Először is kötelességem elnézést kérni mindenkitől, akiket zavartak az előző írásomban lévő hibák. Előbb csatoltam, mint ahogy alaposan átnéztem volna, sajnálom. Azoknak, akik még így is rám szavaztak, Kovács Kati szavaival köszönném meg vagyis „Úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni…”

És most a második rész. A Woke Up This Morning főcímdalt természetesen nagyon szeretjük minden rész elején (tisztelegve a második helyezettnek), ha belebeszélnek, ha nem. Tony halotti pózban fekszik, egy szállodai szobában az ágyon. A néző meg ismerve az előző rész végét, értetlenül bámul, mint gyerekek a planetáriumban. Szóval Tony felkel és egy italra a bárba megy, miután megitta az italát, felkapja a táskáját, és a dolgára indul. Megérkezik egy konferenciára, ahol igazolvánnyal engednék csak be. Tony előveszi az igazolványát, de az nem az ő nevére szól, sőt a táska sem az övé. Próbálja nyájasan bekuncsorogni magát a konferenciára, de a szélesen mosolygó hölgyike, a kötelező protokollt betartva nem engedi be Tonyt.

Tony felhívja az asszonyt, de segíteni ő sem tud. A konferenciának már úgy is vége Tony visszamegy a szállodába, ahonnan kijelentkezett és iratok nélkül nem engedik újra bejelentkezni. A bürokrácia csapdájába esett Tony visszament a bárba, ahol a táska csere lezajlott, a pultosnak elsírta a bánatát, aki meghívja egy italra. A bárpultnál ül még egy férfi, aki szintén sajnálkozik Tony gondjain. A bárban közben beindul a nagyüzem, egy tűt sem lehet leejteni. Nem rég még a bárpultnál állt férfi a barátaival készül vacsorázni, és miután közhírré teszi Tony gondjait a társaságban, meghívja őt, hogy vacsorázzon velük, amit Tony visszautasít.

A második invitálásnál egy dekoratív fekete hajú nőt pillant meg így beadja a derekát a meghívásnak. Persze, hogy egy stílusos nővel bármire rávehető. A társaság jól szórakozik, Tonyt meg csodálják, hogy precíziós műszerek forgalmazásával milyen sikeres lett. Tony újra elereszt egy családi hívást, ahol a lányával beszél, akinek elég kislány hangja van. Tonyt tovább csodálják az asztalnál, de tőle szokatlanul szerényen degradálja le a korát, majd az „És mit értem el, merre tartok?” filozófiai kérdést teszi fel inkább önmagának, mint az asztalnál ülő embereknek. Az asztaltársaság oszlani kezd, amikor Tony egy keresztény hirdetést lát meg a plazmán. „A bűn a betegség és a halál valóságos?” kérdést látja kiírva a hirdetésben nagy sárga betűkkel.

A nő és Tony búcsúzóul csókolóznak az utcán mikor egy helikopter szál föléjük, és erősen megvilágítja őket, a nő azt mondja, hogy egy bűnözőt keresnek. A helikopter fénye műtős lámpává változik, és egy nővér hangja nyomja el a rotor hangját, hogy aggodva azt mondja, „Doktor úr magához tért nyitva a szeme”. Persze, hogy Tony csak álmodta az előző eseményeket. Tony apró testével vonaglik az ágyban tele dugdosva csövekkel az aggódó és nagyon zilált Carmelát és Meadowt pedig, próbálják kituszkolni az ajtón kívülre. Tony nincs valami jól, mint az sejthető is volt. Egy mozdulattal kitépi a lélegeztető tubusát a szájából, mert közlés kényszere támadt, de nem sikerült értelmesre.

A család nőtagjait végre sikerül eltávolítani a szobából, és Carm a másik család kapitányait tájékozatja, Tony hogyléte felől. A.J magabiztosan állítja, hogy Anthony Soprano nem fog meghalni, hiába „kuvikolnak” a többiek. Mintha felnőtt volna ez a gyerek agyban, biztos jót tett neki, hogy a haja belelóg a levesbe, ha eszik. Carmela, mint ideiglenes családfő, kiadja a gyerekeknek az ukázt, ki hova menjen, és mit tegyen. Meadow majd a váltás lesz, A.J-t meg hazaküldi, akit Vito is meg Paulie is haza szeretne vinni, jól felismerve, hogy nem baj, ha pedáloznak egy kicsit a trónörökösnél. Carmela az orvossal beszéli meg a dolgokat, de sírásban tör ki, ami ebben a helyzetben érhető is. A kórház elcsendesül Tonyba pumpálja a gép a levegőt, Carm meg virraszt mellette rendületlenül.

Tony tovább álmodja a történetét. Bejelentkezik azon a néven a szállodába, amit az elcserélt tárcában talált, majd mikor a liftre vár két buddhista szerzetes szólítja meg őt az elcserélt néven. Tony kapva az alkalmon, hogy Kevin Finnertyt végre valaki ismeri, megpróbál dűlőre jutni a szerzetesekkel, akik nem jó szándékkal jöttek. Az egyik pofon vágja Tonyt, mondván, hogy milyen arrogáns, majd Tony kikel magából utcalánynak titulálva a pofozkodó szerzetes anyját, és dulakodásba fullad az ismerkedés. Tony kiabál, a buddhisták meg elsunnyognak. Tony nemsokára a szobájában telefonon meséli az otthoniaknak, hogy már megint pórul járt. Carmmal próbálják kitalálni, hogy mit tegyenek a helyzettel, de még nem találtak megoldást. Szeretlek, szeretlek-kel búcsúznak és leteszik a telefont.

A reklám után Tony még mindig a szállodában van. Az elromlott lift miatt lépcsőn rohan le, megbotlik és legurul a lépcsőn. Újra a korházban vagyunk, ahol közben nappal lett. A család nő tagjai kört alkotnak az orvos körül, aki halálra rémíti őket az agykárosodás és hasonló finomságok felvetésével. Jobb később, mint soha alapon befut Janice is, aki amint meglátja a testvérét azonnal drámát rendez, hisztizik, és sír. A megviselt Carmela és Barbara a másik testvére próbálja nyugtatgatni Janicet. Junior elméjét vizsgáztatja egy pszichiáter a rendőrségen. Persze Junior ezt felháborodva veszi tudomásul. Merem állítani, hogy a betegsége egy nagy kamu. Azzal vádolja Tonyt, hogy saját magát lőtte le. Az ügyvédje nyugalomra inti az öreget.

A kórházban Christopher a soros a Tony melletti virrasztásban. Eugene Pontecorvo ravatalára ugrunk. Silvio, mint legfőbb jobb kéz kinevezi magát főnöknek, amire a kapitányok egyöntetűen rábólintanak. Vito felelősségre vonja Bobbyt, hogy miért nem ő tutujgatta Juniort. Bobby azzal védekezik, elég gyengén, hogy családi kötelezettségei voltak, de megnéztem volna Vito fejét, ha Bobby elmondja, hogy villanyvonatozott a garázsban, mint egy jól lakott napközis. A társaság csúnyán néz Bobbyra és szétszéled a társaság. Vito a kórházba megy a többiek, meg azt találgatják, miért lógatta fel magát Eugene. A kórházban is hasonló a téma. A.J egy szőke riporter nőnek játssza a nagyfiút, mikor Carmela kijátssza az anyakártyát, és dühösen helyre teszi a gyereket, majd a férje szobájába rohan, ahol beszélni kezd hozzá, és akit még mindig csak a műszerek tartanak életben.

Christopher az FBI-ügynökökbe fut bele egy kifőzdében, akik jó ízűen csemegéznek, és terroristákról akarnak információkat tőle. Christopher meg, mint jó állampolgár elutasítja a feltételezést is, hogy közük lehet ilyen alakokhoz. Ismét a kórházban vagyunk, Carmela zenés, beszélgetős délutánt tart Tonynak, miközben erős önostorozást tart és szerelmet vall a férjének, aki ismét Finnertyvé vált álmában. Tony álma folytatódik, ott is kórházban van a lépcsőről legurulás miatt, mikor az orvos halálra rémíti, hogy Alzheimer-kórban szenved. A kómában lévő Tony mellett Carmot váltva most Maedow folytatja a mesedélutánt. A családfő nélkül maradt család haza ruccan egy kicsit enni, tisztálkodni és egyéb dolgokért. A.J a környezetvédelemmel szórakoztatja Meadowt, aki ráförmed öccsére.

Carmela Rosalieval beszélget, mikor A.J kijelenti Carmnak, hogy végre részt akar vállalni a családi tragédiában, de őt kihagyták a szórásból. Miután A.J sértődötten elrohan Carm és Rosalie, azt elemzik, hogy A.J-t hogy érinti az apja jelenlegi állapota. Megoldásuk az, hogy nehezen viseli. A háznál lebzselő sajtót Paulie próbálja dühösen kapun kívülre tenni. A házban két nyomozó faggatja Carmelát, aki megtudja, hogy Junior már a Kennedy gyilkosságot is Tony nyakába varrná. A.J. bemegy a kórházba az apjához, ahol persze Janice még mindig, vagy már megint zokog. Carmela mikor megérkezik a kórházba, látja, hogy a fia a kómában lévő férjét szórakoztatja, és nem megy be a kórterembe, hanem hagyja őket mulatni. Reggel lett, A.J. az apjánál kel és sírva bosszút esküszik. Szereti az öregét ez a kölyök. Persze A.J egy jól időzített „Kibuktam az iskolából.” mondattal kiborítja Carmelát.

A rész végén Tony ismét álmodik, a szállodában van, egykedvűen ücsörög az ágyon, majd telefonálni akar, de meggondolja magát és visszaül az ágyra. Megrendítő a zene Tony kibámul az ablakon, nézi a város fényeit, és nem rúgja ki a ház oldalát jókedvében.