Visszaképek az első két részből, és az unalomig ismételt „miért lettem detektív” ill. önutálat. Idézzük is fel Beth arcát, milyen képet vágott akkor, mikor Micket rajtakapta, amint épp 1 egység vért tol magába. Ami nem a sajátja. Beth épp a feldolgozás-tagadás fázisában van,  miközben vámpírunk szép lassan kitálalja a kis titkát. Csak Los Angelesben néhány száz vérszívó él, s eddig azért tudtak a háttérben maradni, mert ha le is leplezte őket valaki, valamiért soha nem hittek neki. S jobb lenne, ha ez így is maradna. Mikor azonban a vámpírrá válás ténye kerül szóba, Mick furamód ideges lesz, és megválaszolatlanul hagyja a kérdést. Hát hogyne, mikor flashbackben látjuk, hogy Coraline pont a nászéjszakájuk első perceit választotta a tökéletes időzítésnek.

Vámpírrá válni – ki gondolta volna – olyan, mint amikor egyik pillanatról a másikra megváltozik az egész világ körülötted. Akárcsak, ha elüt egy autó. Amit éppen látunk is. Egy tisztességben megőszült öregembert csap el az autó, szerencsére vezetőjében van némi jóérzés, nem hajt el a búsba, hanem gyorsan kiszáll, és lecsekkolja dolgokat. Állati mázli, hogy egyébként egy orvos. Ám mielőtt azon kezdenénk el agyalni, hogy ennek a jelenetnek meg mi köze van az egészhez, kiderül, hogy a bácsika vámpír, és simán a nyakába harap az lelkiismeretes autósnak. Főcím.

A megharapott sofőr nem halt meg, később módszeresen kóstol meg mindent egy éjjel-nappali üzletben, állítása szerint semminek nincs íze. Ugyanúgy rátámad a pénztárosra, mint ahogyan a bácsika őrá A hírről ki más, mint Beth tudósítana. A hivatalos szervek szerint egy vadállat volt, ám elég fura, hogy egy csepp vért sem hagyott az áldozatban. Amíg ez az infó csak fura egy rendőrnek, addig a riporter már tudja is a választ. Guillermo riasztja is Micket, ők tudják, hogy ezt egy vámpír csinálta. De vajon ki lehet olyan hülye, hogy nyomot hagy maga után, veszélybe sodorva az inkognitójukat. St. John persze rögtön levágja, hogy egy újonccal van dolguk, akit az „apja” magára hagyott, áthágva minden íratlan szabályt.

Beth meglepi Micket a hullaházban. Detektívünk messze elhatárolódik az esettől, nem kell következtéseket levonni az egész vérszívó bandáról azért, mert valaki kicsit neándervölgyi módjára viselkedett. Óva inti Bethet az ügytől, ám mintha a falnak beszélne. Megtudjuk, hogyan is válik valaki vámpírrá – pontosan úgy, mint az Interjú a vámpírralban láttuk: halálközeli állapot, harapás, vámpírvér stb. Mick elmegy a bűntett színhelyére, és szuperérzékeinek köszönhetőn szinte maga előtt látja az egész lejátszódott eseménysort. Ez a vámpír egyedül volt, miután átalakult, így visszafordíthatatlanul egy dühöngő vadállat marad, aki képtelen lesz beilleszkedni a társadalomba (LOL), akkor eszik, amikor kell, és soha nem áll meg, mint Imhotep.

Mick megtalálja az öregember irattárcáját, most legalább már tudja, hogy ki is az, aki talán közelebb visz a megoldáshoz. Múltidézés: az első perceket látjuk Mick vámpírlétének, Coraline nászajándéka nem épp úgy sült el, ahogyan várta. Logan és MSJ eszmecserét folytat, az előbbi gondtalanul golfozik az irodában, míg utóbbi a gazdátlan drakula nyomára akar bukkani. Minél előbb. Mielőtt újra ölni fog. Logannek legalább van használható ötlete, a Takarítószolgálat talán tud segíteni. Ők is vámpírok, s a nyomeltakarítást végzik a  fajtársaik után. Egy névtelen hívás, s ők olyan alibit kreálnak, ami nem kelti fel a gyanút. Így mindenki jól jár.

A Takarítók kis rábeszélés után elárulják a bácsika nevét, aki hívta őket, tévesen, mivel mire odaértek, nem találtak hullát. Azért, mert az felkelt, és továbbsétált. Beth közben kutatómunkát végez, minden fellelhető írást elolvas a vámpírok legendáiról. Josh, a barát közben nehezményezni, hogy barátnője beleássa magát a melóba, míg szépen lassan kihűl a kapcsolatuk. Meg akarja menteni, de ehhez ugye ketten kellenek.

Mick eközben meglátogatja a hanyag vámpírt, aki mellesleg egy rakáta-tudós. Ki nem néznéd belőle még azt sem, hogy valaha is rágyújtott életében. Hívta a Takarítókat, s lelépett, részéről lezárva az ügy, meggyőződése, hogy a vezető meghalt. Nem kicsit ledöbben, mikor kiderül, milyen gondatlan volt, s nemhogy nem ölte meg, hanem még át is változtatta, s most egyedül bolyong a nagyvárosi vandonban, nem ismerve sem istent, sem embert. Ezért aztán jó lenne a nyomára bukkanni, de az egyetlen használható infó róla az, hogy orvos. Kössz. Ez legalább annyit segít, mintha postás lenne.

Az újdonsült vámpír eközben furcsán konstatálja, hogy valami történik vele, s legyilkos egy éppen arratévedő öltönyös fickót a parkolóban. Gyűlik a lista, gyűlik. Beth tudósít a hírről (a BW-nek nincs más riportere?), rendőrség tanácstalan. Mick is feltűnik a színen: szüksége van a riporter rendőrségi kapcsolataira, hogy kideríthesse, kik a lehetséges orvosjelöltek. Még mielőtt furcsállani kezdenénk, hogy miért nincs haverja a zsaruknál, meg is kapjuk a választ – egy barátság kialakulásához évek kellenek, ő meg ugye nem öregszik, szóval előbb-utóbb sor kerülne egy kínos beszélgetésre.

Folytatjuk a múltidézést: Mick anno harcolt a átváltozás ellen, de tehetetlen volt, a benne lakozó (új) ösztön erősebbnek bizonyult. Eközben a csavargó hazatér, csupán kicsit megrémítve a feleségét azzal, hogy egy szál semmiben aludt a frigóban. Beth és MSJ kocsikázik, s újabb részletekre derül fény a vámpírsággal kapcsolatban: fokhagymát simán lehet enni, de minek, mert úgysem érzik az ízét. Nem öregszenek, nem tudnak repülni. S Mick novemberben lesz 85 éves, ettől függetlenül 30-nak néz ki. Annyi idős volt, amikor átalakult.

Bethnek sikerül megszereznie az orvos adatait, Jeffrey tehát a csavargó. Irány a ház, a riporter naná, hogy nem bír egy helyben maradni, ő is „betör a lakásba” (azzal érvel, hogy a múltkor is milyen jól tette, hiszen így nem lett a detektívből grillcsirke). Sajnos a nappaliban előtáruló látvány szomorú, a doki megölte a feleségét. Újabb strigula. Megható beszélgetés következik, a vámpír magányos alak, nincsen családja, munkája, magánélete. Az ő felesége is meghalt. Ám valami nem stimmel, mert Mick nem akar magyarázkodni. Neszezés a házban, de nem a doktor tért vissza, hanem az öregember. Kiváncsi arra, hogy mi lett a „fiával”.

Hablatyolásba kezd, s egy óvatlan pillanatban szíven döfi Micket egy karóval. Nem engedheti meg, hogy MSJ megölje a csavargót, hiszen most már kapott egy társat, s nem lesz egyedül. Aljas vénember. Beth érzkezik segíteni, a karó eltávolítása után meggyőzödhetünk arról, hogy a regenerációs képességek a vámpírság oldalára billentik a mérleget. Jah, és ugye a karó csak bénít, nem öl, mint a Drakulában. Eközben Jeffrey felveszi a fehér köpenyt, hol máshol is lehetne könnyebb vérhez jutni, mint a kórházban.

Jeffrey teljesen irányíthatatlanná vált, már az öregember jószándéka kevés. Elkésett. A bácsikát a Takarítószolgálat veszi kezelésbe, a csavargót Mick kapja el. Megpróbálja meggyőzni, hogy ha betartja a játékszabályokat, akkor rendben lesz minden. Ő is ember volt valamikor. Élni és élni hagyni. Ám a üres szavak ezek, így egy kis hajsza után kénytelen megölni a vámpírt. Beth nem ért semmit, Mick pedig elégeti a krematóriumban a holttestet. Logan szerint szép munka volt, MSJ-nek mégis bűntudata van. Logan egy buddhista tanítással oldja meg a problémát: 2 barát sétál, az egyikük átvisz egy nőt a folyón. Néhány mérföld után a másik megszólal, hogy ez szabályszegés volt. Mire a válasz: „Lehet, hogy én átvittem őt a folyón, de te még mindig cipeled őt”.

A lényeg, hogy tovább kellene lépni, s nem foglalkozni többet Coralinevel, a múlttal. Mick meglátogatja Bethet, s elmeséli neki átváltozása történetét. Fauxliage – All the world a háttérben, miközben Mick bizalmáról biztosítja lányt.

Két bónuszkép a végére: