In den Händen der Maffia, mondja a német cím, ami már előre elárulja a mostani rész csapásirányát. James továbbra is az Amerikába kivándorolni szándékozók szállítását nyomatja, ennek jegyében érkezik Baines kíséretében Palermoba az Esther Lohse nevű vitorlás fedélzetén. Hogy ez most bérelt hajó vagy saját tulajdon, nem derül ki, viszont ezzel fogják elszállítani a szicíliai emigránsokat Nápolyba, ahol James már előre kibérelt egy gőzhajót New Yorkig. A kikötőbe megérkezik James helyi ügynöke, signore Benito, akinek mozgását a közeli borbélyműhelyben beszappanozott arccal ücsörgő bajszos ember szúrós szemmel figyeli. Benito erről mit sem sejtve lép a vitorlás fedélzetére és kezd megbeszélést Onedinnel. A hajószakács ezalatt kimegy a piacra bevásárolni, a szappanos arcú utána küldi két emberét.

Benitonak nincsenek jó hírei, az emigránsok nem hajlandók a teljes előleget kifizetni, majd csak akkor, ha már fenn lesznek a gőzösön. Jamesnek viszont előre van szüksége a pénzre, mert ki kell fizetnie a gőzös bérleti díját, ezért úgy dönt, Benito kíséretében elmegy a kivándorlók falujába személyes egyeztetésre. Baines kirakodás után másnap reggel jöjjön utánuk, a falu közelében van egy kikötésre alkalmas partszakasz, ott találkoznak. A beszélgetésnek Minns első tiszt megjelenése vet véget, aki közli, hogy a szakácsot valami verekedésért letartóztatták, mi legyen. Itt hagyjuk, dönti el James, szakácsot bármikor találunk, majd félrevonja Minns-t, hogy rábízza a hajón lévő készpénzt. Az első tiszt azonban nem szeretne ekkora felelősséget vállalni, James viszont nem akarja magával vinni a zsét, most mi lesz? Ezt nem tudjuk meg, James mindenesetre kocsira száll Benitoval és elindul a faluba.

Mi újság eközben Liverpoolban? Letty új üzletbe kíván belevágni, de még nem tudja, mi legyen az. Beszélgetésbe elegyedik Figg-gel, az ócskással, aki nem akarja elvinni a kiszuperált vaskályhát, a franc se emelget ilyen nehéz cuccokat. Nagyobb üzlet ugyanis a jutazsákok adásvétele, a lyukasakat is érdemes megfoltozni és úgy eladni, Letty előtt máris körvonalazódni kezd az új üzleti modell. Charlotte és William továbbra is rendszeresen találkozgat, persze csak „véletlenül”, vevőnek álcázva Robert üzletében. Az egyik eladónő, Mrs. Purvis szomorú, mert Robert kirúgta, ugyanis már kétszer késett el a munkából, harmadszorra megkapta az útilaput. Charlotte biztatja, jelentkezzen Miss Gauntnál, ő talán tud a számára munkát adni.

A Frazer irodában Fogarty szemrehány Williamnek, miért nincs munkaidőben a gyárban, a srác nagy miszterfogartyzás közben Dunwoodyra hivatkozik, aki délutánra elengedte, mert most éppen nincs számára munka. Máskor tőlem kéredzkedj el, és ne szólíts többet Mr. Fogartynak!, mondja N Sz emelt hangon Williamnek, aki erre szó nélkül lelép. Az utolsó szavakat meghallja az éppen belépő Elizabeth, aki letámadja N Sz-t: Mit akarsz tőle, hogy hívjon, apának? Williamnek igenis szüksége van más elfoglaltságra is, nem csak mindig a munka meg a tanulás, fontos például, hogy táncolni is tudjon, mert az fontos a társadalmi pozíciójában, ha átveszi a gyárat. Amúgy meg 17 évig én neveltem egyedül, úgyhogy nem értem, mit feszkózol, vágja még oda Sz Sz, és ő is távozik. (Mit gondoltok, milyen kebellel?)

Vissza Palermoba, ahol Palermo – Udinese 1:1, x, bocsánat, ez a heti totómeccs félidei eredménye. Szóval a kikötőben már korábban is látott fiatal srác becserkészi a rakparton Baines kapitányt, és elég jó angolsággal szakácsnak jelentkezik. Én jól beszél angol, jó szakács, nem szeret spagetti?, ajánlgatja magát, de olyan kitartóan, hogy Baines másik jelentkező híján úgy dönt, felveszi. A srác neve majdnem olyan hosszú, mint a műsoridő, Gabriele Antonio Giovanni Ricardonak hívják, én akar menni Nápoly, mille grazie, signore, hálálkodik Bainesnek.

Az Esther Lohse kihajózik, a szakács nekilát megfőzni a méretes adag spagettit, és mikor elkészül, személyesen invitálja le a matrózokat a konyhába enni. A fedélzeten így csak a kormányos és az első tiszt marad, Gabriele ezt kihasználva felnyitja az egyik nagyméretű ládát, amiből két bajszos rosszarcú mászik elő pisztollyal. (Mármint csak egy bajszuk van fejenként, így jön ki összesen a kettő.) Arra kényszerítik Minnst, hogy adja át a kormányt a hosszúnevű szakácsnak, őt meg a kormányossal együtt lekényszerítik a parancsnoki kabinba. Baines éppen befejezte az ebédet, az utolsó szál spagetti majdnem a torkán is akad, amikor meglátja az érkező Minnst, nyomában a két fegyveressel. Persze a hajón lévő készpénz érdekli őket, Minns előhozza a pántos ládát és ellentámadás gyanánt hozzávágja az egyik banditához, ez hiba volt, mert a másik bajszos egyetlen halálos lövéssel leteríti, RIP. A kincsesláda azonban üres, ezen az összes életben maradt jelenlévő meglepődik, én is csak pislogok, James csak nem magával vitte az ismeretlen vidékre a lóvét?

Nem úgy néz ki, mert már látjuk is a barkókirályt, amint a faluban az emigránsok vezetőjével, Giacomoval beszélget az előlegről. Kiderül, hogy azért nem akarják az egész előleget kifizetni, mert akkor nem marad pénzük a maffiának. Ugyanis azoknak védelmi pénzt kell fizetni mindenért, akár marad valaki, akár megy. Védelmi pénz, azmiaz?, néz hitetlenkedve James, látszik rajta, hogy még egy részt sem látott a Keresztapából. A nemzetközi helyzet az Esther Lohsén is fokozódik (Eszter mijén?, kérdezte nagyothalló nénikém), a bajszos banditák vészjóslóan lóbálják pisztolyukat Baines felé, nem hiszik el, hogy a vén tengeri medvének brummja sincs a pénz hollétéről. Érjen csak ide signor Ranocci, majd neki beszélni fog!, fenyegetőznek. Que cosa signor Ranocci?, jutnak eszünkbe a kezdő olasz nyelvtanfolyam első órái, persze hibásan. De már látjuk is a szóbanforgót, kis bárkával éppen most érkezik meg, és Esther oldalát tapogatva felmászik a fedélzetre. Höjj, hát ez az epizód elején látott ember, csak már lemosta magáról a borotvahabot, így tökre hasonlít A Jó, a Rossz és a Csúfból a Rosszra. (Best western movie ever, ugye ebben megegyezhetünk? Ellenvéleményt nem fogadok el.)

Don Ranocci azonban hiába kemény, nem tudja kiszedni Bainesből, amit az nem tud, bajszos emberei is hiába kutatják át a hajót, niente denaro. Baines azt sem árulja el, hová ment James, de a don megtalálja a térképet, rajta a bejelölt kikötési hellyel, és utasítja Gabrielét, kormányozza oda a hajót. Ezalatt Onedinünk végére ér az emigránsokkal folytatott megbeszélésnek és úgy dönt, mégsem kéri el tőlük a teljes előleget. Benito, az ügynök szerint nem bölcs dolog szembeszállni a maffiával, James erre hümmög valamit majd odaszól Giacomonak: Tartsák meg a pénzüket, remélem, én is megtarthatom a magamét, ezzel távozik.

Újra Liverpool, az elbocsátott Mrs. Purvis jelentkezik Lettynél munkára, aki türelemre inti, mert még nem egyezett meg az ócskással. Hamarosan megérkezik Figg és hat pennyt kér egy lyukas zsákért, Letty szerint ez túl sok, ha ennyiért venné meg tőle, akkor nem tudna tisztességes bért adni a varrónőknek. Figg csak legyint, fizessen az asszonyoknak egy pennyt darabjáért, az pont elég, mondja, de Letty nem hajlandó erre. Na jó, akkor legyen 5, ajánlja fel Figg, de a jóságos szamaritánus Letty ezt még mindig sokallja. Ő maximum három pennyt fizetne zsákonként, Figg gondolkodási időt kér és elhúz. Charlotte szerint nem fog visszajönni, Letty ne legyen már ilyen érzékeny, bezzeg a papa ilyen esetekben nem a szívére hallgat.

Hiába a nagy konspiráció, Elizabeth megtudja, hogy fiacskája és Charlotte továbbra is találkozgat, számon is kéri ezt rajta, majd felveti, saját érdekében találkozhatna más lányokkal is. Itt van ni egy jövő heti estélyre szóló meghívó, ott sok fiatal lány lesz, kísérj el, csábítgatja Williamet, akinek persze nincs kedve menni. Végszóra belép Fogarty, Mr. Fogarty viszont biztos szívesen elkísér, jól mondom, apám?, hagyják el a történelmi szavak William száját. N Sz elégedett pöffeszkedéssel válaszol: Ha édesanyád veled akar menni, akkor kísérd el. Menjünk el hármasban, és akkor két táncpartnerem is lesz, csipogja Elizabeth.

Szicíliában azonban nem ilyen enyhült a hangulat, és nem csak azért, mert az Udinese hosszabbításban nyert a Palermo ellen. A megbeszélt helyre érkező Onedint az új szakács Gabriele fogadja a parton és evez vele a hajóhoz. James is végigtapogatja Esther oldalát, de amint a fedélzetre lép, a don lefegyverzi. Giuseppe Massimo Alessandro Ranocci vagyok, mutatkozik be gúnyos mosollyal, sose bízz a túl hosszú nevű emberekben, jutnak James eszébe John Smith nevű bácsikája szavai. Ranocci a legénységet már korábban kivitette a partra és most váltságdíjat követel értük, ami tulajdonképpen az emigránsoktól beszedendő 10 000 font lenne. Nyomatékul Bainest is megkötözteti és már vitetné őt is a csónakhoz, James azonban nem izgatja magát. Ő összesen 500 fontot kínál a legénységért, na jó, legyen még 500 az öregért, többet úgysem ér, néz szúrós szemmel Bainesre. Ranocci persze nem fogadja el az ajánlatot, Bainest a partra viteti és Jamesnek másnap délig ad gondolkodási időt.

James visszamegy a falusi kocsmába és Benito tolmács kíséretében ismét találkozik Giacomoval: Döntsék el, azt akarják, hogy a maffia életük végéig szívja a vérüket, vagy inkább a szabadságot választják? A kivándorlók rövid ideig tanácskoznak, majd úgy döntenek, James-szel tartanak. Baines és Ranocci egy kis faházban beszélget a hegyoldalban, Baines arról győzködi a dont, hogy fogadja el Onedin ajánlatát, az 1000 font szép pénz. Egyszer csak meglátják, hogy a kivándorlók csónakjai elindulnak a legénység nélkül veszteglő Esther Lohse felé, és James máris magyarázni kezdi az értelmesebbeknek, hogyan kell kezelni a vitorlákat. Hát engem itt akar hagyni?, döbben meg Baines. A maffiafőnök emberei behozzák a tolmácsot, aki közli, Onedin csökkentett vitorlázattal akar eljutni Nápolyba és legénység nélkül is nekivág. Ranocci siet a partra, Bainest maga mellé ülteti az egyik csónakba és a hajó mellé evez.

Pisztolyt szegez az öregre, úgy fenyegetőzik, de Jamest ez nem hatja meg. Neki csak 1000 fontot ér a kapitány meg a legénység, ha Ranocci nem fogadja el ezt az ajánlatot, akkor arrivederci. A maffiózó úgy tesz, mint aki még mindig ragaszkodik az eredeti összeghez, ezért James, hogy megmutassa, mennyire bízik a signoreban, ledobja neki a pénzesdobozt. A don meg is lepődik, előre megkapja a pénzt, és mi van, ha mégis lelövi Bainest? Azt hiszem, maga olyan ember, aki állja a szavát, mondja James, amivel úgy látszik, sikerült a főnök büszkeségére és hiúságára hatnia. Ranocci elengedi Bainest, majd felbontja a dobozt, és a benne található 1000 fontnak megfelelő lírát nevetve a tengerbe szórja.

Megállapodás születik Liverpoolban is: Figg egy nap gondolkodás után mégis elfogadja a Miss Gaunt által kínált három pennys árat, így Letty normális pénzt tud fizetni a varrónőknek. James széles vigyorral magyarázza Bainesnek, hogy vele is el kellett hitetnie, hogy lemond róla, mert csak így tudta engedményre kényszeríteni Ranoccit. Majd felfedi, hova rejtette a készpénzt: az egyik parafa mentőövbe, ki gondolta volna? Az az 1000 font amúgy az egész út haszna lett volna, de inkább megmentettem vele magát, tölt brandyt a poharakba. És Ranocci megetette a halakkal, nekem ennyi pénz életem végéig elég volna, és akkor nem parancsolna többé senki, borong Baines. James csodálkozással vegyes meglepetéssel néz régi hű emberére.