Susanék Ian szüleit várják látogatóba. Ian cseppet aggódik, mert ő imádja Susant, az általa okozott nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel együtt is, de mi van, ha a családja nem ennyire toleráns? Végül minden jól alakul, az első tíz percben nem törénik semmi baj. Ettől Ian teljesen érthetetlen módon elbízza magát és óvatlanul magára hagyja a nőket egy nyílt lángú barbeque-sütő mellett. Míg apja viszkizés közben az ő lánykéréses bénázásáról sztorizgat, Susan a háttérben bizonyos okok miatt először kénytelen leolcsolni majd pokróccal a földre teperi jövendő anyósát, aki egyébként meglepően jól tűri a felgyújtást. Valójában az sokkal jobban megrázza, hogy Susan nem özvegy, hanem elvált. Ráadásul CSAK azért, mert Karl megcsalta.

Dahlia szerint a hosszú házasság titka az előbb-utóbb úgyis hűtlenné váló  férfiak megbüntetése utáni megbocsájtásban rejlik. (Mondjuk ahogy ezt mondta, én találgatni sem mertem, hogy mi lehetett id. Mr. Hainsworth büntetése, miután lebukott egy női fehérneműszámlával.) Susan persze azonnal érzi, hogy a kialakult hangulat még simán fokozható, és nevetgélve megjegyzi, hogy ő Karl esetében inkább az  "rúgd ki a léhát, ragadd meg a lét" elméletet alkamazta,  majd az egészet megkoronázza néhány Ian megkopasztására vonatkozó poénnal.

Hogy ezek a megjegyzések, Susan híresen rossz főztje és váltásblúz borral való leöntése milyen arányban okozzák Dahlia hangulatváltozását, nem tudható, mindenesetre  a kávé előtt már udvariasan vicsorogva, de egyértelművé teszi, hogy Susan kikerült a bizalom köréből. Amibe a kislábujját esetleg visszatolhatja, ha hajlandó aláírni, hogy válás esetén megelégszik némi pénnzzel és nem kér a Hainsworth-örökségből. Ha nem, készek inkább Ian meleg alkesz öccsére hagyni az egész mindenséget. Bár délután még Ian szerint Susan tökéletesen megbízható és semmi szükség a szerződésre, este a szexistennőként belibbenő Susant már egy hidegfejű, szerződésszorongató ügyvéd fogadja az ágyban, aki garanciát kér a hűségére. Ian elügyvédesedésében egyértelműen szerepet játszik egy délután kifigyelt bensőséges hangulatú beszélgetés Susan és Mike között. A memóriapuzzle hatására Mike ugyan úgy dönt, inkább hagyja a francba az emlékeit, mert túlságosan fájnak, de ezt az angol ugye nem tudhatja, meg különben is a csajával van baja. Aki egyrészt belemegy, hogy aláírja a papírokat, másrészt jól megsértődik a bizalmatlakodás miatt.

Harmadrészt meg mégsem írja alá. Egy véletlennek köszönhetően ugyanis felfedezi, hogy közte és Ian apja között nem csupán a katasztrófaokozási képesség közös, hanem a női fehérnemű viselésének szokása is, amiről nyilvánvalóan nem tud senki a családban. Ezzel az információval a tarsolyában aztán kíméletlenül bezsarolja leendő apósát, és az igazságra, a titkok kendőjére meg mindenféle fátylakra tett célozgatásokkal eléri, hogy Mr. Hainsworth  tőle szokatlan határozottsággal tépje szét a már majdnem aláírt szerződést értetlen fia és hápogó felesége előtt.

Scavóéknál kitör a világháború. A casus bellit az étterem narancssárga egyenpólója szállítja, ami Tom szerint gyönyörű és minden dolgozónak kötelező. Hiába sorolja Lynette  kétségbeesetten az érzelmi (eleve rühelli ezt a színt), racionális (egyértelműbb, hogy ők ketten a tulajdonosok, ha csak rajtuk nincs egyenruha), szemiotikai (veszélyt jelez, lásd. mentőmellény, terelőbólya, rabruha) és divattanácsadói (sápaszt) érveket az inkriminált ruhadarab ellen, Tom, mint főnök ráparancsolja, ha már Tom, mint férj úgyse merné. Lynette  végső elkeseredésében megpróbál lázadást szítani pólóügyileg a dolgozók között, azoknak jobban fáj, hogy le kell adni a jattot meg nincs TB. Tom érthető megdöbbenéssel fogadja neje szakszervezetis próbálkozását, Lynette viszon úgy érzi, úgy is lehetne egyszer valami az étteremben, ahogy ő szeretné. Ha már sosincsenek otthon, ahol neki lenne igaza. Tom főnök tántoríthatatlan, ezért Lynette üzletvezető és feleség kiborul és még nyitás előtt besokallva hazamegy.

Lynette estére lehiggadva odáig jut, hogy helyette egy külsős üzletvezető kell az étterembe, ha meg akarják menteni a házasságukat. Igaz, ezt a  tervét egyelőre csak Susannek ésé Gabynek tudja elővezetni mert Tom nem ért haza a szokott időben. Végül a sokadik telefonüzenet után beleunva a várakozásba felkapja a slusszkulcsot és kirohan. Aztán meg vissza, hogy megkérje a csajokat a bébiszitterkedésre.

Lynette hetyke vadnyugati stílusban lép az étterembe, aztán összeomlik, mert a földön találja Tomot eszméletlenül. A kórházban kiderül, hogy szó sincs infarktusról, Tom csak meghúzta a hátát, mire a fájdalomtól elájult. Viszont egy kb. három hónapos rehabililitációval járó porckorongműtét mindenképp kinéz neki, éttermi munkáról meg szó sem lehet legalább 4-5 hónapig. Mert, hogy túl megerőltető. Nekem mondja? - néz kétségbeesetten Lynette az orvosra, majd beletörődve a megváltoztathatatlanba felveszi keresztjét. És a narancssárga pólót.

Victor tovább nyomul Gabrielle-re, aki önérzetesen továbbra is ellenáll a szerinte túl arrogáns csábítónak. Az önérzetes ellenállásnak részét képezi egy újabb gyertyafényes vacsi, ezúttal az arrogáns csábító palotájában. Ahol, ha már ott van, Gaby nem állja meg, hogy be ne kukkantson Victor exnejének gardróbjába - a sajátja úgyis teljesen elázott a felrobbant bojler miatt. Az egykori Mrs. Lang ruhatára durvább hatással van rá, mint  Disneyland egy ötévesre. Nagyokat sikkantgatva eksztatikusan rohangál körbe-körbe a ruhákat tapogatva, és egyáltalán nem érti, hogy Victor miért nem akarja kölcsönadni az egyiket a következő utolsó randira. Végül látszólag belenyugszik, hogy örök búcsút kell mondania a minden szempontból tökéletes couture-öknek, valójában azonban másnap visszatér és a szakállasnak mondható "pisilni kell" trükkel behatol a házba, hogy aztán egy kisáruháznyi ruhát magára szerelve, egy John Waters-film szereplőjére emlékezető külsővel távozzon onnan.

A Gaby által a klubdélutánra kiválasztott almazöld ruci valóban szép, különleges és egyedi. Nem is okoz gondot a szintén jelen levő Mrs. Lang-nek, hogy felismerje. Ahogy az sem, hogy azonnal levetesse a kis tolvajjal, egy gázspré felmutatásával adva meg a kellő nyomatékot a kérésnek.  Victor egy jobbost kap a szeme alá, Gaby meg a zakóját kölcsön, hogy elhagyhassa a mellékhelyiséget. Nem baj, kellenek a közös élmények egy kapcsolathoz. Meg az események megbeszélése is. Gabyn ugyan egyértelműen látszik, hogy bármikor képes lenne újból meglovasítani néhány remek darabot más szekrényéből, Victor  viszont egy Grál-lovag, aki megvédi exét, magára vállalva, hogy ilyen dühös és elkeseredett nő lett belőle. Komolyan mondom, egy megjavult Carlos, aki megúszta a vallási fanatikus fázist. Bűnbánó Victor persze olyannyira bejön Gabrielle-nek, hogy nemcsak egy újabb randiba megy bele, hanem olyan messzire révedő tekintetet és sejtelmes mosolyt produkál a polgármester-jelölt úr távozása után, hogy nyilvánvalóan fog még Victor nála reggelizni.

Edie három szex nélküli hét után nem áll messze attól, hogy 62 éves kertészéről fantáziáljon. Nem csoda hát, hogy elemi erővel hat rá a Trevors-szel kosarazó Carlos izzadt kockahasának látványa. Az, hogy Mr. Solis egyelőre több figyelmet szentel a gyereknek, mint a lenge ruhás anyjának csak azt jelent, hogy ezúttal nem Edie kap egy új ruhát a hódításhoz, hanem Trevors egy repülőgépmodellt "Össszerakásához harmincas latino férfi segítsége szükséges!" felirattal. Aztán már csak azt kell elintézni, hogy a munka elég későn kezdődjön, az utolsó elem helyrepattintása után meg a gyerek azonnal aludni akarjon menni. Aztán kandalló begyújt, terelőszárny letör, világítás lekapcsol, szerelés közben hang búg, mell pasihoz nyom - Edie pofára esik. Carlos ugyanis kerekperec kijelenti, hogy esze ágában sincs egy promiszkuis némberrel és egyben rossz anyával kezdeni. Ez azért durva volt, Carlos!

Érzi ezt ő is. Hamarosan egy csokor virággal próbál bocsánatot kérni nyersessége miatt. Az események hatására azonban a férfivadász Edie-ből előbújik a szeretetre éhes gyenge nő. Elismeri, hogy azért akadt ki előző nap, mert Carlos az elevenére tapintott, sőt bevallja, hogy tulajdonképpen elege van a végzet asszonya szerepből. Majd a lelki sztriptízt megfejeli egy testivel, aminek push-down ide, császármetszés-heg oda, Carlos már nem bír ellenállni. Nocsak, nocsak!