Ehrmantraut és Goodman a megye legkeresettebb bűnözőinek fejével kiplakátolt fal előtt ülnek, tisztes távolságra egymástól. Goodman figyelmezteti ügyfelét, hogy meg ne szólaljon, mert csak akkor válhat be a tervük, ha ő adja elő. Pár másodperccel később megérkezik a két philadelphiai rendőr, az alacsony köpcös pedig idegesen követeli vissza az ellopott jegyzettömbjét. Ehrmantraut persze fapofát vág, mint aki le se szarja, miért pattog a nyomozó, Goodman viszont azonnal előad egy levágósan előre kitervelt, abszolút szürreális sztorit arról, hogy pont az örs előtt találták meg a keresett füzetet, amit a nyomozó biztos véletlenül elejtett a kihallgatás után. A rendőr persze lehűti Goodmant, hogy ne nézze már hülyének, pontosan tudja, hogy nem véletlenül öntötte nyakon kávéval a múltkor, az ügyvéd viszont figyelmezteti, hogy hiába fenyegeti Ehrmantrautot bármivel, elveszett tárgyak visszajuttatásával aligha juttathat valakit rács mögé. A rendőr erre még inkább felszívja magát és Ehrmantrauthoz vágja, hogy holnap reggel a fia özvegyénél kezd, majd kiderül, van-e valami titkolnivalója, majd dühösen távozik. Ehrmantraut megköszöni Goodman szolgálatait és megkéri, hogy most inkább menjen el, mire az ügyvéd az idősebb philadelphiai nyomozóra förmed és befenyíti, hogy a kliensével ügyvéd jelenléte nélkül nem beszélhet. Mike erre megint helyrerakja, hogy most már aztán tényleg hagyja őket négyszemközt, mire Goodman sértődötten távozik.
A nyomozó elnézést kér társa viselkedéséért, amit azzal magyaráz, hogy fiatal és meg akarja váltani a világot. Mike rávágja, hogy semmi baj, igazából még kedveli is a rendőrt. A nyomozó utána arról érdeklődik, hogy Mike menye tudna-e bármi használhatót mondani, mert ha nem, akkor az ügy nyomok hiányában itt véget is ér. Ehrmantraut erre elmondja, hogy már beszélt a nővel, és szerinte nem mondana sok mindent a rendőröknek. Ő már bevallott neki mindent, amit kellett. A nyomozó ekkor elmondja, hogy nem lepődne meg, ha mostanában többen is visszavonulnának a körzetükből, de ez nem is baj, jót tenne már egy kis vérfrissítés a körzetben. Mint az alacsony, köpcös nyomozó. Csak még meg kell tanulnia, hogy nem minden ügy megoldható.
Goodman a parkolóban várja Ehrmantrautot, akit szokásához híven azonnal faggatni kezd a nyomozóval folytatott eszmecseréről, mire az öreg elhatja, hogy semmi köze hozzá, a rendőr a barátja és csak rájuk tartozik. Goodman ezek után szembesíti, hogy mindettől függetlenül még mindig ő a fő gyanúsított egy kettős gyilkosságban, mi van, ha így akartak kicsalni belőle valami fontos infót. Ehrmantrautot nem igazán izgatja Goodman teóriája: megköszöni az ügyvéd segítségét és közli, hogy a jövőben nincs szüksége a szolgálataira. Menjen haza, feküdjön le aludni, a számlát pedig nyugodtan küldheti.
A szokásos Chuck-vizit persze most sem maradhat el, a sötét házba lépve viszont Goodman többszöri szólítás után sem találja kényszerbeteg bátyját. Végül persze Chuck hangosan odaszól, hogy épp kint van, mire az ügyvéd meglepődve siet a hátsó kijárat felé: Chuckot a kert közepén találja, miközben folyamatosan számol, 120-hoz érve pedig azonnal berohan a házba. Goodman persze értetlenkedik, hogy ez mégis mi a fene volt, mire bátyja bevallja, hogy a kórházas sztori óta elkezdett magán kísérletezni: ki akar fejleszteni egy toleranciahatárt az elektromágneses impulzusok ellen, mert hát mégsem élheti le így az életét. Hiányzik a munkája, újra hasznos dolgokat akar csinálni. Múlt héten még csak egy harminc másodpercet bírt ki, most már a két perc is simán megy, egyszerűen muszáj jobban lennie, nem csak a saját érdekében. Goodman eléggé megörül a hírnek, majd gyorsan kisiet a kocsihoz és egy tucat hivatalos iratot cipel be a nappaliba. Sajnos a kocsijában és az irodájában/lakásában sem fér el, hacsaknem rajta alszik, úgyhogy ha Chuck nem bánja, itt hagyná kis időre, a plakátos eset óta ugyanis elég sok megkeresése lett. Miután becipelte a cuccait gyorsan távozik is azzal, hogy holnap ugyanilyenkor megint eljön, az ablakból belesve viszont mosolyogva nézi, hogy Chuck izgatottan már gyorsan bele is nézett néhány aktába.
A következő jelenetben Goodman egy tetőtől talpig üveg falú épület recepcióján kéri a kulcsot 801-es lakáshoz. Kim döbbenten szemléli a kétségtelenül exkluzív építményt, majd megkérdezi, hogy megengedheti-e magának egyáltalán. Az ügyvéd erre rávágja, hogy a plakátos sztori óta annyi megkeresése van az idősektől, hogy itt az ideje, hogy az üzletbe is fektessen egy kis pénzt. Elvégre ha sikeres akar lenni, akkor annak is kell látszania. Az iroda még bőven átépítés alatt áll, de így is pazar látványt nyújt: Goodman izgatottan mutatja, hova képzeli el a recepciót és hova ültetné a leendő klienseket ebben a végre tágas, nem acetonszagú környezetben. Bár a tárgyaló közel sem akkora, mint a Hemlin&Hemlin&McGillé, attól még bőven megteszi, majd megmutatja az irodáját, amiből brutális kilátás nyílik a városra. A már itt is bőven letaglózott Kimnek mutat még egy sarokirodát, ami még Goodman irodáját is simán übereli, mire a nő azt tanácsolja, inkább ezt válassza, mert a másik ezzel labdába sem rúg. Goodman viszont hozzáteszi, hogy ez sajnos a partnere irodája lesz, mire Kim persze rögtön rákérdez, hogy mégis ki lenne az. Goodman felajánlja a nőnek, hogy mi lenne, ha ketten csinálnák. Kim erre eléggé megilletődik és udvariasan visszautasítja az ajánlatot azzal, hogy nem mehet csak úgy el a Hemlin&Hemlin&McGilltől: finanszírozták neki a jogi egyetemet, bizalmat fektettek belé, és egyébként is, már csak két évet kell lehúznia a partnerségig, amire világéletében vágyott. Goodman erre hozzáteszi, hogy bocsásson meg, hirtelen jött ötlet volt az egész, mire Kim a konyhára hivatkozva magára hagyja a férfit a sarokirodában.
Kettlemenék kéz a kézben hallgatják nem túl reményteli lehetőségeiket: Kim érthetően vázolja nekik, hogy semmi esélyük pert nyerni, viszont sikerült egy kifejezetten jó alkut kötnie a D.A.-vel, amit semmiképp sem kellene elszalasztani. Harminc év helyett hajlandóak 16 hónapra csökkenteni a büntetést, ha átadják az ellopott másfél millió dollárt. Betsy Kettlemen erre egyből rávágja, hogy nincs náluk semmiféle pénz, a férje ártatlan, és nem holmi alkut akarnak kötni, hanem bírósági tárgyalást, ahol végre jogerősen is felmentik őket. Kim igyekszik udvariasan ignorálni a nő abszurd felvetését, majd hozzáteszi, hogy ennél jobb forgatókönyv nincs és nem is lesz, éppen ezért baromi nagy hiba lenne nem ezt választani. Betsy Kettlemen viszont továbbra is makacskodik: kijelenti, hogy az ő férje ártatlan, nem loptak el semmit, és mégis mit képzelnek, hogy miközben gyilkosok rohangálnak az utcán, pont az ő férjét kell bevarrni: nincs pénz, nem is volt soha, bíróságra akarnak menni és kész. Kim itt már elveszíti a türelmét és vázolja a családnak, hogy ha bíróságra viszik az ügyet, akkor a férj évtizedekre börtönbe kerül, a gyerekeik apa nélkül nőnek fel, így nincs más választás, mint elfogadni az alkut, két év múlva pedig újrakezdhetik az életüket. Mikor magára hagyná a párt, hogy beszéljék át négyszemközt a felvázolt lehetőségeket, Betsy Kettlemen rávágja, hogy ezen nincs mit megbeszélni, majd kirúgja Kimet. A sietősen távozó Kettlemenéket végül maga próbálja maradásra bírni azzal, hogy kezdjék újra a tárgyalást, Betsy Kettlemen viszont elhajtja azzal, hogy új ügyvédet keresnek.
Goodman épp egy Bingo-versenyt vezérel le a megye egyik idősek otthonában: elképesztően profi az egész, mint a TV-ben a lottósorsolás, villogó feliratoktól kezdve az asszisztenslányig minden egyes részletre odafigyel - sőt, még a Bingo lapra is az ő fejét nyomtatták. Mikor egy macskamániás idős nő megnyeri a kört és elpanaszolja, hogy az egyik macskája szeret fürdeni, a másik viszont valamiért nem hajlandó, hirtelen megcsörren Goodman telefonja. Saját asszisztensének tettetve magát felveszi, a vonal túlsó végén pedig Kettlemenék kérik arra, hogy mihamarabb hozzanak össze egy találkozót.
Goodman seperc alatt egy tipikus beülős étterembe siet, ahol a házaspár már izgatottan várja: bejelentik az ügyvédnek, hogy mégis csak őt szeretnék megbízni az ügyükkel, egy kikötésük viszont van: nem akarnak börtönbüntetést, és lehetőleg a pénzt is megtartanák. Mikor Goodman megkérdezi, hogy miért hagyták ott a Hemlin&Hemlin&McGillt, Betsy Kettlemen a védési stratégiát okolja. Az ügyvéd erre vázolja, hogy pár hónapja tényleg elhivatottan vállalta volna az ügyet, azóta más területre specializálódott: már csak idősekkel foglalkozik és végrendeleteket csinál. Betsy Kettlemen erre felhozza azt a munkadíjnak álcázott 30 ezer dolláros kenőpénzt, amit Goodmannek adtak át az ál-elrablást követően az erdőben, mire az ügyvéd hasfájásra hivatkozva kimegy a mosdóba és felhívja Kimet. A nő megkéri Goodmant, hogy győzze meg a házaspárt, hogy menjenek vissza a H&H&M-hez, mert az ügyüket nem lehet megnyerni, a legideálisabb alkut ő pedig már megkötötte.
Miután Goodman visszatér a házaspárhoz bejelenti, hogy sajnos el kell utasítani a megbízást: rettentően be van táblázva a következő pár hónapban, és különben is, jobban teszik ha visszamennek a H&H&M-hez, az általuk elért alkunál jobbat ugyanis ő sem tudna jobbat kötni. Betsy Kettlemen erre megint rákezdi, hogy ők nem alkut akarnak, hanem pert nyerni, és különben sincs másfél milliójuk, mégis miről beszél. Goodman erre elveszti a türelmét és a nőhöz vágja, hogy ne nézze már hülyének, pár hete együtt veszekedtek a sporttáskányi köteg pénzen: ezt nem lehet csak úgy elrejteni, elkölteni meg pláne, úgyhogy menjenek szépen vissza a H&H&M-hez, kérjenek bocsánatot az ügyvédnőtől és fejezzék be ezt a színjátékot. Betsy Kettlemen viszont sarokba szorítja Goodmant és kifejti, hogy ha létezik is egyáltalán ez a lopott pénz, akkor azzal az utolsó centig el kell számolni, márpedig harmincezer dollár hiányzik belőle. Goodman erre hiába próbál mentegetőzni, Kettlemen rávágja, hogy ebben mindannyian sárosak, úgyhogy jobban teszi, ha fenyegetőzés helyett azonnal nekilát az ügyükhöz.
Hemlin szótlanul vezeti Goodmant Kim egykori irodájába, amit ellepnek a Kettlemen üggyel kapcsolatos akták. A kudarcba fulladt tárgyalást követően Hemlin lefokozta Kimet, a jogtalan büntetésen pedig Goodman eléggé felháborodik. Hiába próbálja bizonygatni, hogy nem ő lopta el a klienseket és nem Kim bénázott, Hemlint nem érdekli a magyarázkodás és magára hagyja az ügyvédet. Miután sikeresen felpakolta az összes létező dobozt, Goodman összefut a parkolóban dohányzó Kimmel, akinek szintén elmondja, hogy egyáltalán nem jogos, hogy Hemlin rajta tölti ki Kettlemenék abszurd elvárásait. Kim ehhez csak annyit tesz hozzá, hogy a két éves partnerségi projektje most legalább tíz évnyire hosszabbodik az idióta házaspárnak köszönhetően, mire Goodman bevallja, hogy kénytelen volt vállalni az ügyet, sarokba szorították. Kim csak annyit kér a férfitól, hogy ne ígérjen a családnak olyat, amit nem tud betartani: bár ügyvédként ilyet nem mondhat, de eleve vesztett ügyről van szó, főleg, mivel Kettlemenék még csak meg sem próbálták eltüntetni a bizonyítékokat maguk után. Nincs kiskapu a pénzen kívül, azt pedig nem akarják kijátszani, vigyázzon, mivel próbálkozik.
Goodman a vietnámi körömszalonban bérelt lakásán/irodájában nézi át a Kettlemen üggyel kapcsolatos tucatnyi iratot, miközben az Új-mexikói törvénykönyvben próbál valamilyen kiskaput keresni, természetesen totál sikertelenül. A plafonra nézve viszont eszébe jut az elrejtett kenőpénz, amit szomorú arccal vesz ki a cipős dobozból, aztán hirtelen beugrik neki valami. A következő jelenetben már Kettlemenéket látjuk, ahogy este a gyerekeikkel Activityznek: Ehrmantraut a házuk előtt áll és épp valamilyen spray-vel fúj le egy köteg tízezrest, amit aztán a gyerekek egyik játékautójának csomagtartójába tesz. Ahogy ezzel végzett, felsétál a Kettlemen ház kerítése mögé, és a fáról szedett almát rágcsálva, kívülről nézi, éppen mit csinálnak. Ahogy telik az idő, úgy növekszik a kerítésre tűzdelt almacsutkák száma, Ehrmentraut pedig még a meccset is elkezdi rádión hallgatni, annyira unatkozik.
Kettlemen kiviszi a szemetet, mikor észreveszi a játékautó hátuljába rejtett kötegnyi pénzt. Gyorsan beviharzik a házba és megmutatja a feleségének, akivel persze egyből azt hiszik, valamelyik gyerek lopta ki a sporttáskába rejtett pénz közül. Miután a nappaliba vezérlik a kicsiket és jól leteremtik őket, Ehrmantraut kintről kifigyeli, melyik szobába viszik vissza a csaliként kirakott köteget. Miután a család lefekszik aludni, a férfi a hátsó lépcsőn át, kívülről belopakszik, majd fluoreszkáló világítással átvizsgálja, a kifgyelt szobában hol van a legtöbb ujjlenyomat: a csap alatti szekrényt kinyitva végigvilágítja az oda elhelyezett tisztítószereket és WC-papírokat, a szekrény oldalán viszont észrevesz néhány nem odaillő nyomot. Kipakolja a cuccokat majd felnyitja a fiók alját, ahol megtalálja a jól elrejtett pénzt.
Goodman szomorúan nézi a sporttáskányi készpénzt, majd megköszöni Mike-nak, hogy nem a Bahamákig rohant vele. Lemondóan visszarakja az idősektől megkeresett, hiányzó húszezer dollárt és megkéri Ehrmantrautot, hogy vigye el a zsákot a D.A.-hez. Ehrmantraut erre hozzávágja, hogy akkor most már egálban vannak, mire Goodman letargikusan bólint.
Másnap az ügyvéd egyenesen a mit sem sejtő Kettlemen családhoz hajt, akik negédesen érdeklődnek az ügyükről. Goodman erre beközli, hogy az alkuról kellene beszélni, mire Betsy Kettlemen megint figyelmezteti, hogy erről hallani sem akar, mire az ügyvéd hozzáteszi, hogy mivel megváltoztak a körülmények, lehet mégis el kellene gondolkodni rajta. A házaspár értetlenkedve kérdezi, mégis mi változott tegnap óta, mire Goodman azt tanácsolja, talán nézzenek már a csap alatt lévő fiók mélyére. A nő azonnal elkezd az emeletre sprintelni, a férje pedig utána. Mikor a pénznek hűlt helyét találják, persze rögtön üvöltözni kezdenek és számon kérik Goodmant, hogy mégis mit csinált vele, mire az ügyvéd vázolja, hogy a pénz már úton van a D.A.-hez. Betsy Kettlemen erre megfenyegeti, hogy fel fogja jelenteni lopásért, mire Goodman ráförmed, hogy inkább örülnének hogy minimalizálta a büntetést, most pedig fogják magukat és kérjenek bocsánatot Kimtől, amiért jogtalanul megalázták. Betsy Kettlemen még mindig nem adja fel és megfenyegeti Goodmant, hogy szólni fog a harmincezres kenőpénzről, mire az ügyvéd rávágja, hogy az utolsó centig visszarakta, úgyhogy ezt nem hogy rábizonyítani nem lehet, de ezzel azt is beismernék, hogy nem csak a férj, hanem a nő is részese volt a sikkasztásnak. Kettlemenék ekkor szembesülnek először azzal, hogy az ügyük tényleg esélytelen: bár Betsy még mindig azt szajkózza, hogy keressenek új ügyvédet, a férje a gyerekekre hivatkozva meggyőzi, hogy vállalják be az alkut. A nő erre zokogásban tör ki, talán most először jut eszébe, hogy ezt tényleg nem lehet megúszni. Goodman végül elviszi a házaspárt a Hemlin&Hemlin&McGill irodájába Kimhez, aki megköszöni, hogy nem hagyta cserben.
Goodman szomorúan néz körbe az irodában, ami most már biztosan nem lesz az övé, majd a pazar panorámának köszönhetően lenéz a városra, amiben sehogy sem sikerül érvényesülnie. Csalódottan teszi a kulcsot a zsebébe, majd bezárja az ajtót és dühében szétveri. Zokogva zuhan a padlóra, majd egyszer csak megcsörren a mobilja, amit megint csak saját asszisztensének tettetve vesz fel. Megint kezdheti elölről az egészet.
Facebook kommentek