Egy étkezdében nyitunk, tányérokkal megpakolt fiatal pincérnő épp a rendeléseket viszi ki, mikor az egyik asztaltól csettintgetni kezdenek neki, hogy menjen oda is. A lány, miután megszabadul terhétől, angyali mosollyal a bunkó vendég asztalához sétál: Mivel szolgálhatok? A srác épp elkezdene rendelni, de két szót nem tud kimondani, már kapja is a csettintést a pincérnőtől (akinek a névtáblájáról kiderül, hogy becses neve Max) milliméterekre az arcától. Na, milyen érzés? - érdeklődik Max vérfagyasztó nyugalommal, majd ezek után rommá oltja a Csettintgetőst és haverját, akik a legújabb amerikai divathóbort szerint hipsterként funkcionálnak. Egy szolid másfél perces alázás után Csettintgetős végre remegve szóhoz jut és elmondja, hogy ő csak tormát szeretne kérni, de az orosz pincérnő egy ideje felszívódott. Max a konyhába megy, hogy megkeresse Paulinát, aki épp a szintén valamilyen szláv országból származó szakáccsal, Oleggel ápol roppant bensőséges viszonyt a konzervek és a szenvedélyek viharában, a raktárban.

Másnap Max egy tálca sütivel érkezik és felköszönti az épp 75. életévét betöltő barátját, Earl-t, aki elújságolja, hogy Paulinát kirúgták. A lány épp a maradék sütit pakolja ki, mikor megérkezik Han, a maximum 150 centis főnöke a fizetési csekkével és azzal a hírrel, hogy mivel ő már amerikai, mától nem Han Lee a neve, hanem Bryce Lee. Max megpróbálja rábeszélni, hogy ne vegyen fel másik pincérnőt, mert szüksége van a pénzre, de Han hallani sem akar róla: mindenkinek elkél néha egy kis segítség. Különben is, már késő, felvett valakit, aki dolgozott Manhattan összes nagy éttermében. Max nem repes a hírtől, amit még tetéz a mosdóból épp előjövő új pincérnő, két ujja közé csippentett uniformisával undortól némiképp eltorzult arccal: azt hiszem ezt a ruhát előttem viselte valaki, furcsa foltok vannak rajta és nem mellesleg ez a mustársárga árnyalat nem igazán passzol a bőrszínemhez. Max szemhéja már ráng (az enyém is), ahogy a magas, szőke, drága Chanel szettben villogó lányka a derekára köti a kötényt és tovabilleg húszcentis cipősarkain.

Mivel Han megkérte, így Max elkezdi betanítani az új lányt, Caroline-t. Nem tudom az eklatáns vendéglátóipari szakkifejezését a marrying the ketchup-nak, de az üveges kiadás esetében nem szükséges komoly agymunka ahhoz, hogy kikövetkeztessük, ez szimplán annyit takar, hogy a két félig teli üvegből csinálunk egy egészet, úgy, hogy összeöntjük a tartalmukat. Caroline agyán ez a végtelenül logikus következtetés valahogy nem suhan át, helyette az üvegek párosításán fáradozik, majdhogynem a nászindulót dúdolva, elvégre marrying the ketchup. Max feloszlatja az asztalon kialakult alkalmi Las Vegas-i házasságkötő termet és közli Caroline-nal, hogy ezt ő nem veszi be, látszik, hogy a lány életében nem pincérkedett még egy percet sem. Caroline először szájal kicsit, aztán könyörgőre fogja: kérlek, minden pénzünket elvesztettük, szükségem van a munkára, apám börtönben van. Max majdhogynem röhögve kérdezi meg, hogy Caroline talán Martin Channing lánya-e, de egy pillanat alatt az arcára fagy a mosoly, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy igaza van. Kiderül, hogy a férfi súlyos pénzeket sikkasztott, de lebukott, így minden számlájukat zárolták, nem maradt semmijük. Caroline megígéri Maxnek, hogy mindent megtesz azért, hogy a lehető leghamarabb beletanuljon a pincérnősködésbe - az első próbálkozások azonban nem adnak sok okot a reménykedésre.

Este a borravaló szétosztása közben Caroline egy tervvel áll elő: nem tudja ugyan, hogy ki csinálja a sütiket a pultban, de alulértékelik őket, ezért arra gondolt, hogy magasabb árat kérhetnének érte, a különbözetet pedig zsebre rakhatnák. Max felvilágosítja, hogy ő süti őket és nem gondolja, hogy bárki hajlandó lenne többet fizetni a jelenlegi áruknál, mire Caroline ezt megcáfolandó egy kisebb kupac összegyűrt pénzt szór az asztalra, ami mind a sütikből származik. Max megdöbben és közli a lánnyal, hogy legalább az biztos, hogy Channing papa vérszerinti gyereke és nem fogadták örökbe. Búcsúzáskor a sötét hajú lány igyekszik jó szívét palástolni, így, bár aggódik amiatt, hogy Caroline hol tölti az éjszakát végül mégis egyedül tér haza. Otthon a pasija és a barátai " próbálnak a zenekarral ", ami annyit tesz, hogy hajnali háromkor csutkán üvöltetnek valami indie borzalmat és elképzelik, hogy zenélnek, mert hangszeren egyikőjük sem játszik. A lány kidobja a csürhét és enyeleg kicsit üresfejű barátjával, Robbie-val lefekvés előtt.

Másnap reggel Max kómásan bambul a metrón, mikor észreveszi Caroline-t amint a bőröndjének dőlve alszik az egyik ülésen. Megbökdösi, hogy felébressze, mire Caroline ijedtében, valamint az életösztön munkálkodása folytán a földre küldi Maxet egy rózsaszín sokkolóval, amit álmában is a kezében szorongatott, nehogy megerőszakolják. Kiderül, hogy a lány nem tudott hová menni, így a metrón kellett aludnia, mert az utcán nem mert. Max nem tud tovább küzdeni magával és elviszi Caroline-t a lakására, hogy ott húzhassa meg magát, amíg ő másodállásban Manhattan egyik társasági dívájának kisbabáira vigyáz. Caroline eközben próbálja a gyanús, nagy valószínűséggel az eredet meghatározásában helyszínelőknek is gondokat okozó foltokat eltávolítani uniformisából, mikor Robbie bárgyún heherészve a konyhába vonszolja testét, és némi beszélgetés után ("Hö-hö-hö" - ez szó szerinti idézet tőle), csábítás céljából a kifröcsögött vizet rongy hiányában szürke pólójával itathassa fel. Caroline ugyan zavarba jön kicsit, de esze ágában sincs bármit is kezdeni Robbie-val és méltóságát megőrizve lekoptatja a srácot egy " hátrább az agarakkal, Jersey Shore!" felkiáltással, amitől most hatalmasat nő a szememben.

Délután Max beszélni szeretne Caroline-nal, mert azt hallotta, hogy tegnap éjjel hat barátjánál is járt, hogy náluk alhasson, de a botrány miatt és mert a lánynak már egy vasa sincs, úgy tettek, mintha nem lennének otthon. Ez kiakasztja Max-et és el szeretné mondani mennyire sajnálja, de Caroline az első pár szóból félreérti az egészet, mert azt hiszi Robbie előadta a történteket, méghozzá úgy, hogy a lány kezdett ki vele. Max kiborul és ott hagyja a tömött étkezdében, hogy boldoguljon egyedül, ha már úgyis annyira tud mindent, ám mikor hazaér és Robbie épp az egyik " bandataggal " hangol a hálószobában roppant nagy örömmámorban, rájön, hogy a lány csak jót akart és igazat mondott. Visszatértekor Caroline épp négy tányérral próbál egyensúlyozni, Max pedig segít neki, elvégre néha mindenkinek elkél egy kis segítség, így azt is felajánlja, hogy a lány lakjon nála. Úton hazafelé Max megérdeklődi, hogy tényleg semmit nem tudnának-e elhozni Caroline holmijából, mire a lány azt válaszolja, egyvalami mégis lenne...

Igen, Caroline lova, akit a hölgy innentől kezdve a kertben tervez majd tartani istálló helyett. Max megkérdezi tőle, hogy ez mégis hogy pattant ki a fejéből, mire a lány azt válaszolja, hogy nem tehet róla, ha lát egy lehetőséget, akkor azt ki akarja használni, mint a sütik esetében. Max kicsit értetlenkedik, mire Caroline felvázolja neki, hogy szerinte nyitniuk kellene egy sütitboltot, amihez " csak " 250.000 dollárra van szükségük, amit egy év alatt össze is szedhetnek, ha mindketten két állást, plusz alkalmi munkákat vállalnak. Max süt, Caroline pedig intézi az üzleti részét, együtt pedig sikeresek lehetnek. Max kitérő választ ad, de látszik rajta, hogy neki is tetszik az ötlet, így elindulnak a közös úton. Végezetül pedig kapunk egy (szerintem) nagyon ötletes számlálót: jelenlegi tőke 387.25 dollár.