Elérkeztünk a sorozat azon részéhez, amit a kritikusok és a rajongók az egyik legjobbnak tartanak. (Tessék megnézni az összesítéseket.) Az irodában Harry éppen jegyűzérkedik, Danny, a törpe rögtön számonkéri, hogy miért kell fizetni olyan jegyért, amit Harry ingyen kapott – viszont egy Muhammad Ali meccsért mindenki hajlandó fizetni. Sőt, van aki Sonny Listonra fogad. Don konkrétan egy százast tesz rá, majd a Samsonite csapatot az irodájába hivatja. Don, hogy kimaradjon a meccs előtti kanmuriból Miss Blankenship segítségét kéri: foglaljon neki és Rogernek asztalt egy másik helyre. A meccsről a nő sommás megjegyzése a legjobb: „Ha verekedő négereket akarok látni, kidobok egy egydollárost az ablakomon.”
A beérkező csapat élén Peggy szóvá teszi, hogy ők már két órája várnak Donra, hogy előadják a reklámtervüket. Don miután majdnem kihányja a kávéját, a csapatra figyel: Peggyék egy akkoriban híres amerikai futtballjátékossal, Joe Namath-tel akarnak eladni egy jelenetet, amiben a legjobb védelmet (akár a játékban) is a Samsonite nyújtja. Mindenki nagy beleéléssel játssza a szerepét, de Don szerint egy sztárral megtámogatott reklám megúszós. (Ráadásul nem is bírja Namathet...) Szerinte nő nem is kell a reklámba, mert „Nők nem szoktak bőröndöt venni.” Peggy közli, hogy Dr. Faye szerint igen. Don mindenkit kiküld, majd kifejezi az örömét amiatt, hogy Peggy úgy érzi, „ebben a környezetben lehet tévedni.”
Donnak tetszik Danny ötlete arról, hogy a Samsonite a legkeményebb, és mér arra is hajlik, hogy vicces legyen a reklám, de nem így. Peggy sértődötten hagyja el Don szobáját. Az irodájában egy csokor virág és egy apró ajándék várja: Peggy boldogan hívja fel Duckot, amiért az emlékezett a szülinapjára. Duck ajándéka egy csomag névjegykártya egy nemlétező cégről, amiben együtt dolgozhatnának női termékeken, és ahol Peggy lehetne a kreatív igazgató. Duck már "hazament" a Greytől, amitől Peggy egyből rájön, hogy a dolog korántsem úgy van, ahogy Duck állítja: „Csak nem rúgtak ki? ” - kérdezi, mert halott a botrányról a díjátadón. Peggy próbál lelket önteni Duckba, közben kibújni a dologból.
Mert mindeközben még a fiúk is rátörnek. Duck könyörögni kezd, Peggy lerakja a telefont. majd elmondja, hogy Don utálta a tervüket. Igazából Stan is utálja, de egyelőre ebédelni akar. Miss Blankenship egy sürgős hívást ad át Donnak: Stephanie kereste Kaliforniából. Don rosszat sejt, és ezért nem is bír telefonálni, inkább iszik egyet. Roger csatlakozik, de ő is rossz hírt hoz: Freddy Rumsen és a Pond's fönöke és látni akarják a meccset, tehát előre kell inniuk. Don, habár foglaltatott külön asztalt az egészből kihúzza magát: a Samsonite-on kell dolgoznia. „Amúgy sem lennék jó társaság.” „Ez eddig sem zavart” - feleli Roger. Don leül, ismét előkerül a telefonüzenet cetlije, de Don még mindig képtelen lépni.
A kreatív szobában a fiúk James Bondot emlegetik. Peggy pedig megpróbál mindenből ötletet csiholni. Mikor Stan egy újabb adag sört hoz, Peggynek elege lesz, és elköszön. Joan rászól a fiúkra, hogy tüntessék el az üvegeket. Joey visszapofázik, Danny és Stan szájhúzva teljesítik Joan parancsát. Peggy már kabátban sminkel a női vécében. Először Megannel cseveg: ez Peggy 26. születésnapja, és a fiúja vacsorázni vinné. Erre megjelenik Trudy, már növekvő pocakkal. Nehézkes beszélgetés kezdődik, elvégre Trudy nem tudja, hogy Peggy már átélte a gyermekáldás élményét ugyanattól a férfitől. Megan visszatér, mert Don Peggyt hívatja.
Pete megrémül, ahogy Peggy és Trudy együtt lépnek ki a vécéből. Mikor Joeyék látják, hogy Peggy ismét Don irodája felé tart, inkább elszaladnak, nehogy Don bent tartsa őket. Miss Blankenship újra felajánlja, hogy felhívja Donnak Kaliforniát. Don viszont a Samsonite anyagot akarja látni. Peggy végül belemegy, és visszajön pár igencsak vázlatos ötlettel, amiket Don azonnal visszadob, és kijelenti, hogy most azonnal kezdjenek el dolgozni. (Pedig Rogertől tudjuk, hogy két hetük van a leadásig.) Don egyre bunkóbb: „Tudom, hogy programod van, és ne gondold, hogy majd a bárból beüzensz. Ezt nem oldják meg a manók!” „Minek, úgyis meg fogod változtatni. ” - sziszegi vissza Peggy. Don felháborodva kiált a bátor beszólás után.
Az irodájában lekabátol, és felhívja a vendéglőt, ahol Mark már várja. 15 percet kér, bár Mark szkeptikus: mondja le az egészet? Peggy szerint nem kell, mert Don is megy a boxmeccsre. Mark egy pillanatra vérszemet kap, miért nincsenek ők is ott? Mert romantikus vacsorára készülnek - feleli Peggy. Csak azt nem sejti, hogy a kölyök Peggy egész családját is meghívta. Peggy már Donnál ül, és ötleteket dob be: a cél, hogy a legjobban megragadják a bőrönd teherbírását. (Egy elefánt, ami ráül? Egy a bőröndön átguruló repülő?) Don hirtelen témát vált: Cassius Clayről kérdezi Peggyt. A lány szerint Clay „jóképű”. Don szerint aki folyamatosan azt mondja, hogy „Ő a legjobb”, azzal valami gáz van. „Liston teszi a dolgát.”
Donnak erre beugrik egy ötlet: három féle bőröndtípus - pehelysúlytól nehézsúlyúig. Peggynek annyira nem tetszik, de látszik, hogy ráhagyná, csak hogy mehessen végre. Erre megszólal a telefon. Peggy felveszi, Roger az, és Dont követeli, és könyörögni kezd, hogy Don csatlakozzon hozzá. Roger már eléggé bekészült, és elpletykálja, hogy az egyik fickó halálos balesetet okozott a motorcsónakjával. Don nem hallgatja sokáig és lerakja. Peggyt is hívják. Mark az, már több mint egy óra telt el: egy ideig követelődzik, hogy ne lője le a meglepetést, de végül kiböki, hogy vele van az egész család is. Peggy ismét kabátban jelenik meg. Don itallal kínálja, majd leesik neki a dolog: „Menned kellene valahová?”
„Ha topogsz a lábaddal, úgy látványosabb.” Peggy kijelenti, hogy vacsorára hivatalos, ráadásul a szülinapja miatt „de most már biztos tönkretettem az egészet.” Don egyre bunkóbb: „Most érezzem szarul magam? (...) Különben is, már elmúltál 20 éves! Mit pörögsz még a születésnapon?” Majd durcásan visszaül, mondván, majd megcsinálja egyedül a munkát. Peggy a liftnél visszafordul, majd Markot újra hívják. Peggy úgy dönt, nem megy a vacsorára, ám ekkor már az anyja figyelmezteti, hogy még a sógora és a szobatársa is itt van. Peggy visszakéri Markot, akivel addig vitatkoznak, amíg Mark egyszer csak telefonon szakít Peggyvel.
„Mi van? Nem megy a lift?” – kérdezi Don a visszatérő Peggyt, aki egyből az asztakházho megy, és ledönt egy italt. „Azt hiszem, szakítottunk Markkal.” Don hazaküldené, de Peggy bele akar temetkezni a munkába. P: „Megint te győztél.” D: „Szólhattál volna, hogy szülinapod van.” P: „Persze, annak is én innám a levét.” (...) „Nem az én hibám, hogy nincs családod, se barátaid, vagy valaki, akihez mehetnél.” D: „Akkor szaladj utána, mint a filmekben. Nem kell itt lenned.” „De igen, Danny hülye ötlete miatt, akit azért vettél fel, mert részegen elloptad a másik hülye ötletét.” Mire Don: „Ne személyeskedj akkor ha nem végezted el a munkádat. (...)Bármennyire is zavar, nincs olyan, hogy „Danny ötlete.”
Minden, ami itt megszületik, a cég tulajdona. „Vagyis a tiéd.” – feleli Peggy. D: „Amíg itt dolgozol, igen.” „Ez most fenyegetés? Mert egy szakításon már túl vagyok ma.” – feleli büszkén Peggy. Don csitítaná, de Peggyből kitör a múltkori rész nagy sérelme: „Itt egy üres papírlap! Miért nem találod ki te a Glo-Coatot?!” D: „Megőrültél? 20 ötleted adtál nekem, amiből kiválasztottam egyet, és abból lett a Glo-Coat alapja!” P: „Tehát emlékszel.” D: Igen, az a cowboyos, gratulálok!” P: „Nem, az egy gyerek volt, akit az anyja bezár a spájzba, ameddig megszárad a padló.” „Ami csak egy alap” – feleli Don, de Peggy szerint ez az egész reklám. „Igen, mert pont annyira változtattad meg, hogy a tiéd legyen a reklám!”
Egyre emeltebb hangon beszélnek: „Igen, reklámot csináltam belőle! Talán szóljon arról az egész, hogy végig bent ül a sötét spájzban? A reklámokban nincs kredit!” „De te kaptad a Cliot!”- üvölti Peggy. „Neked pedig ez a dolgod! „Én megfizetem azt, hogy te ötleteket adsz!” „De sosem köszönöd meg!” „Arra van a pénz!” – torkolja le Don. „Fiatal vagy! Az elismerés majd később jön! Két éves karrierrel elég nevetséges számolgatni az ötleteidet! Te mindent egy lehetőségnek látsz! Ahelyett, hogy minden nap megköszönnéd nekem és a jóistennek, hogy itt lehetsz!” Peggyt elfogja a sírás, ezért inkább kisiet. A mosdóig sikeresen tartja magát, majd a takarító távozása után kiengedi az összes fájdalmát a tükör előtt.
Eközben Don magnószalagra mondaná fel a Samsonite ötleteket, de a szalag megtelt. Átmegy a szomszédba, hogy kivegyen egy másik szalagot. Ekkor átszalad a padlón egy egér, Don meglepetten nézi. Az asztalon betölti a szalagot, majd megnézi, hogy van-e rajta valami. Utána Peggyért kiált: megtalálta Roger egyik életrajzi böförészését. Elmeséli, hogy Bert Cooper régebben utálta a szexuális teljesítményiért, többek között a „perverziók királynőjével” Ida Blankenshippel(!) nameg, hogy egy szükségtelen műtés során megszabadították a heréitől. Peggy tátott szájjal hallgatja, Don pedig egyre csak röhög.
Peggy indulna, de Don nem akarja, hogy elmenjen. „Nincs mit mondanom” – feleli Peggy, mert amiről most tudna beszélni, az személyes. „Vannak személyes beszélgetéseink is.” - feleli Don, de Peggy ezzel nem ért egyet. „Neked, és nekem is jobb így.” (Az előzményeknél felvillantották a beszélgetésüket a szülészeten.) Peggy enged: megjegyzi, az, hogy Mark elvitte Peggy anyját a romantikus vacsorájukra, azt jelenti, hogy nem ismeri őt. Szerint így ismét szingli. Don ekkor megveszi egy poénnal: „Danny erre azt mondaná, hogy kár a tengeri halak közé sírni (a kiömlött tej helyett), amin Peggy jót mulat. Az öröme hamar elszáll, mert ő is meglátja az egeret. Visítva ugrik a székre. Don leginkább kidobná a bőrönddel együtt.
Don négykézláb ereszkedik a földre, tiszta vörös lesz a feje. Közben kijavítja Peggyt, aki már patkányt vízionál, mire Don elárjulja, hogy meg tudja különböztetni őket, mivel egy farmon nőtt fel. Megszólal a telefon. Bizonyára Mark az, de Peggynek nincs kedve felvenni. Don erre meghívja vacsorázni. Szendvicsezés közben Don újra agyalni kezd: „Mi a legizgalmasabb egy bőröndben?” „Az utazás” – feleli Peggy. Kiderül: Peggy még sosem ült repülőn, és elutazna Görögországba. Don elmeséli, hogy Korea felé a repülőn az egyik katona, „aki még nálam is nagyobb paraszt volt” azt hajtogatta, hogy „Az ember nem repülésre teremtetett!” Peggy erre felemlegeti Cooper heréinek a hiányát, mire Don kikészül a víztől. (Hiszen azt ritkán iszik)
Ezután mesél a nagybátyjáról, akinél mindig volt egy megpakolt bőrönd, mondván: „az ember legyen kész arra, hogy bármikor leléphessen.” Donnak meg is tetszik a mondat. („Ez már majdnem egy metafóra”) Peggynek is tetszene az ötlet, de már ott tart, hogy nem tudja eldönteni melyik ötlet jó vagy rossz. Don szerint a kettő nagyon közel van egymáshoz, „de a legjobb ötlet mindig kitűnik.” Ha továbbveri az ember a fejét a falba, akkor egyszer csak megszületik. „És ezzel kész is vagyunk.” – mondja Peggy, majd bevallja, hogy nehéz összegyeztetni a vágyait az életben, mert közben mintha semmi sem lenne olyan fontos, mint az irodában. Don ezt azzal hálája meg, hogy beleeszik Peggy krumplijába.
Peggy Koreáról kérdezi. Don tömören annyit mond, hogy „csak rövid ideig volt ott.” P: „Lelőttél valakit?” D: „Nem, de láttam embereket meghalni (Egyet tuti)” Peggy elmeséli, hogy az apja az ő karjaiban halt meg. „Egyedül voltunk. Azóta utálom a sportműsorokat.” Don szokatlanul őszinte: némileg beavatja Peggyt Dick Whitman történetébe: elmeséli, hogy ő is látta meghalni az apját, és hogy sosem ismerte megy az anyját. Peggy erre nem tud mondani, és ehelyett ismét a Patheonos képre néz, amin feltűnik neki egy kutya. Don szerint az egy csótány, majd azt javasolja, hogy menjenek valami „sötétebb helyre.” Utána egy bárban ülnek, ahol rádión szól a mecss, Peggy kifakad, mert utál randizni.
Don vigasztalja, hogy úgyis talál valakit. Peggyt ez nem győzi meg, mire Don elismeri, hogy Peggy nagyon bájos. Peggyt ez sem hatja meg: „Nem igazán szoktak megbámulni az utcán.” D: „Miért, ezt akarod?” P: „Nem ezt kellenne mondanod.” Mire Don újra őszinte „Különben is, mit érdekel téged, hogy én mit gondolok rólad?” Peggy erre elmondja, hogy sokan azt gondolják Peggyről, hogy lefeküdt Donnal a pozíciójáért. „Még viccelődnek is rajta.” Don erre előadja magát: „Te tényleg vonzó vagy, de nem fekhetek le a munkatársaimmal. A munkában be kell tartanom bizonyos szabályokat.” Don nem sejti, hogy Peggy tudja, hogy ez egy újabb álszent duma, jön is egyből a mélyütés: „Nem vagyok olyan vonzó, mint a többi titkárnőid.”
Donnak megáll a kezében a pohár. „Ugye, nem akarsz erkölcstanórát tartani?” Az emberek tesznek dolgokat. Peggy tovább folytatja: „Anyám azt hiszi, hogy te vagy a felelős, mivel egyedül te látogattál meg a kórházban” – utal a közös titkukra. Don megrökönyödik. „Gyűlöl téged.” D: De legalább tudod, hogy ki volt? (Persze, hogy tudja, de igyekszik nem gondolni rá. De óhatatlanul előjöm, ha meglát egy játszóteret. Eközben a rádióban tovább harsog a bokszmeccs. Cassius Clay kiütötte Listont. A bár közönsége (beleértve Dont) egy emberként kiabálja Listonnak, hogy keljen fel. Peggy azt sem tudja, hogy ki győzött.
Sokan egyből bundát kiáltanak, de ez csak egy rasszista megnyilvánulás. Don sem boldog, két perc alatt bukott száz dollárt. Az irodába visszaérve a lift olyan gyorsan száguld, hogy Donnak felkavarodik a gyomra. Peggy miután betámogatta, elborzadva hallgatja, ahogy Don kiokádja a beleit. Peggy vizet, majd fogkrémet ajánl, de közben hallja, hogy valaki más is van az irodában rajtuk kívül. Kilépve az ajtón észrevesz egy férfit, aki bedülöngél az egyik irodába. Utánamegy, és rajtakapja Duckot, amint szeretne Don irodájának a közepébe szarni. Ám benézte, mert Roger irodájában tolta le a nadrágját. Duck is tökrészeg, még az inge is kilóg a sliccén át. Könyörögni kezd Peggynek, amiért nem tudja elérni a lányt.
Don épp akkor látja meg őket, amikor Peggy megpróbálja kivezetni Duckot. Viszont Duckról is kiderül, hogy ő is azok táborát gyarapítja, akik azt hiszik, hogy Peggy Donnal feküdt le. A szerelmes könyörgés hirtelen ostoba féltékenykedésbe csap át. Miután Don csodálkozva rájuk néz Duck büszkén kijelenti: „Igen. Szerelmesek voltunk, de most úgy tűnik, hogy ő is csak egy ribanc.” Don erre megpróbál behúzni, de métereket téved, és némi küzdelem után Duck a földre teríti. Duck figyelmezteti, hogy 17 embert ölt meg Okinawában. (Don ugye csak egyet... ezért fel is adja a küzdelmet.) Duck még mindig azt hiszi, hogy magával viheti Peggyt Don utánuk néz. Kit választ most Peggy?
Miután elküldte Duckot, Peggy bemegy Donhoz, aki kábán hever a díványán. Peggy magyarázkodni kezd, de Don leállítja. Don kér egy italt. P: „Meddig fogod még ezt csinálni?” Mire Don bevallja, hogy el kell intéznie egy telefont, amitől retteg. Don végül Peggy ölébe hajtja a fejét, bocsánatot kér a viselkedéséért, Peggy leinti, majd belekortyol az italba. Később Don arra ébred, hogy Anna ott áll előtte egy bőrönddel a kezében, rámosolyog, majd megfordul és kisétál. Hajnalban Don kimászik Peggy karjai alól, majd erőt véve magán telefonál. Stephanie veszi fel: Anna elment. Don nem tud mit mondani, magyarázkodni sincs ereje, amiért nem telefonált korábban.
Stephanie szerint Anna azt akarta, hogy Don tudja (hiszen közöttük állt a házsártos nővére) Don megkérdezi, hogy akarta volna-e beszélni még vele, de Stephanie szerint már nem volt nagyon magánál. Don szeretne gondoskodni a temetésről, de Anna a tudománynak ajánlotta fel a testét. („Azt mondta így ingyen bekerül az orvosi egyetemre”) Akkor majd a házról gondoskodna, de abban pedig Stephanie szeretne lakni. Dont már nagyon fojtogatja a sírás. Peggy felébred, és mikor összenéz Donnal, a férfiből kitör a zokogás. (Még mém is lett belőle!) Mikor Peggy rákérdez, Don annyit mond: „Valaki, aki nagyon fontos nekem, meghalt. Valaki, aki igazán ismert engem.” Peggy erre megsimogatja a vállát, mondván „ez nem igaz.” Elvégre ő is ismeri. (Csak nem teljesen!)
Don hazaküldené, Peggy viszont még vigasztalná, mire Don elzavarja. Megint ott áll az előtérben, és egy nagyot ásít. Végül úgy dönt, lefekszik aludni az irodai díványán. Később Stan ébreszti egy ködkürttel. Dannyék azt firtatják, hogyhogy bent aludt, és látta-e a meccset, Peggy visszamegy Donhoz, aki immár teljesen összeszedetten, hátrasimított hajjal és tiszta ingben ül. Közben megszületett a Samsonite reklám: az egyik bőrönd kiüti a másikat, akárcsak Cassius Clayt kiüti Listont. Peggy kicsit akadékoskodik, Don rászól, de végül megfogja a kezét. (Emlékszünk, anno Peggy érintette meg Dont az első részben.) Megvan a reklám, és egy közös éjszaka. Ami a kettőjük titka. Don hazaküldi, most tényleg menjen haza pihenni de aztán várja vissza tíz új szlogennel. Addig pedig még az iroda is nyitva maradhat.
Facebook kommentek