Storybrooke városhatár. A törpikék mint a királyi őrző-védő hadtest, bátran sorsot húznak. A tét az, hogy ki próbálhatja ki önként a város határának átlépését. Hiszen, ha az átok megszűnik, mindent szabad. Vagy nem? Hapci nyer, Roy-törp pedig bátran átlöki a határvonalon. Azonnal egyértelmű, hogy valami nem stimmel, tipikus Roy féle ötlet volt. A városka elég poszt-apokaliptikus látványt nyújt, mindenki keres valakit és pánikol felváltva, viszont Piroska egészen normálisan néz ki, sőt profi módon koordinálja a kavargó mesehősöket és eszement kérdéseiket. David, akitől a megmentő tervet várják, Regina házában tudakozódik a kalap titkai után. Kellemes kis verbális hatalmi harc zajlik, varázslatról, gyermeknevelésről, miegymásról. Tulajdonképpen senki sem nyer, de legalább mindenki veszít. Ezt az epizódot viszont tuti Lana Parilla viszi, lehet ma csak őt fényképeznem?

Még mindig nem tudjuk, hogy mi lett a Törpivel, aki elhagyta a Storybrooke táblát, de máris egy másik határ-problémával szembesülhetünk: Regina menekül anyuci elől. A fák lekapják a paciról és indaként rátekerednek, pont mind Davidre a múlt héten. Csak ezek a fák igaziak, és egy roppant erőteljes hölgy vezényli őket, a Teszkó. Csak vicceltem, nem fogom így hívni, túl olcsó poén. Mondhatnám gazdaságos. Ugye jobb, ha abbahagyom. Szóval Coramama nem akarja elengedni a kislányát a lakodalomig, és szerinte szabadságot csak a hatalom jelent. Ebből tudjuk, hogy Regina itt még nem gonosz és kezdhetünk rettegni attól, hogy esetleg megjelenik a világ legidegesítőbb gyerekszínésznője.

Egyelőre csak Henrivel maradunk, és a városlakók temérdek hülye kérdésével. Varázsfa pedig nincs, és még tündérpor se, szóval a helyzet rossz. Ehhez jön még egy rossz hír, befutnak a törpék és kiderül, hogy aki átlépi a határt, elveszti mese-személyiségét és fapados Storybrooke-lakó lesz belőle. David próbál úgy tenni, mintha vezér lenne és tervei lennének, és összehívja a városlakókat eligazításra két óra múlvára.

A polgármesterasszony gyertyát próbál gyújtani. Persze nem a kezével, hanem varázslattal, ami a várakozásnak megfelelően nem sikerül. Ezután kilopódzik a rezidenciáról, és belebotlik a paciensre vadászó Pszichotücsökbe, akit lepattint, és nyomatékosan közli, hogy Ő pontosan tudja önmagáról, hogy kicsoda.

Tessék, tudtam, hogy nem ússzuk meg gyerek-hófehérke nélkül. Szerencsére az arckoponya csontosodása már annyit érett egy év alatt, hogy fizikailag képtelen azt a grimaszsort hozni, amitől infarktust kaptunk tavaly. De azért próbálkozik. Például most Regina vizionál egy olyan jelenetet, amiben elmondja a kislánynak, hogy a lovászfiú meghalt, majd jól megfojtja egy nyaklánccal. Sajnos, mint mondtam ez a jelenet csak vízió, valójában Regina összetörten hallgat a háttérben.

Aztán Komornyik-Apunak panaszkodik, hogy folyton dühös, és érzi, hogy az anyukája önmagához hasonlóvá akarja változtatni. Enyhén borderline jelenség, töketlen apuval együtt, aki azzal mentegeti az asszonyt, hogy a saját kimaradt sikereit szeretné a lányával átéletni. Mivel Regina is analitikus szemléletben nevelkedett, azon morfondírozik hogyan, mitől válhatott ilyenné az anyu. Apu pedig elkotyog valamit egy bizonyos varázskönyvről.. amit egy bizonyos vajákos embertől kapott… akinek a nevét nem mondják ki… Óh, Rumpiszagot érzek!

Storybrooke-ban Regina beront a Zálogosunk boltocskájába és vadul elkezd a könyvek közt keresgélni. Mr. Gold ironikusan megjegyzi, hogy a könyvtár egy másik épületben található, amit Regina záratott le. Persze a varázskönyvet keresi, és miután a mágikus „kérem szépen” már nem működik és befenyegeti Rumpit, csodamód meg is kapja. Bevallott célja, hogy a fiát visszaszerezze, Rumpi pedig bevisz egy mély ütést azzal, hogy kijelenti, Regina mégiscsak kiköpött anyukája.

Otthon a sötétség palotájában Reginácska kilopikázza anyuci párnája alól a varázskönyvet, és megidézi Rumpit. Nagyon aranyos az ügyetlen ártatlansága, amivel az egész hókusz-pókuszhoz viszonyul, és nagy összeesküvés-elméleteket gyártok hirtelen, hogy miféle viszonyban vannak ezek hárman egymással. Ja, és Rumpi itt jelenti ki, hogy Regina nem is hasonlít az anyjára.

Polgármester asszony a kertben a könyvével, Herecegh a tükör előtt a fiával. Nem nagyon megy ez a beszéd-gyakorlás, és magam alá röhögök, amikor azt hallom David szájából, hogy Hófehérke volt mindig is a szavak embere, ő inkább a tettekhez ért. Muhaha, egy egész évadot fel tudok mutatni bizonyítékul, hogy a tettek tipikusan az a dolog, amiben David 100% műanyag. És akkor folytassuk is azzal, hogy Henri kiveszi a kezéből a kalapot és megmutatja apunak a meséskönyvben a Kócos Srácot. Majd pörgessük át azt, hogy a Herecegh David énje ismeri a történetet, mert ez a David én kábé annyira központi ennek az apu-félének a processzorában mint egy USBs kávémelegítő, hiszen az egész múlt rész alatt sem esett le neki, hogy mivel dolgozik. Pörgessük, mert mi van, ha Kócos Srác ma tényleg megjelenik, én meg ki se vagyok sminkelve, atyavilág.

Henri nagyon szeretne segíteni és ismét hasznos lenni, de David/Herecegh elvágtat és becsörtet az éppen térképeket csomagoló Zálogoshoz, aki szarkasztikusan megállapítja, hogy pénzkidobás volt a „ZÁRVA” táblát megvásárolni. Hehe. Ezek után viszont Davidünk olyant nyújt szavakban és kúl macsóságban amilyet eddig sosem, és eléri, hogy Gold egy térképnél jobb emberkeresőt adjon neki: egy kis varázsfolyadékot. Sőt, mindezt szinte ingyen, azaz úgy, hogy megígérik, hogy békén hagyják egymást. Erre kíváncsi leszek a következő 20 epizódban. Viszont amikor Rump megtudja, hogy a városhatár elhagyása a mese-emlékek elvesztésével jár, enyhén szétver pár vitrint a boltban – a lila füstbe ment terv esete.

Vissza Rumpi és Regina első találkozásához. Rumpelstiltskin elmeséli hogy a karjában tartotta régen a királynőt, na nem úgy, hanem amikor még hordozható volt. Hehe. Berosálok ha ő az apja. Regináról hamar kiderül, hogy oly ártatlan, hogy saját maga játszhatna Hofehérkét is, jól is állna neki. Azért nem akar a varázslatról hallani sem, mert nem akar olyan lenni, mint az Anutája, csak szabad akar lenni. Ezen könnyen segíthetünk, mondja a manó, és prezentál egy nagy masnis valamit, ami egy portál, mely lökhajtásosan egy másik világba segítheti át az anyakirálynőt.

Polgármester Regina még mindig a varázskönyvet simogatja a kertben, a fekete gyümölcsű almafa alatt. Kinyitja, belélegzi a kirepülő betűket, amitől kipirulnak az almák és lila fényben ragyog fel a szeme mint egy Dűnelakónak. Wow.

David herceg belocsolja a rongyos kalapot a varázslöttyel. Kalap repkedni kezd. A szívem is. Igen, egy fejre fordult autóban ott van a Kócos Srác egy plüssnyuszival az ölében!

A városházán Henri telefonálgat türelmetlenül a nagyapjának, a lakosok nyüzsögnek, Piroska próbál rendet tartani, esélytelen. Ebben a pillanatban megjelenik a város úrnője, lazán hátrajedizik mindenkit és nagymami nyílvesszőjét tűzbombává fordítja. Henri, továbbra is a legfelnőttebb lényként, önként lép elé és vállalja, hogy hazamegy vele, cserébe azért, hogy senkit ne érjen bántódás.

Kócos Srác a színen. Ennyi.

Sajnos nagyon rövid jelenet. Azok kedvéért, akiket az is érdekel, hogy miről beszélgetett Daviddel: létezik Meseország, csak nem tudunk odajutni, már csak azért sem, mert tönkrement az utazó-kalap.

Srác meglép, Piroska pedig nagy nehezen visszaráncigálja Davidet a valós és lekésett teendői közé, egy, elbliccelt közgyűlés, Henri a Királynőnél, a lakosok pedig áramlanak a városhatár felé, mint a lemmingek.

A polgármesteri rezidencián a következő agyelvonásos jelenet zajlik: épp hogy belépnek, a fiú felszalad a lépcsőn, bemegy a szobájába, be se csukja az ajtót, hanem előszedi a lepedő-kötélhágcsót és azonnal kimászik az ablakon, csak úgy rögtön. Az ablakban lógó fiút a fák indái fogják el a már ismert varázslattal, aztán pedig beszélgetés következik arról, hogy milyen klassz dolog lesz egy varázslatos házban lakni, ahova jöhetnek a barátai (wtf, a srácnak sose voltak barátai). Henri nagyon hitelesen magyaráz arról, hogy a szeretet és a félelem kizárják egymást, megsérült attól, hogy nem adott hitelt a szavainak, és nem akar Reginára hasonlítani.

Regina menyasszonyi ruhában, azzal a nővel, akire meg ő nem akart hasonlítani. Közösen felfedik Rumpi ajándékát, egy tükröt, majd miután Cora eleget magyaráz arról, hogy miként kéne uralkodni a népen és a királyon, Regina összegyűjti az erőt magában és betaszítja a tükörbe az anyját.

Váltunk a városhatárhoz, ahol David próbál Herecegh lenni és irányítani a népet. A beszéd keretén belül magyaráz arról, hogy milyen jó hogy egyszerre 2 személyisége van. Mert a Herecegh klassz csávó , David meg emlékezteti őt arra, hogy milyen súlyos a töketlenség. Ez kb az össz-előny Davidben. Mindenesetre a városlakók megeszik, hogy David Herecegh megvédi majd őket.

Egy másik ház-elhagyó, Regina, lóháton. Rumpi leállítja és kiszedi belőle, hogy csak azért nem akar többé varázslatot használni, mert annyira élvezte. Nem veszi vissza a könyvet tőle, hanem biztosítja, sokmindenre képes, és csak rajta áll, hogy ne olyan legyen mint az anyja.

David Herecegh kivont karddal ront be a polgármesterhez, Henrit akarja látni. Regina a könyvvel a kezében meditált, de most lehívja a fiút, és megmondja neki, hogy hazamehet. Én teljesen elhiszem, hogy komolyan gondolja, hogy szeretne megtanulni igazán szeretni. De Henri arcán óvatosságot látok, és ő az egyetlen férfi ebben a sorozatban, akinek hiszek. David kihasználja a kedvező hangulatot, és Reginánál is rákérdez, hogy létezik-e még Meseország. Igen, létezik, de Regina sem tudja, hogyan lehetne odajutni. Neki csak az fontos, hogy Henrire vigyázzon a nagypapi.

A városlakók visszatérnek az amerikai életformához, az idegesítő törpikék a tündérpor-bányászathoz, Gepetto a Pinokkió-kereséshez, Rumpi morcosan terpeszt a városhatárnál, Regina pedig mégsem dobja tűzbe a varázskönyvet, csak elzárja. Herecegh megnyugtatja Henrit, hogy Meseország létezik, és ő érzi, hogy a hölgyek jól vannak, melyre isznak közösen egy bambit, mint férfiúi összetartozás.

A hölgyek egyébként épp a tóvidék egy meglehetősen kellemetlen kinézetű szakaszán vonszolódnak a túlélők otthona felé.

A rottyant kis faluba érve MM sunyi módon a leggyengébb láncszemet, Aurórát boxolja le, de Mulya hamar leteríti a szökevényt. Ezek után nyilván egy pincébe zárják őket, ahol váratlanul az a nő ajánlja fel segítségét, akinek a legkisebb is számít: Cora.