A CBS égisze alatt futott Moonlight 2007-ben indult, a sztrájk sújtotta viharos időkben, s a látszólag érthetetlen kaszáig 16 részt ért meg. A keresztségben a Holdfény címet kapó sorozat nem rengeti meg alapjaiban a vámpírokról alkotott világképünket, ám azért szolgál 1-2 újdonsággal. Nekem ez volt az év igazi „guilty pleasure”-je. (ez volt a reklám helye)

Interjú a vámpírral utánérzéssel nyitunk, a főhős, Mick St. John, magánnyomozó, nem mellékesen vámpír. Rögtön le is fektetjük az alapokat, a miheztartás végett, ne érjen senkit se csalódás, ha a „vasvillás csőcselék üldöz”-jelenet kimarad. A modern kor vámpírjai a koporsót lecserélték fagyasztóládára, a fokhagyma, kereszt, szentelt víz lejárt lemez, a napfény továbbra sem jó, ám nem borulnak tőle lángokba. Denevérré sem tudnak változni, a facövek helyett egy lángszóróval többre megyünk, de a fejlevágás még mindig hatásos. Egyéb esetben gyorsan regenerálódnak. Mint anno Brad Pitt, Mick sem harap meg embereket, csak ha muszáj. Szabályok szerint éli az életét, nem vadászik nőkre, gyerekre, ártatlanokra. Üldözi a gonoszt, különleges képességeit nyomozásra használja fel.

Belső monológgal folytatjuk, érdekes megállapítások lesznek ezek a későbbiekben is (ahogyan Dexternél is azok). A vámpírlét nem annyira királyságos, mint azt az Elveszett fiúkból gondolnánk. Hiába a XXI. század, az emberek még mindig nem reagálnak túl jól, ha kiderül, hogy az ismerősük kvázi halhatatlan, se nem élő, se nem holt. A múlt mindig utolér – hangzik el a vaskos igazság, miközben Mick belő magának intravénásan egy adag vért, high-tech agglegénylakásának magányában. A BuzzWire (továbbiakban BW) egy netes hírportál, élő tudósításokkal. A szennyebbik fajtából. Ám itt is vannak azért még erkölcsileg gerinces riporterek, mint amilyen pl. Beth Turner. Ők az igazságot akarják a nézők elő tárni, nem holmi szaftos lehetetlenségeket. Beth most kezdi a szakmát, eléggé ideges, ám az iskolapadból éppen kikerülve még a tények közlése a legfontosabb a számára.

Az éjszaka közepén egy diáklány holttestét találták meg a szökőkút közepén, nyakán harapásnyomokkal. Hümm. Mick a távolból figyeli a pofátlan híradóst, ahogyan mobiljával fotózza a tetemet. Amihez előtte át kellett sétálni mezítláb a fagyos vízen. Ez már nyomozónkat is meglepi. Hiába élsz már régóta, még mindig történnek furcsaságok. Beth épp a szalagcímen gondolkozik, mikor belebotlik Mickbe. Ismerősnek találja, de nem tud rájönni, honnan. „Vámpírgyilkosság Los Angelesben” – ezt fogják harsogni holnap az újságok. „Vámpírok márpedig nem léteznek” – mondja Mick, majd egy pillanat alatt eltűnik a színről, mielőtt még Beth vitába szállhatna kijelentésével. Főcím. (vagyis amit annak szántak: egy szószerint holdfényes kép a címmel)

Beth hozzá is lát a maga kis privát nyomozásához, szigorúan a rendőrség tudta nélkül. Megtalálja a halott lány kocsiját, benne egy érdekesnek tűnő amulettel (?), egyelőre még nem tudjuk mit jelent. De valamit tuti fog, 100%. A vámpíros körítésű hír megdobta a BW látogatottságát, és elismerést vívott ki a főnökből is. Vágás, egy hegyoldali villában egy milliomos-csemetével találkozunk. Aki, mint kiderül, szintén vámpír: ő Josef, Mick legjobb (és egyetlen?) barátja. Néhány száz éves, ez már tiszteletet vív ki. Neki nincsenek szabályai, mint Micknek, ő élvezi az életet, lehetőségekhez képest. És nem veti meg a fényűzést. Sőt, ő nem bolti véren él. De jóval paranoiásabb is: a pletykaportál hírében máris fáklyás tömeget vizionál, akik üldözőbe veszik.

Utunk a hullaházba vezet, ahol a boncmester/patológus – meglepő módon – vámpír: Guillermo az elhunytak vérével üzletel. (mintha rémlene nekem olyasmi, hogy a halottak vére méreg a vámpírok számára, ~ Interjú a vámpírral ismét – de ezen ne akadjunk fent) Tőle szerzi tehát Mick a szükséges ellátmányt. A Pitt-féle állatvadászat már a múlté. A hullaházas ismerős azért sem rossz, mert a bűneseteknél is segítséget nyújt. Mick személyes küldetésnek tekinti, hogy tisztázza a szökőkutas gyilkosságot. Szuperérzékeny érzékszerveinek hála meg is fejti, mi történhetett. A legfontosabb az, hogy nem vámpír a tettes. Hanem egy ember.

Mick elmélázva kocsikázik a városban, és megoszt velünk egy múltbéli eseményt: van egy eset, ami élénken él mindmáig az emlékezetében. Flashback (jól megkülönböztethető, barnás árnyalatú, nosztalgikus, elmosódott jelenetek – mint egy régi fénykép): 22 évvel ezelőtt is magánnyomozó volt már, s egy nő kereste meg azzal, hogy a 4 éves angyali szőke lányát elrabolták. Az áldozatok mindig hagynak nyomot maguk után. Csak meg kell találnod. Vissza a jelenbe: talán szét kellene néznie a halott lány lakásában. De nem ő az egyetlen, Beth próbál meg éppen betörni oda, sikerrel. Módszeresen megvizsgál mindent a szobában, mikor a lassan közelítő Micket fejbe vágja egy vázával. Akinek persze semmi baja nem lesz. Miután letisztázzák az erőviszonyokat, már ketten kutakodnak tovább. Találnak egy ugyanolyan amulettet, mint ami a kocsiban volt. A vérkultusz jelképe. S egy fiola vért rejt. Mielőtt többet megtudnánk, Beth pasija csörög telefonon, Mick pedig kihasználja a lélegzetvételnyi szünetet, és lelécel.

Az elhunyt lány, Kelly temetésén járunk, tisztes távolból, szigorúan az árnyékban, és napszemüvegben Mick is tiszteletét teszi. A gyilkosok közül 10-ből 9 ismeri az áldozatot, s nagy valószínűséggel el is megy a temetésére. Beth is hasonlóan gondolkodhatott. A gyászolók többségét a hullafehérre mázolt gothic csajok teszik ki, akik fekete rózsát szorongatnak. S van egy idegesítően fapofájú alak is, aki még néhány szót is szól a koporsó felett. Antropológiatanár a társadalmi alteregója. Majd az egyik blackgirl nekitámad, megsebesítve őt. Mi lehet itt a háttérben?

Beth a közös munkára próbálná rábírni Micket, aki nem nagyon hajlik rá. A riporter visszaköveteli a fiolát, amit vámpírunk a lakásból meglovasított az éjjel. A professzor vére van benne, mint kiderül. Csak amíg egyiküknek ehhez kb. 2 mp-re volt szükség, addig a másiknak egy egész CSI-labor kell majd. Este Beth a temetésen dührohamot lányból, Chloeból próbál meg kiszedni valami használható infót. Christian, a Steven Seagal-képű, tart egy szemináriumot, ahol elnyomott, vad vágyakról hablatyol. És azt hiszi magáról, hogy vámpír. Amit nem fél terjeszteni az őt vakon követő tinihadnak.

Eközben Mick a Fapofájú háza előtt lebzsel, s szuperhallásának köszönhetően (ami a vámpírrá válást követően jelentkezett, értelemszerűen) tanúi vagyunk annak, hogy viharfelhők gyülekeznek a családi fészek felett. Chris lelép, így St. John bekopogtat a feleséghez, aki készséggel hajlandó válaszolni mindenre, miután kiderül, hogy egy magánnyomozó a késői látogató. A prof. eléggé elvakultan hisz kultuszában, és megszállottan hirdeti fűnek-fának vámpírságát. A fű meg a fa pedig elhiszi. Vágás, Beth diáknak kiadva magát ücsörög Vámpír-„egy-arckifejezésem-van”-Chris óráján, aki arról beszél, hogy az anyaméhben az első táplálunk a vér, nincs halál és születés a sötétségben, utána megszületünk, kirángatnak a fényre, s az a Paradicsom elveszik. Beth rámenősen eléri azt, hogy Chris meginvitálja őt a kis magán csoportfoglalkozására.

Mick a tetőről figyeli az éjszakai Los Angelest, s azon tűnődik, hogy az utcán egy gyilkos jár, aki veszélybe sodorja a létüket. Ezért úgy dönt, tesz egy látogatást az álvámpírnál. Az antrop-professzort nem hozza zavarba, hogy most már egy magánnyomozó is a képben van. Mick a fura maszkok, relikviák között turkál, miközben a tanár megosztja vele a vámpírság lényegét: ő nem olyan módon Drakula örököse, ahogyan az öreg nénik mesélik, hanem a lényeg itt azon van, hogy ő képes más módon is energiához jutni, mint a nagy többség. A friss vér pránikus energiatartalma pedig magasabb, mint a Red Bullé, vagy a dupla kávéé. Vicces, hogy ezt pont MSJ-nek ecseteli.

Beth rendőr haverjától próbál meg infót szerezni, kiderül, hogy a vámpírutánzat csávó nem épp olyan erkölcsös életű, mint az hittük. (tegye fel a kezét az, aki ilyen képpel azt gondolta, hogy a csóka egy szent!). Mick lakásában Josef bukkan fel. Hangot ad paranoiájának, már a kihalt fajok listáján látja a vámpírokat. Egyre bukkannak fel olyan emberek, akik magukat szakértőnek vallva, a vérszívókról tartanak kiselőadást a tvben. Mivel Mick ismeri Bethet, az ő dolga az, hogy leállítsa, s az ő feladata az is, hogy az utánzó gyilkos elkapja. Josef tisztában van azzal, hogy Mick valamiért nem repes a vámpír létért, s még mindig lenyűgözik őt a halandók apró-cseprő dolgaik, ám itt a lét a tét.

Félhomály, az útszéli étkezde, ahol Chloe dolgozik, záróra van, a lányt pedig, épp mikor már ő is elhagyná a kajáldát, megtámadja egy ősi indián-zulu-zombi maszkos idegen. Ennyi volt. R.I.P.  Este Beth kopogtat Mick irodájánál, összerakják a tényeket, amiket külön-külön találtak. MSJ nem helyesli Beth magánakcióját, óvatosságra inti. Flashback: 22 évvel ezelőtt, Mick végül rátalált az elveszett lányra – nem is akárhogy. Aki vámpírt csinált belőle, és egyúttal az ex-felesége is, Coraline, úgy gondolta, hogy egy gyerek talán helyrehozza az elszúrt házasságot.

Beth közben a nagy akcióra készül, bedrótoztatja magát a BW-ben, úgy szándékozik elmenni az esti privát órára. Mick eközben felfedezi a vérbe fagyott Chloet, az ottmaradt maszk alapján rájön, hogy a riporter kiruccanása talán mégsem teljesen jó ötlet. Ezek nem viccelnek. Chris kettesben óhajtja megtartani a szeánszot Bethtel, ám mikor megpróbál rámászni, felfedezi a poloskát a lányon. Bethnek sikerül elrohannia, egyenes a prof. segítőjének a karjaiba, aki rögvest el is kábítja, majd betuszkolja az autójába. Mick közben úton, húszasával szedi a lépcsőfokokat, s számonkéri Chrisen az egész vámpírságot. Felfedi előtte valódi kilétét, nem kis megrökönyödést okozva ezzel az ál-vámpírnak.

A bónuszképességek folytán Mick gyalog/futva/rohanva/hipersebességgel ered a kocsi nyomába, Beth még félájultan látja őt a visszapillantóból. Az Underwoldöt megszégyenítő akrobatamutatvány, baleset, Mick repül vagy 30 métert, kocsi totálkár, de azért annyira nem, hogy a benne utazók is azok legyenek. A prof.segéd kikászálódik a kocsiból, és az anyósülés felé veszi az irányt, nem hagyhatja életben Betht. Mick nagy nehezen összekaparja magát, és szabályosan belerohan a segéd pengéjébe. Egy pillanatig megáll az idő, majd mintha mi sem történt volna, vámpírunk kirántja magából a kést a fiú nem kis csodálkozására. Utána felkeni őt a lámpaoszlopra. A félkómás Bethtel a karjaiban Mick elhagyja a helyszínt.

Visszatekintés: Mick megpróbálja észérvekkel meggyőzni Coralinet, mennyire őrültség az, amit ő kitalált. Ám a nő hajthatatlan. A szerelem, meg az örökkévalóság az ember agyára megy. Face-to-face fight, bútorzúzás, karmolás, harapás minden, ami kell. Végül Mick győzedelmeskedik, s gondolkodás nélkül döfi szíven exét, és gyújtja rá az épületet. Karjaiban a szőke kislánnyal pedig angolosan távozik. Tökéletes aláfestő zeneként Evanescence – My immortal szól. Beth volt az lány, akit megmentett. S most újra, 22 év elteltével is megmentette őt. Mindig figyelte a távolból, hátha egyszer szüksége lesz rá. Most volt. Beth Mick lakásában tér magához, és rájön, hogy a vámpír volt az, aki kiskorában megmentette. Mick persze tagad mindent. Ám egy „kösz-hogy-megmentettél”-ölélés ráébreszti Micket arra, hogy valamikor halandó volt. És egy halandó szemében ő egy szörnyeteg. My immortal taktusaival zárunk.