Azzal kezdjük a pénteket, hogy nincs hang, majd azzal folytatjuk, hogy Bencus oltogatja Sebestyén vezetéknevű kollégáját. Az apropó a szokásos f*sz méregetés, vagyis a melyikünk tud jobban sóműsort vezetni kérdéskör. Sejthetően csak az mosolyodott el a sokat megélt poénon, aki véletlenül kapcsolt az ominózus pillanatban a csatornára, soha nem látta még a fent említetteket műsort vezetni, továbbá a Való Világ powerd by Big Brother felkonfok színes-szagos-villódzó-béna-rajzolt alakokkal lebutított képi világa annyira lekötötte a figyelmét, hogy nem nyomott reflexből a távirányító léptető gombjára.

Ismét kiválasztunk, ismét be kell állni valaki mögé támogatónak. Nem lövök le nagy poént azzal, ha már most elárulom, ugyanaz lett a csapat elosztás, mint a pancser és góré héten. Dina mögött felsorakozottak: Vivi, aki szerint Dina egy aranyos lány, attól függetlenül, hogy mocskos a szája. Lóri, akinek indokolnia sem kell, hiszen mindenki tudja elfogultságának okát. Soma, aki hálás azért, hogy Dina megsimogatja a fejét, amikor sír. Mici, aki az első pillanattól öribarinő, és cukormázba forgatott tevagyakisszerelmem vallomással támasztja alá a fentebbi állítását. Ezt követően jön a csukott szemmel cuppogás, egymással szemben történő ugrálás majd az ölelés, ami az ifjabb korosztály egy rétegének (ezen belül is a női nem képviselőinek) jellemző kelléktára ahhoz, hogy kifejezzék egymásnak, és a világnak: kedvellek. Tivy azért áll Dina mögé, mert a kishúga, oszt kész. Zsolti meg azért, mert egyrészt Dávid még mindig nem feküdt le vele, másrészt volt valami megállapodás, hogy ha Dina nem Evelint viszi ki párbajozni, akkor őt fogja támogatni. Dávid kapja Attit, Evelint, Zseraldinjót és Krisztiánt, aki azzal az indoklással él, hogy a kinti életben is támogatja a gyengébbet. Persze, nem úgy értette, de az ellentábor rögtön lecsapott, mint a vércse.

S ha már a madaraknál tartunk, Atti, mint főnixmadár a hamvaiból, úgy kel életre. A gyereknevelős héten is törekedett arra, hogy elhitesse velünk, nem csak egy biodíszlet. Tény, hogy többeket megijesztett azon viselkedésével, ami jó néhány Gyilkos elmék részt is képes lett volna kiszolgálni, de legalább volt aktivitása. Most támogatói hozzáállásból mutat nekünk példát és megpróbálja magát kampányfőnök pozícióba helyezni:

„A kampányt azt meg majd én mondom”

A kortes beszédre gondolt a lelkem, de nem baj. Krisztiánnak saját bevallása szerint lesznek ötletei. Dávid riadt feje arról árulkodik, hogy nincs erről meggyőzve. Vivien állítása szerint Dávidnak megváltozott a nézése meg a járása, ráadásul kimerült a karaktere. Mindezt a wellness szekcióban tárgyalják Zsoltival. A fiú, akitől mindig számíthatunk valami veretes konklúzióra, most láthatóan katatón állapotba került, épp, hogy csak a nyálát nem csorgatja elégedettségében. Meg kell hagyni, hogy a lány egész szakszerűen masszíroz talpat, határozottan megkívántam. A talpmasszázst, nem Vivit!

Tivy századjára is betolja a nedves villalakók megszólítást, amikor érkezik egy-egy levél, de senki sem röhög, ezt követően megpróbálkozik a felolvasással, amiből meg ez lesz:

„A hierc…, na még egyszer, a HIERHIA hét véget ért..!”

Nézem ezt az arcszerkezetileg is butuska fiút, hallgatom, ahogy az artikuláció és Ő vért és verejtéket nem kímélve megküzdenek egymással, és nem értem. Nem értem, hogy Zseraldinjó mit eszik rajta. Egyre biztosabb magyarázatnak vélem, hogy Ő az a terézanyu típusú nő, aki nem a remek génállományt – biztonságot, tehát nem a megfelelő örökítő anyagot keresi egy férfiban tudat alatt, sokkal inkább az elesettek és a bénák megmentésére tette fel az életét. Tivy egyébként még mindig felolvas, és újra belegabalyodik egy bonyolult szavunkba:

„…miután végeztél a teendőiddel, megválto…, megválasztha...,”

Lóri lesz az, aki végül megszánja és elárulja neki a megfejtést, amit az ország már egy emberként üvölt a tv képernyője előtt: MEGVÁLHATSZ bassssssz. A Kazinczy szépkiejtési verseny utolsó nehéz szava természetesen a természetesen volt, mi más? Mondjuk a pincérjelmezt is úgy mondta, mint ha én azt mondanám, diundisön. Valami ilyet halhattunk:

PÉCÉJELMEZ, majd pedig érkezett a már fent említett, többedjére is angol kifejezésként dekódolt TERMÉSÖN, ami ember nyelven annyit tesz: természetesen.

Mindez alatt Lóri és Dina, és valószínűleg azok is, akiket épp nem mutat a kamera, nem győzik a szemüket nyomkodni, hogy valamivel eltereljék a figyelmet arról, ez már nekik is vérkellemetlen. Ha ez a jelenet egy pillanatra Lóri kedvenc olvasmányává válna, történetesen egy képregénnyé, valami ilyet láthatnánk a fejük feletti buborékokban:

Lóri: Édes istenem! Legyen már vége ennek a levélnek, könyörgöm!

Dina: A faszom, hogy nem tudod kinyögni, geciiiiii!

Általában elmondható, hogy vannak humán és reál beállítottságú emberek. Általában. Aztán itt van nekünk az az orbitális közhely, hogy a kivételek erősítik a szabályt. Tegye fel a kezét, aki már ebből a felvezetőből összetette, hogy Tivy nem csak nyelvtanból antitálentum, de a matematika sem barátja. Újabb büntiként le kellett írnia kétszázszor, hogy a büntetésem visszavonásig tart. Szerencsétlen több oldalról megközelítette a mennyiség realizálását, de sehogy sem akart kevesebbé válni.

„Tízszer húsz…kabaré geci…kabaré bazdmeg…”

„Hányszor kétszáz az tízszer húsz?”

Zsolti megpróbálta leegyszerűsíteni, neki, azzal, hogy a kétszer százas elosztást javasolta, de nem lettek előrébb. Egy ideig még ment a tízszer húszazás, majd valami bekattant és váltottunk:

„Tízszer tíz???”

A Tivy-vel szemben ülő Zseraldinjó válasza, miszerint ez bizony száz, láthatóan megnyugtatta a kis beteget.

Közbevetés: Tivy szerint neki vannak kint rajongói, akiknek példát lehet mutatni azzal, hogy letesz egy asztalra néhány tányért meg poharat. Egy egyszerű világ egyszerű ikonja ő, na.

A nap második felében a szerkesztők elékezettnek látták egy sorverseny lebonyolítását, ami meglehetősen sablonos elemekből állt össze, ám a srácok láthatóan élvezték. Kiderült, hogy Soma szereti az imitált aktus mozdulattokkal történő lufi kipukkantást, mert úgy érzi, az ilyen esetekben a fizikai fölény érvényesül.

„Nagyon gyorsan futottam, szaladgáltam és jól szét tudtam durrogtatni a Micit.”

Vivi is jól érezte magát a feladat alatt, szinte gyermekként. Van bárki is, aki ezen még meglepődött?

Közbevetés: Azért érdekes meglátásai lehetnek arról, mivel is játszik egy gyerek, úgy egyébként.

Az egyre ziláltabb fejekből arra lehet következtetni, hogy egy idő után, a nagy hévben, már senki sem tudja bizton, hogy a férfi nemi szerv melyik végén áll. Löknie kell, avagy pucsítani. Erre bizonyíték, a vége össze pacsizáskor lezajlott magasröptű párbeszéd:

„Dina: Zsolti, szép volt!

Zsolti: De, hát te basztál engem!

Dina: Nem fájt? Mert nekem kurvára fájt!

Zsolti: Hú, én imádtam!”

A következő etap az öltöztetős játék, aminek az a lényege, hogy időre rád cibálnak mindenféle talált ruhadarabokat. Dávidnak elszorult a vérkeringése, Dinának meg leállt a légzése. Nincs benne több. Újabb feladatuk a méltán undormányos bogárevés volt, ami most valamiért nagyon felkapott az RTL háza táján. Minden olyan műsorában, ahol versenyezni kell és a szereplők nem énekelnek, vagy táncolnak, beépítik, mint elemet. Most ez vagy a low budget, vagy a mérhetetlen kreativitás. Mindenki döntse el maga.

Megtudhatjuk, hogy a bogarak íze a burgonyasziroméhoz hasonlatos. Dávid tökösen, rezzenéstelen arccal hajtotta végre a feladatot, Dina a hányingerrel küzdve, de szintén megugrotta. Záró akkordként az előző szériákból szintén ismerős, teleshop-os feladatot kapták a versenyzők, amelyben Dina és Dávid tárggyá avanzsál és a kispajtások dolga pedig nem más, mint az értékesítés. Tény és való, hogy jobban csinálták, mint ebben a jelenetben: