Ismeretlen okból Alíz és Krisztián megbeszélik, hogy még egy kicsit titokban tartják azt, hogy eljegyezték egymást. Gizi számára végül világos lesz, hogy Alíz Krisztiánhoz megy hozzá, nem Kristófhoz, úgyhogy ez megoldódott. Csupa lényegtelen semmiség, de valamivel nekem is ki kell töltenem az olvasási időt… Alíz és Krisztián az udvaron tárgyalják meg, hogy de kár, hogy titkolóznak (de akkor minek?) de Bözsi meghallja, és csendben örül a fejleményeknek.

Zsófi talál egy norvég fotóművészt – valami Kutzent – aki ismert fotós, és már bele is ment, hogy Zsófi az ő képeivel nyissa meg a galériáját. Már csak Ádámnak kell elmondani. Ez nem megy olyan könnyen, Zsófi inkább mellébeszél, és hagyja Ádámnak, hogy elkezdjen válogatni a képei között. A művész úr a téli tájképeiben gondolkodik, hát nem is tudom, hajrá… Gigi persze ott van, hogy ,,segítsen” és mellékesen rákérdez Ádámnál, hogy ismeri-e azt a Kutzen nevű norvég fotóst, akinek a képeit Zsófi ki akarja állítani. Ádám számonkéri Zsófit, és rendesen összevesznek azon, hogy egyrészt miért nem Ádám képei lesznek kiállítva, másrészt miért kellett még hülyére is venni őt. Jogos a két pont.

A Nóra számára ismeretlen férfi vinné őt a Balatonra, de Nóra minden lelkesedés ellenére bizalmatlan, és jól megsértődik azon, hogy a férfi nem tartja spontánnak. Nóra halál idegesen meséli Julinak a történteket az önelégült bunkóval, és Juli bebeszéli neki, hogy nyilván azért olyan ideges, mert nem hagyja hidegen a férfi. Nóra ezután a bíróságra megy megint, ahol nem csak az ismeretlen férfival fut össze, hanem a bírónővel is, aki csak úgy mellékesen elmondja a feleknek, hogy ugye tudták, hogy ugyanazon ügyben ellentétes oldalon állnak? A férfi örömmel állítja meg, hogy csak össze fog még futni párszor Nórával.