A múlt heti atomreaktoros hepaj után senki nem csodálkozik azon, hogy Santos esélyei megnőnek a végső győzelemre: szinte minden államban előretör, és ettől úgy szaladgálnak a stábtagok, mint pók a falon, felkeltenek mindenkit a szállodában, pezsgőznek, ölelkeznek, és Josh és Donna esetében végre valahára elcsattan az első csók is, ami után egy heves dugás következne, ha Santos nem pont ekkor lépne be a szobába, goddammit.

Vinickék tábora ennek éppen az ellenkezőjét mutatja, mindenki kétségbe van esve, jaj most mi lesz, ráadásul az elnökjelölt meg is van fázva, aminek Josh nagyon megörül később. A kazah helyzet fokozódik, az ENSZ beszart és nem küld senkit segíteni, pedig mind az oroszok, mind a kínaiak megindulnak, világégés képe sejlik fel előttünk, de Jed Bartlet úgyis kitalál valamit. Ki hát, menjünk mi, amerikaiak, a világ rendőrei, és üljünk be a két atomhatalom közé védőpajzsnak.

Az egyik mellékszálban Will rátalál Kate melltartójára, ők tehát dugnak, erről ennyi legyen elég. Josh és Donna még nem, de ha így halad a dolog, akkor előbb-utóbb egy talicskán esnek egymásnak. Josh mindeközben egyre több szlogennel jön elő ahhoz, hogy ezt a kis lökést minél jobban kihasználhassák. Kíváncsi vagyok, hogy nálunk egy politikus belebukna-e az atomenergia támogatásába, ha ne adj isten a paksi atomerőműben valami gáz lenne.

A kazah helyzetre terv születik, a már ottlévő amerikai erők mellé 150.000 újabb katonát küldenének egy afféle semleges övezetet kialakítva, és abban reménykedve, hogy egyik ország sem olyan hülye, hogy nekiessen az amerikaiaknak a kazah olajért. Jed a télikabátok miatt aggódik, hiába no, gyakorlatias ember. A bibi csak az, hogy Jed nemsokára távozik, míg a katonák még jó ideig ott kell, hogy maradjanak, azaz jól ki van baszva a következő elnökkel.

Santos közben annyira fasza lett, hogy maga Bono is telefonon zaklatja, hát igen, ez pont rávall az egykori énekesre, de ebbe ne menjünk bele, mert anyázás lesz a vége. Josh rossz híreket kap CJ-től, hiszen mind a két jelöltet berendelik a Fehér Házba, és ez nem annyira látványos, mintha az elnök csak Santosszal találkozna, de ez van, ezt kell szeretni.

Jed találkozójára a két jelölt külön érkezik, és külön helyiségben is várakozik, de Leot előre behívja magához, amit Vinickék is látnak, és (joggal) kiakadnak egy kicsit. Miközben Vinick náthája egyre rosszabb lesz, Joshék vidámkodnak egy kicsit, Jed pedig elmagyarázza a tervet Leonak, akitől tanácsot vár, és főleg támogatást - és ezt meg is kapja, Leonál hűségesebb alak nincs ebben a sorozatban.

Az epizód végén a két jelölt is megkapja az eligazítást, amit az előre borítélkolható ellenszenvvel fogadnak, hiszen pontosan tudják, hogy ez az egész az egyikük nyakába szakad majd, és ennek épeszű ember nem örülhet. Ott van aztán az a kis bibi is, hogy a hatalmat átvevő jelöltnek egy év alatt az invázió 70 milliárdos költséget ki kell majd termelnie, ami lehetetlenné teszi azt, hogy mással foglalkozzon. Jed kénytelen beismerni, hogy a csapatokat beküldeni egyszerűbb, mint onnan kihozni, és reméli, hogy vagy Vinick vagy Santos kitalál majd valamit. Na, kösz.

Nekem legjobban a zárójelenet tetszett, amiben Donna sokat sejtetően leteszi a szobakulcsát az asztalra, de mire Josh felvehetné, az egyik stábtag közbelép - és ezt Donna elutasításként kezeli, pedig Josh arcáról pontosan leolvasható, hogy mit érez. Bradley Whitford for prezident!