Dolgos reggelre virrad a nap Downtonban, sürögnek-forognak a cselédek. Carson prezentálja a kávét és bejelenti, hogy egy Finch nevű ember érkezett, és szeretne beszélni a birtok intézőjével. Maryé lesz a nemes feladat, ha már megörökölte Tomtól a pozit. A Lord érdeklődik Carsonnál az esküvői előkészületekről, melyek a komornyik szerint rendben haladnak, a helyszínt kell még kiválasztani. Mary egyből rávágja, hogy persze Downtonban lesz, hol máshol? Carson pitiző széles vigyorral reagál a megtisztelő felajánlásra, mire a Lord egyszeri esküvőszervező módjára a szolgálók étkezőjének feldíszítéséről fest fantáziaképet, ami persze kevésbé illik a komornyik esküvői terveibe. Carson balra el, majd távozása után Mary le is szidja papáját a remek felsőbbrendűségi ötlete folytán. Mary közben átkocogott a szalonba Finch-hez intézősködni, és gyorsan ki is derül mi lesz a lady feladata: a maltoni haszonállat vásárra kell kiválasztania a legszebb jószágokat, Finch ehhez kéri az intéző segítségét és nem is zavarná a ladyt tovább, de Mary felhomályosítja, hogy ezt sk. ő intézi. Finch lassan pakolgatja helyre az össze-vissza mozgó állkapcsát, majd a változó világról habog egy sort, végül megegyeznek és Mary megbeszéli majd a kondással melyik kucu lesz a legprímább a versenyre.

Carson és Hughes andalognak a félhomályban és újfent megbotránkoznak a Lord helyszín ötletén. Persze mindketten szeretnék meghívni a családot, de egy saját különálló helyen. Mégse legyenek már szolgák a saját esküvőjükön, igaz? Igaz, úgyhogy Carson kapja a remek feladatot a köszi, de nem köszi átadására. A Lord közben a kórházas hacacáréról értekezik anyjával Isobellel és Clarksonnal, és sunyi módon kihagyták Corát a megbeszélésből. Isobel biztatja kuzenját, hogy mindenképpen beszéljen majd erről Corával, amit Violet igen szúrós szemekkel nyugtáz. A cselédek is uzsonnáznak éppen, Andy kezdi megszokni a helyét, szeretné felfedezni még a vidéket. Mindenki biztatja, mert rendes kedves gyereknek tartják, Barrow is felajánlja baráti útmutatását, de Andy szisztematikusan jól begyakorolt válaszokkal hárítja a felebaráti törődést. Barrow érzi a vesztét több szempontból is, és újra megkérdezi az elbocsátásokat Carsontól. A komornyik megnyugtatja, hogy nem várható ilyesmi, de azért nem árt ha Barrow nézelődik. Finoman fogalmazva, ha elhúzna innen a retekbe az se tűnne fel.

Edith panaszkodik egy sort az ötórai teázás közben a mufurc főszerkesztőjéről, mert nem hajlandó elfogadni a javaslatait és folyton ingerkedik a telefonban a ladyvel, úgyhogy másnap felmegy Londonba megmutatni ki is a főni, Mary és Cora pedig elmennek Drewe-ékhoz malacnézőbe a gyerekekkel együtt. Edith persze nem örül neki, hogy Marigoldot is elviszik volt nevelőszüleihez. Molesley toppan be konyhába az asztalt söprögető Daisyhez. Régebbi vizsgafeladatokat hozott neki az iskolából, Daisy pedig olyan örömtől kipirult arccal húzza elő a borítékból a papírokat, mintha a negatív terhességi tesztje lenne. Daisy nagyon örül a feladatoknak, de még mindig a múltkori aukciós kirohanásán agonizál, és apósa sorsa miatt aggodalmaskodik. Molesley helyreigazítja, hogy helló, még mindig csak szolgák vagyunk, de Daisyt már ismerjük, ha még egyet bele lehet rúgni a szaros vödörbe, ő izomból belerúg. Mary lefekvéshez készülődésközben faggatja Annát miért ilyen kámpicsorodott, hiszen szabadok Bates-el, majd a komornája nagy nehezen kinyögi, hogy sokadjára vetélt már el.

Mary és Cora a gyerekekkel együtt elmennek Drewe-ékhoz megnézni a disznókat. Cora szeretne lépni még mielőtt Drewe asszonyság hazaérne, de nem tudják elkerülni a találkozást. Mrs. Drewe alig akar leszakadni a gyerekről, gügyög neki, és elég cinkes jelenet keveredik, pont, ahogy Edith kábé a rémálmaiban is vizionálta. Barrow kér egy kis kimenőt Carsontól délutánra, ugyanis talált egy álláslehetőséget. A komornyik elengedi, majd indul gazdáinak bejelenteni, hogy elkészült az ebéd, és nem várt ajánlatot kap az éppen visszatérő Marytől. Nagy kegyesen engedélyezik, hogy a nagy teremben, vagy ahol akarják megtarthatják az esküvőt Hughes-al. Carson persze rögtön elfeledkezik a reggeli egyeztetésről menyasszonyával, és fontolóra veszi az ajánlatot. Közben Edith is intézi londoni szerkesztői teendőit, de nem sikerül dűlőre jutnia akadékoskodó főszerkesztőjével, aki szerint a lady inkompetens a vezetői pozícióhoz. Barrow kissé kényelmetlenül feszeng első igazi állásinterjúja közben, és a vele szemben pöffeszkedő komornyik sem könnyíti meg a helyzetet. Kiderül a segédkomornyiki poziról, hogy az új gazdajelöltek találták ki, de leginkább egy mindenest keresnek, aki Kvasztics Fedor módjára műtős és bárzongorista egyben, azaz lakáj, sofőr, és egyebek. Barrow elveszik a szolgálói poszt rengetegben, de hamar elkámpicsorodva száll le a magaslatokból a „majd értesítjük” hallatán.

Mary és Anna szokásos esti vacsora előtti kis csevejüket folytatják, és az úrnő előáll egy remek tervvel komornája számára a gyerekvállalás ügyében. Maryt is egy remek nőgyógyász műtötte meg, hogy teherbe tudjon esni, talán Annánál is működni fog a módszer. A lady annyira szívén viseli szolgálója sorsát, hogy elviszi magával Annát Londonba és fizeti az egész kezelést. Az igen! Anna nem is győz hálálkodni. Maryt persze ettől még nem kell a Guadalupei Szűzanyához hasonlítani, mert a saját húgával meg annyira kedves, mint a rotációs kapa a vakonddal. Cidrizik is a család minden beavatott tagja, nehogy kiderüljön kinek a lánya Marigold, mert ha Mary megtudja tuti szekírozni fogja vele Edith-et. A vacsora előtt is erről beszélget a Lord és neje, majd feldobódik az ötlet, hogy lehet Drewe-éknak el kéne költözni. A Lord szerint ez ki van zárva, mert nem tudja. Este Carson felvázolja a helyszínötletet Hughes-nek, de menyasszonya továbbra sem repes az ötlettől. A probléma nem a ház bármely részével van, hanem így túl szofisztikált lenne az esemény, ami egyáltalán nem vallana egy komornyik és egy házvezetőnő esküvőjére, de egy iskola feldíszített tornaterme, bordásfalra felragasztott, fehér és rózsaszín krepp papírokkal viszont annál inkább! Carson habogva közölni Maryvel a döntést, de nem utasítja vissza egyértelműen az ajánlatot, csak Hughes vonakodó magatartását ecseteli, de a lady kezébe veszi az ügyet, és úgy dönt személyesen beszél a házvezetőnővel.

Megy tovább a Kórház a város szélén következő epizódja, a felújított kórtermet szemrevételezi a kékvérű mecénás alakulat. Isobel már éppen nekipattanna Violetnek, de Clarkson még időben az irodájába invitálja a hölgyeket, mert van egy kis extra iszap a szekrényben, majd ott borogassák egymásra inkább. Corát akarja meggyőzni anyósa a változás csúnyaságáról, de Cora haladó szellemű meg egyébként is a háta közepére kívánja Violetet, úgyhogy nászasszonya mellé áll inkább a csatában. Violet meg fújtat mint egy pamplonai bika a karámban a futtatás előtti másodpercekben. A Lord meglátogatja Drewe-t, és feldobja a költözés ötletét. A gazda persze könyörögni kezd, hogy ne dobják ki őket, a Lord meg egyre kínosabban érzi magát, mert egyszer már veje ragnálása miatt itt kellett tartania Drewe-t, most meg a neje rágja a fülét, hogy bocsássa el. Drewe megígéri, hogy pórázt rak a nejére, a Lord meg egyelőre ennyiben hagyja a dolgot. Marynek nem lesz egyszerű dolga, Hughes annak rendje módja szerint köti az ebet a karóhoz, és jól össze is vitatkoznak vőlegényével.

Daisy kér audienciát Corától, és szeretne a lelkére beszélni apósa ügyében, hátha Hendersonék nem dobnák ki. Cora egyelőre nyugira inti a konyhalányt, de megvillantja, hogy van egy ötlet a tarsolyában. Mary betartotta a szavát, és elvitte Annát a nőgyogyóhoz. Nagy baj nincs, egy egyszerű operációval megoldható a probléma és megelőzhetőek a további vetélések. Eljön a vásár napja, a személyzet is kimenőt kap, Carson megint szemétkedik egyet Barrow-val, hogy igaziból nincs rá szükség ma sem. Drewe-ék is jelen vannak persze a disznók szemrevételezésén, ahogy Edith és Marigold is. Mrs. Drewe arca totál görcsbe rándul ex-örökbefogadott gyerek láttán. Őszintén szólva kezd kicsit túlzás lenni ez a nagy ragaszkodás. Ott volt kb. 1,5 évet, Mrs. Drewe a sajátjaként nevelte, nagyon dicséretes, hogy így gondját viselték, de azért már kezd kicsit elborult lenni a helyzet, pláne, hogy a szerető anyjához került vissza a gyerek. A vásár eddig szépen halad, Maryre mindenki büszke, hogy ilyen jól ellátja az intéző feladatokat. Na ja, őrület sok energiát igényel Drewe véleménye alapján rámutatni öt darab vásárra való disznóra, aztán peckesen ácsorogni a dagonyában. De legalább tudjuk, hogy Marynek jól áll a sár is, ja bocs ez már az előző évadban is kiderült, amikor nyakig elmerült benne Blake-kel.

Hughes meg Carson továbbra se jutottak dűlőre a helyszínt illetően, és a komornyik szerint el is döntött a downtoni lakodalom, mert oda köti őket minden emlék, nincs se kutyájuk se macskájuk, se közös helyszínük a közelben. Eljön a vásár csúcspontja, persze downtoni disznó lesz a győztes, és ennek mindenki sűrű tapssal örül. A nagy örömködésben senki nem figyelt Marigoldra, aki elkószált, Edith totál összezuhan, és mindenki egy emberként esik kétségbe, majd indulnak is a keresésre. Drewe arcát látva sejthető, hogy tudja ő hol találják meg a kislányt. Na ez már tényleg az elmeroggyantság brazil szappanoperával keverve. Elrabolni Marigoldot, és majd senki nem jön rá? Mrs. Drewe persze nyomatja az indokait, hogy senki nem figyelt oda a kislányra, és ő meg igen. Nos Drewe-nak ezek után tényleg nem lesz sok választása, keserűen, de megegyezik a Lorddal, hogy mielőbb elköltöznek. A Lord és Drewe nagyon érzelmes párbeszédet váltanak a kölcsönös háláról, és a Lord biztosítja Drewe-t a további segítségéről. Isten áldása, viszonlágytojás!