Szokásos összefoglalók előző heti továbbjutókról, kis beszámoló a várható produkciókról. Már az elejéből felsejlik, hogy lesz mindenféle vidámság, de leginkább összeveszés és hisztike. Végül az is ki fog derülni, kik mennek az élő adásba. Az utolsó válogató részletei hajtás után.

Első fellépőnk Kovi MC Mulatós Király, Szegedről jött, ott már sztár és azért jött, hogy terjeszkedjen egy kicsit a megyehatáron túl is. Van neki kétféle névjegykártyája, a kettő közül a „mulatós” kártya a fontos, azt szokta szórni fellépéskor, pár kiscsajt már kapott el velük. A váróban a haverjával kutyázza a többi versenyzőt, amiért paráznak. Bezzeg ő! Neki van rutinja, tehetsége, minek igzulni. A backstage-ben Balázséknak kapnak rögtön 2 névjegyet, megígérik, ha jó lesz a műsor, jövő hétre lesz két hakni. A színpadon hasonlóan magabiztos, szerinte miatta gyűltek oda a népek, a zsűrinek is megmondja, sok fellépése volt – 11-12 – így aztán nincs miért izgulni. A „lehengerlő stílusa” ellenére nincs csaja, a váróban se sikerült összeszednie senkit, pedig osztogatott névjegykártyát. Ezen a zsűritagok is fennakadnak, úgyhogy nekik is kioszt párat, majd közli, hogy a „No roxa áj”-t fogja előadni. „Zsámbó, mehet a zene!” – belekezd. Önjelölt mulatós királyunk rángatózik, mintha a rohama lenne, énekelni persze nem tud, de a hangulatot megcsinálja. Kb. a felénél lestoppolják az enyhén szólva is röhejes mutatványt. Csuja értékel elsőként: „a hátnál kicsit nagyobb az arc”. Patrícia szerint annyira xar volt, hogy az már jó. A csávó nem hagyja magát, azzal vág vissza, hogy nem a pirosat gombot kellett volna megnyomni, hanem az arany színűt. Patrícia azzal nyugtatja, hogy ácsi, a szavazás még nem volt meg. Az oda-vissza mondogatással végül sikerül egy igent kicsikarnia belőle. Imre adna még egy esélyt neki, szeretné még egyszer látni, tőle is igent kap. Eszter: nem. Márkó azzal nyugtatja, hogy mindenki tök jól szórakozott, de akkor is nem.

Szóval, a nagydumás Kis Grofó imitátor mehet vissza a megyehatáron belülre, szerencsére az utána sorjázók nem a szövegükkel, hanem tudásukkal, tehetségükkel brillíroztak. Akadt köztük biciklivel triálozó Erdélyből, gentlemen-nek öltözött táncos gyerekek, 50-es bűvész, show-táncos kislány, rúdtáncos nagylány duó, afro-magyar énekeslány, „Tűzmadarak" elnevezésű akrobatikus táncospár. A bűvész trükkjei működnek, a triálos precízen megy végig az akadályokon, táncosok táncolnak szépen, a rúdon látványosak a gyakorlatok, a gentlemen gyerekek cukik, az énekes kisasszony vidáman dalol. Mindegyikük megkapja a négy igent, a zsűri meg azon matekol, hogy estére nagy gondban lesznek a válogatáskor.

Mindeközben bazinagy platformot tolnak be, rajta egy rahedli hangszerrel. Mire a technikusok szétpakolják őket, addigra megérkeznek a hangszerekhez tartozó banda tagjai. Ők a Peet Project Székesfehérvárról, a zenekar 6 éves, a jelenlegi felállás 2. Alapjáraton mindegyikük főállású zenész, mindössze kettőnek van polgári foglalkozása: a hegedűs-énekes pali zenei producer, az gitáros meg zeneboltos. Sokat nem kertelnek, mindegyikük elfoglalja a helyét és belekezdenek egy jópofa, pörgős jazz-funk számba. A hangulatot azonnal megcsinálják, a ritmusok a helyükön, a szaxofon úgy szól, ahogy kell, az énekes sem hibázik, teljesen kerek a produkció. Jól megérdemelt taps, mindenki élvezte a bulit, zsűri nem különben. Csuja: „Felrobbantottátok a színpadot.” Patrícia: „Így kell koncertet csinálni.” Márkó: „Jamiroquai jogosan féltheti a néhai trónját. ” Természetesen megkapják a 4 igent. A zsűritagok örvendeznek, milyen fasza kis napjuk van, egyik jobb, mint a másik. Reklámszünet.

Nyolctagú csapat gyalogol be fekete-fehér egyenszerkóban a színpadra. Ők a R3D Zone tánccsapat, Budapestről jöttek, de a szószólójuk igazából vietnámi származású, no meg akad köztük egy fél-kínai is. Hip-hop táncműsort hoztak, azon belül egy amerikai stílust fognak bemutatni. Személy szerint nekem frankón bejön, amit művelnek. Ötletes, jó mozdulatok, hol gyorsan, hol belassulva a zenének megfelelően, néhol légies, máskor feszes, sokaságukból fakadóan remekül kihasználják a színpadi teret – Eszter meg vágja a pofákat, bár a végén ő tapsol először. Márkó szerint minden benne volt, aminek benne kellett lennie egy tánckoreográfiában. Patrícia: „Ez menő, ez iszonyatosan jó úgy, ahogy van.” Csuja: „Engem is széttéptetek. […] Azt hiszem, ezt így kell csinálni. ” Eszter: „Ha maradtok, akkor sokkal, de sokkal több munka. Minden egyes másodpercnek halálpontosan meg kell születnie.” Szavazás: Eszter kivételével mindenki igent mond.
Azért mondjuk megkérdezném Eszter, hogy akkor a gentlemen kisgyerkőcöknél is tolómérővel meg stopperrel figyelte pontosságot? Náluk – érdekes módon – okoskodás nélkül mondott igent.
Márkó sem hagyja annyiban a dolgot, csak rákérdez a miértre. „Mert sokkal erősebb táncos produkciók vannak és úgyis ki fognak esni.”, ami megint csak nettó baromság az eddigi felhozatal alapján. Patrícia válaszol azzal, hogy nem fognak kiesni, ő harcolna értük. Emellett az is fontos, hogy valaki ne azért ne menjen át, mert már sok jó van. Konszenzusosan kiosztják Esztert azzal, hogy az nem jó, ha az alapján értékelnek, hogy mi minden van már a talonban. Csuja szerint ha valami jó, akkor azt nem szabad azért nem átengedni, mert van egy még jobb. Azt kell értékelni, ami ott van, nem az alapján, amire emlékeztünk. Márkó is úgy fogalmaz, ha van egy mérce és megugorja a versenyző, akkor tovább kell engedni. Eszter azzal zárja, hogy mindenkinek hagyják meg azt a jogát, hogy maga döntse el, mint látja vagy hogy látja. Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy „Kapjátok be, így döntöttem és kész!”. Csodákat ne várjunk ezek után!

Tömörített formában, egymás után jönnek az újabb mutatványosok: 6-tagú táncos csapat, kutyával trükköző lány, újabb rúdtáncos hölgy. Rúdon olyanokat gyakorlatokat mutat be mosolyogva, aminek már csak a nézésétől izomgörcsöt kapnék, Márkónak meg kerekedik a szeme. A kis táncos csapat mocorog szorgosan, a kutya jól együttműködik a gazdival. Sajnos klipeket adnak csak az egyes előadók számaiból, a teljes kép hiánya miatt nehéz megítélni őket. Eszter a rúdtáncra annyit mond, hogy semmit nem kavart fel benne, meg látott erősebbet, ezért nem. Többiek: igen. Csuja egyre rosszallóbb tekintettel Eszterre. A táncos csapatnál – mily’ meglepő – Eszter hiányolta a pontosságot, ami „ebben a műfajban halál, sajnos”: Nem. És így tovább: apáca-show nem, ugrókötelesek akrobaták nem, a monociklin triálozó duó nem, jiu jitsu bemutató nem, Imre ezzel szemben egyre lelkesebben igenezik minden produkciónál. A harcművészek után Eszter ezúttal azt nem érezte, „hogy ez egy mester a tanítványaival. Ez nekem hiányzott”. Imre nem hagyja szó nélkül: Nem is kellett érezni, mert a tanár-diák viszony egy bensőséges viszont, nem show-elem, és nem értékelhető, mint előadóművészi teljesítmény. „Ne tévedjünk már!” „Szerinted. Ezt tegyük hozzá!” – így a válasz. „Ez az objektív valóság, Eszter. Akár egyetértesz vele, akár nem.” – zárja. Eszter mintha rá se szarna a mondanivalójára: „Neked. Nekem abszolút nem.” Márkó és Patrícia bölcsen hallgatnak, miközben megérkezik a következő versenyző.

Wittmann Zsolt, 30 éves, Veszprémből érkezett és a Northern Star-t hozta, gitáron fogja eljátszani, és persze énekelni hozzá. Nekem kissé harsánynak tűnik a pali hangja, de ettől függetlenül nem volt rossz. Csuja lelkesedik a produkció után, Eszter szokás szerint kutyázza: tök szimpi a pali, de az énekhangja nem jött be, a gitár meg kicsit hamis volt. Márkónak kifejezetten tetszett, ahogy a „fésületlenség” ellenére átjött az előadó személyisége. A szavazást Csuja kezdi egy igennel, Eszter nemmel folytatja, Patrícia – vélhetően már csak Eszter ellenében is – „akkora nagy igen, hogy az már nem is igaz„-zal mond ellent, Márkó igenel.
Újabb vita kerekedik, amit Imre indít azzal, hogy jött ide egy csiszolatlan gyémánt. Eszter szerint igaz, tényleg csiszolatlan gyémánt, csak ők ugye gyémántokat és nagy talenteket keresnek. Megint kifakad azon, hogy ne kérdőjelezze már meg senki, ő mit érez vagy mit nem. Csuja még odaveti, hogy vitatkozni azért csak lehet, és egyébként is, volt-e itt már jobb énekes? „Majd lesz.” Ennyi a frappáns és foghegyről odavetett válasza. „De ez az! B..meg, ez az!” – lovallja bele magát a vitatkozásba Imre. Eszter csillapítja, és amúgy is, szerinte nem az. Csuja nagyon nem ért egyet a dologgal, mitöbb, szöges ellentétben áll az ő véleményével. A vita ismét azzal zárul, hogy népes tánccsoport érkezik a színpadra.

Patrícia kérdésére közlik, hogy igen, ők így, ilyen sokan képeznek egy formációt, a csapatvezető is ott van köztük. Sokat nem kertelnek, belekezdenek a táncba, amit nem bonyolítanak túl, alig pár mozdulat, a felállás is eléggé össze-visszának tűnik, nem igazán megnyerő az előadásuk, pikk-pakk befejezik – vagy csak a szerkesztők vágták rövidre. Eszter ezúttal azt kifogásolja, hogy a vezetőjük – lévén látványosan idősebb a többieknél – együtt táncol a fiatalokkal, zavarta a színpadi jelenlétben. Csuja rögtön ellentmond azzal, hogy neki tetszett benne a kedvesség, a szellemesség és a humor, egyúttal megkezdi a szavazást egy igennel. Patrícia igennel, Eszter egy mosolygós nemmel szavaz, Márkó meg már korábban megnyomta a piros X-et. Kivonulnak békésen, miközben Eszter fejtegeti, hogy eddig örült, ha több korosztály együtt csinálta a műsort, most meg zavarta. Több se kell Imrének, kijelenti, hogy érthetetlen tőle a dolog és ezzel lukat rúgott. „Tessék?”. „Tévedtél.”
Újrakezdik a pörlekedést azon, hogy joga van mindenkinek a saját véleményéhez, Csuja szerint a tévedéshez is van joga. Márkó és Patrícia eközben egymás között, halkan kacarásznak rajtuk, ahogy veszekednek egész nap. A végén még talán össze is jönnek. Először csak visszafojtva, a bajszuk alatt röhögcsélnek rajtuk, aztán amikor Patrícia egy pohár vízben bemutatja, hogy gyakorolta anno a csókolózást, végképp kitör belőlük a röhögés. A vidám pillanatok azzal zárulnak, hogy kivonulnak a sminkbe lazítani egyet – ha valaki figyelmes volt, akkor elcsíphette, ahogy a székből való felállás közben már Eszter is vigyorgott, mint a tejbetök. Reklámszünet.

No, kérem szépen, a folytatás nem a stúdióban, hanem a pihenős-sminkelős szobában zajlik, Eszter orrot fúj, Márkó a kanapén ücsörög, Imre téblábol, homlokát törölgeti, Patrícia rágicsálgat, zongorán hallik az Interstellar egyik alaptétele. Imre oldalog oda Eszterhez, aztán elregéli, hogy hát megbántani nem akarta őt, sajnálkozik, hogy neki rosszul esett, elnézést kíván. Az nem úgy van az, hiszen vagy négyszer odaszólt, a második egy le…szás volt. Mindenki elmondhatja a magáét, de nem kérdőjelezhetik meg azt, amit a másik lát, érez, vagy gondol, vagy úgy egyáltalán a létét, mert akkor föláll, lelép, kiszáll. Fegyelmeznie kellett magát, hogy ne álljon fel és menjen ki, és úgy egyáltalán, nem hozhatja ilyen helyzetbe. Imre egyetért, sajnálkozik, talán a munka hevében jött szenvedélye miatt volt ez, és a „lukat rúgtál”-t tréfásnak szánta, nem gondolta, hogy ezzel megbántja. Végül Imre megígéri, megpróbál odafigyelni, meg ilyesmik. Kiegyezés, pacsi, könnyes összeborulás, puszi, szent a béke. Az Interstellar zenéjét a Love Actually-é váltja.
Lehet visszacuccolni a stúdióba.

A felvétel szünetéből a nézők is visszatérnek, elfoglalják helyeiket, miközben Dombi és Balázs egy hullahopp karikával idétlenkedik a backstage-ben, majdnem felborítva egy másfél milliós lámpát. A zsűri is megérkezik, Csuja a béke jeleként kezet csókol Eszternek, „Na, Eszterkém! Csapjunk bele egy új lecsóba!” Ami azért is praktikus, mert a színpadon már állnak a következő fellépők hangszerei: temérdek ütős és zajkeltő eszköz, a xilofontól a nagydobon át a fellógatott fazekakig. A Talamba ütős együttes 4 tagja mutatkozik be, Gödöllőről érkeztek, ’99-ben alakult a Debreceni Zeneművészeti Főiskola ütőhangszeres hallgatóiból. Nagyjából 50-60 hangszert hoztak el a show-ba, az elmúlt 15 év esszenciáját szeretnék bemutatni. Úgy tesznek. Szó szerint odavernek rendesen, kong a konga, döng a nagydob, először latinos ritmusban. Átváltanak a középen álló, fa xilofonra, hárman pergetik rajta a dallamot, egyikük a háttérben kíséri őket. Újabb váltás után hangsúlyosabb szerepet kapnak a cintányérok és az alternatív zajkeltők, mint a fazekak vagy egy könnyűfém felni, a tempó viszont nem csökken. Rövidke, kockogtatós átvezetővel még feljebb tekerik a tempót, a bőrdobtól még mélyebb az alap ritmus, a „rendes” xilofontól pedig még magasabb a dallam, mindezt fűszerezik gitárral és sűrű bekiáltásokkal. A végére csúcsra járatják a BPM-számot, aztán finálé. Vastaps, megérdemelten. Patrícia szerint ez a világszínvonal. Imre dícséri őket, mennyire mesterei a hangszereknek, mindemellett pimaszul is használják őket, humor is fért bele, őt lenyűgözte. Eszter amondó, hogy nehéz megszólalnia, inkább rácsap az arany gombra. Koreográfia szerint álló taps, mindenki hepi, „szavazás nélkül bent vagytok a döntőben” – azaz az élő show-ban, javítanám ki Esztert, ha ott lennék. Márkó még annyit hozzzáfűz, hogy a bejutás és a mindannyiunknak való megfelelés még rendben van, na de Eszternek megfelelni!

„Zdrasztvujtye! Minyazavút Dávid Koleszár, 21 éves vagyok, Szegedről érkeztem, és a saját regényemből fogom az egyik jelenetet előadni.” – mutatkozik be a következő versenyző. Úgy tudja leginkább definiálni magát, mint egy meg nem értett művész, azért jelentkezett a műsorba, hogy szélesebb körben is megismerjék. Ezen felül nem akármi a célja, hanem hogy a későbbiekben modern Dosztojevszkijként tartanák számon. A backstage-ben megkapja a bíztatást Dombitól és Balázstól, irány a színpad. Eközben Balázsék azon morfondíroznak, hogy a négy nem az biztos, a kérdés csak az, mennyi idő alatt. Nem lesz sok.
A derék szerző belekezd az előadásba, ami egy beszélgetés műsort idéz fel valamelyik moszkvai tévéből. Egy személyben ő a host, a riporter és az interjúalany, így az adott szerepnek megfelelően hol ide, hol oda áll, a szöveg meg orosszal vegyes magyar nyelven megy. Egy darabig elröhögcsélnek rajta – nem, nem a poénjain, hanem rajta –, aztán egyszerre kapja meg a négy darab piros X-et. Márkó azzal kezdi, vajon hol lehetne megvenni eme regényt. „Még nem jelent meg.” Patrícia úgy véli, hihetetlen fazon, őt ki kellett volna találni, de ez kevés lesz ide. Szpaszíva!

A következőt sem kell félteni, szerencsé(tlenségé)re ő nem irodalmi estet fog tartani, a backstage-ben meséli el Dombiéknak, hogy ő táncbűvész: Robottánccal fogja kombinálni a bűvészetet. Dombi küldi tovább a színpadra azzal, hogy úgyse’ látott még táncbűvészt. Én sem. Többet szerintem nem is fogok/fogjuk. Szóval, a színpadon is bemutatkozik, ő Király Ricsi, Ricsi King, táncbűvész, ilyet senki nem csinált még, mert ez a robottánc és a színpadi bűvészet kombinációja, saját fejlesztés. A korát firtató kérdést azzal hárítja el, hogy művészek egymás között ilyenről nem szoktak beszélni.
Uccu neki, robottánccal indít, aminek köze nincs a robottánchoz (közismertebb nevén electric boogie-hoz). Az első trükk egy piros golyó lebegtetése lenne, ha nem látszódna már messziről a damil, amivel tartja – Balázs szerint olyan vastag, hogy azzal egy kardszárnyút is ki lehetne fogni. Az idióta mozgás mellé további átlátszó „varázslatokat” tálal: mintha nem lenne nyilvánvaló a piros kendőbe rejtett napszemüveg, az egyik kezéből a másikba rejtett piros golyó kilátszik. Patrícia végignézné, mit tud még, de végül beadja a derekát és megadja a negyedik X-et a produkciónak. Ő kezdi az értékelést is: „Ilyen pozőr, amatőr dolgot még nem láttam. Rémes volt az egész.” – pedig csak vissza kellett volna emlékeznie a Larry és barátnőjének még gyatrább műsorára. Mentegetőzne az ember, hogy de hát tánc közben nem olyan egyszerű varázsolni, azzal oltják le, hogy a színpadi lét valóban nehéz, fel kell rá készülni, a trükkjeire meg nem kíváncsiak, mert nyilvánvalóak és mindenki által láthatóak voltak a mikéntek. Kocc.

A rongylábú bűvész aspiránst szép szál legény váltja a színpadon, mikrofonnal a kezében baktat középre. Milák Mózes, a Jézus Krisztus szupersztár musicalből a Gethsemane-t fogja előadni. Nagyjából 8 éve énekel, a műsorba azért jött, mert szeretne fejlődni. Márkó nem váratja: „Csapjunk a lovak közé!” – az új lecsó már úgyis megvolt. Két lépés hátra, zene indul, az angol változatba kezd bele. Bár nem ismerem az ominózus művet – én szegénységem, igen – de az ének rendben van, a hosszan kitartott hangok okésak, a falzett szintén, megvan a szenvedély és a tűz, talán egy ici-picit orrhangja van itt-ott, de ez is szubjektív. A manírjai, a kalimpálós, ideggörcsölős kézmozdulatai viszont idegesítőek. Az éneklős rész után áll, mint a cövek, és bár volna még hátra a zenéből, de Patrícia nem bír a türelmével: ő is él az arany gombbal. Az énekes úr ismét nem bír magával, az első reakciója megint csak kalimpálás a kezeivel. Az értékelést Eszter kezdi, azzal kezdi, hogy ha már tanulni jött ide, akkor használja inkább a hangját, azzal mindent meg tud csinálni, a keze rázogatását felejtse el. Patrícia osztja a véleményt: nyugika van és tök jó lesz.

A múltkori rapid jégszobrász dobozához hasonlót gurítanak a kellékesek a deszkákra. Később kiderül, egy mini pult, poharak kerülnek rájuk – miközben a backstage-ben a fellépő hölgy melegít be. Balázst és Dombit kéri meg, ugyan csekkolják már le, nehogy kilátszódjon a melltartó pántja. Kis tollászkodás után már nem fog. A derék hölgy ez’tán belibben a színpadra, ő Budai Julianna, 25 éves, Budapestről érkezett, a produkciója egy ritmikus gimnasztikai elemekkel fűszerezett, akrobatikus cocktail-show lesz. Piha! Bepötyögni is nehéz volt.
De amúgy tényleg az, és erre a szerkesztők/vágók is rájátszanak a lassított és/vagy közeli felvételekkel. A ritmikus sportgimnasztikából megvan a labda és a függőleges spárga, ezeket váltják a palack és a shaker pohár. Ahogy egy jó flair előadásban, úgy itt is röpköd a palack, a pohár, jók a zsonglőr trükkök, és tegyük hozzá, a hölgyemény sem utolsó látványban, teljesen jó az előadás ritmusa. A számot végül a klasszikus, pálcára kötött szalaggal elvégzett tornász elemekkel, majd pedig a whiskey-s poharak sorára helyezett shot-ok dominószerű borításával zárja. Rövid, tömör, ügyes, látványos. Patrícia értékel először lelkendezve: iszonyatosan élvezte, legszívesebben hazavinné vagy megrendelné otthonra, csodás, szuper, stb. Márkó biztosítja róla, majd ő hazaviszi. Szavazás: 4 igen.

Egyenesen a seregből, egészen pontosan eltávról érkezik egy katonaember a backstage-be. Ruháját nem laktanyából hozta, az csak amolyan színpadi kellék. Produkciójának nem lesz köze a honvédséghez, sokkal inkább a 90-es évek retro fílingjét fogja felidézni tánccal. A helyzet komikumával élve: Balázsék nem akarják lelőni a poént, útjára engedik.
A színpadon újra bemutatkozik, Havasi István, katonaként szolgál immár 8 éve, jelenleg szakaszvezető rendfokozattal. Szalutálós pózból indul a tánca Jacko They Don’t Care About Us c. slágerére. A koreográfia: táncversenyt nem nyerne vele, de a helyén van, fűszerezve némi beintéssel, emellett belakja a színpadot. Jacko-ról a békebeli Hip Hop Boys-ra vált a zene, a pali megszabadul az (ál)mellényétől, táncban ugyanolyat művel, amivel a 90-es évek fiúcsapata kápráztatta el a tini csajokat. Tényleg hozza azt, amit ígért, a közönség és a zsűri egyaránt vevő rá. A Hip Hop Boys-t kicsi átvezetővel DJ Bobo Freedom-ja váltja, tánca megint csak visszatükrözi a svájci pék zenéihez társított koreográfiát. Zseniális! A színfalak mögött Balázsék is hasonló véleményen vannak. Természetesen megkapja a megérdemelt tapsot, tényleg hatalmas bulit csapott. Márkó örvendezik, mennyire jó kezekben, biztonságban van az ország, elvégre az az ellenfél, amelyik talpon maradna vele szemben egy ilyen tánc után. Patrícia hálás, amiért odavarázsolta elé a komplett gimis éveit. Csuja szerette volna, ha annak idején ilyen lett volna a reggeli tornájuk 06:00-kor a seregben. Szavazás: 4 darab nem, de nagyon köszönik. Újabb szalutálás. Leléphet, katona.
A zsűri is lelép az ítészi asztal mögül. Reklámszünet.

Nem akárhova léptek le, hanem az élő adásba kerülő produkciókról dönteni. Mindegyik továbbjutóról van egy-egy keretezett kép a falon, azokon fogják megjelölni, mellikük jut tovább ténylegesen. A falat látván egyetértenek abban, hogy megszaladt a kezük, ahogy abban is, hogy mindannyian megérdemelték, mert tehetségesek. Szóval megy a matek: 30 helyük van, abból 5 aranygombos már bent van, a maradék 25 helyre kell bele szuszakolni a négyigeneseket. Idézgetik az emlékeiket, Imre szemüveget ölt az „ÉLŐ SHOW” matrica helyének kereséséhez. Lassan, de biztosan, indoklásokkal megerősítve a helyükre kerülnek a matricákok, egyelőre sajnos nem tudni, kiket takarnak – szó szerint. Az utolsó címkéken még vitatkoznak kicsit, elvégre volt olyan, ami látványos, meg baromi jó, csak nem biztos, hogy többet is ki lehet hozni belőle. Aztán van az úgy, hogy jó a karakter, tudna még többet mondani. Csuja valakit nagyon szeretne, de lebeszélik róla, mert középszerű. Végül csak egy matrica maradt, két versenyzőre, de hegylakósan mondva: csak egy maradhat. Minivita után megszületik a döntés, a harmincadik is megkapja a címkét.

Továbbjutók összecsődítve egy terembe, Dombi érkezik, hosztesszek kíséretében, kezeikben borítékok tömkellege, bennük rejlik az izguló, toporgó versenyzők számára a válasz: ki megy az élő adásba? Dombi fennhangon kihirdeti, miszerint a zsűri meghozta döntését, a döntéseket a borítékok rejtik. Lassú bontogatás, meglepődések, örömködések, összeborulások.

„A tábla készen áll, a bábuk mozognak.” – mondotta volt egykoron Gandalf. Ha nem is bábuként, de ők fognak mocorogni az élő adás(ok)ban:

• All In (csoportos tánc)
• Acro Maniacs (csoportos /akrobatikus/ tánc)
• Bandart (modern art)
• Bangó Adrienne (ének/hegedű)
• Buda Julianna (flair/ritmikus sportgimnasztika)
• Fekete Adrienn és Fekete Melinda (stand-up)
• Fricska (modern néptánc)
• Füry Ferenc (bohóc/halandzsa)
• Liko And Dave (toy story remake)
• M. Tóth Zsolt (jégszobrász)
• Méhes Csaba (pantomim)
• Milák Mózes (musical énekes)
• Molnár Nikolett (rúdtánc)
• Nagy Lora Szonja (show tánc)
• Nylon Group (modern art)
• Peet Project (jazz-funk zenekar)
• Quartzbox (homokanimáció 2.0)
• R3D Zone (csoportos tánc)
• Szupergirls (csoportos tánc)
• Talamba (ütős zenekar)
• Badár Tamás (bűvész)
• Czuczor-Gidai Zsófi (mesemondó)
• Dirty Led Light Crew (csoportos tánc)
• Niabe Doriane (ének)
• Tűzmadarak (tűzzsonglőr)
• Infusion Trio (improvizatív zenekar)
• Hot Men Dance (csoportos /chippendale/ tánc)
• Orbán Gábor (triál kerékpáros)
• New Dance World (csoportos tánc)
• Wallkings (trambulin akrobaták)

Képek forrása: rtl.hu