O’Neillék a Khebet, meg Sha’re harsessis gyerekét keresik. Most épp egy esős bolygón, de hiába. Odahaza Hammond várja őket, majd egy katona kíséri őket a gyengélkedőre, mert a bázison kémiai szivárgás van. Rutinszerűen kapnak is egy injekciót a hátsójukba, amitől szépen elájulnak, majd a gyengélkedő személyzete valamit gyanús ügyködésbe kezd.

Teal’c magához tér. A függöny mögött Fraiser doktornő a szimbiótáról és Carter módosult állapotáról beszél Hammond tábornoknak, aki valami inváziót emleget, ami már önmagában is furcsa, ráadásul ezt két idegen társaságában teszi. Teal’cet raktárba viszik, mert azt hiszik, le van nyugtatózva. Ő közben terminátor üzemmódba kapcsol és leüti az őrt, és már megy is a fegyvertárba. Kiszabadítja Cartert és beszámol neki a helyzetről.

A megfigyelőszobából látják, amint Hammond, O’Neill és Daniel kedélyesen fogadnak pár idegent a kapuszobában. Arra jutnak, hogy kívülről kell segítséget szerezniük. Azonban felfedezik a szökésüket, így csak Carter megy, amíg Teal’c feltartja az üldözőket. Sam Washingtonba utazik, és randit beszél meg Maybournenel. Teal’c megint magához tér, de most már le van szíjazva. A doktornő és a tábornok tájékoztatják, hogy a kémiai szivárgás miatt hallucinált és arra kíváncsiak, merre van a százados.

Hát Maybournnal kávézgat, aki a szokásos szinten hülye. Képes volt elhinni Hammondnak, hogy Carternek üldözési mániája van, de egyébként minden rendben. A százados már éppen otthagyná a francba, mikor megjelenik Jack és Daniel. A téveszmés, szivárgásos sztoriról győzködik, és mivel Maybourne se segítőkész így nincs más választása, mint visszamenni velük a bázisra. Teal’cet még mindig puhítják, de mikor kiderül, hogy megvan Carter, a doktornő rögtön kísérletezni akar vele.

Maybourne repülőjén utazik a társaság, mikor Jack berezonál és egy pillanatra idegenné változik. Carter ráfogja Maybourne fegyverét, majd mikor az ezredes rátámad, le is lövi. Erre az átalakul. Mindenki mindenkit gyanúsít, de csak Samnél van fegyver. Illetve a felbukkanó Davis örnagynál is, de nem sokáig. Ő is idegen volt. Maybourne megvágja magát, hogy ő tényleg ő. O’Neill a plafonról lógva ébred a bázis egyik helyiségében egy csapat eszméletlen dolgozó között.

Az egyik halott rondaság mellkasán van egy eszköz, amit Carter Daniel inge alatt is megtalál. Mikor leveszik róla, ő is átváltozik. Sam kipróbálja magán, és ő lesz Daniel. O’Neill még mindig a plafonról próbál lejutni, de már nincs egyedül, mert Davis őrnagy is magához tért. Jönnek a betolakodók az áldoktornő vezetésével, és egy eszméletlen katonát átnyomnak egy berendezésen, ami rárakja a felfüggesztő cuccot, meg kiadja az álcázót, amivel ez egyikük felölti a katona alakját.

A doktornő Teal’cen és Junioron kísérletezik, de túl ellenállónak találja őket, Carter lesz a következő alany. O’Neill és Davis kiszabadítják végre magukat, és Fraiserről is igyekeznek leszedni a hámot, de ezt megérzi a másolat és visszamegy a raktárba, mire Jack kiüti. Daniel képében nem sokkal később megérkezik Carter. O’Neill kiszabadítja Teal’cet, míg Sam megy a laborjába, hogy hatástalanítsa az álcázókat, mert fél óra múlva jön Maybourne a felmentő sereggel.

Az idegenek rájönnek, hogy lebuktak és menekülnek a kapun át. Mivel hozzáfértek az emlékeikhez Carter szerint ezt nem kéne hagyni. Lekapcsolják a kaput, de egy csapat megszálló már lelépett. Mikor a maradék látja, hogy nincs kiút, felrobbantják magukat az indító csarnokban. A záró megbeszélésen megvitatják, hogy jól átverték őket. Kizárják a bolygó címét a tárcsázóból, a kódokat megváltoztatják, a jövőben átvizsgálnak miden visszatérő csapatot, és remélik, hogy nem okoznak gondot a lemásolt emlékekkel. Maybourne is elköszön, megdicséri Cartert, O’Neill pedig neki mond köszönetet a maga módján.