Hopp, fagyiskocsi, hopp, egy hulla benne. Burgonyaszirmos-csokis fagyi, óh, tudom, hogy most többen hánytok, de pedig én látok benne fantáziát, nálunk ilyen nincs mi? Sejtettem. Kénytelen leszek chipset mártogatni a doboz fagyiba, mert kreatív vagyok. Na jó, túllépek a fagyi dolgon, Kate-nek amúgy ízlik, de nem falhatják fel az egészet, mert persze valaki időközben megtalálta a halott fiút. Sergei fia Antont két mellkaslövéssel terítették le, egy olyan szar környéken, ahol a kutya sem vesz fagyit. Grafikus suliba járt, és az aznapi óra közepén rátört a para, úgyhogy kirohant a teremből, és beszállt egy fickó kocsijába. A rajztanárnőnél ideálisabb szemtanút nem látott még a világ, emlékszik a kocsira és a rendszámra is, jó, a pasira nem, mert sötét volt, akkor hogy a faszomba látta a rendszámot, mindegy, ne legyünk telhetetlenek.
Antonnak az összes rajza törölve lett a gépről, vajh miért, viszont van ennél izgalmasabb, mert a helyszínelők rájöttek, hogy a fagyiskocsiban elrejtőzve ott volt egy gyerek a gyilkosság idején. Másodikos szerencsétlen, szerintem nem aludt az éjjel. Vagy de, mert egyikük sem vallja be, hogy meglógott délután, és elszállásolta magát egy csomó fagyiskanál társaságában, nyilván, mit is vártak. De majd Castle-nak bevallják, mert ő elég infantilis, hogy egyből megbízzanak benne a kispajtások, Mrs. Ruiz enyhén szkeptikus, elsőként mindenesetre fejbedobják egy radírral a cuki kis gyerkőcök, hát, hajrá. A kocsi, amibe Anton beszállt, egy volt zsarué, de mivel Clarkot még előbb kinyírták, mint Antont, így viszonylag nehéz lesz megkérdezni tőle, hogy milyen kapcsolatban is voltak. Castle tényleg teljesen idióta, bár a Jason nevű kisfiút én is két másodperc alatt rühellem, de azért a grimaszolásba kár volt belemenni. Végül azért csak van frappáns ötlete, mindenki ír neki egy csuda fogalmazást, arról, amiről akar, és hátha egy másodikosnak még nincs annyi esze, hogy ha szóban nem mesélte el a – láttam tegnap egy hullát – sztorit, akkor majd szépen leírja. Vannak kétségeim. Mrs. Ruiznak is vannak kétségei.
Ti hogy álltok a kérdéssel? Castle bízik, hogy meglesz az egyikben elrejtve a kulcs, ehhez kap segítséget szívószálas dobozos képében, nekem vélhetően egy dupla gintonic többet segítene. A zsaru és a srác között még mindig nincs meg a kapcsolat, viszont a zsaru lakását legalább felforgatták. Kerestek valamit, mondja Kate. Ne már. Tényleg? Egy héttel ezelőttről viszont van egy felvételük, amint mindketten bemennek egy csomagküldőbe, kb. egy óra eltéréssel. Nagyon fifikásak, bármit is műveltek azok ketten. Hát, elsőre úgy tűnik Jack a szemtanú, de aztán egy óra fűben kúszásos katonásdit követően kiderül, hogy csak sokat néz tévét. Tutira a kis köcsög Jason lesz a szemtanú, aki folyton szívatja Castle-t, most épp azzal, hogy pont úgy néz ki, mint aki bepisilt, mondjuk tényleg. Ujjalmutogatós röhögés, sőt, Jason még le is fényképezi, mert ez ilyen kis szimpatikus gyermek. Anton fél évvel ezelőtt bérelt egy postafiókot, a nyugdíjas zsaruval közösen, amit lerakatnak használtak, csak nem tudjuk mit raktak le.
Minden héten jöttek és egy óra különbséggel nyitogatták a fiókot, mígnem a múlt héten valaki odatelefonált orosz akcentussal, hogy ugyan kié az 552-es fiók. Anton enyhén idegbeteg lett, két óra múlva meg is ölték, ez is egy módszer a megnyugvásra. Castle egyre lejjebb kerül a lejtőn, már lenyúlták a tárcáját, és egymásnak dobálják a feje felett, majd a kedves kis Jason elintézi, hogy még seggre is essen, de mindennek van haszna, mert Emily megsajnálja, hiszen mindenkivel történnek rossz dolgok. Vele pl. valami olyan történt tegnap, amit nem mondott el a tanárnőjének reggel, de ha Castle holnap is ott lesz, akkor neki elmondja. A helyében valami szkafanderben mennék, biztos ami biztos alapon. Aha, már látom, miről beszél Kate, meg most már Castle is látja, Alexis tényleg kicsit begolyózott ebbe az eltűnésbe, és most úgy viselkedik az apjával, mintha a két éves kisfia lenne. Kap uzsit is az iskolába menet, és a szkafander helyett tündérszárnyakban tündököl tündéri Emily-vel. Emily főzött neki teát. Tündérbogyóból.
És nem a gyilkost látta, csak Jasont, aki folyton piszkálja, és húzgálja a haját is, meg minden. Castle előjön a benned van a belső erő sztorival, de legalább nem azzal jön, hogy biztosan azért húzgálja a hajad, mert tetszel neki. Emily a belső erőtől vezérelve rohadtul orrba vágja Jasont, aki rohadtul elrohan az igazgatóhoz, aki közli Castle-val, hogy a kölyök szülei rohadt befolyásos rohadt ügyvédek, akik rohadtul imádnak perelni, úgyhogy Castle bácsit kirúgják az iskolából, rossz magaviseletre való buzdítás okán. Hö. Ezek ketten, mármint Anton, meg Clark a nyugdíjas rendőr, olyan becsületesek voltak, mint Jézus maga, de akkor mi frászt csináltak a hülye postafiókkal, és vajh miért hívta fel Anton egy szomszédos fülkéből , Dmitri Kalenkovot, akinek amolyan orosz szamuráj feje van, legyen az bármilyen is. Dmitri az orosz maffia verőlegénye, én spec már akkor infarktust kapnék, ha csak meglátnám, a verésig már el sem jutnánk. Nem mintha bármiért is meg kéne, hogy verjen az orosz maffia, de hát sosem lehet tudni ezt előre, hogy mit tartogat a jövő, ugye.
Dimitrit is kinyírták, meg sem lepődöm. Előtte viszont megkínozták, a másik kettőnek ez legalább kimaradt, apró örömök. Hopi, nem is Dimitirit kínozták meg, hanem ő kínzott valakit, aki hiába volt odakötözve a székhez, egy óvatlan pillanatban kitörte annak a lábát, fejbekúrta vele az oroszt, majd kétszer mellbelőtte. Na ja. De az orosz már három napja halott, tehát előbb halt meg, mint a másik kettő, közben ráadásul Anton szüleinek a lakását is felforgatták, úgyhogy ismét megállapíthatjuk, hogy a gyilkos keres valamit. De azt nagyon. Ő ugyan nem találta meg, de Anton apja igen, egy rakat útlevél, mind tök üres. És kiderült, hogy a fia és az orosz együtt nőttek fel. Castle közben sírva búcsúzik a kölyköktől, és végül még Mrs. Ruiz is megengedte neki, hogy Leslie-nek szólítsa, mert érzékeny lélek. És valamelyik gyerek hagyott egy búcsúajándékot Castle kabátzsebében, egy rajzot a fagyiskocsiról. De melyik? Emily sokkot kap, mikor meglátja Kate-et, de megnyugszik a hírtől, hogy ő csak néha szokott hercegnősdit játszani Castle-val, és különben sem főz olyan finom teát, mint ő.
Kizavarják az egész osztályt, és elkezdik átnyálazni a rajzaikat, hogy rájöjjenek, melyik gyerek most már tényleg a néma szemtanú. Naná, hogy Jason, és mégsem Jason, mert nem ő volt a fagyiskocsiban, hanem a nővére, aki nem más, mint Natalie, a grafikustanárnő. Itt aztán összefutnak a szálak. Ezek hárman voltak itt a világ megmentői, mármint a világ orosz bevándorlóinak a megmentői legalábbis. Akik idejöttek, és szar munkát kaptak, és nem tudtak hazamenni papírok híján, azoknak gyártottak hamis útleveleket. Csakhogy egyszer Anton felismerni vélt egy nagggyon gonosz embert az egyik képen, aki még a múltban megpróbálta őt megölni. Megmutatta Dimitrinek, hogy tutira menjen, és tutira is ment, mert Polkovnik szépen kinyírta mindhármukat. Natalie végignézte az egészet, és van képe is Polkovnikról a lakásán, egy csomó információval együtt. A pasi nem csak gyilkos, hanem háborús bűnös, Grúziában népirtott katonai vezetőként, többek között azt a falvat is kinépirtotta, amiben Antonék laktak, ezért is menekültek el.
Évek óta körözik, de nem tudták elkapni, mert a pasiról sosem készült kép, úgyhogy vélhetően ezt a képet kereste, ami ott figyel Natalie lakásán. Fel is forgatta, de a kameratartót, amiben volt, elvitte magával Jason az iskolába, az meg ott figyel az osztályteremben. Kár, hogy ezt az egészet emberünk végighallgatja az ágy alól, mert a világ legjobb zsaruinak annyi esze nincs, hogy mielőtt nekiállnak dumálni, megnézzék, nincs-e még ott a népirtó a lakásban. Persze utánuk megy, és már épp leverné őket a suliban, amikor Castle alkalmazza ugyanazt a trükköt, amit Jason az ő seggre esésekor, azaz guríts kicsi színes golyócskákat a másik lába alá. Úgyhogy éppen lehetnének örök haverok is innentől, de nem, sosem lesznek, vannak akik nem bírják egymás szagát és kész. Mrs. Ruiz kap egy érdemrendet, és egy utolsó fintorgóverseny után párosunk egyik tagja hazatér az iskolából, mert Alexis már nagyon aggódik. De nem lehet mindig aggódni, mert előbb-utóbb agyérgörcsöt kapsz, úgyhogy menjünk rollerezni, és együnk egy fagyit pizzát. Juhú.
Facebook kommentek