elkövetésre utalnak, függetlenül attól, hogy elő akarja-e hívni azokat, vagy sem. Matloff (Született) ügyvédje, Serling nem akar belemenni, Hotch a bíró kérdésére elmondja, hogy a vizsgálat abból áll, hogy képeket mutatnak Matloffnak, közben pedig EEG rögzíti az agyi aktivitást. Az ügyvéd hajthatatlan, de Matloff azt mondja, vállalja, mert ennél a mostani állapotnál az is jobb, ha kiderül, hogy szörnyűségeket tett. A bírósági folyosón Reidet megállítja Darci Corbett apja, aki láthatóan még mindig ki van borulva. Reid persze úgy van bekötve, hogy nem tudja vigasztalni, de legalább kezet fogott vele, nála ugyebár ez is nagy dolog.

Matloffra közben felpakolják az EEG-cuccot, kérdezi Hotch-ot, hogy tényleg ő ölte meg szerinte a lányokat? Hotch igennel válaszol, és kezdik levetíteni neki a mindenféle képeket, a megölt lányokét is. JJ telefonál Hotch-nak, a kórházi feljegyzések szerint Matloffot félévente meglátogatta egy Nina Moore nevű nő, indulhat a nyomozás. A vizsgálatnak is vége, és teljesen semleges az eredmény, Matloff vagy tényleg totálisan amnéziás, vagy pedig nem is ő a gyilkos. Cece eléggé ki van akadva. Quantico-ban összecsapnak a vélemények: Emily és Reid szerint ha Matloff agya tényleg törölt mindent, akkor már nem közveszélyes gyilkos, Morgan, Rossi és Hotch viszont erről hallani sem akar, a megölt lányok gyilkosának ülnie, kell, és különben is, az emlékek bármikor visszatérhetnek. Csikócsapat-Öregrókák: 0-1. JJ már 71 Nina Moore-t hívott fel, de mind azt mondta, hogy nem járt a kórházban. A börtönben Matloff álmodik: lányok élve, halva, sikítozva. Felijed, egy rabőrnő jön, kérdi, mi van vele. Csak rosszat álmodott, ideges, mert holnap tárgyalás, de mi ez az illat? A nő szimatol: pattogatott kukorica. Matloff tűnődik, vajon szereti-e ő a pattogatott kukoricát. Aztán kér a nőtől papírt és ceruzát, hogy írni tudjon. Másnap Cece megkezdi vádbeszédét, közben látjuk, hogy JJ és Emily a kórházban kérdezősködik, hogy többet megtudjanak Nina Moore-ról, és a megölt lány apja pedig a parkolóban nézi, ahogy Matloffot beviszik a bíróság épületébe. Aztán Serling jut szóhoz, szerinte semmi alapja nincs a vádnak, sem pedig bizonyíték, csakis és kizárólag egy állítólagos pszichológiai profil. Ezután Hotch tanúskodik: elmondja, hogy anno Morgannel és Reiddel hogyan alakították ki a profilt. (És hogy Morgan hogyan ismerte meg Penelopé-t: Reid rosszul emlékezett a lány nevére, azt mondta, Gomez. Morgan utánaszólt, de a lány erre persze nem reagált. Ezért újra próbálkozott: Hey, Baby Girl! És ez már hatott ;-)

Az irodában eközben JJ és Emily beszámol Rossinak, mit derítettek ki a nőről, és Matloffról. Összerakják, hogy Matloff örökbefogadott gyerek volt, a nőről kapott leírás pedig egy olyan nőé, aki talán indián származású, és valószínűleg ő Matloff szülőanyja. Keresés indul. Garcia egy hivatalnoknővel telefonál, aki nem akarja Matloff szülőanyjának adatait kiadni. Garcia begurul, és azt mondja neki: ha most a monitorjára pillant, láthatja, hogy mozog a kurzor, ez én vagyok, éppen hekkelem a gépét, most mentem le a kért adatokat, és csak azért, mert így viselkedett, most átküldöm a főnökének ezeket a fotókat a jamaicai nyaralásáról. JJ rájön, hogy beszélt ezzel a nővel, de az tagadta, hogy ő lett volna a kórházi látogató. A tárgyalóteremben pedig Serling kezdi kikérdezni Hotch-ot. Fejére olvas több korábbi eset téves profilját, majd az asztalához visszamenve közli, hogy a profilozás humbug, Hotch azt sem tudná megmondani, milyen színű a zoknija, ez csak vásári szemfényvesztés. Erre Hotch azt mondja, hogy szénszürke. Serling meglepődik, és megmutatja, hogy tényleg. Hotch folytatja: az öltönye színéhez igazítja, hogy magasabbnak látszódjon. Menőnek látszik, de pénzügyi gondjai vannak, hamis Rolex-et hord, mert az igazit zaciba csapta, hogy kifizesse a bukmékert. Ugyanis lovakra fogad, a Blackberry-je az asztalon 20 percenként rezeg: futam-eredményeket kap, és a kapott hír mindig kihat a hangulatára. És szerintem ez ma nem az ön napja...

Serling habogva mondja, hogy ez csak kitaláció, de Hotch azt feleli, hogy ha jól számolja, hamarosan megint rezegni fog a Balckberry. ÉS LŐN. (Imádom ezt a sorozatot!) A bíró végül azt mondja, hogy vagy megmutatja Serling a telefonját, vagy leszáll a tanúról. Serling az utóbbit választja, bár mindenképpen totál beégett. Tárgyalás elnapolva, Reid a folyosón Darci apja után szalad, aki azt mondja, a dilidokija megmagyarázta neki, hogy nem az ő hibája, hogy Darci meghalt. Reid örömmel hallja ezt, a pasi meg azt mondja, hogy viszlát, Spencer, azzal otthagyja, a parkolóban beül a kocsijába, és elővesz egy pisztolyt, jáááááj!!! Rossi és JJ Nina Moore-hoz megy, a nő nem szívesen, de megmondja az igazat: gyerekfejjel lett terhes, örökbe adta a fiát, aki 5 éve megkereste, de ő elutasította, mert a családja nem tud a tinikori botlásról, sőt, ő maga is feledné. A kórházba azért járt be, mert így biztonságban együtt lehetett a fiával, és az olyan jó volt, felolvasni a kómában fekvő fiának. Ekkor hazaér a nő férje. Nina átviszi a másik szobába, és javában magyarázza, mit keres itt az FBI, miközben Rossi amott azt mondja JJ-nek, hogy az anyja elutasító viselkedése miatt kezdett Matloff gyilkolni. Majd átrohan a nőhöz, és megkérdi, hogy küldött-e valaha a fia neki bármit is. Nina elővarázsol egy dobozkát, ki akarta dobni, de nem bírta. Másnap reggel, ahogy Matloffot a börtönőrnővel viszik a bíróságra, a pasasban új emlékek ébrednek: a megölt lányok a sírjukból kikelve segítséget kérnek. A nő hozott neki egy kis pattogatott kukoricát, Matloff megkóstolja, a nő meg kérdi, hogy na, emlékszik-e már. Mire a pasi kifelé bámul az ablakon, és azt mondja, hogy már kezd, igen. A furgonjuk az épület elé kanyarodik. Kiszáll egy őr, meg az őrnő, majd Matloff, és egy másik kocsiból kiszáll Darci apja, öles léptekkel közelít Matloff felé. Ám hirtelen Reid áll az útjába, és azt súgja neki, hogy NE TEGYE. Kis lelki fröccsel meggyőzi, hogy adja oda neki a pisztolyt, a pasas kész van, és kérdi, honnan tudta. Hát, a viselkedéséből, meg hogy tegnap le-Spencer-ezte.

Különben meg nyugi, van újabb bizonyíték. Méghozzá Nina Moore személyesen, a tárgyaláson. Elmond mindent a terhességről, örökbeadásról, meg a 2003-as találkozásról, és sírva kér bocsánatot Briantől, amiért nem bírt neki helyet csinálni az életében. 2004-ben postán kapott kisebb ajándékokat. Cece megmutatja az egyik órát és egy fotót Darci-ról, karján az órával. Darci apja elsírja magát, Hotch meg fürkészi Matloffot, aki gondterheltnek látszik. Mikor kivezetik a teremből, Matloff nézi az anyját, majd az őrnővel bemegy egy szobába, hogy visszavegye a rabruhát, a nő eloldozza az öltözéshez, Matloff az anyja döntésén filózik, a nő kicsit ijedten néz rá. Eközben Hotch szól Cece-nek, hogy Matloff emlékezete kezd helyreállni, mivel látott egy könnycseppet Matloff papírján, sírás = érzelmi kötődés. Ekkor nagy nyüzsi támad a folyosón, Matloff megszökött, az őrnő feje vérzik, de jól van, viszont a pasas elvitte a szolgálati fegyverét, ajjaj! Az utcán aztán kiderül, hogy elvitt egy autót is. Hotch az ügyvédet kérdi, hogy tudta-e, hogy Matloff emlékei visszatértek, de az ugye csak a lovak neveit tudja, Matloff meg különben is paranoid személyiség. (Mondjuk, erről eddig még nem volt szó, bár mutassatok nekem egy gyilkost, aki nem parázik folyton, hogy valakik el akarják kapni.) Hotch telefonon értekezik az őrsön gubbasztó Rossival, Morgannel és Emilyvel, de nincs ötlet, merre mehetett, csak Emily aggódik, hogy az EEG-s vizsgálattal talán ők maguk idézték elő az újraemlékezést. Közben Reid kutakodik Matloff cellájában, és a matrac alatt meg is találja a férfi írásait és egy rajzot a Linville-vízesésről, ahol 4 éve Darci-t is találták.

Már hívja is Hotch-ot. Matloff kóborol az erdőben, újra emlékezik, ahogy útbaigazít egy fiatal lányt, majd rátámad, és megfojtja. Emléknek vége, Matloff észrevesz egy kocogó nőt, egy fa mögé bújik, ennek nem lesz jó vége, remélem, Hotch nyomon van! Ahogy vesszük, egy rendőrautóra terített térképen mutatja Reiddel a helyi erőknek, merre kell menni, és elmondja, hogy Matloff itt most önmagát keresi. Valószínűleg megtalálta, meg Hotchék is, látják messziről, ül a fűben, egy nőt tart a karjaiban. Hotch odamegy hozzá, kiabálja, hogy eressze el a nőt, Matloff lenéz, és a nő kéri, hogy engedje el. Aztán Matloff sírni kezd. Hotch ekkor látja meg, hogy a pasas egy oszló hullát tart, és kérdésére azt mondja, ő volt az első. Zokogva mondja, hogy megölte a lányokat, mind, és minden apró részletre emlékszik, de mégis olyan, mintha valaki másnak az emlékei lennének. És legszívesebben itt és most meghalna. Hotch azt mondja neki, hogy ha most megadja magát, a bíróság értékelni fogja. Ez hat, Matloff eldobja a fegyvert.

Hotch és Reid Cece irodájában pakolásznak, a nő örül a sikernek, inni vinné a csapatot, de Hotch esőnapra tenné, mert hosszú még az út haza. Cece lelép, Reid meg elmondja Hotchnak, hogy Darci apja le akarta lőni Matloffot. Elfilozofálnak azon, hogy egyetlen ítélet vajon megnyugvást hozhat-e egy gyászoló embernek. Hotch szerint meg kell próbálni.

Reid kopog Darci apjánál, szólni jött, hogy Matloff bűnösnek vallja magát, és elhozta Darci karóráját. A férfi azt mondja, még Darci nagyanyjáé volt. Reid rákérdez a hátlap gravírozására: Wordsworth szavai a Halhatatlanság sejtelmei -ből. A férfi idézni kezdi: Mit számít,/ hogy többé nem tündököl,/ az a fény eltűnt a szemem elől, / az óra vissza sose jő...... Nem bírja folytatni, a könnyeit törli, és megköszöni az órát.

Reid a kocsihoz indul, benne Hotch várja, és persze, hogy Reid valójában ismerte a verset, így ő folytatja záró idézetként: .... Az óra vissza sose jő, / mikor nyílt a virág, pompázott a mező; / nem szomorkodunk: az ad / erőt, ami megmarad; / az örök részvét, amely / mindig volt s nem múlik el. - (What though the radiance which was once so bright / Be now for ever taken from my sight, /) Though nothing can bring back the hour / Of splendour in the grass, of glory in the flower; / We will grieve not, rather find / Strength in what remains behind; / In the primal sympathy / Which having been must ever be.