A címről a pasimnak a Barbaro, nekem a csiri-biri, a szomszédnak meg a sámánkodás jutott eszébe, a forgatókönyvíróknak viszont a csodák, mentségükre mondva, ők Miracle songnak ismerik ezt a részt. Mindegy, a lényeg, hogy közeledik a karácsony a Lila akác közben. Ami Mary-Alice szerint az ott lakóknak minden évben a legcsodálatosabb időszakot hozza el, nekünk meg a szokásos lopás, csalás, hazugság és hulla mellett mártír/szatírt és szatírát, egy új szereplőt, valamint az utóbbi időben külön futó szálak egy részének összefonódását. Igazán klassz ajándék. Köszi.

A legutóbb az egykor szexi és vagánnyal tettük le az ásót. Mért akarnád elásni a ládádat az erdőben? Teszi fel a teljesen logikus kérdést reggel Edie, én meg a még logikusabbat, hogy a tettenérés után hogy társaloghat erről otthon a műzlis tál fölött, he?! De hamar rájövünk, hogy a szépfiú otthoni reggelijét dramaturgiailag engedélyezte a rendőrség. Edie ugyanis épp azt fejtegeti, hogy talán nem volt annyira zseniális húzás a földmunka, amikor megérkezik a hadnagy, és hamarosan az egész falu - ami ebből fontos: Susan és Bree együtt - láthatja, ahogy hátrabilicselt kézzel kocsiba tuszkolják Mike-ot.

Hogy mit csinálnak a csajok együtt korán reggel? Susan a renoméja megmentésén dolgozik. Este ugyanis az Angol angol szüleivel vacsoráznak. Ezt Susan először egy francia étteremben képzeli el (nyilván nem látta a Gyalog-galoppot), Ian szerint viszont szülei előnyben részesítik a házikosztot. Pedig Susanről mindenki tudja - a főztjéből enni szándékozó hármakat leszámítva -, hogy ő és Nigella a világszéles szakácsskála két végpontja. Erről és a veszélyekről próbálja is meggyőzni Iant, csalódott arcát látva azonban végül bevállal egy kis sültet valami hozzávalóval - monjuk ő egy mentőt javasol.

Aztán jön az igazi mentőötlet: Bree, aki amúgy is nehezen találja a helyét, amióta kirúgta a férjét. Kínjában ellátja az Almás videókkal nosztalgiázó Gloriát, agyal Orsonon meg a hallottakon, és közben díszes mézeskalács házikó nő körülötte a semmiből. Neki is kifejezetten jól jön Susan vacsorás segélykérése, meg egy kis baráti beszélgetés a „mit tegyünk, ha úgy tűnik, hogy szerelmünk gyilkos“ témában. Susan szerint jelentenie kell a Monique-Orson kapcsolatot a rendőrségen, mert az ember nem engedheti, hogy az érzelmei felülírják a rideg tényeket. Ezt még pont 30 másodpercig gondolja így. Ennyi idő múlva tartóztatják le ugyanis Mike-ot Monique meggyilkolásának vádjával. Susan megdöbbenve lehetetlenezik, Breeből pedig minden jólneveltsége ellenére kibukik egy hálistennek. Hopp! egy repedés a barátság falán.

Börtön. Legutóbb épp kérni akartam, hogy üsse már el valaki még egyszer Mike-ot, hátha bambából megint dögös lesz, de egy jó kis letartóztatás úgy látszik van olyan hatásos, mint Orson kocsija. Mike határozottan dögös ugyanis a karácsonyi piros rabruhában, és végre összeszedetten sorolja, hogy szüksége lesz egy jó ügyvédre, egy kis kutatómunkára és némi megelőlegezett honoráriumra. Meg Edie szerint valaki olyanra is, aki mindezt megcsinálja. Mert hogy ő inkább szünetet tartana és találkozgatna egy kicsit másokkal is. Mondjuk Mike lehetőségei e téren jelenleg eléggé korlátozottak, hacsak nem jön házhoz egy nő. De jön. „Ridegtények“ Susan ugyanis biztosabb az ártatlanságában mint Mike maga. Óvadékot fizetne, ha lenne miből, ígéri, hogy megkeresi a legjobb ügyvédet, sőt úgy beszél, hogy megkeresSÜK és közben párás szemmel fogdossa Mike kezét a rácson búcsúzás előtt. Szegény Ian.

Susan konyhájában Ian megállapítja, hogy a csaja, ha nem is jó, de legaláb tiszta szakács. A háziasszony meg menyugtatja, hogy Bree fél hatra kész a háromsoros címmel bíró vacsival, amit – hogy valamit köze neki is legyen hozzá - saját kezűleg fog megmelegíteni. Neeee! - sikít fel mindenki a tévék előtt. De máris Mike-ra terelődik a szó. Csak egy barát és ügyvédet keresek neki - veti oda Susan, meg próbál úgy tenni, mintha ez teljesen normális lenne. Ian meg hosszasan ráncolja a homlokát és NAGYON néz. Forr az angol hidegvér.

Bree a sokadik üzenetet hagyja Orson rögzítőjén, aztán kezdődik a pókerparti nasival meg pihentető csicsergéssel. Ami pont a köszönésig tart, Susan ugyanis a helló után belecsap a lecsóba és a kellemes hangulatba. Számonkéri, hogy Bree miért nem árulta el a rendőröknek, hogy Orson ölte meg Monique-ot, ha ő maga is ezt hiszi. (Susan-Bree 1:0) Hát mert közben megtalálták Mike-nál a véres szerszámot. (1:1) Na jó, de a lány fogai ki voltak húzva, és ki itt a fogorvos? (2:1) Plusz érzi, hogy Mike ártatlan (nem érv, marad 2:1). Bree szerint viszont Mike ült már emberölésért. (2:2) Lynette és Gabrielle megpróbálja a kártyára vagy más témára terelni a szót, de eredménytelenül. Susan már Orson rendelőjében nézne körül fogsornyaklánc után, Bree meg inkább nem bajlódna ezek után a háromsoros nevű báránnyal meg a desszerttel. Susan a szobából, majd a házból is távozik. Igaz ez utóbbiból Orson lenyúlt kulcsaival.

Hogy a szerelem mire nem viszi rá az embert? Susan a lopás után betör Orson rendelőjébe, hogy aztán szinte rögtön beszoruljon egy kis raktárba. Érkezik ugyanis a fogorvos, egy lepedőnyi pizzával készülve a kezdődő focimeccsre. A meccs végére meg betoppan Bree és a fiatalok béketárgyalásba kezdenek. Orson megható történettel rukkol elő, mely szerint anyja lelki terrort alkalmazva belekényszerítette az Almával való házasságba, sőt, a két nő ármánykodásának köszönhetően Alma még teherbe is esett, és igaz, hogy elvetélt, de szegény kicsi Orson csapdában esve tengette boldogtalan életét, amíg nem találkozott Monique-kal, élete nagy szerelmével. Persze Bree előtt. És mivel a megcsalás témára Bree Rexnek köszönhetően elég érzékeny, eddig inkább kussolt az egész sztoriról. (Ez a verzió egybecseng a Gloriánál elkapott régi videófelvétel hangulatával, igaz ettől még nem magyarázza meg sem Alma eltűnését, sem azt, hogy mi lett Monique-kal.)

Susan a Hodge-válságkezelés közben - nyilván volt gyerekszobája, és tudja, hogy nem illik hallgatózni, mondjuk betörni se, de erre biztos nem tértek ki külön - megpróbálja elfoglalni magát egy kis kutatással. Talál is egy gyanús dobozt mindenféle régi iratokkal, többek között egy kórházival, mely szerint Orsont kamaszkorában pszichiátrián kezelték. Igaz depresszióval, de ez Márcsakegybarát Susannek elég bizonyíték arra, hogy Mr. Hodge képes nők kinyiffantására és fogaik kiverésére.

Breenek meg szerett férje beszámolója elég, és - miközben a besurranó tolvaj valószínűleg már arról fantáziál, hogy a szerett férj magáraölti Mike piros göncét - el is dönti, hogy visszafogadja, a gonosz Gloria meg mehet vissza az otthonba. Így aztán a jó keresztény Bree az advent egy részét azzal tölti, hogy Orsonnal közösen dobozba hajigálja anyósa holmijait. Mindenféle élérehajtogatás nélkül, bizony! Gloria ezt látva a szokásos taktikával bepróbálkozik Orsonnál egy fenyegetéssel meg fennmaradt titkokat emlegetésével, de úgy tűnik mostanra az erőviszonyok kiegyenlítődtek. Ezt valószínűleg ő is érzi. Amint egyedül marad titokzatos telefonbeszélgetésben számol be VALAKINEK a történtekről, sőt randit egyeztetnek, hogy együtt süssék ki a további teendőket. (Miiiii? Egy társ? Egy szövetséges? Ki? Miért? És egyáltalán!)

Susan kiszabadult a rendelőből és negyven perc késéssel meg egy nagy szállítmány junkfooddal próbálná megkedveltetni magát apósékkal. Nagy szerencséjére angolék havazás miatt nem érekeztek meg. Ian viszont ki van akadva, és vagy ettől, vagy a jólszabott öltönytől olyan férfias lesz, mint Cary Grant a legvadítóbb időszakában. Ráadásul ajánlatot tesz Susannek. Igaz kissé ördögit, ki se néztük volna belőle. Felbérli a város legjobb védőügyvédjét a szerelőnek, ha Susan megígéri, hogy soha többet nem találkozik vele, nehogy megint beleszeressen. Mármint a szerelő. Susan néz, esküdözik, hogy márcsakegybarát, (tényleg nagyon igyekszik érezni is) aztán meghatottan egy csókkal pecsételik meg az egyeséget, aminek nyilvánvalóan rossz vége lesz majd.

Gabrielle emberi arca csak egy apró botlás volt a múltkor. A felkészítésről minden különösebb lelkifurdalás nélkül szándékozik kidobni a félárva Amyt, mert nem elég jó. (Mondjuk Miss Szőrösszívűnek abban lehet némi igaza, hogy, hogy Miss Hópehely egészen biztosan nem vakaródzik ott lent.) Vern aggályoskodását lesöpri, és máris arra készülnek , hogy közöljék Amy apjával a döntésüket. Apuka azonban nemcsak özvegy, hanem egy ezerfogú plakátpasi is, ami kicsit átírja a dolgokat. Vern nyerési esélyekről meg bizonyos korlátokról hebeg, Gaby meg csendben olvadozik a székén, majd legszebb mosolyát elővéve búgja: „szólíthatom Billlllnek? És jó lesz péntek 5-kor a különóra nálad, Billlll?” ÖÖÖ..persze. Randi és Vern lebeszélve.

Pénteken ezerfogú Billlll vacsit készít, Gaby bort szürcsölget. Dürrögnek, búgnak, turbékolnak hosszasan, miközben a valóban nem túl tehetséges Amy majdnem legyilkolja magát a kertben egy mazsorettpálcával. De túléli, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a kibontakozó románcot. Következő alkalommal - amikor Billlll és Gabrielle már az óra utáni kávénál vagy valaminél tart - közbe is lép. Közli Gabyvel, hogy pattanjon le az apjáról, mert ő már előrehaladott tárgyalásokban van a legjobb barátnőjével az ügyben, hogy összehozzák a szülőket. Gabrielle – tőle szokatlanul finoman - próbálja jelezni, hogy tán az is számít, hogy Billlll mit akar, a kis vakarcs azonban tökéletesen tisztában van a helyzetével. Ki is oktatja Gabyt, méghozzá elég tenyérbemászóan ahhoz, hogy az számításba se vegye többé, hogy az ellenfele még csak tízéves. Saját rutinjára és a másik kiscsaj, Sherri hiúságára alapozva könnyedén összeugrasztja a kebelbarátnőket, és már tudakolhatja is, hogy mit szól Billlll a szombat estéhez.

Végül kezdjük az elején. Mrs. McCluskey jó munkát végzett, ha egy pletyka elterjesztését munkának vesszük. A téli utcabálon Art és Rebecca érkezésekor megfagy a levegő. Csúnya, csúnya Art! Ez azonban csak a kezdet. A következő napokban Artot számtalan megaláztatás éri: kirúgják, leköpik, nem szolgálják ki, kiszúrják a gumiját. Csúnya, csúnya szomszédok! Rebecca érdeklődik is Lynette-nél, hogy eszébe jutott-e, hogy esetleg téved és tönkreteszi az életünket semmiért? Csúnya, csúnya Lynette! De Lynette már tehetetlen, a pedosztori önjáróvá vált. Az anyák tiltakozó táblaerdő közepén ülnek a "mit is tegyünk" - megbeszélésen, mire Lynette megérkezik. Csúnya, csúnya anyák! Kirúgták a szatírt az ifiközpontból? Na ugye, hogy veszélyes! Lynette már kezdi érezni, hogy bűzlik, amit főzött. De késő. A forradalom elsöpörte hősét. Csúnya, csúnya forradalom!

Lelkiismeretfurdalásra pedig bőven lesz oka. A táblakészítők ugyanis letáboroznak Art háza előtt, Rebecca meg rosszul lesz az izgalmaktól. Csúnya, csúnya tömeg! Artot megdobálják miközben a mentőhöz igyekszik, Lynette meg teljesen esélyetlenül próbálja meg hazazavarni a népeket. Csúnya, csúnya népek! Aztán kiderül, hogy Rebecca meghalt. Art csomagol, Lynette bánja, mint a kutya, amelyik kilencet kölkedzett. Megy is vezekelni. Csúnya, csúnya Lynette! Art kifejezéstelen arccal nézi Lynette vergődését, majd mesélni kezd Rebeccaról. Hogy mindig a jót látta őbenne, és miatta jónak is kellett lennie. De most, hogy meghalt, már nem. A „kösz Lynette“ mellé meg megenged magának egy pimasz „de te csak vigyázz a gyönyörű családodra“ megjegyzést is. Csúnya, csúnya Art! Szegény, szegény Lynette! (Remélem azért nem hagyja ennyiben.)

Már hátradőlve emésztjük a történteket, amikor slusszpoénként Gloria kioson a házból, a sarkon várakozó sötét autóhoz siet és Helló Almá-val üdvözli a benne ülő vörös nőt. Azanyját! De legalább egy gyilkossággal kevesebb.