Ahogy azt megszokhattuk, a magányosan unatkozó bentlakásos Neddel nyitunk, aki épp az egyik kirekesztett sráccal haverkodik össze. A barátság viszont nem valami hosszú életű, miután Ned megfeledkezve képességéről, egy halom avarba ugrik önfeledten, visszahozva a leveleket az életbe. Az újdonsült barát pedig hatalmas szemeket mereszt, majd ijedten tovaszalad. Mai leckénk: a szenvedélyből születő boldogság soha nem lehet hosszú életű.

A felnőtt Pitekészítő eközben a Chuck nevű lánnyal próbál dűlőre jutni a Pitekuckóban, de ez nem egyszerű: Chuck ugyanis keserédesen kijelenti, hogy aznap lenne az apja 60. szülinapja. Ned rögtön kijózanodik a szerelmes mámorából, erre nem számított. Ahogy gyötri a lelkiismeret (mert ugye ő ölte meg Chuck apját, mikor visszahozta életbe a saját anyját), érdekes dolgot vesz észre: mindössze egyetlen vendég tartózkodik csak a Pitekuckóban, a homeopátiás drogokat áruló Alfredo, aki épp Olive-ot vizslatja kitartóan. Azaz már kettő, mert belép Emerson, Ned rögtön le is támadja, és rázúdítja lelkének összes problémáját. Ahogy azt Emersontól megszokhattuk, csupa jó tanáccsal szolgál, de a lényeget kimondja: Ne szólj a lánynak arról, hogy megölted az apját! Ekkor berobban egy noname srác, aki köszönés nélkül elkezdi promotálni a szomszédban nyílt édességboltot. Emersonnak ez máris gyanús.

Persze rész nem múlhat el megoldandó bűntény nélkül. A mostani áldozat egy nagyon olasz szépfiú, Tony, akinek meggyilkolásával a barátnőjét, Tinát gyanúsították meg. Tony a hullaházban beszámol halálának nem mindennapi körülményeiről: egy bizonyos Bumfordi Bruce Carter barátnője ölte meg. Aki egy baba. Mármint szó szerint. Egy életnagyságú műanyag bábu, akiről Bumfordi azt képzeli, hogy egy élő nő. Azért is kellett meghalnia, mert mikor először találkozott a „lánnyal”, kijelentette Bumfordinak, hogy márpedig az csak egy élettelen baba, mire az bepöccent, és megfojtotta a bábu kezével. Now, that’s interesting.

A szinte teljesen üres Pitekuckóban Olive és a drogárus Alfredo beszélget. A lány megkérdi, hogy ha szerelmes lenne belé, és nem érhetne hozzá, akkor egy idő után nem adná fel, és nem választaná inkább azt, aki már régóta odavan érte? A hapsi olyan romantikus vallomást ad, hogy még én is elpirulok a képernyő előtt. Hogy soha nem hagyná el, kitartana mellette mindörökre, amíg minden egyes porcikája a rothadás áldozata nem lesz. Eh, mindegy, mondja Olive, és csalódottan elviharzik. Hülye nő.

A nyomozóink ellátogatnak Bumfordi Bruce-hoz (aki szintén egy lenyalt hajú nagyon olasz csávó), aki Chuck lelkizése végeredményeként megnyílik, és magára vállalja a gyilkosságot, csak Sheilát, a „barátnőjét” ne keverjék bele az ügybe. Rögtön megy is a börtönbe, Tinát váltja a cellában, és közben Sheila után kiabál, miközben a babát a rendőrség lefoglalja, mint bizonyíték. Milyen romantikus.

Jöhet a következő megoldandó probléma, mégpedig az utca túloldalán megnyílt kis csicsa édességbolt, ami elvonzza a vevőket a Pitekuckóból. Főhőseink ellátogatnak a Keserédes nevű üzletbe, ami tele van mindenféle színű-ízű csokival, plusz egy nagyon ambiciózus tulajjal (akit ezentúl DP-nek fogok hívni, mert a színésznő bármit csinálhat, nekem mindig a Diszkópatkányok Emily-je lesz), és azzal a sráccal, aki beharangozta a rész elején a boltot. A lányok mosolyognak, Chuck egy welcome-pitét is hozott ajándékba, míg Ned feszülten méregeti a helyet. Ahogy mondják, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve: a boltban lebzselő vevők megérzik a welcome-pite illatát, és rohan is át mindenki a Pitekuckóba. Ez természetesen nagyon nem tetszik DP-nek meg az öccsének, és egyből kijelentik a háború kezdetét! Ez kemény menet lesz.

Másnap a Pitekuckó lakóit folyamatos balszerencse éri: az üzlet feletti neonbetűk egy része kiég, így a „Pie Ho” marad csak olvasható; és miután egy közegészségügyis emberke meglepetés razziát tart, és láthatóan nagyon nem tetszik neki a rothadt gyümölcsöktől roskadozó spájz, rövid úton bezáratja a Pitekuckót. Mi lesz így hőseinkkel?

Ned és a csajok épp búslakodnak (mármint az előbbi búslakodik, az utóbbiak pedig már a bosszúhadjáraton törik a fejüket), mikor betoppan DP, és mézes-mázos hangon közli, hogy mennyire sajnálja ezt az egész esetet. NOT! Még csak nem is tetteti, hogy nem ő szervezte a hirtelen razziát. És ahogy ezt előadja, legszívesebben pofánvágnám, nem is értem, hogy Ned hogy bírja ki mosolyogva és udvariasan. Miután a nő jól kiröhögte magát a Pitekuckó lakóin, és kijelentette, hogy ez még csak a kezdet, kislányos bájjal kiszökdécsel az üzletből.

Egy rövid flashbackben megkapjuk DP háttértörténetét, aminek semmi konkrét lényege nincs, csak egy hitchcocki Madarak-féle jelenetet láthatunk, persze Pushing Daisies-kiadásban. A Pitekuckóban Ned vs. A többiek harc folyik. A Pitekészítő kitart elvei mellett, és nem hajlandó lesüllyedni DP szintjére azzal, hogy szabotálja az üzletét. Még az sem tudja meggyőzni, hogy Chuck is átállt a Sötét Oldalra, és bosszúra szomjazik. Amikor látják, hogy itt nincs más megoldás, Olive és a Halott Csaj összenéz, majd lelépnek. Ebből nem fog kisülni semmi jó, visszhangozza Emerson a saját gondolataimat.

És a férfiak álma végre valóra válik, ugyanis Chuck és Olive cuki, fekete, passzentos bőrszerkókba bújnak (persze a fekete magassarkú sem maradhat el), ilyen cuccot utoljára Charlie angyalain láttam. Olive fején egy édes svájcisapka van, amit gyorsan fel is vált egy bukósisak, és egész egyszerűen faltörő kos módjára beront az üvegajtón keresztül. Nesze neked, Danny Ocean! Benn pedig pár perc múlva már egy csapat patkány futkos, amit ugyebár a közegészségügyisek legalább annyira nem szeretnek, mint a rothadó gyümölcsöket. Muhahahaa.

Chuck hazaér, Ned majdnem leüti egy gyertyával, mert betörőnek nézte, amit nem csodálok, hiszen az volt a cél. Chuck vall, Ned mérges, és duzzogva elindul, hogy feltakarítson a lányok után. Hipp-hopp, már DP üzletében is van, és Digby vakaróeszközével próbálja elkapni a patkányokat, több-kevesebb sikerrel. Ahogy egy hatalmas bödön cukormázba ragadt patkányt próbál kiszedni puszta kézzel, érezzük, hogy valami nem stimmel. Halk szisszenés, kis fényeffekt, és a cukormázból kiemelkedik DP öccse! Rohanó lábak, fénycsóvák, és jön a rendőrség, élén magával DPvel; Nednek épp arra van csak ideje, hogy újra megérintse az áldozatot, de már nem tud eltűnni a helyszínről. Kattan a bilincs, irány a börtön.

Az egy dolog, hogy Ned most börtönben van, és az neki nem jó, de mi lesz így Emersonékkal? Ott a hulla a hullaházban, Emerson csak nézi, nézi, hátha magától is feléled. Chuck somolyog, hát igen, a Pitekészítő nélkül nehéz a munka, mi? Jön a hullaház feka vezetője, akinek még mindig nem tudom a nevét, szerintem nincs is neki, és kijelenti, hogy az ő módszere lehet, hogy jobb, mint az, ha csak ott állnak és nézik. Történetesen felszabdalja a hullát. Ez is egy megoldás. Chuck máris élvezi, így ottmarad, hogy együtt benézzenek a motorháztető alá, Emerson viszont megy, hogy utánanézzen DP öccsének a múltjának, lehetséges ellenségek után kutatva.

Nednek nem elég, hogy a sitten van, de még Olive bőgését is végig kell hallgatnia az üvegfalon keresztül. A csaj lehet, hogy kicsit túl sok tévét nézett, mert egy pisztolyt sütött az ajándék pitébe, egyáltalán nem feltűnő módon. Chuck eközben meglepő felfedezésre jutott a rögtönzött bioszóra közben: DP öccsének a gyomrában találtak egy ujjat! Egy emberi ujjat, amit valószínűleg a tettes kezéről haraphatott le a dulakodás közben. Yuck. Sajnos ujjlenyomat nincs, mert az emésztőnedvek lemarták a bőrt. Hmm, és innen hova tovább?

A Pitekészítő a sitten is csak barátokat szerez magának: közös cellába kerül Bumfordi Bruce-szal, akit ő maga juttatott rács mögé. Hatalmas verésnek néz elébe, de eszébe jut egy mentőötlet, és elkezd kérdezgetni róla és a képzeletbeli barátnőjéről. A trükk bejön, és a végén még Ned is tanul a történetből.

Emerson és Chuck tervet eszel ki: be kell jutniuk a Keserédesbe, hogy megnézzék a tetthelyet! Olive eltereli a romokat söprögető DP figyelmét, míg a másik kettő besurran, hogy szemügyre vegyék a helyet. Alaposabb vizsgálat után Chuck előveszi kémiai tudását, beszórja liszttel a márványasztal lapját, lefújja, és voilá, a kilencujjú gyilkos tenyerének lenyomata máris tökéletesen látszik, ujjlenyomatokkal együtt! Emerson egy zselélapot nyom a bizonyítékra, és már indulnának is, mikor betoppan DP, fegyverrel a kezében! A ravasz meghúzásában problémák akadnak, mert a vastag sütőkesztyűt még ekkor sem hajlandó levenni… talán azért, mert rejtegeti, hogy hiányzik egy ujja? Nem sokáig tartanak minket kétségek között, DP lerántja a kesztyűjét, és nincs hiánya végtagokban. És még Chuckékat is szabadon engedi, csak hogy letartóztassák az igazi gyilkost.

Innentől rutinmunka az egész, még Ned se kell hozzá: a zselélapot bevitték, a rajta lévő ujjlenyomat alapján pedig beazonosították a gyilkost, aki nem más, mint a közegészségügyis emberünk! Na ezt nem láttuk előre. A lényeg, hogy ezt az emberkét lefizették DP-ék, hogy meglepetés razziát tartson, ezt tudtuk, de azt nem, hogy ő elkezdte zsarolni DP-éket, miszerint ha nem kap több pénzt a fáradozásaiért, akkor bezáratja őket is. A vita DP öccse és a közegészségügyis között elfajult, aminek a vége gyilkolás lett.

A lányok örömére Ned szabadlábra kerül, Emerson pedig bevallja, hogy a Pitekészítő nélkül azért nehezebb az élet és a munka egyaránt. De főleg a munka. Ned pedig végre elhatározza, hogy a hazugság néha jó is lehet, és boldogságot szülhet (lásd Bumfordi Bruce esetét), és megígéri, hogy nem fogja elmondani Chucknak az igazat az apja haláláról.

Olive végre rádöbben, hogy Alfredo közel áll a szívéhez, csak épp egy kicsit későn, mivel a férfi elutazott. DP nemes egyszerűséggel megöli öccse gyilkosát, Ned és Chuck pedig édesen beszélget otthon az ágyban, és romantikázik. De ekkor következik be a legrosszabb: Ned annyira feltöltődik a ki nem mondott erős érzelmekkel, hogy nem bírja tovább, és kimondja azt a mondatot, amit egy férfi semmilyen körülmények között sem mondhat ki a szerelmének: Megöltem apádat. Ajjaj, jó kis résznek nézünk elébe.